Technikai Kurir, 1931 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1931-01-01 / 1. szám
2 TECHNIKAI KURÍR érdekében állana a «harmadik személyek jogainak a fenntartása». Ellenvetésül felhozhatná valaki, hogy ez a dolog kölcsönös s a magyar feltalálónak külföldön szintén meg lenne a külföldivel szemben az az előnye, ha a harmadik személyek jogainak a fenntartása nincs meg, de itten megint az a kérdés, hogy ez a kölcsönösség milyen arányban volna meg? Mindenesetre 1:10 arányban legfeljebb a külföldi javára, így pl. míg Németország polgárai nálunk évenként ee a 20—25%-át jelentik be szabadalmaiknak, addig a mi németországi bejelentéseink aránya a németekének cca 1—2%-a. Az összehasonlítás még sokkal kedvezőtlenebbül ütne ki természetesen egyéb államokkal, pl. az E. A. E. A.-kal szemben. A másik szempont, amit ennél a kérdésnél meg kell szívlelnünk, az, hogy ezek az esetek igen szórványosan fordulnak elő, tehát a kérdésnek nem volna nagy a gyakorlati fontossága. Ez ellen a statisztikai érvekkel alátámasztott felfogással szemben viszont azt az érvelést lehet szembeállítani, hogy a szabadalmaknak a hordereje nem egyforma. Hogy ne menjünk nagyon messze, az atomközi energiának az első gyakorlati felszabadítója pl. nagyobb jelentőségű találmányt fog tenni, mint az összes feltalálók az energiaszolgáltatás terén, amit az utolsó évtizedben dolgoztak mind együttvéve. A harmadik szempont a politikai szempont. Jelenleg az összes fontos inaraző államok - Olaszországot és hazánkat kivéve — mind a harmadik személyek jogainak a fenntartása megszüntetése mellett vannak. Az uniót alkotó államok közt ennyire izolált állásponttal, még ha igazunk is volna elméletileg, nehéz megmaradni. Ha azonban iparunk érdekei mégis azt mutatnák, hogy maradjunk meg emellett az álláspont mellett, akkor igen fontos volna ezt az állásfoglalást minél szélesebb körben terjeszteni és vitatni. Dolgozni a felvilágosítás és a meggyőzés eszközeivel. Van még egy negyedik szempont is. Az unió egysége szempontjából igen fontos volna az egységes bejelentési terület. Vagyis az, hogy a feltaláló, aki mögött sokszor horribilis tőkével berendezett kísérleti intézetekben dolgozó szakemberek légiói állanak, igazán nyugodtan dolgozhasson s kutatási területeket, amiken pionírmunkát végez vagy végezni szándékozik, valóban hatékonyan zárolhasson és mai hissen. Ha nincsen a harmadik személyek jogainak a fenntartása, akkor egységes szellemi jogterület lévén, a formaságokban is meg lehet egyezni s jöhet a várva várt és kívánt világszabadalom is. És ez sem utolsó szempont. Nagyon is igaza van a.. Harsányi kollégának, amikor egyik legutóbbi előadásában azt mondta, hogy a szabadalmi intézmények gyökeres reformra szorulnak s nézetem szerint ez volna az első és legfontosabb lépés ebben az irányban. Ha ez megvolna, akkor azután igazán érdemes volna arról vitatkozni komolyan, hogy mi legyen az egységesen megállapított rendszer leírások és igénypontok megalkotásában és megítélésében. Talán még lehetségesek más szempontok is, amik szerint ezt a kis részletkérdést meg lehet ítélni és meg lehet vitatni. 1932-ig, a londoni konferenciáig, amelyen erről a kérdésen döntenek, még sok idő van. Iparunknak, ha tisztán akar látni és ha nem akarja, minthogy nem akarhatja azt, hogy ebben a kérdésben róla nélküle határozzanak, ezt a kérdést a legszélesebb diszkusszió tárgyává kell tennie. Szóljanak ehhez a kérdéshez hozzá minél többen s keressük meg azt a legtökéletesebb megoldást, ami úgy iparunknak, mint a szabadalmi jognak a legjobban megfelel. Hozzászólásuk. Az előadási vita követte, melynek során felszólaltak: 1. Kelemen András szabadalmi ügyvivő. Mindenekelőtt koncedálom, hogy az egységes bejelentési terület az iparjogvédelem fejlődésének szempontjából komoly haladást jelent. A nagyiparon kivül az egyes feltaláló is számottevő előnyhöz jutna, amenynyiben a költséges bejelentésekkel nem kellene sietni, minthogy az elsőbbségi határidőn belül senki sem előzhetné meg. A másik oldalon azonban a kisipari országoknak védekezniük kell a hatalmas anyagi eszközökkel dolgozó nagyiparú államok előnyével szemben, amikor is mindig szem előtt kell tartani azt, hogy az iparjogvédelmi törvények a hazai ipar fejlesztésére valók. A kibontakozás nagyon kívánatos, mert kísért az osztrákoktól szorgalmazott, de egyelőre általánosságban is elvetett újabb részleges egyezmény terve, amely az unió további káros tagozását eredményezné. Megoldási elvként azt a megoldást ajánlja, hogy a szabadalmi bíróság a korábbi elsőbbséggel beadott bejelentésre adja meg a szabadalmat és hogy e szabadalom tulajdonosa a későbbi feltalálótól a használati engedélyt ne tagadhassa meg. A közeljövőben igazolni fogja, hogy ilyen megegyezés a kisiparú országoknak kedvez. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség magyarországi, olaszországi és nagybritanniai csoportjaiban van hajlandóság az ismertetett elv elfogadására. Azt a veszélyt nem látom fennforogni, hogy a magyar jogszabályok alapján két azonos szabadalom egymás mellett jogérvényesen megállhasson. II. Bernauer Zsigmond műegyetemi magántanár: Szabadalmi bíráskodásunknak az az álláspontja, amely az előadó úr hivatkozta határozatában kifejezésre jut, teljesen megfelel az Unióegyezmény jelenlegi 4. cikkében foglalt rendelkezéseknek, bár korábban szabadalmi hatóságaink éppen az ellenkező álláspontot foglalták el. Elég sűrűn fordultak elő régebben is az Unióegyezmény 4. cikkére alapított vitás esetek, amikor is a szabadalmi hivatal az alábbiakban foglalt álláspontra helyezkedett: «Ama kérdés elbírálása szempontjából, hogy kit kell, mint korábbi bejelentőt, föltalálónak tekinteni, a prioritásos bejelentést olybá kell venni, mintha azt belföldön az elsőbbség napján jelentették volna be.» (Szabadalmi Közlöny, 1918. 296. 1. Bejelentési Oszt.) A harmadik személyek jogainak fenntartása tekintetében az Unióegyezmény jelenlegi rendelkezéseinek kétségtelenül Szabadalmi Bíróságaink újabb álláspontja felel meg. A harmadik személy előhasználati joga tekintetében nem volt és nincs is eltérés a hazai és a külföldi jogszolgáltatás között. Látszólagos eltérés van azonban a harmadik személyek szabadalomszerzési joga tekintetében. Oly országokban, ahol a belföldi szabadalmi jog kifejezetten kizárja azt, hogy egy és ugyanazon találmányra két vagy J Szabadalmi Közlöny 1990. évf. 60. oldal.