Technikai Kurir, 1932 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1932-02-01 / 2. szám
2 TECHNIKAI KURÍR ekben is 58° Bt-savat termelnek. Ezekben az üzemekben a gázmennyiség nem változik lényegesen, viszont egy másik Németországban létesült telepen a feldolgozásra kerülő gázok kénessavtartalmán kívül a gázmennyiség is igen erősen ingadozik. Itt a gázok ugyanis egy rézkonventer-telepből származnak. Az Uraiban egy kohóműben 2 és 5% közt változó átlagban 3,5% kénessavat tartalmazó gázok kerülnek feldolgozásra, melyek igen gyakran elemi ként is tartalmaznak. A kohászati eljárás következtében a gázok oxigéntartalma is erősen változik, miután az érceket oxydálópörkölésnek vetik alá. Ezenfelül ezek a gázok CO-t és COa-t is tartalmaznak. Az utóbbi, úgy, mint a levegő nitrogénje, csak digítólag hat, míg a10, minthogy a nitrózus sav által oxydálódik, a salétromsav-fogyasztást emeli. Ugyancsak СО* és GO tartalmú gázok kerülnek feldolgozásra egy délfranciaországi és egy spanyolországi telepen. Ezek a gázok 3% kénessavat tartalmaznak és közvetlenül fűtött cinkércpörkölésre használt Wedge-kemencékből erednek. Ezen telepeknél a legnagyobb tornyok 14 m. átmérőjek és ugyanilyen magasak. Ami a m3-re számított termelés nagyságát illeti, a 7% kénessavat tartalmazó gázok feldolgozása esetében egy m3 térfogatra 24 óra alatt egészen 50 kg. 60°-os savat lehet előállítani. Egy pyrit feldolgozására épült görögországi telep nyáron 135, télen 160 tonna 60°-os savat termel, míg egy Dániában épült telep 175 tonnát. Ezen termelések azonban még nem használják ki teljesen az illett toronyrendszerek kapacitását. A salétromsavfogyasztás az utóbbi esetekben 0.9 és 1.2% között változik. Minthogy gyakorlatilag be van bizonyítva, hogy big, kb. 3% kénessavat tartalmazó gázokat még igen gazdaságosan lehet feldolgozni, megvan a lehetőség arra is, hogy az ilyen toronyrendszert kontaktrendszerrel kombináljuk. A 7%-os gázokat igen kevés platina alkalmazásával katalitikus oxidációnak vetjük alá olymódon, hogy a kontakt-kemencékből távozó gázok még kb. 3% kénessavat tartalmaznak, ezeket a híg gázokat azután a toronyrendszerben lehet kénsavra feldolgozni. Minthogy ezeknél a toronyrendszereknél a kénsavképződés csak tornyokban történik és semmiféle mechanikus keverő- vagy hasonló készülékeket nem használnak, az üzem és üzemellenőrzés rendkívül egyszerű és olcsó. Kisebb termelésnél elegendő egy dentráló, illetőleg Glover-torony, egy termelőtorony és 2 Gay-Lu®sac-torony; nagyobb termeléseknél ajánlatos két, vagy esetleg több Glover-tornyot párhuzamosan kapcsolni és egy harmadik Gay-Lussac-tornyot alkalmazni. Az ezidőszerint üzemben levő ilynemű toronyrendszerek beigazolták, hogy először pyritből nyert gázok feldolgozása bennük olcsóbb, mint kamrarendszerekben. Másodszor, hogy kohászati eljárásokból eredő kénessav-gázok feldolgozása nemcsak műszakilag, hanem gazdaságosság szempontjából is keresztülvihető. Ezenkívül a következő gyakorlati tapasztalatok szűrődtek le a kénsavképződés vegyi folyamatát illetőleg. Először 1 rész nitrosa 5—6 rész kénsavat képes oxydálni, másodszor a toronyrendszer elején a kénessav oxidációjára kismennyiségű nitrosák által oxydálható, míg a rendszer hátsó részére jutó kénessav-nyomok csak nagy nitrosafelesleg által oxydálhatók. Harmadszor a kénessav oxidációjához szükséges nitrózus gázok teljes egészükben már az első tornyokban szabadíthatók fel, negyedszer nem igen magas kénessavtartalonmál már a termelőtoronyban nitrosil-kénsav képződik, amit az ezen toronyban keringő sav szaporulata bizonyít, ötödször hideg gázok feldolgozása lehetséges, mivel az exotermikus reakció a kénsavképződéshez szükséges reakcióhőt megadja, hatodszor hideg gázokból minden koncentráló készülék nélkül is 60° Bé-kénsavat lehet előállítani. Hetedszer a kénessav oxidációjához szükséges egy bizonyos reakció-hőfok, míg a felszabadult nitrózus gázok eredményes elnyeletése lehetőleg alacsony hőfokot igényel, ezért az oxidáció és az elnyeletás között erős hőfokkülönbözet észlelhető. Vitaestély egyesületünkben Január hó 13-án egyesületünkben „A kémiai kisipar mint kereseti lehetőség/ kémikusok számára‘‘ címen vitaestélyt tartottunk. Első előadó Dubovitz dr., aki bevezető szavaiban kifejtette, hogy a kémiai kisipartól bizonyos előítélet tartja távol a kémikust, alacsonyabbrendűnek tartja, mint a kémiai technológia többi ágát és bizonyos okai valóban vannak erre, mert a kémiai kisipar gyártmányainak készítése nem kémiai, hanem túlnyomólag fizikai művelet, amennyiben csak ritkán jár anyagváltozással. Ennélfogva a laikus is könnyebben boldogul vele, bár feltétlenül alapos anyagismeretre van szükség és éppen az, amivel a szakmában nem specialista kémikus a szakmában járatos „laikus“-sal szemben nem rendelkezik. Ezért a kémikus hátrányban van a szakmabeli nem kémikus mellett. Valóban, a kémikusnak kezdetben nehéz dolga van, hiszen a kémiai kisiparnak nincsenek kidolgozott vizsgálati módszerei, nincsenek megállapított technikai elvei és ha vannak, azokat titokban tartják. Pedig a kémiai kisiparnak vannak igen előnyös és jól kihasználható oldalai is. Műveléséhez szerény anyagi eszközök kellenek s az iskolázott kémikus kellő tapasztalattal és önkritikával nagy előnyhöz jut a nem kémikus fölé. További előnye a kémiai kisiparnak, hogy egyáltalában nincs kisipari keretek közé kényszerítve. Akárhány kisipari cikk van, mely az idők folyamán óriási fogyasztásra tett szeri s nagyméretű, tudományosan vezetett gyár keletkezésére adott alkalmat. Inzelt kartársunk előadásában megállapítja, hogy minden szakmai egyesülésnek jelenleg a legsúlyosabb és legszomorúbb problémája az állás- és keresetnélküli kartársak helyzete. Jelenleg 10 millió P értékű a kémiai kisipar behozott nyersanyaga és 20 millió P a behozott félgyártmány értéke. A félgyártmány név alatt csoportosított anyagok kétféle karakterűek: az egyik csoport a tényleges félgyártmány, jobbára vagy külföldi vállalatok itteni fiókjai és töltőállomásai részére szállított és a legolcsóbb vámtétel követelményeinek megfelelően elkészített áru, vagy vegyi készáruk, de a vegyészeti kisiparnak gyártási segédanyagai. Ide tartoznak például a textil és bőriparok kikészítendő anyagai stb. A fentiek értelmében 30 millió P-re redukált importunknak még mindig 80 százaléka lenne az, amit hazai kisiparunk nem tudna rentábilisan előállítani. A végül megmaradó 20 százalék még mindig 6 millió P-nek felelne meg, ezt még tovább redukálva, 4 millió P-vel számolhatunk, ha hozzávetőleg reális értéket akarunk kapni az itthon előállítható és eddig importált vegyi termékeket illetőleg. Ezen 4 millió P értékű áru előállítására fordított vegyészi munkát csak az érték 5 százalékával honorálva, évi 200.000 P-t kapunk a végzett vegyészi munka ellenértékéül, ami 300 P-os havi jövedelmet számítva, 50 vegyésznek biztosítana megélhetést. A legprimitívebben előállított cikkek közé kétségtelenül az u. n. dozírozott cikkek tartoznak, például a kályhák fényesítésére használt grafitpor, vagy a klórmész. Egy lépcsőfokkal magasabban állanak a vignetta cikkeknek nevezett termékek. A legtöbb varrógépolaj, hajolaj, napolaj, fegyverolaj, kerékpárolaj, dióolaj, nem egyéb kis üvegekbe elosztott más más vignettájú paraffinolajnál. Ha a primitív kisipartól a kémia felé vezető úton még egy lépcsővel feljebb lépünk, akkor olyan cikkekhez jutunk, amelyek ugyan már kémiai produktumok, de az értéküket nem annyira az őket alkotó anyagnak, mint inkább egy ügyesen megválasztott felhasználási terrénumnak köszönhetik.