Technikai Kurir, 1932 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1932-02-01 / 2. szám

2 TECHNIKAI KURÍR­ ­ekben is 58° Bt-savat termelnek. Ezekben az üzemek­ben a gázmennyiség nem változik lényegesen, viszont egy másik Németországban létesült telepen a feldolgo­zásra kerülő gázok kénessavtartalmán kívül a gáz­mennyiség is igen erősen ingadozik. Itt a gázok ugyan­is egy rézkonventer-telepből származnak. Az Uraiban egy kohóműben 2 és 5% közt változó átlagban 3,5% kénessavat tartalmazó gázok kerülnek feldolgozásra, melyek igen gyakran elemi ként is tartalmaznak. A kohászati eljárás következtében a gázok oxigéntar­talma is erősen változik, miután az érceket oxydáló­­pörkölésnek vetik alá. Ezenfelül ezek a gázok CO-t és COa-t is tartalmaznak. Az utóbbi, úgy, mint a levegő nitrogénje, csak digítólag hat, míg a­­10, minthogy a nitrózus­ sav által oxydálódik, a salétromsav-fogyasztást emeli. Ugyancsak СО* és GO tartalmú gázok kerülnek feldolgozásra egy délfranciaországi és egy spanyol­­országi telepen. Ezek a gázok 3% kénessavat tartal­maznak és közvetlenül fűtött cin­kércpörkölésre hasz­nált Wedge-kemencékből erednek. Ezen telepeknél a legnagyobb tornyok 14 m. átmérőj­ek és ugyanilyen magasak. Ami a m3-re számított termelés nagyságát illeti, a 7% kénessavat tartalmazó gázok feldolgozása esetében egy m3 térfogatra 24 óra alatt egészen 50 kg. 60°-os sa­vat lehet előállítani. Egy pyrit feldolgozására épült görögországi telep nyáron 135, télen 160 tonna 60°-os savat termel, míg egy Dániában épült telep 175 tonnát. Ezen termelé­sek azonban még nem használják ki teljesen az illett­ toronyrendszerek kapacitását. A salétromsavfogyasz­­tás az utóbbi esetekben 0.9 és 1.2% között változik. Minthogy gyakorlatilag be van bizonyítva, hogy big, kb. 3% kénessavat tartalmazó gázokat még igen gaz­daságosan lehet feldolgozni, megvan a lehetőség arra is, hogy az ilyen toronyrendszert kontaktrendszerrel kombináljuk. A 7%-os gázokat igen kevés platina al­kalmazásával katalitikus oxidációnak vetjük alá oly­módon, hogy a kontakt-kemencékből távozó gázok még kb. 3% kénessavat tartalmaznak, ezeket a híg gázokat azután a toronyrendszerben lehet kénsavra feldolgozni. Minthogy ezeknél a toronyrendszereknél a kén­­savképződés csak tornyokban történik és semmiféle mechanikus keverő- vagy hasonló készülékeket nem használnak, az üzem és üzemellenőrzés rendkívül egy­szerű és olcsó. Kisebb termelésnél elegendő egy den­­­t­­­ráló, illetőleg Glover-torony, egy termelőtorony és 2 Gay-Lu®sac-torony; nagyobb termeléseknél ajánlatos két, vagy esetleg több Glover-tornyot párhuzamosan kapcsolni és egy harmadik Gay-Lussac-tornyot alkal­mazni. Az ezidőszerint üzemben levő ilynemű torony­­rendszerek beigazolták, hogy először pyritből nyert gázok feldolgozása bennük olcsóbb, mint kamrarend­szerekben. Másodszor, hogy kohászati eljárásokból eredő kénessav-gázok feldolgozása nemcsak műszaki­lag, hanem gazdaságosság szempontjából is keresztül­vihető. Ezenkívül a következő gyakorlati tapasztalatok szűrődtek le a kénsavképződés vegyi folyamatát illető­leg. Először 1 rész nitrosa 5—6 rész kénsavat képes oxydálni, másodszor a torony­rendszer elején a kénes­sav oxidációjára kismennyiségű nitrosák által oxydál­­ható, míg a rendszer hátsó részére jutó kénessav-nyo­­mok csak nagy nitrosafe­les­leg által oxydálhatók. Har­madszor a kénessav oxidációjához szükséges nitrózus gázok teljes egészükben már az első tornyokban sza­badítható­k fel, negyedszer nem igen magas kénessav­­tartalonmál már a termelőtoronyban nitrosil-kénsav képződik, amit az ezen toronyban keringő sav szapo­rulata bizonyít, ötödször hideg gázok feldolgozása lehetséges, mivel az exotermikus reakció a kénsav­­képződéshez szükséges reakció­hőt megadja, hatod­szor hideg gázokból minden koncentráló­ készülék nél­kül is 60° Bé-kénsavat lehet előállítani. Hetedszer a kénessav oxidációjához szükséges egy bizonyos reak­ció-hőfok, míg a felszabadult nitrózus­ gázok eredmé­nyes elnyeletése lehetőleg alacsony hőfokot igényel, ezért az oxidáció és az elnyeletás között erős hőfok­­különbözet észlelhető. Vitaestély egyesületünkben Január hó 13-án egyesületünkben „A kémiai kisipar mint kereseti lehetőség/ kémikusok számára‘‘ címen vitaestélyt tartot­tunk. Első előadó Dubovitz dr., aki bevezető szavaiban kifejtette, hogy a kémiai kisipartól bizonyos előítélet tartja távol a ké­mikust, alacsonyabbrendű­nek tartja, mint a kémiai technológia többi ágát és bizonyos okai valóban vannak erre, mert a kémiai kisipar gyártmányainak készítése nem kémiai, hanem túlnyomó­­lag fizikai művelet, amennyiben csak ritkán jár anyagváltozás­sal. Ennélfogva a laikus is könnyebben boldogul vele, bár fel­tétlenül alapos anyagismeretre van szükség és éppen az, amivel a szakmában nem specialista kémikus a szakmában járatos „laikus“-sal szemben nem rendelkezik. Ezért a kémikus hát­rányban van a szakmabeli nem kémikus mellett. Valóban, a kémikusnak kezdetben nehéz dolga van, hiszen a kémiai kis­iparnak nincsenek kidolgozott vizsgálati módszerei, nincsenek megállapított technikai elvei és ha vannak, azokat titokban tart­ják. Pedig a kémiai kisiparnak vannak igen előnyös és jól ki­használható oldalai is. Műveléséhez szerény anyagi eszközök kellenek s az iskolázott kémikus kellő tapasztalattal és önkriti­kával nagy előnyhöz jut a nem kémikus fölé. További előnye a kémiai kisiparnak, hogy egyáltalában nincs kisipari keretek közé kényszerítve. Akárhány kisipari cikk van, mely az idők folyamán óriási fogyasztásra tett szeri s nagyméretű, tudomá­nyosan vezetett gyár keletkezésére adott alkalmat. Inzelt kartársunk előadásában megállapítja, hogy minden szakmai egyesülésnek jelenleg a legsúlyosabb és legszomorúbb problémája az állás- és keresetnélküli kartársak helyzete. Jelen­leg 10 millió P értékű a kémiai kisipar behozott nyersanyaga és 20 millió P a behozott félgyártmány értéke. A félgyártmány név alatt csoportosított anyagok kétféle karakterűek: az egyik cso­port a tényleges félgyártmány, jobbára vagy külföldi vállalatok itteni fiókjai és töltőállomásai részére szállított és a legolcsóbb vámtétel követelményeinek megfelelően elkészített áru, vagy vegyi készáruk, de a vegyészeti kisiparnak gyártási segédanyagai. Ide tartoznak például a textil és bőriparok kikészítendő anyagai stb. A fentiek értelmében 30 millió P-re redukált importunknak még mindig 80 százaléka lenne az, amit hazai kisiparunk nem tudna rentábilisan előállítani. A végül megmaradó 20 százalék még mindig 6 millió P-nek felelne meg, ezt még tovább redu­kálva, 4 millió P-vel számolhatunk, ha hozzávetőleg reális érté­ket akarunk kapni az itthon előállítható és eddig importált vegyi termékeket illetőleg. Ezen 4 millió P értékű áru előállítására for­dított vegyészi munkát csak az érték 5 százalékával honorálva, évi 200.000 P-t kapunk a végzett vegyészi munka ellenértékéül, ami 300 P-os havi jövedelmet számítva, 50 vegyésznek biztosítana megélhetést. A legprimitívebben előállított cikkek közé kétségtelenül az u. n. dozírozott cikkek tartoznak, például a kályhák fényesítésére használt grafitpor, vagy a klórmész. Egy lépcsőfokkal maga­sabban állanak a vignetta cikkeknek nevezett termékek. A legtöbb varrógépolaj, hajolaj, napolaj, fegyverolaj, kerékpárolaj, dió­olaj, nem egyéb kis üvegekbe elosztott más más vignettájú paraffinolajnál. Ha a primitív kisipartól a kémia felé vezető úton még egy lépcsővel feljebb lépünk, akkor olyan cikkekhez jutunk, amelyek ugyan már kémiai produktumok, de az értéküket nem­ annyira az őket alkotó anyagnak, mint inkább egy ügyesen megválasz­tott felhasználási terrénumnak köszönhetik.

Next