Technikai Kurir, 1936 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
TECHNIKAI KURÍR forrásunk, melyről részleteket egy későbbi előadásában fog kifejteni. Becsei Antal hozzászólása: Nem szőkébb értelemben vett szakszempontból, hanem szélesebb közgazdasági látókörből kíván a felveteti kérdéssel foglalkozni. Tudvalevő dolog, hogy a közületek — köztük a székesfőváros is — csak a legnagyobb erőfeszítések árán bírják háztartásuk egyensúlyát fenntartani; ennek az erőfeszítésnek azonban megvannak a maga határai. A kiadások egyoldalú csökkentésével, fizetés redukciókkal, munkaerők elbocsátásával az egyensúlyt helyreállítani nem lehet, de nem lehet viszont a megszokott jövedelmek u. n. adóbevételek, bérlemények, stb. fokozásáról sem szó. Érthető tehát, ha a közfigyelem ma az üzemek felé fordul és azoktól várja a háztartások fenyegető deficitjének elhárítását. Ezen a területen azonban két egymással szöges ellentétben álló kívánsággal találkozunk. Az egyik a fogyasztóközönség kívánsága; olcsóbbá tenni a közszolgáltatások árát; a másik a közpénztár bevételeit fokozni az üzemek útján. Vannak, akik a fogyasztóközönség kívánságát nem tartják jogosultnak és hivatkoznak külföldi nagy városok példáira. Igaz, vannak városok, amelyekben pl. a gáz ára 20 fillérnél magasabb, de viszont vannak nem kis számban olyan városok is, amelyekben az egységár lényegesen olcsóbb; pl. Rómában 15.5 fillér, Londonban 10.1 fillér, Stockholmban 8,8 fitér a gáz paritásos ára. De nem is helyes a gazdasági élet egyes tényezőit a többi közül kiragadva összehasonlítani; figyelembe kell venni az áralakulás egyéb komponenseit, a kereseti viszonyokat is. Meg kell állapítanunk, hogy a mi leromlott gazdasági viszonyaink között a fogyasztóközönség nem bírja még a gáz tüzelőanyag jelenlegi árát, hiszen éppen ennek a körülménynek felismerése indította a főváros törvényhatóságát arra, hogy tarifarevíziót sürgessen. Az erre irányuló kísérletek azonban nem jártak gyakorlati eredménnyel, mert csak újabb áldozatokat igényelnek a főváros részéről, anélkül, hogy a fogyasztóknak haszna lenne belőle. Ezért használ fel minden alkalmat arra, hogy közvéleményt csináljon annak az elgondolásnak, amely nézete szerint egyedül célravezető. A termelő gondolatot kívánja a legszélső lehetőségig belevinni az üzemi gazdálkodásba; felkutatni azokat a fogyasztóterületeket, amelyeknél a felfokozott produkció piiacot talál és megállapítani azokat a technikai és kereskedelmi feltételeket, amelyek a hazai közgazdaság érdekeivel összhangban segítenek a célhoz. És ezen az úton nem szabad újszerű elgondolásoktól, talán szokatlan megoldásoktól, sőt áldozatokat igénylő kísérletektől sem visszariadni. És ne csak mindig külföldi példák adottságait keressük; ne felejtsük el, hogy a magyar szén kihasználása a mi problémánk, a magyar probléma. Ma a gázt még mindig külföldi szenekből állítják elő, amelyeket nagy devizanehézségek árán szedünk össze a legkülönbözőbb országokból, pedig látjuk, hogy még a leggyengébb fiatalkorú szenek is igen eredményesen szolgálhatják nemcsak hőgazdálkodásunk érdekeit, hanem közgazdaságunk és iparunk más széles területeit is. Fokozott tevékenységgel kell felkeresnünk ezeket a területeket, amelyeken szeneink differenciáltabb feldolgozása új érvényesülési lehetőségeket talál. A kátrány, kén, a szénhydrogének egész sorozata jelzi ezeket az irányokat, és a hazai szenekből előállított olcsó gáz a melegellátás és energiatermelés szempontjából az az erőforrás, amely a füst- és koromképződés, kénes gázok, stb. kellemetlenségeit kizárva van hivatva arra, hogy városaink háztartási és ipari szükségletét ellássa. Budapesten ezidőszerint a Gázművek évi 80 millió m3 gázt értékesítenek, amely fogyasztás háromnegyed része a háztartásokban vétetik igénybe, ahol az elektromosság versenye állandóan és szükségszerűen egyre erősebben jelentkezik. Ha ezzel szemben figyelembe vesszük a fűtés és ipari termelés hőszükségleteit, úgy 1 milliárd m3-nél is jóval többre értékelhető a gázszükséglet. Nem baj, ha a gáztermelésnek ezen új formái mellett a mellékérmékekből hiányozni fog a koksz, ha azt olcsó és kényelmesebb gázzal tudjuk pótolni és nem drágítja a termelés költségeit sem a koksz hiánya, ha ezzel szemben oly közgazdasági értéket nyerünk, amelyek, mint pl. kén, benzin, stb. behozatalára szorulunk. A hazai szén feldolgozásának és az abból előállítandó gáznak problémája ma joggal állíttatik a legnagyobb és legsürgősebb technikai és közgazdasági feladataink homlokterébe és elismerés illeti meg az előadót, hogy ezt a problémát oly nagy energiával és kitartással tartja állandóan felszínen. Heller László hozzászólása: A kérdés gazdasági részéhez kívánok hozzászólni, különösen az ominózus 2,78 fillér amortizációval kapcsolatosan. Nézetem szerint itt a kérdést két részre kell osztanunk és pedig külön tárgyalandó egy új telep létesítésének kérdése és külön egy régi telep átalakítása. Amennyiben tehát valamely városban, vagy községben, ahol eddig még gázgyár nem volt, egy új telep létesítéséről kell dönteni, úgy természetesen itt szembe lehet állítani a hazai szenekből termelt gáznak az Előadó úr által ismertetett önköltségeit a külföldi kőszénből előállított gáz önköltségi árával. Itt természetesen mindkét termelési rendszernél az összes készkiadások, valamint az összes invesztíciók amortizációja figyelembe veendő az önköltség megállapításánál. Ez esetben tehát az összehasonlítás végtelen egyszerű és minden vita lehetőségét kizárja. Másképpen áll azonban a dolog, ha egy meglévő gázgyárnak, mint például a budapestinek, hazai szenek felhasználására való átalakításáról van szó. Ez esetben tulajdonképpen egy üzemnek oly irányú racionalizálásáról van szó, mely szerint az eddigi gyártási eljárást egy újabb, gazdaságosabb eljárással cserélnek fel. A racionalizálás gazdaságosságának elbírálásánál azonban a régi üzemet terhelő amortizációs költségek egyáltalán nem veendők figyelembe, hanem csupán a jelenlegi eljárást terhelő tényleges kiadások állítandók szembe az új eljárás bevezetése utáni tényleges kiadások, valamint az új eljárás bevezetéséhez szükséges invesztíciók amortizációjának összegével. A racionalizálás tehát - a gazdaságosság szempontjából nézve - csak akkor valósítható meg, ha az illető üzem tényleges költségei ezáltal csökkenthetők. Márpedig ez csak úgy lehetséges, ha az új eljárás tényleges költségeinek és az átalakításhoz szükséges befektetés amortizációjának összege kisebb, mint az eddigi tényleges kiadások összege. Haskó Gábor: Gazdasági szempontból vizsgálja a kérdést. A gázfogyasztás emelésének nehézségét ad- 5