Tejgazdasági Szemle, 1932 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-15 / 1. szám

I -XII. ÉVFOL­Y TM -----------------. BUDAPEST, 1932. JANUÁR 15. 5 ■»ITX.József K­Uru* TEJGAZDASAGI SZEMLE EGYETEMES TEJGAZDASAGI, TEJTERMÉKIPARI ÉS KERESKEDELMI SZAKLAP, AZ ORSZÁGOS TEJGAZDASÁGI SZÖVETSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE ? ? ? Az ÁRJEGYZÖBIZOTTSÁG: F. hó 28-án,csütörtökön d. u. 6 órakor tartja legközelebbi Ülését a szövetség helyiségében. TARTALOM: 1. Dm.: A vaj árzuhanása a világpiacon. 2. R. O.: A Il­ik országos tejtisztasági verseny. 3. O. F. Hunziker: A fémek hatása a tejfölre, a vaj ízére és illatára. 4. Kopenhága város tejellátása. — Hírek. — Könyv­­ismertetés. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIl­., JÓZSEF­ KÖRÚT 31/b II. 3. TELEFON: JÓZSEF 428-10. Hivatalos árak: hétfő, szerda, péntek 9—12. LAPTULAJDONOS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: özv. Dr. Kovács Józsefné MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN ÉS 30-ÁN ELŐFIZETÉSI ÁRA: NEGYEDÉVRE 4,80 P, FÉLÉVRE 9 P, Egyed­szám 80 fill. Külföldre a fenti árak kétszerese Postatakarékpénztári csekkszámla 49128. A vaj árzuhanása a világpiacon. (Hogyan értékesül a vajexportnál az „ipari" tej ?) (Dm.) A tejtermékek közül a vaj az, amelynek ára majdnem állandóan hullámzik, különösen azokban az országokban, ahol a forgalom nemzetközi viszonylatban legfejlettebb és ahol ennek megfelelően sűrűn jegyzik is azt.­­ Ez az ár-ingadozás évszakok szerint bizonyos szabály- és törvényszerűséget mutatott normális időkben, de ha grafikonját az utóbbi években figyelemmel kísérjük, kétségtelenül megállapítható, hogy az következetesen lefelé irányul. Ha visszamenőleg a vásár berlini jegyzéseit a­­ legutóbbi hónapokkal szemben összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy 1930. novemberében úgyszólván mindvégig 137 M. volt a jegyzés, ezzel szemben 1931. novemberében 114, majd 107 M.; 1930. decemberében a hó elején 128, a hó végén 141 márkával jegyezték a vasat Berlinben, míg 1931. december havában mindvégig 107 M. volt a jegyzés (a legutolsó jegyzés kivételével, amely 105 volt).­­ A két novemberi jegyzést összehasonlítva azonban figyelembe veendő az is, hogy 1930. novemberében a német vajvám kilónként 22,50 pfenniggel emelkedett, tehát ezzel is ke­­ves­bedett az innét exportált vaj értékesülési ára. A decemberben jegyzett 107 márkás ár már példát­lanul alacsonynak tetszett és valószínűnek látszott, hogy „nincs tovább“, hiszen ez a jegyzés, budapesti paritásra átszámítva, a vám és szállítási költség levonásával már olyan alacsony árat eredményezett, amely még a belföldi alacsony vasárhoz viszonyítva is sanyarú „dumping“ árat jelentett.­­ Az idei első árjegyzések azonban rácáfoltak erre a balhitre és kemény próbára tették a vasexportőrök idegeit: január 2-án 105, hetedikén 102, január 9-én 99, míg 12-én 97 márkás jegyzést jelzett a távirati Ha az 1931. január 8-iki 132-es jegyzést a folyó évi január 9-iki 99 márkás jegyzéssel összehasonlítjuk (az idén január 8-án nem volt jegyzés) 50 kg-ként 35 márkával, kilónként 70 pfenniggel, kb. 95 fillérrel esett Magyarország egyetlen számottevő piacán. Németországban a vaj ára és ha ezt az ipari tej értékesülésére számítjuk át, literenként mintegy 3 filléres árzuhanás tényével állunk szemben! A magyar vajtermelés fölöslege túlnyomórészt a német piacokon keres elhelyezést, csekélyebb része Olaszország és Svájc felé gravitált, Svájc azonban most emelte fel 120-ról 180 sv. frankra a vámot és Olaszország ugyancsak a közelmúltban emelte fel a vaj vámját, így tehát nagyon kétséges, hogy a közeljövőben a svájci piacra számítha­tunk-e még, de az olaszországi export is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, annyival is inkább, mert ez az or­szág csak bizonyos évszakokban szorul behozatalra.­­ Számunkra tehát jóformán csak a németországi értékesítés a mérvadó. Lássuk tehát, miként értékesül az ipari tej németországi export alapján: A legjobb magyar vajért korábban 10, sőt hellyel­­közzel 18 márkás felárat is el lehetett érni, ez idő szerint azonban kg-ként 6 márkánál nagyobb felár nem érhető el. —­ Igy tehát az 50 kg-ként 99 M. jegyzés mellett, hozzá­számítva 6 M. felárat, 100 kg-ként 204 márkáért értéke­síthető a legjobb minőségű magyar vaj, frankó Berlin, elvámolva. — A fuvar és vám 59,5 márkát tesz ki, vagyis 1 kg vajért helyt Budapest 1.445 márkát, a 1.35 átszámítva 1.95 pengőt fizet Németország. — Ha ehhez hozzászámít­juk az állami adó-megtérítést, kilónként 1.5 pengőt, úgy az exportált vaj 2.95 pengővel értékesül. Országos átlagban 100 liter tej után 4 kg-os vajhoza­mot lehet számítani, amely vajmennyiségért a fentiek szerint 11.80 pengőt kap az exportőr az adómegtérítés be­tudásával.­­ Ha még a 100 liter tej után megmaradó 85 liter lefölözött tejet literenként 1.5 fillérjével számítjuk, vagyis 1.27 pengőt hozzászámítunk a 11.80 pengőhöz, akkor 100 liter tej 13,07 pengővel, literje tehát ugyanennyi fillérrel értékesült. Az exportképes vajat előállító gyűjtőtelepek költsége, kezdve a tejnek az egyes falvakban történő begyűjtését, keze­lését, a körzeti gyűjtőtelepre való befuvarozását, magának a gyű­jtőtelepnek hűtési, kezelési és feldolgozási költsé­geit, Budapestre való felszállítását, csomagolását stb. átlagosan 5.5—6 fülért tesz ki, úgy hogy az ipari tejért ezen az alapon, minden haszon kikapcsolásával, ,7—7.5 fülért, — amortizáció és haszon címén pedig 1 fil­lért számítva, legfeljebb 6—6.5 fillért lehetne kifizetni, ott pedig, ahol a soványtejet ingyen visszaadják a termelőnek, kb. 444 fillért. A vajnak belföldi értékesítése sem kedvezőbb. — A­ vásárcsarnok ezidő szerint a vaj nagybani árát P. 2.40— 2.80-al jegyzi, de a valóságban 2.------2.30 pengős árban bármily mennyiség kapható, de még ilyen árakon is nagy mennyiség marad vissza és kerül a hűtőházakba. Az ipari tej túlnyomó része vajjá feldolgozva érté­kesül és miután a nagyobb hányad export útján értékesít­hető csak, a feldolgozó ipar semmiféle befolyást nem tud

Next