Természet és Társadalom, 1954 (113. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

gást végez. A newtoni törvények tehát csak bizo­nyos körülmények között, az úgynevezett inerciális rendszerben érvényesek. Inerciális rendszernek ép­pen azt a rendszert nevezzük, éppen az jelöli ki az Inerciális rendszereket, amelyben Newton törvé­nyei érvényesülnek. Kopernikusz felfedezésének nagysága a newtoni dinamika szempontjából abban áll, hogy a Nappal kapcsolatos rendszer, a héliocentrikus rendszer — amelyet a későbbiekben kopernikuszinak neveztek el — sokkal inkább tekinthető inerciális rendszer­nek, mint a Földdel kapcsolatos rendszerek. Minden­esetre a Nappal kapcsolatos rendszer sem ideális inerciális rendszer. Amikor a csillagászat megálla­pítja, hogy egész naprendszerünk kering a tejútrend­szerben, hogy az egész tejútrendszer mozgásban van, akkor érthetővé válik, hogy a Nap sem képez­heti ideális inerciális rendszer alapját. Ez egyéb­ként a newtoni mechanika leggyengébb pontja. Nem ismerünk olyan rendszert, olyan körülménye­ket, melyek tökéletesen megfelelnének az inerciá­­lis rendszer követelményeinek. Kopernikusz rend­szerének jelentősége — mégegyszer hangsúlyoz­zuk — tehát az, hogy kétségkívül nagyobb mérték­ben megközelíti az inerciális rendszert, mint a Földre vonatkoztatottak.­­Hozzá kell mindehhez tennünk m­ég, hogy a naprendszer tömegközéppontjára vo­natkoztatott rendszer inkább inerciális, mint a Nap­hoz viszonyított. Amikor a továbbiakban koperni­kuszi rendszerről beszélünk, mindig ilyen, a boly­gók tömegközéppontjára vonatkoztatott rendszert gondolunk.­ Kopernikusz felfedezésének nagyságát csak ak­kor tudjuk értékelni, ha ismerjük korának társa­dalmi viszonyait. Kopernikusz elméletét kinevet­ték, gúnyolódtak rajta. Az egyház pedig csakhamar igen ellenségesen lépett fel a kopernikuszi tanítás­sal szentben. Kopernikusz főművének, a »De revolutionibus« című könyvének első nyomtatott példányát csak halálos ágyán kapta kezébe, ő maga még nem is volt tisztában azzal, hogy ez milyen hatalmas ese­mény a tudomány történetében. Az egyház üldöztet azokat, akik a kopernikuszi tanokat hirdették. Giordano Bruno máglyán végezte életét. Galileitt pedig hetven éves korában azzal a váddal állították az inkvizíció bírósága elé, hogy ta­nai nincsenek­ összhangban az egyház tanításával. A nagy tudósnak magasrangú egyházi férfiak előtt térdenállva kellett megesküdnie, hogy a jövőben munkáját az egyház alapelvei szerint fogja végezni. Idézzük Galilei esküjéből a következő sorokat: »■Én, Galileo Galilei, a megboldogult firenzei Vincenzo Galilei fia, akinek kora hetven év, akit idehoztak az ítélet kihirdetésére, itt térdelek előt­tetek legkegyelmesebb főtisztelendő bíborosok, a gaz eretnekséget üldöző kereszténység inkvizitorai. Előttem a szent könyv, melyet kezeimmel érintek és esküszöm, hogy mindenkor hittem, Isten segítsé­gével mindenkor hinni fogok a hit minden cikke­lyében, azokban a cikkelyekben, amelyet a római egyház elismer és tanít... A jövőben soha nem mondok olyat, soha nem állítok szóban vagy írás­ban olyasmit, ami gyanúra okot adhat. Ha valami eretnekségről tudomást szerzek, vagy csak az eret­nekség gyanúját észlelem, jelentést teszek a szent inkvizíció bíróságánál.« Ez történt 1633 június 26-án. Mindannyian ismerjük azt a történetet, hogy Galilei a fenti eskü elmondása után így kiáltott volna fel: —És mégis mozog!« (E pur si muove!) Ez a történet ugyan nem igaz, de igen jellemző és ér­dekes, hogy a nép, az egyszerű emberek ilyen tör­ténetet alkottak. A nép olyan embereket akar látni tudósaiban, akik bátrak és minden körülmények között megmondják az igazat. Elérkeztünk a fejlődés utolsó szakaszához, ahhoz a szakaszhoz, mely a gravitáció kérdését új alapokra fektette: a relativitás elméletéhez. Igyekezni fogok mondanivalómat úgy előadni, hogy azok mind a forma, mind a tartalom tekintetében megfeleljenek a dialektikus materializmus elveinek. Ehhez bizo­nyos fogalmakat kell tisztázni. A fizikai törvényeknél — mondhatjuk — két nézőpontot különböztethetünk meg: a matematikai és a fizikai nézőpontot. Mit is értsünk ezalatt? Ve­gyük például a rezgőmozgások egyszerű törvényeit. A fizikában ugyanolyan matematikai struktúrában jelenhetnek meg teljesen különböző jelenségek: így például az inga mozgása, a húr rezgése, a váltóáram, az elektronok mozgása az atomban stb. E jelensé­gek egymástól különböznek, de a jelenségeket le­rögzítő, leíró matematikai formulák egyformák. A második, a fizikai nézőpont szerint a számí­tásoknak, egyenleteknek csak akkor van fizikai tartalma, ha a bennük szereplő szimbólumoknak, jeleknek, fizikai jelentése van. Röviden szólva: mint­hogy a valóság különböző jelenségeit ugyanazon matematikai képlettel fejezzük ki, szükséges a ma­tematikai formát, a matematikai struktúrát elkü­löníteni a fizikai jelentéstől. Amikor a szimbólu­moknak fizikai jelentőséget adunk, ezáltal a való­sághoz kapcsoljuk őket és ez a kapcsolat igen fon­tos, mert az elmélet csak ennek segítségével írhatja le a valóságot. Két elmélet közül mindig az az elmélet a he­lyesebb, amelyik mélyebben és tökéletesebben tük­rözi vissza a valóságot, kiküszöböl bizonyos téve­déseket és több kísérleti eredményre tud magyará­zatot adni, mint a régi elméletek. Nem lenne helyénvaló azt állítani, hogy a new­toni elmélet helytelen. Csupán azoknak a tények­nek a száma, amelyekre magyarázatot nyújt arány­lag korlátozott. Ezzel szemben a relativitás elmélete mélyebben és tökéletesebben írja le a valóságot. Einstein 1*3

Next