Természet és Társadalom, 1954 (113. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
gást végez. A newtoni törvények tehát csak bizonyos körülmények között, az úgynevezett inerciális rendszerben érvényesek. Inerciális rendszernek éppen azt a rendszert nevezzük, éppen az jelöli ki az Inerciális rendszereket, amelyben Newton törvényei érvényesülnek. Kopernikusz felfedezésének nagysága a newtoni dinamika szempontjából abban áll, hogy a Nappal kapcsolatos rendszer, a héliocentrikus rendszer — amelyet a későbbiekben kopernikuszinak neveztek el — sokkal inkább tekinthető inerciális rendszernek, mint a Földdel kapcsolatos rendszerek. Mindenesetre a Nappal kapcsolatos rendszer sem ideális inerciális rendszer. Amikor a csillagászat megállapítja, hogy egész naprendszerünk kering a tejútrendszerben, hogy az egész tejútrendszer mozgásban van, akkor érthetővé válik, hogy a Nap sem képezheti ideális inerciális rendszer alapját. Ez egyébként a newtoni mechanika leggyengébb pontja. Nem ismerünk olyan rendszert, olyan körülményeket, melyek tökéletesen megfelelnének az inerciális rendszer követelményeinek. Kopernikusz rendszerének jelentősége — mégegyszer hangsúlyozzuk — tehát az, hogy kétségkívül nagyobb mértékben megközelíti az inerciális rendszert, mint a Földre vonatkoztatottak.Hozzá kell mindehhez tennünk még, hogy a naprendszer tömegközéppontjára vonatkoztatott rendszer inkább inerciális, mint a Naphoz viszonyított. Amikor a továbbiakban kopernikuszi rendszerről beszélünk, mindig ilyen, a bolygók tömegközéppontjára vonatkoztatott rendszert gondolunk. Kopernikusz felfedezésének nagyságát csak akkor tudjuk értékelni, ha ismerjük korának társadalmi viszonyait. Kopernikusz elméletét kinevették, gúnyolódtak rajta. Az egyház pedig csakhamar igen ellenségesen lépett fel a kopernikuszi tanítással szentben. Kopernikusz főművének, a »De revolutionibus« című könyvének első nyomtatott példányát csak halálos ágyán kapta kezébe, ő maga még nem is volt tisztában azzal, hogy ez milyen hatalmas esemény a tudomány történetében. Az egyház üldöztet azokat, akik a kopernikuszi tanokat hirdették. Giordano Bruno máglyán végezte életét. Galileitt pedig hetven éves korában azzal a váddal állították az inkvizíció bírósága elé, hogy tanai nincsenek összhangban az egyház tanításával. A nagy tudósnak magasrangú egyházi férfiak előtt térdenállva kellett megesküdnie, hogy a jövőben munkáját az egyház alapelvei szerint fogja végezni. Idézzük Galilei esküjéből a következő sorokat: »■Én, Galileo Galilei, a megboldogult firenzei Vincenzo Galilei fia, akinek kora hetven év, akit idehoztak az ítélet kihirdetésére, itt térdelek előttetek legkegyelmesebb főtisztelendő bíborosok, a gaz eretnekséget üldöző kereszténység inkvizitorai. Előttem a szent könyv, melyet kezeimmel érintek és esküszöm, hogy mindenkor hittem, Isten segítségével mindenkor hinni fogok a hit minden cikkelyében, azokban a cikkelyekben, amelyet a római egyház elismer és tanít... A jövőben soha nem mondok olyat, soha nem állítok szóban vagy írásban olyasmit, ami gyanúra okot adhat. Ha valami eretnekségről tudomást szerzek, vagy csak az eretnekség gyanúját észlelem, jelentést teszek a szent inkvizíció bíróságánál.« Ez történt 1633 június 26-án. Mindannyian ismerjük azt a történetet, hogy Galilei a fenti eskü elmondása után így kiáltott volna fel: —És mégis mozog!« (E pur si muove!) Ez a történet ugyan nem igaz, de igen jellemző és érdekes, hogy a nép, az egyszerű emberek ilyen történetet alkottak. A nép olyan embereket akar látni tudósaiban, akik bátrak és minden körülmények között megmondják az igazat. Elérkeztünk a fejlődés utolsó szakaszához, ahhoz a szakaszhoz, mely a gravitáció kérdését új alapokra fektette: a relativitás elméletéhez. Igyekezni fogok mondanivalómat úgy előadni, hogy azok mind a forma, mind a tartalom tekintetében megfeleljenek a dialektikus materializmus elveinek. Ehhez bizonyos fogalmakat kell tisztázni. A fizikai törvényeknél — mondhatjuk — két nézőpontot különböztethetünk meg: a matematikai és a fizikai nézőpontot. Mit is értsünk ezalatt? Vegyük például a rezgőmozgások egyszerű törvényeit. A fizikában ugyanolyan matematikai struktúrában jelenhetnek meg teljesen különböző jelenségek: így például az inga mozgása, a húr rezgése, a váltóáram, az elektronok mozgása az atomban stb. E jelenségek egymástól különböznek, de a jelenségeket lerögzítő, leíró matematikai formulák egyformák. A második, a fizikai nézőpont szerint a számításoknak, egyenleteknek csak akkor van fizikai tartalma, ha a bennük szereplő szimbólumoknak, jeleknek, fizikai jelentése van. Röviden szólva: minthogy a valóság különböző jelenségeit ugyanazon matematikai képlettel fejezzük ki, szükséges a matematikai formát, a matematikai struktúrát elkülöníteni a fizikai jelentéstől. Amikor a szimbólumoknak fizikai jelentőséget adunk, ezáltal a valósághoz kapcsoljuk őket és ez a kapcsolat igen fontos, mert az elmélet csak ennek segítségével írhatja le a valóságot. Két elmélet közül mindig az az elmélet a helyesebb, amelyik mélyebben és tökéletesebben tükrözi vissza a valóságot, kiküszöböl bizonyos tévedéseket és több kísérleti eredményre tud magyarázatot adni, mint a régi elméletek. Nem lenne helyénvaló azt állítani, hogy a newtoni elmélet helytelen. Csupán azoknak a tényeknek a száma, amelyekre magyarázatot nyújt aránylag korlátozott. Ezzel szemben a relativitás elmélete mélyebben és tökéletesebben írja le a valóságot. Einstein 1*3