Természet és Társadalom, 1956 (115. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Míg azelőtt minden tehetséges bányamérnök vágyálma az volt, hogy valamikor életében bányájában egy aknát mélyíthessen és elképzelései szerint berendez­zen, Komló fejlesztése kapcsán 5 év alatt nem egy, hanem 9 aknát mélyítettünk egyenként 300—500 m mélységgel, úgy, hogy ez a legnehezebb, de legérde­kesebb bányászati munka — a nem kevésbé fontos problémák mellett — már szinte megszokottá vált. Az új műszaki életstílusba természetesen bele kellett tanulni, amire sok idő nem volt. A sajtó min­dig hűségesen beszámolt a bányafejlesztési munkák haladásáról és az elért sikerekről, de csak azok, akik e hatalmas feladat megvalósításában részt vettek, tud­ják, hogy mennyi munka, gond és erőfeszítés áll a mai termelési számok mögött! Ezért a régi komlóiak olyan büszkék az új Komlóra, mint a saját munkájuk gyümölcsére. öt évvel ezelőtt, 1949. november 1-én alakította meg a kormány szovjet mintára a Bányaberuházó Vállalatot és egyéb feladatok közt azzal bízta meg, hogy a komlói bányaépítési munkákat végezze el .Ez a feladat a mindennapi termelési terv teljesítése mel­lett a bánya teljesítőképességét messze túlhaladta.) A megbízás szerint a termelés folyamatosságának megóvása mellett a bánya földalatti és külszíni beren­dezéseit az ötéves terv végéig az eredeti kapacitás 6-7-szeresére kellett fejleszteni. Az élményekben és izgalmakban bővelkedő mun­ka részletes leírása messze túlhaladja a jelen cikk keretét. Az események tömkelegéből csak néhányat ragadok ki, hogy eleven képet fessek a bányafejlesz­tési munka nagyvonalúságáról és az emberi akarat győzelméről. A bányafejlesztés iskolapéldája A bányafejlesztési beruházásoknak az a jellegze­tessége, hogy a munkák nagyobb része az emberi szemtől elrejtve a föld alatt folyik. Az aknákat több száz méterre a föld alá kell mélyíteni. Az aknák mel­lett szintenként ki kell építeni a többvágányú hatal­mas rakodókat, ahol a bányában termelt csilléket gyűjtik és a szállítógépek segítségével a külszínre ki­szállítják. A rendkívül kemény kőzetben fúrógépek­kel és robbantással ki kell hajtani a szerteágazó ha­talmas vágányhálózatot, amellyel létre­hozzuk a szállítási és légvezetési kapcsolatot te­rmelőhely és akna között. A komlói földalatti vágathálózat e mun­kák folyamán 5 év alatt 34 km-ről 85 km-re nőtt. Amíg más nehézipari beruházások, mint pl. a Sztálin Vasmű központosított telepítésével a szocia­lista országépítés lenyűgöző hatalmas képét mutatja, addig a komlói bánya létesítményei — a széntelepek földalatti kiterjedése és a bányászat szükségletei sze­rint — egy 16 km 2-es területen különböző csoportok­ban épültek; ezek mindegyike önmagában véve is egy­­egy hatalmas műszaki alkotást jelent. Egy időben kellett építenünk a Kossuth-bányát, a III-as aknát, Anna-aknát, a Béta-aknát és az altáró ipartelepét a hozzátartozó szállítógépházakkal, kapcsolóházakkal, kompresszortelepekkel, hűtőtornyokkal, munkásfür­dőkkel, műhelyekkel és üzemirodákkal. A külszíni munkák a Kossuth-bánya külszínének és az altárói ipartelepének építésével 1950 elején kez­dődtek. Abban az időben Komló község vége a vas­úti állomás környékén volt. Utána következett a desz­kával elkerített, elavult sportpálya, amelynek feltöl­tött területén ma a remekül tervezett pártház, a ha­talmas tanácsház, a posta és a kétemeletes Béke szálloda áll. A pécsi országúton túl egy iszapos rét húzódott Mecsekjánosi községig. A szűk völgykatlanban be­ékelődött falu környékén ez volt az egyetlen terület, ahol a napi 500 vagonos bánya hatalmas külszíni be­rendezéseit, a szénelőkészítő művet és a 8 vágánnyal rendelkező rakodópályaudvart el lehetett helyezni. De ehhez először a rétet átszelő, gyakran kiáradó Kaszárnya-patakot kellett elvezetni az ipartelep alatt 3 m átmérőjű, 600 m hosszú, zárt betoncsatornában. Az építés útjában álló domboldalakat hatalmas kotrógé­pekkel le kellett hordani és a völgy talpát 3—10 m magasságban feltölteni. Az első tervév végén igen kínos helyzetbe kerül­ A komlói altáró hossz-szelvénye A telepek a vetőn innen nagyobb mélységben folytatóan­­: a) Kossut­h-akna, b) altár­ói rakodó, c) égi kötélpálya, d) régi előkészítő­mé, e) erőmű, f) altáró kapu, g) új elő­készítőmű, h) vájáriskola, f) kökönyös. Az altáró Komló­váns alatt a Kossuth-aknától az ipartelephez vezet, a szén és a víz eme­lési magasságát 100 méterrel csökkenti, a régi kötélpályát fölöslegessé teszi A komlói szénelőkészítőmű Közép-Európa leg­korszerűbb szénelőkészítő üzeme

Next