Textil-Ipar, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1934-08-24 / 16. szám
Amerika a japán textilipar világuralmi törekvéseiről Az amerikai sajtó az utóbbi időben lázasan érdeklődik a japán textilipar világuralmi törekvései iránt. A newyorki »Fairchild News Service«-ben erről a kérdésről az alábbi igen érdekes cikk jelent meg, amelyet, rendkívül eredeti értesüléseire való tekintettel, nagy vonásokban ismertetünk . A japán textilipar teljes erejével arra törekszik, hogy iparcikkeinek minőségét javítsa és hogy a kínai és keletindiai piacokon tért nyerjen. A kínai és az indiai ipar alacsony termelési költségei azonban nagy mértékben veszélyeztetik a japán pamutipar terjeszkedési lehetőségeit. Tokió messzelátó, elővigyázatospolitikáját mutatja, hogy fontos pénzügyi érdekeltségeket vállalt a kínai gyapotültetvényeknél, melyekkel a keleti textilgazdasági erőviszonyokat egyensúlyban tarthatja. Kina óriási, bár igen szegény népessége a japán pamutáruknak igen tekintélyes kereskedelmi piacot biztosít s ezeket a cikkeket részben abból a kinai gyapotból gyártják, amelynek termelésére Japán oly nagy befolyást gyakorol. A japán textiliák minőségének javítását célzó törekvéseket éppen Amerikában kommentálták a legélénkebben, ahol a termelési költségek emelkedő tendenciát mutatnak. Attól retteg Amerika, hogy a finomabb japán textiliák egy-kettőre beszivárognak a mai vámvédelem korlátai mögé. Japán már az egyiptomi gyapotot is tekintélyes mennyiségben szerzi be és túlracionalizált üzemei most már a 100-as fonalakat kb. 15 °/c -kal olcsóbban gyártják, mint Lancashire ősrégi fonodái. A japán gyárak egyre tökéletesedő modern felszereléssel már a legfinomabb fonalakat és szöveteket állítják elő. Ugyanez a helyzet a gyapjúiparban is, amelyben tovább folyik a gyárak racionalizálása. A japánok a legmodernebb textilipari gépeket importálják, a gépeket leutánozzák, sőt a szakkörök szerint még javítják is. A jen devalvációja következtében csökkent a japán készárubevitel és a japán gyapjúipar az elmúlt években bámulatos módon felfejlődött. Legújabb gyártmányainak, a serzseknek és seviottoknak a minősége már a hasonló angol gyártmányokkal versenyez. A japánok Ausztrália legjobb vevőivé váltak. A japánoknak most az a szándékuk, hogy Mandzsukuóban és Korea északi részén gyapjútermelő centrumokat létesítenek. Már tárgyalnak is Ausztráliával nagyszámú tenyészállat beszerzése ügyében, hogy tartományaikban a gyapjútermelést meghonosítsák. Ez különben csak egy része annak a tízéves tervnek, amelyet Mandzsukuó gazdasági kiaknázására dolgoztak ki. Japán juhállománya egyelőre csak 40.000 darab, mert az anyaország sovány legelői juhtenyésztésre nem a legalkalmasabbak. 1934 első negyedének Amerikába és Óceániába irányuló japán pamutipari rekord-exportja méltán kelthetné fel a genfi munkaügyi konferencia figyelmét, mert ez az export a kapitalisztikus kizsákmányolás tipikus szociális dömpingjén alapul. A japán delegátusok kétségtelenül visszautasítanák az ilyen beállítást, de a japán kormány aligha gondol reformokra, amíg világszerte a különböző országok a kivándorlás és a vámtarifák súlyos problémáit egységes elvek szerint törvényesen nem rendezik. Néhány nagyüzem — mint pl. a 2.400.000 orsóval és 28.000 szövőszékkel rendelkező »Canegafuchi« és a »Toyo« — kivételével a japán pamutgyárak aránylag kicsinyek és valósággal égnek a munkadühtől. Heti hét munkanapon át, napi 11 órás munkaidővel — havi két ünnepnap beiktatásával — dolgoznak. 281 pamutfonoda 106.000 nőt és 24.000 férfit foglalkoztat; a nők átlag napi keresete, kormánystatisztika szerint, kb. 1 pengő 10 fillér, magánbecslések szerint azonban aligha több napi 80 fillérnél... De a nagyipart reprezentáló 281 textilgyáron kívül százszámra akadnak kis fonodák, ahol az órabért jóformán meg sem határozzák és a fentieknél jóval csekélyebb illetményeket még különböző levonásokkal, adókkal stb. kb. harmadával kurtítják meg! A japán »ipari prosperitás« szűk szántóföldecskéken túlzsúfoltan élő, nyomorban tengődő agrárnépesség mellett virágzik. A rizstermelők az utóbbi időben lelketlen — bár törvényes — zsarolások könnyű prédájává válnak. Ezek a nyomorult rizstermelő páriák már annyira lezüllöttek, hogy saját lányaikat 200—400 yen előleg ellenében két esztendőre eladják a gyárnak ... Ezt az előleget azután a szerencsétlen, kiuzsorázott, serdületlen gyermekekkel kamatos-kamatostul dolgoztatják le ... Ez a visszás szokás is a japán mezőgazdaság reménytelen helyzetét mutatja. A gyermektoborzással megbízott ügynökök üzleti útjukra egy csodálatos felszerelést visznek : a rizsföldekről beeső dizett szájtátó falusiaknak pompásan gördülő filmeket mutatnak be a városi élet nagyszerűségeiről. Természetesen a valóság egészen más képet mutat, mint a csalafinta ügynökök délibábos szemfényvesztése ... Yokohamától 20 percnyire az előkelő idegeneknek egy modern »minta« pamutfonódát mutogatnak, amelyben 350 nő és 23 férfi reggel Pamutszövetimportunk 505 q-ra (443) emelkedett 179.000 (182.000) pengő értékben. Női és leány felsőruházat kivitelünk 41 q-ra (31) javult 102.000 (95.000) pengő értékben. Zsineget kenderből stb.-ből 504 q-t (429) hoztunk be 81.900 (47.000) pengőért. Kenderes kenderkóc-exportunk a tavaly júliusi nívón mozgott 5-től, félórás ebédidővel, délután 4-ig robotol. A hálóhelynek csúfolt barakkokban 18—18 gyermek olyan szűken lakik, hogy 10-en is alig tudnak egymás mellett kényelmesen állni. Magasan lévő farácsos ablakaikkal olyanok ezek a fülkék, mintha börtönök lennének .. . A gyermekek a munka megkezdése előtt, a felügyelő vezetésével, hálaadó imákat mondanak a császár és a buddhista istenségek tiszteletére. Az ebédet közösen szolgálják fel. Nem valami változatos, sőt örökösen egyforma a menü: bögre rizs, főzelék és hal. A gyermekek megelégedetteknek látszanak és ha szenvednek is az erkölcseikre ügyelő vasfegyelem alatt, látszólag mégis jobban érzik magukat a gyárban, mint a mezőgazdasági munkán. Sőt szerződésük lejárta után a gyermekek kérik szüleiket, hogy tovább is a gyárban maradhassanak. Az exportáló japán gyárak állandóan tájékozottak a divatirányzatokról: Párisban, Londonban, Newyorkban speciális ügynökeik, helyesebben üzleti kémeik a legsürgősebben referálnak az újdonságokról, amelyeket a japán gyárak szinte egyidejűleg lanszíroznak európai versenytársaikkal. Japánban a termelési költségek csökkentését az egyre terjeszkedő trusztrendszer diktálja, amely elnyeli a kisüzemeket és amelynek vertikális üzemeiben óriási mennyiségben fonják, szövik, festik, nyomják a textíliákat. A japán pamutipari részvénytársaságok 1933. évi átlagosztaléka 10.860-ra rúgott. 1926 óta a fonóorsók számát 5.679.832-ről 8.525.204-re növelték, de ugyanilyen, sőt talán még szédületesebb arányban emelkedett a szövőszékek száma is. Legújabb textil védjegyek Breitfeld M. Marcel, Budapest. Ruházati cikkek: női ruhák, kabátok, fehérneműek, kalapok, kesztyűk, cipők, valamint mindennemű szőrmeáruk: »Vogue«. Gerő és dr. Ofner vegyészeti gyár, Újpest. Textil-, szőrme-, bőrkikészítő anyagok, valamint nedvesítő, dispergáló, appretáló gyártmányok, háztartási vegyiáruk: »Detegit«, »Finisol«, »Geo«, »Geopon«, »Geropol«, »Glutinat«, »Gol«, »Setapon«, »Texin«. Magyar Pamutipar Rt., Budapest. Mindennemű textiláruk, különösen fonalak és szövetek: »Kemal«, »Fred«, »Trilby«, és »Hajnalka«. Hamerli J. cég, Pécs. Kesztyűk: »Pécsi kesztyű«. Ligeti Lipót textilkereskedő, Szeged. Fehérített és tarkánszőtt textiláruk (pamutvászon és kanavász): »Ella«. Magyaróvári Müselyemgyár Rt., Magyaróvár. Müselyemszövetek és müselyem ruházati cikkek: »Triplex«. A MAGYAR IPAR DIADALA GYÁRTJA: (SlUTTMANN HARISNYA ERETE Budapest TEXTIL IPAR 5. 1. Textilkülkereskedelmi forgalmunk 1934 júliusában BEHOZHTAL: (1933 júliusi adatok zárójelben) Nyerspamutból 21.934 q-t importáltunk (18185) 2.251.000 pengőért (1,922.000). Pamutfonál és cérnabehozatalunk 1799 q-ra emelkedett (1608), de már csak 471.000 (538 000) P értékben. Selyem- és selyemfonálimportunk 1549 q-ra (18Э2) csökkent 660.000 (948.000) P értékben; ebből csupán 8 mázsa 19.900 P ára volt a tiszta selyemfonál és 1541 q a másselyem. Gyapjúbehozatalunk 1504 q-ra (1092) duzzadt. Értéke 406.000 (220.000) P. Fésültgyapju-importunk 402 q-ra (487) csökkent, 168.000 (209.000) P értékben. Gyapjufonalakból harmadával kevesebbet, 1031 q-t hoztunk be és 222.000 pengővel kisebb összeget, 653.000 pengőt fizettünk a külföldnek. Gyapjuszövet-importunk 266 q-ra (220) emelkedett, értéke azonban 21.000 pengővel kevesebb: 261.000 P. Selyem-, félselyem- és műselyemszövetbehozatalunk 18 q-ra (41) zuhant, mindössze 90.000 (148.000) P értékben. Pamutszövetekből 489 q-t (374) hoztunk be 205.000 pengőért, de olcsóbb minőségeket, az import értéke 116.000 pengővel apadt. Rongybehozatalunk 4669 q-ra (5867) csökkent 288.000 (352.000) pengő értékben. Nyersruta-importunk 6812 q-ra (7211) csökkent 204.000 (360.000) pengő értékben. Kikészített prémbőrökből 70 q-t (58) importáltunk 419.000 (240.000) pengőért. Len- és lenkóc-importunk 1403 q-ra duplázódott meg, 125.000 (63.000) pengő értékben. KIVITEL: és 1657 q volt, értéke 9900 pengővel 126.000 pengőre csökkent. Kikészített borkivitelünk 582 q (465) 568.000 (484.000) pengő értékben. Kikészített prémbőrökért 102.000 pengővel többet vettünk be, 338 q-t exportáltunk (292) 455.000 pengőért. Len-, kender- és jutafonálexportunk 44%-kal 1108 q-ra emelkedett 181.000 pengő értékben. A többletérték 47.000 pengőre rúgott. Pamutfonál és cérnakivitelünk 232 q volt 74.000 pengőért. A kiviteli lista legérdekfeszítőbb pontja gyapjúkivitelünk hatszorosra, 12.203 q-ra való kiugrása, 2.367.000 pengő értékben. A német vásárlások eredménye: 2.068.000 pengő többletérték! Téllkivitelünk állandó emelkedése 3846 q-ban (2178) kulminált, 1 505.000 (620.000) pengő értékben. Júliusban is többet kaptunk tehát a tollért, mint a kivitt tojásért és háromnegyedmillió darab baromfiért...