Textil-Ipar, 1937 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1937-01-15 / 1. szám
Meddig mehetünk a textilipari minimális munkabérek terén? Írta : nagyhaltós Nagy Dezső Az ipari munkabérek megállapítását elsősorban az teszi indokoltan szükségessé, hogy némely vidéken, egyes iparágakban kirívóan alacsony béreket fizetnek s ezáltal a hasonló cikkeket előállító és munkásaikat jobban fizető többi vállalatnak okoznak sérelmes versenyt. A másik szempont az ipari munkásság életszínvonalának lehető emelése, hogy éhbérek helyett az ipari munkát legalább olyképpen díjazzák, hogy a kereset a helyi és egyéni viszonyoknak megfelelő létminimumot elérje. Azt azonban, hogy a különböző munkanemekben dolgozó munkásoknak mennyi a jelenlegi átlagos keresete, csak a helyi megélhetési feltételeknek ismeretében és áttekinthető statisztikai adatok alapján bírálhatjuk el. A Textilipari Kis- és Középvállalatok Országos Szövetsége már eredetileg arra az álláspontra helyezkedett: ám minimalizálják a munkabért, akkor ezzel szemben állapíttassék meg az a minmális munkateljesítmény is , amely ezen legkisebb bér ellenében követelhető. Ennek az elvnek rendszeres keresztülvitele helyett azonban inkább bizonyos nagyobb teljesítményhatárok megállapítása látszott célszerűnek oly módon, hogy fokozatos kategóriákba soroztassanak be az illető ipari szakmában előforduló összes munkanemek. Ezt az elvet a textilipari munkabérmegállapító bizottságok is elfogadták. Az egyes kategóriák legkisebb munkabérei tekintetében a munkaadók az egymás közti verseny és az ipar teherviselő képessége szempontjából szóbajövő és ilyen szempontból minimumként kezelendő kereseteket javasolják, míg a munkavállalók a munkabérek alsó határának olyan megállapítását szorgalmazzák, amely a családfentartó munkás tisztes megélhetését biztosítja. Legideálisabb a munkásság álláspontjának megvalósítása volna s a távolabbi célkitűzés erre is irányul, mert a tisztességes magyar munkásságnak meg kell adni a tisztes megélhetés lehetőségét. Elhamarkodott és veszélyes kísérlet lenne azonban minden tapasztalat vagy átmeneti idő nélkül a munkabérek alsó határát csak a munkásság egyoldalú szempontjai alapján, túlzottan magas bázison megállapítani. Jelenleg a munkaadói és munkavállalói minimális órabér javaslatok között óriási az eltérés s a javaslatok számszerű szembeállításával nem is dönthetjük el a kérdést. A gyakorlati megoldás kiindulási pontjához csak a jelenlegi tényleges munkabérek ismerete vezethet el. Ily irányú pontos, de leegyszerűsített statisztikai adatgyűjtés most van folyamatban. A közös egyetértéssel meghatározott öt — méltányos munkabéreketfizető — nagy budapesti gyár azonos munkahetére vonatkoztatott bérlistái alapján megállapítják az egyes kategóriákban fizetett munkabérek átlagértékeit. Ezek fognak alapul szolgálni az alsó határok lerögzítésénél, amit a bizottságok legfontosabb döntése kell, hogy kövessen: a munkabérek alsó határának összemérése azok átlagos, vagyis középértékéhez viszonyítva. Ugyanis, ha a minimumot közel az átlagos érték alatt állapítanák meg, akkor ez nem azt jelentené, hogy szociális és versenyegyenlőségi szempontból lefelé állítanának határt a béreket leszorító tendenciának, hanem tulajdonképen a kollektív szerződések keretébe tartozó munkabérszabályozás lenne, ami jelenleg nem kormányintézkedés feladata. Eredménye pedig nem lehet más, mint hogy az egész iparban a bérek ebben a magas minimumban alakulnának ki, ami esetleg az eddig lényegesen legalacsonyabb béreket fizető vállalatoknál üzemredukálást és munkás elbocsátást vonna maga után. Ahol pedig magasabbak voltak a bérek, ott a jobban fizetett munkásság bére is erre az átlagnevóra csökkenne. Ha azonban a minimum az átlag alatt 20—30 százalékkal, vagyis oly mélyen kerül megállapításra, hogy az nyilvánvalóan már egy erkölcsileg is lejjebb nem szorítható alsó határ, akkor nem valószínű, hogy a munkabérek általában leszálljanak erre a nívóra, így elérhetjük, hogy a jelenlegi közepes jó állapot megbolygatása nélkül tényleg azokon a helyeken történjék béremelés, ahol eddig a rendelkezés indítóokául szolgáló sérelmesen alacsony munkabéreket fizettek. Túlzott a munkásságnak az az aggodalma, hogy a munkaadók — minden különösebb gazdasági kényszer nélkül — mégis a munkabéreknek ezen mélyen megállapított minimuma felé tendálnának. Ilyen esetben újabb megfontolás tárgyává kellene tenni a minimumok kérdését, amihez nem kell más, mint hogy a kormány a munkabérmegállapító bizottságok működését változatlan hatáskörrel prolongálja. A minimális munkabérmegállapításnak még igen sok egyéb fontos kérdése van, amelyek közül felemlítem : 1. Milyen viszonyban legyen a budapesti és a vidéki munkabér? 2. Kiterjedjen-e a minimum megállapítása azokra a kategóriákra is, ahol a keresetek jóval a létminimum fölött vannak stb.? Ezeknek a kérdéseknek az eldöntéséhez is még sok tárgyalás, adatgyűjtés és idő kell. A bizottságok körültekintő és lelkiismeretes munkája ezen kérdésekben is meg fogja találni a megnyugtató és a lehető legmegfelelőbb megoldást. igénybevevőnek, végeredményben, a »megszavazott« összeg 60—65°/o-át számolják el. ötszáz pengő hitelnél 300 pengőt kap kézhez... Az árut az »üzletet« lebonyolító cég a gyárosoktól rendes piaci áron szerzi be. Bóvlit lehetőleg nem vesz, mert talán az nehezebben értékesíthető. A napi áron szerzett kurrens cikket »veszteségesen«, esetleg az előállítási áron alul is, hamarosan elkótyavetyélik. Bátran tehetik. Mert a megejtett áldozattal »megejtett« elszámolás busás hasznot jelent számukra. A kapott pénzt újra »folyósítják« és a piacot folytatólagos cselekményeikkel mételyezik meg. Az alattomban és suttyomban lebonyolított gyanús illatú üzelmek csak a legritkább esetben derülnek ki. De mégsem tekinthetők »magánügynek«. Mert a szerencsétlen áldozatok kiszipolyozásának mocsaras talajára alapozott ügyletek árrombolásai a tisztes kereskedelem életlehetőségeit aknázzák alá. * A Schenk Adolf és Schwarz Miklós cég éppen most indított tisztességtelen versenypert a »Textilbeszerző és Ruházati Cikkeket Árusító k. f. t.« ellen. A konkrét esetben a Schenk és Schwarz cég az általuk gyártott úgynevezett néger flancyt méterenként 53—54—56 fillérért árusítja vevőinek. A »Textilbeszerző és Ruházati Cikkeket Árusító k. f. t.« ugyanezt a cikket 56 fillérért szerezte be és nyomban eladta állítólag 50—51 filléres, sőt még ennél is olcsóbb árban. Ily módon beszerzési ár alá nyomta le a piaci árnivót s emiatt a Schenk és Schwarz cégnek ebből az árufajtából tetemes mennyiség maradt eladatlanul a raktárán. Az alperestől »abbanhagyást« s vagyoni kárigényük mellett — nem vagyoni kár címén — 5000 aranykorona kártérítést követelnek. A szakma feszült érdeklődéssel várja, hogy a bíróság hogyan fog dönteni ebben az érdekes »próbaperben«. Pénzuzsora, textiláru üzlet cégére alatt A Textil-Ipar Újság már több izben rámutatott a magánosok részére nyújtott készpénzhitelezési ügyletekkel kapcsolatos árrombolási jelenségekre. Pokoli ravaszsággal s a megszorult emberek hiszékenységét kihasználó ügynöki raffinériával hálózzák be az áldozatokat. Jelzálogkölcsön és bankszerű váltóhitelek nyújtására nem alkalmas, de egyébként fizetőképes és megfelelő bonitású egyéneknek burkolt áruhitel formájában szereznek kölcsönt. A kölcsönt igénylőknek természetesen nem árura, hanem pénzre van szükségük. A kölcsönösszeg erejéig árukat »vásároltatnak« velük, de egyben megbízást adatnak az ügynök útján, hogy a részükre vásárolt árukat az ő terhükre, nyomban értékesítsék. Perkált és molinót, flanellt, műselyemanyagokat s a jó ég tudja milyen textíliákat vásárolnak és csakhamar megejtik az »elszámolást«, amiben nincsen sok köszönet... A szerencsétlen hitelt- Minél több különleges gépet használ üzemében annál egyenletesebb és értékesebb ruhaneműt képes előállítani. Azonban csak legjobb minőségű modern gépekkel lehet olcsó munkát végezni. Az összes SINGER különleges varrógépek a Singer gépekkel szemben támasztott nagyfokú igényeknek mindenkor megfelelnek. KÉT VAGY HÁROMSZÁLAS GÉP SZÉLÁTHURKOLÁSHOZ SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, IV. SEMMELWEIS-U.14 Fióküzletek minden nagyobb városban. Háziurak és a zászlósrendelet , Textil-Ipar Újság a székesfőváros december 16-i közgyűlési határozatával kapcsolatban elsőnek ismertette a zászlórendelet gyakorlati jelentőségét. Azon melegében, rögvest ki is számítottuk, hogy: előreláthatólag kb. mennyi zászlóanyagra lesz szükség, ha a rendeletet lelkiismeretesen végrehajtják és ünnepélyes alkalommal a fővárosi házakat, annak rendje-módja szerint illően fellobogózzák. Nosza erre már másnap átvették cikkünket a napilapok, mint a »kereskedelmi érdekeltségek« információját. Könnyű azt kiszámítani, — tették hozzá, — hogy mennyi anyagra lesz majd szükség, mert hiszen adva vannak a zászló méretek. Igen ám, de az újságírói munka lelkes lázában, — adataink kivonatos, gyors lemásolása közben, — elkerülte a figyelmüket, hogy a Textil-Ipar Újság a fekete és a piros-fehér-zöld zászlókra vonatkozóan, összevontan számította ki a zászlóanyag szükségletet. Ily módon egyes napilapok a tényleges 150.000 m2 helyett dupla mennyiséget, 300.000 m2-t kalkuláltak. Nyilván ettől rémült meg annyira a háztulajdonosok érdekképviselete és menten megfellebbezte a belügyminiszterhez a »sérelmes« közgyűlési határozatot. Bizony, kár volt annyira sietni azzal a fellebbezéssel. Egyrészt, a legtöbb háznak úgyis van már zászlaja. Akinek házat adott a sors, de zászlaja még nincsen, az ne kicsinyeskedjék. Mert ugyan mit is jelent például egy ötszázezer pengős ingatlan boldog tulajdonosának a néhány méter zászlóanyag bevásárlása... A főváros közgyűlése főleg idegenforgalmi szempontokra gondolt, amikor a zászlórendeletet megszavazta. Hogy egyes hanyag embereket közönyös nemtörődömség helyett jobb belátásra serkentsen. Józan ember nem is kételkedhetik a háztulajdonosok hazafias érzületében, de a zászlórendelet kiadására már azért is szükség volt, hogy nemzeti érzésünket — ország-világ előtt — a lobogók kitűzésével kellően és egyöntetűen dokumentálhassuk. Iimi pedig egyik napilap a zászlóárdrágításra« vonatkozó rémhírét illeti, etekintetben nyilván nincsen másról szó, mint az időközben bekövetkezett nyersanyagdrágulás felszámításáról, ami százalékban teljesen jelentéktelen és semmiesetre sem nevezhető meg nem engedettnek és a helyzet kihasználására irányuldnak. ~Г~~И "WT" hozzávaló szalag-, kulcs в • i-'b, « В Г^Г /Ж számlap , fésű-, könyv- és ^ kulcsdoboz nagy választékba! MUNKÁSELLENŐRZÖ-, (ÍRÓRÁK, KILOMÉTERJEIZ.ÖK, SEBES- ф LÉGMÉRŐK, AUTÓ- ÉS STOPPERÓRÁK JAVÍTÓMÉNELVEI SCHWARCZ TESTVÉREK ÓRA ÉS FINOM MECHANIKAI IPAR BUDAPEST, VI. PODMAMZKM. 59. . T. 12-96-24 Vidéki rendelések és javítások elfogadtatnak VII. Sip-utca 10. — Tel. : 1-346-52 Csomagolja férfi- és női fehérneműit nyakkendő és kertyűgyártmányait „Cellophan“ zacskóba HAJDÚ ÉS BOKOR VII. Sip-utca 3. — Tel. : 1 380-88 TEXTILGÉPEKET JAVÍT KITZINGER JÓZSEF volt textilgyári főgépész TEXTILGÉPMŰHELYE Újpest, Árpád-ut 110. || Telefon: 2 957-39 Összes alkatrészek készítése. BUDAFOK.IRODA:BUDAPEST, V. DFÁK FERENC U.1. GYÓGYTEKERCS, PAPLAR-JUTAVATTA. KAMELIN BÍRFEHÉRÍTÉXBÉRKÁRTOLÁS,TÖMÍTÉSEK, MONOS BUTZ ACÉLÁRUÜZEM ÉS RUGÓGYÁR Spirális rugók, lemezrugók, lemezvágógépollók, idomfagyalókések, posztóvágókések, bőripari gépkések, körkések, rotációs gépkések, körfűrész ujrafogatások, béredzés stb. stb. BUDAPEST, V. VISEGRÁDI UTCA 3. (KADAR-UTCA SAROK) TELEFON:141-42 TixAittaeJlikai BORARUGYAR R.T. BuiUxfiMt V« k&Unux József-í*. 9-11 'P'Cck&lbk,, тгшЛ’ижЛи, &S+à*-uÀc. Пороть. So&dato, 'Ру+аж,, TtvuotxpKf&Jc д£рлгуа1с