Textil-Ipar, 1937 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-15 / 1. szám

Meddig mehetünk a textilipari minimális munkabérek terén? Írta : nagyhaltós Nagy Dezső Az ipari munkabérek megállapítását elsősorban az teszi indokoltan szüksé­gessé, hogy némely vidéken, egyes ipar­ágakban kirívóan alacsony béreket fizet­nek s ezáltal a hasonló cikkeket elő­állító és munkásaikat jobban fizető többi vállalatnak okoznak sérelmes versenyt. A másik szempont az ipari munkásság életszínvonalának lehető emelése, hogy éhbérek helyett az ipari munkát leg­alább olyképpen díjazzák, hogy a kere­set a helyi és egyéni viszonyoknak meg­felelő létminimumot elérje. Azt azonban, hogy a különböző munkanemekben dol­gozó munkásoknak mennyi a jelenlegi átlagos keresete, csak a helyi megélhe­tési feltételeknek ismeretében és átte­kinthető statisztikai adatok alapján bírál­hatjuk el. A Textilipari Kis- és Középvállalatok Országos Szövetsége már eredetileg arra az álláspontra helyezkedett: ám minimalizálják a munkabért, akkor ezzel szemben állapíttassék meg az a min­mális munkateljesítmény is , amely ezen legkisebb bér ellenében követelhető. Ennek az elvnek rendszeres keresztülvitele he­lyett azonban inkább bizonyos nagyobb telje­sítményhatárok megállapítása látszott célszerűnek oly módon, hogy fokozatos kategóriákba soroz­­tassanak be az illető ipari szakmában előforduló összes munkanemek. Ezt az elvet a textilipari munkabérmegál­lapító bizottságok is elfogadták. Az egyes kategóriák legkisebb munkabérei te­kintetében a munkaadók az egymás közti verseny és az ipar teherviselő képessége szem­pontjából szóbajövő és ilyen szempontból mi­­nimumként kezelendő kereseteket javasolják, m­íg a munkavállalók a munkabérek alsó határának olyan megállapítását szorgalmazzák, amely a családfentartó munkás tisztes megélhetését biz­tosítja. Legideálisabb a munkásság ál­láspontjának megvalósítása volna s a távolabbi célkitűzés erre is irányul, mert a tisztességes magyar munkásságnak meg kell adni a tisztes megélhetés lehetőségét. Elhamarkodott és veszélyes kísérlet lenne azon­ban minden tapasztalat vagy átmeneti idő nél­kül a munkabérek alsó határát csak a munkás­ság egyoldalú szempontjai alapján, túlzottan ma­gas bázison megállapítani. Jelenleg a munkaadói és munkavállalói mi­nimális órabér javaslatok között óriási az el­térés s a javaslatok számszerű szembeállításá­val nem is dönthetj­ü­k el a kérdést. A gyakorlati megoldás kiindulási pontjához csak a jelenlegi tényleges munkabérek ismerete vezethet el. Ily irányú pontos, de leegyszerű­sített statisztikai adatgyűjtés most van folyamat­ban. A közös egyetértéssel meghatározott öt — méltányos munkabéreket­­fizető — nagy buda­pesti gyár azonos munkahetére vonatkoztatott bérlistái alapján megállapítják az egyes kate­góriákban fizetett munkabérek átlagértékeit. Ezek fognak alapul szolgálni az alsó határok le­­rögzítésénél, amit a bizottságok legfontosabb döntése kell, hogy kövessen: a munkabérek alsó határának összemérése azok átlagos, vagyis kö­zépértékéhez viszonyítva. Ugyanis, ha a minimumot közel az átlagos érték alatt állapítanák meg, akkor ez nem azt jelentené, hogy szociális és versenyegyen­­lőségi szempontból lefelé állítanának határt a béreket leszorító tendenciának, hanem tulajdonké­­pen a kollektív szerződések keretébe tartozó munkabérszabályozás lenne, ami jelenleg nem kormányintézkedés feladata. Eredménye pedig nem lehet más, mint hogy az egész iparban a bérek ebben a magas mi­nimumban alakulnának ki, ami esetleg az ed­dig lényegesen legalacsonyabb béreket fizető vál­lalatoknál üzemredukálást és munkás elbocsátást vonna maga után. Ahol pedig magasabbak voltak a bérek, ott a jobban fizetett munkásság bére is erre az átlagnevóra csökkenne. Ha azonban a minimum az átlag alatt 20—30 százalékkal, vagyis oly mélyen kerül megállapí­tásra, hogy az nyilvánvalóan már egy erköl­csileg is lejjebb nem szorítható alsó határ, akkor nem valószínű, hogy a munkabérek általában le­­szálljanak erre a nívóra, így elérhetjük, hogy a jelenlegi közepes jó állapot megbolygatása nélkül tényleg azokon a helyeken történ­jék béremelés, ahol eddig a rendel­kezés indítóokául szolgáló sérelme­sen alacsony munkabéreket fizettek. Túlzott a munkásságnak az az aggodalma, hogy a munkaadók — minden különösebb gaz­dasági kényszer nélkül — mégis a munka­béreknek ezen mélyen megállapított minimuma felé tendálnának. Ilyen esetben újabb megfon­tolás tárgyává kellene tenni a minimumok kér­dését, amihez nem kell más, mint hogy a kor­mány a m­unkabérmegállapító bizottságok mű­ködését változatlan hatáskörrel prolongálja. A minimális munkabérmegállapí­tásnak még igen sok egyéb fontos kérdése van, amelyek közül felemlítem : 1. Milyen viszonyban legyen a buda­pesti és a vidéki munkabér? 2. Kiterjedjen-e a minimum meg­állapítása azokra a kategóriákra is, ahol a keresetek jóval a létminimum fölött vannak stb.? Ezeknek a kérdéseknek az eldöntésé­hez is még sok tárgyalás, adatgyűjtés és idő kell. A bizottságok körültekintő és lelkiismeretes munkája ezen kérdésekben is meg fogja találni a megnyugtató és a lehető legmegfelelőbb megoldást. igénybevevőnek, végeredményben, a »megszavazott« összeg 60—65°/o-át szá­molják el. ötszáz pengő hitelnél 300 pen­gőt kap kézhez... Az árut az »üzletet« lebonyolító cég a gyárosoktól rendes piaci áron szerzi be. Bóvlit lehetőleg nem vesz, mert talán az nehezebben értékesíthető. A napi áron szerzett kurrens cikket »veszteségesen«, esetleg az előállítási áron alul is, hama­rosan elkótyavetyélik. Bátran tehetik. Mert a megejtett áldozattal »megejtett« elszámolás busás hasznot jelent számukra. A kapott pénzt újra »folyósítják« és a piacot folytatólagos cselekményeikkel mételyezik meg. Az alattomban és suttyomban lebonyo­lított gyanús illatú üzelmek csak a leg­ritkább esetben derülnek ki. De mégsem tekinthetők »magánügynek«. Mert a sze­rencsétlen áldozatok kiszipolyozásának mocsaras talajára alapozott ügyletek ár­­rombolásai a tisztes kereskedelem élet­­lehetőségeit aknázzák alá. * A Schenk Adolf és Schwarz Miklós cég éppen most indított tisztességtelen versenypert a »Textilbeszerző és Ruhá­zati Cikkeket Árusító k. f. t.« ellen. A konkrét esetben a Schenk és Schwarz cég az általuk gyártott úgynevezett né­­ger fl­ancyt méterenként 53—54—56 fil­lérért árusítja vevőinek. A »Textil­beszerző és Ruházati Cikkeket Árusító k. f. t.« ugyanezt a cikket 56 fillérért szerezte be és nyomban eladta állítólag 50—51 filléres, sőt még ennél is olcsóbb árban. Ily módon beszerzési ár alá nyomta le a piaci árnivót s emiatt a Schenk és Schwarz cégnek ebből az áru­fajtából tetemes mennyiség maradt el­adatlanul a raktárán. Az alperestől »ab­­banhagyást« s vagyoni kárigényük mel­lett — nem vagyoni kár címén — 5000 aranykorona kártérítést követelnek. A szakma feszült érdeklődéssel várja, hogy a bíróság hogyan fog dönteni eb­ben az érdekes »próbaperben«. Pénzuzsora, textiláru üzlet cégére alatt A Textil-Ipar Újság már több izben rá­mutatott a magánosok részére nyújtott készpénzhitelezési ügyletekkel kapcsola­tos árrombolási jelenségekre. Pokoli ravaszsággal s a megszorult emberek hiszékenységét kihasználó ügy­nöki raffinériával hálózzák be az áldo­zatokat. Jelzálogkölcsön és bankszerű v­áltóhitelek nyújtására nem alkalmas, de egyébként fizetőképes és megfelelő bo­­nitású egyéneknek burkolt áruhitel for­májában szereznek kölcsönt. A kölcsönt igénylőknek természetesen nem árura, hanem pénzre van szükségük. A kölcsönösszeg erejéig árukat »vásárol­tatnak« velük, de egyben megbízást adat­nak az ügynök útján, hogy a részükre vásárolt árukat az ő terhükre, nyomban értékesítsék. Perkált és molinót, flanellt, műselyem­­anyagokat s a jó ég tudja milyen tex­tíliákat vásárolnak és csakhamar meg­ejtik az »elszámolást«, amiben nincsen sok köszönet... A szerencsétlen hitelt- Minél több különleges gépet használ üzemében annál egyenletesebb és értékesebb ruhaneműt képes előállítani. Azonban csak legjobb minőségű modern gé­pekkel lehet olcsó munkát végezni. Az összes SINGER különleges varró­gépek a Singer gépekkel szemben támasztott nagyfokú igényeknek mindenkor megfelelnek. KÉT VAGY HÁROMSZÁLAS GÉP SZÉLÁTHURKOLÁSHOZ SINGER VARRÓGÉP RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, IV. SEMMELWEIS-U.14 Fióküzletek minden nagyobb városban. Háziurak és a zászlós­rendelet , Textil-Ipar Újság a székesfőváros decem­ber 16-i közgyűlési határozatával kapcsolat­ban elsőnek ismertette a zászlórendelet gya­korlati jelentőségét. Azon melegében, rögvest ki is számítottuk, hogy: előreláthatólag kb. mennyi zászlóanyagra lesz szükség, ha a ren­deletet lelkiismeretesen végrehajtják és ün­nepélyes alkalommal a fővárosi házakat, an­nak rendje-módja szerint illően fellobogózzák. Nosza erre már másnap átvették cikkün­ket a napilapok, mint a »kereskedelmi ér­dekeltségek« információját. Könnyű azt kiszá­mítani, — tették hozzá, — hogy mennyi anyagra lesz majd szükség, mert hiszen adva vannak a zászló méretek. Igen ám, de az új­ságírói munka lelkes lázában, — adataink ki­vonatos, gyors lemásolása közben, —­ el­kerülte a figyelmüket, hogy a Textil-Ipar Újság a fekete és a piros-fehér-zöld zász­lókra vonatkozóan, összevontan számította ki a zászlóanyag szükségletet. Ily módon egyes napilapok a tényleges 150.000 m2 helyett dupla mennyiséget, 300.000 m2-t kalkuláltak. Nyilván ettől rémült meg annyira a háztulaj­donosok érdekképviselete és menten megfel­lebbezte a belügyminiszterhez a »sérelmes« közgyűlési határozatot. Bizony­, kár volt annyira sietni azzal a fellebbezéssel. Egyrészt, a legtöbb háznak úgyis van már zászlaja. Akinek házat adott a sors, de zászlaja még nincsen, az ne ki­csinyeskedjék. Mert ugyan mit is jelent pél­dául egy ötszázezer pengős ingatlan boldog tulajdonosának a néhány méter zászlóanyag bevásárlása... A főváros közgyűlése főleg idegenforgalmi szempontokra gondolt, amikor a zászlórendeletet megszavazta. Hogy egyes hanyag embereket közönyös nemtörődömség helyett jobb belátásra serkentsen. Józan ember nem is kételkedhetik a ház­­tulajdonosok hazafias érzületében, de a zászló­rendelet kiadására már azért is szükség volt, hogy nemzeti érzésünket — ország-világ előtt — a lobogók kitűzésével kellően és egyönte­tűen dokumentálhassuk. Iimi pedig egyik napilap a zászlóárdrágításra« vonatkozó rémhírét illeti, etekintetben nyil­ván nincsen másról szó, mint az időközben bekövetkezett nyersanyagdrágulás felszámítá­sáról, ami százalékban teljesen jelentéktelen és semmiesetre sem nevezhető meg nem en­­gedettnek és a helyzet kihasználására irá­nyuldnak. ~Г~~И "WT" hozzávaló szalag-, kulcs в • i-'b, « В Г^Г /Ж számlap , fésű-, könyv- és ^ kulcsdoboz nagy választékba! MUNKÁSELLENŐRZÖ-, (ÍRÓRÁK, KILOMÉTERJEI­Z.ÖK, SEBES- ф LÉGMÉRŐK, AUTÓ- ÉS STOPPERÓRÁK JAVÍTÓMÉN­ELVEI SCHWARCZ TESTVÉREK ÓRA ÉS FINOM MECHANIKAI IPAR BUDAPEST, VI. PODMAMZKM. 59. . T. 12-96-24 Vidéki rendelések és javítások elfogadtatnak VII. Sip-utca 10. — Tel. : 1-346-52 Csomagolja férfi- és női fehérneműit nyakkendő és kertyű­­gyártmányait „Cellophan“ zacskóba HAJDÚ ÉS BOKOR VII. Sip-utca 3. — Tel. : 1 380-88 TEXTILGÉPEKET JAVÍT KITZINGER JÓZSEF volt textilgyári főgépész TEXTILGÉPMŰHELYE Újpest, Árpád-ut 110. || Telefon: 2­ 957-39 Összes alkatrészek készítése­­­­. BUDAFOK.IRODA:BUDAPEST, V. DFÁK FERENC U.1. GYÓGY­TEKERCS, PAPLAR-JUTAVATTA. KAMELIN BÍRFEHÉRÍTÉXBÉRKÁRTOLÁS,TÖMÍTÉSEK, MONO­S BUTZ ACÉLÁRUÜZEM ÉS RUGÓGYÁR Spirális rugók, lemezrugók, lemezvágógépollók, idomfagyalókések, posztóvágókések, bőripari gépkések, körkések, rotációs gépkések, kör­fűrész ujrafogatások, béredzés stb. stb. BUDAPEST, V. VISEGRÁDI­ UTCA 3. (KADAR-UTCA SAROK) TELEFON:­­141-42 TixAittaeJl­ik­ai BORARUGYAR R.T. BuiUxfiMt V« k&Unux József-í*. 9-11 'P'Cck&lbk,, тгшЛ’ижЛи, &S+à*-uÀc. Пороть. So&dato, 'Ру+аж,, TtvuotxpKf&Jc д£рлгуа1с

Next