Textil-Ipar, 1941 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1941-01-10 / 1. szám

kezetük arra irányult, hogy mintáik változa­­tosságával minél jobban kielégíthessék vevőik kü­lönböző ízlését. A kékfestőkhöz a házilag szőtt anyagokat vitték festeni és mintázni. A kékfestés Németországban való elterjedésé­vel párhuzamosan Angliában, Franciaországban és Németalföldön az Előindiából importált festett és többszínűre mintázott pamutanyag hódított tért. Az Angol Keletindiai Társaság ügyes keres­kedői az Indiában szőtt, festett és nyomott min­tás anyagokat, a kartonokat importálták az anya­országba, ahol ezek rövidesen közkedveltségre tettek szert. Amszterdamban 1678-ban állították fel az első kartonnyomót. Németországban a kékfestőipar mindig magas nívón állott. A gyári mechanikus kartonnyomásra az 1689-ben Augsburgban, alapított első kartonnyomóüzem felállításával tértek át. Az augsburgi gyárosokat sokan utánozták és a többi országokban is egymásután alakultak hasonló üze­mek. A rohamos fejlődés egyik jelentős té­nyezője az emberi hajtóerőt pótló gőzgép fel­találása volt. Új festékek felfedezésével, valamint az anyag előkészítésének és nyomás utáni utókezelésének jelentőségét is felismerve, újabb eljárások fel­találásával nagy lépésekkel vitték előre a textil­ipart. A filmnyomás a selyem- és műselyem­­anyagok exkluzív mintázását biztosítja. Mire tanít a piacismeret? A divatcikkek jó és megfelelő mintáinak ki­választása és tetszetős, piacképes kollekciók ösz­­szeállítása — rendes körülmények között — nem­csak a nyomógyár foglalkoztatottságára van ki­hatással, hanem a vállalat rentabilitását is be­folyásolhatja. Vannak olyan cikkek, amelyeknél nem kell évenként a mintákat változtatni. Noha a kar­tonoknál is hoznak a gyárak évenként né­hány újabb mintát, de nagyjában ragaszkodnak a már kialakult és jól ismert ízléshez. A kar­tonnál, mely a magyar falu tipikus ruhavise- lete, figyelembe veszik a különböző vidékek ked­velt színeit és mintáit. Más az ízlése a tolna­megyei svábnak és más az Alföldön élő ma­gyarnak. Az örökmintáknak (eternell) nevezhető petty és esik sohasem megy ki a divatból. Vannak viszont —­ főleg a városokban hasz­nálatos — olyan cikkek, melyeknél minden év­ben újat nyújtanak. A minták, illetve rajzok összeállításánál a gyakorlat, a piacismeret, az egyes vidékek ízlése és szükséglete játsza a főszerepet. A lehetőség szerint kelendő árut kell piacra hozni. »Rouge« takarót keresnek Tolná­ban, Baranyában, Bácskában. Rózsa és kék vilet, zengáru Tolnában, Baranyában, szürke presto Kis­kunhalason, Szeged, Csaba vidékén talál leg­inkább vevőre. Szlávok lakta v­idéken színes, sváb vidéken kékfestő a főtextiláru. Számolni kell­­ a divatszínekkel, a hölgyközönség minden elkép­­­­­­zelhető és elképzelhetetlen kívánságával. Téli kollekcióval már májusban, a nyárival viszont október végén, novemberben keresik fel a vevőket.­­ A piac olyan, mint a földrengést jelző ké­szülék. Mindenre rögtön reagál, különösen olyan jelenségekre, melyekben a saját kárát véli fel­fedezni. "Ezért kell a megszerzett piaccal úgy bánni, mint a hímes tojással, mert nem ok­vetlen marad meg, ha meg is szereztük. Az üzletben nincsen szentimentalizmus .. . Az exportpiacok megszerzését vám- és valu­­táris bonyodalmak, komplikált csereüzletek, kom­penzációk nehezítették meg. A Magyar Pamutipar Rt. exportja a konti­nensen kívül kiterjedt Ázsiára, Afrikára, Ame­rikára. A nyugati háború kitörése előtt műse­lyem, műszál és pamut divatcikkei eljutottak Finnországba, Lettországba, Norvégiába, Svédor­szágba, Albániába, Görögországba és Málta szi­getére, Angliába és annak domíniumaiba, Egyip­tomba, Palesztinába, Törökországba, Irakba. Az U. S. A., Haiti, Guatemala, Columbia, Vene­zuela, Ceylon, Brit-India szintén szerepel ex­portpiacai között. Termelési munkaösszhang De amíg az áru eljut odáig... Mennyi igyekezet, a termelési össz­hang milyen tökéletes megvalósítására való törekvés egyesíti a gyár minden rendű és rangú alkalmazottját, hogy a gyártott sok százfajta cikk minél jobb és tetszetősebb kivitelben kerüljön piacra.* Nem lehet eléggé dicsérni Módos ve­zérigazgatónak azt a nemes elgondolá­sát, hogy a gyár minden egy­es tisztvise­lője és alkalmazottja bővebben tájéko­zódhassák arról, hogy saját munkakörén kívül mi történik a vállalat egyes mű­helyeiben, munkahelyéül és irodáiban. Ma minden egyes ember minél több ér- A KIRAKAT HÓEMBER A KIRAKATBAN Hó pelyhes már az ég, ő került most sorra, Tök fedője fazék, És krumpli az orra. Egy cseppet sem szorong Vatta bundájában, Jobb kezében dorong, Nem bámul hiába. Hócsatakos járdán Észreveszi helmed! Blikkfangnak beválván, Kelti a figyelmet. Jókedvű vatta-hóember a gyermekruha-kirakatban. (Gutmann­ J. és társa. —­Rendező­: Kazal Gábor) DIÓBARNA HARISNYÁK Répa, retek, mogyoró, Megtörve jó a dió, Dióbarna harisnyák Hölgyek szivét vidítják! Dióbarna harisnyák és kesztyűk a mesteri egyszerűséggel rendezett, nagyhatású Pók­­kirakatban. (Csoó János terve) HABSELYEM Másként öltözik a dáma, Mint a régi jó világba. Korunk kétségtelen ténye: Nincs mázsányi kelengyéje! Fodros csip-csup selyemholmi, Halványlila kombiné, Rózsaszínű leányálom Most lehet akárkié. Röpke tündér Éva lánya, Bűbájos kis pongyolája Úgy omlik el hamvas vállán, Megszédül tőle a sátán . ■ ■ (KIL) Luxusfehérneműek propagandakirakatának jelszava: Nem luxus a szép fehérnemű! (Rendező: Csoó János) mi január 10Textilipar 3 «»«ér­ deklődéssel és hozzáértéssel láthatja el munkáját, annál több szeretettel becsüli meg munkástársainak eddig előtte isme­retlen vagy csak homályosan sejtett mun­katelj­esí­t­ményeit. A Magyar Pamutipar Rt. vezetőségé­nek legfőbb irányítója 1900-tól 1937 ja­nuárjáig néhai szurdai Szurday Róbert vezérigazgató volt s kétségtelenül az ő nevéhez fűződik a vállalat fejlődésének főkorszaka és kialakulása. A hatalmas iparvállalatot, kimélyült tudással, biztos kézzel és emberszeretettel átfűtött lel­kesedéssel irányítja Módos vezérigazgató. Célkitűzése, hogy ne csak a vállalat tűn­jék ki a gazdasági életben elért ered­ményeivel, hanem minél jobban képzett tisztviselői és munkásai legyenek, akik mindenkor megállják a helyüket mind gazdasági, mind társadalmi téren egy­aránt. És ez a cél, a szeminárium ren­dezésével, egészen bizonyosan közelebb jutott a megvalósuláshoz. (K—­ L—6) 5? német divat: puritán egyszerűség, gyakorlatiasság ■ és — takarékosság! Berlin, január­­2. A dolgozó nőnek ma olyan ruhára van szüksége, amely gyakorlatias és takaré­kos. A legújabb berlini divatkiállításon ezt a törekvést látjuk. A köpenyeknél lemondottak minden díszítőkés lékről. A köpenynek csak az igazi célját kell be­töltenie: a testet betakarni és melegí­teni! Nagyon figyelemreméltóak a mat­­rózszerű köpenyek. Ezekhez megfelelő kalapok is járulnak. Ismét divatos a zsokésapka. Kosztümökben a hosszabb kabátkák uralkodnak, melyeket blúzszerűen, vagy testhezállóan dolgoznak ki. Minden szög­letes és nőietlen formát mellőznek. Ál­talában meg lehet állapítani, hogy ez az új, a mai időnek megfelelő stílus­irányzatok sikert arattak a divatban. A vonalvezetés egyszerű és igénytelen. Ép­pen ezért mégis hatásos. Láttunk a bie­­dermayer-időkre való hasonlóságot is, de ez nem hatott csöppet sem régiesen. A jövő divatjában új irányt mutat a népies stílus. Nemcsak a parasztingv­állak tanúsítják ezt, hanem a derékban fod­rozott parasztszoknyák is, amelyek a magyar és a bolgár népviseletekre em­lékeztetnek. Ezek a modellek nagyon tetszenek. Minden túlzottan fölösleges díszítést száműztek. A víkend- és strand­öltözeteknél is mindenütt a legegysze­rűbb formákat tapasztalhatjuk. Mi tanítanak a bécsi kirakatrendező­ iskolában ? Teljesen új tanterv szerint fog dolgozni a bécsi kirakatrendező iskola. Különböző tanfolyamokat rendez, ame­lyeknek tartama 14 naptól 5 hónapig terjed. Árukérdésekkel foglalkozik, tanít áruismét és árujogot, de főként gyakor­lati módon igyekszik a kirakatrendezés művészetére és technikájára kioktatni tanítványait. E célból gyakorló kiraka­tokat állít fel, amelyekben a tanfolyam hallgatója saját szakmájának anyagával kísérletezhetik. Megtanítják térkikép­zésre, a színek tudományára, a kirakati reklámírás módjaira, az anyag ötletes elrendezésére, kirakatvilágításra, főként pedig a különböző árucikkek helyes, cél­szerű, technikailag kifogástalan, a kö­zönséget vonzó és művészi ötletességű elrendezésére.* A keskeny, nagy mélységű, hosszúkás üzlet­­helyiség nem túlságosan alkalmas, mert a vevő nem látja jól a távolabbi részekben felhalmozott árut. Ha már másképpen nem tudunk segíteni üzlethelyiségünk építészeti formáján, világítsuk meg fényesebben a hátrább eső részeket, mint a bolthelyiség elől lévő részeit. * A közönség — ezt már régen megfigyelték! — szereti önmagát kiszolgálni. Siessünk tehát segítségére, járjunk a kedvében. Utánozzuk a nagy áruházakat, ahol az áruk tömegei vannak kirakva szabadon. A vevő jár-kel, nézeget, vá­logat, kikeresi azt, amire szüksége van és ami az ízlésének legjobban megfelel. Az elárusítónak már nem is akad más dolga, mint a pénztári cédulát megírni. Hiszen az áru fölé mindenütt oda van irta az ára is. Adjunk tehát alkalmat a vevőnek arra, hogy önmagát szolgálja ki!

Next