Többtermelés, 1953 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

2 Vas Z.: A Szovjetunió új ötéves terve Többtermelés 7. évf. 1953. 1. szám fejlettebb országok mögött. Ezt a távolságot tíz év alatt be kell futnunk. Vagy megtesszük ezt, vagy agyon­nyomnak bennünket.«* A szovjet népet nem nyomták agyon ! Győzött az iparosítás sztálini programmja ! Az iparosítás győzelmének nagyságát és világraszóló politikai jelentőségét aláhúzza, hogy mindez egy kisparaszti jellegű országban történt, ahol a kisárutermelés volt túlsúlyban. Erről mondotta Sztálin elvtárs : »Nagyiparunk olyannak tűnik, mint sziget a tenger közepett, mint sziget, amelynek bázisa napról napra bővül ugyan, de amely még mindig csak sziget a tenger közepett.«** E hajdani kis szigetből létesültek a sztálini ötéves tervek folyamán az új, hatalmas ipari bázisok ; olyan döntő és új iparágak, amelyek azelőtt a Szovjetunióban ismeretlenek voltak, ma pedig a kommunizmus korszakának építését szolgálják. Így jött létre a sztálingrádi traktorgyár, a dnyeperi erőmű, a kuznyecki kombinát, Komszomolszk, a gorkiji autógyár, a leningrádi, rosztovi, ufai, cseljabinszki, uráli és távolkeleti, ukrajnai és üzbekisztáni hatalmas gyártelepek, a szocializmus nagy alkotásai. Ahány alkotás, annyi hős­­költemény ! Ugyanakkor az a tény, hogy a szocialista iparosítás eredményeként az ipar, a gépek, a villa­mosság a föld egy­hatodát kitevő Szovjetunió minden részébe eljutott, hozzájárult a munkásosztály szám­beli és politikai súlyának megnövekedéséhez, lehetővé tette a szovjet mezőgazdaság szocialista átszerve­zését, elősegítette a keleti vidékek elmaradottságának gyors felszámolását és hozzájárult a Szovjetunió sztálini nemzetiségi politikájának maradéktalan érvényesítéséhez. A történelem során először bon­takozott ki egy nagy nép, a szovjet nép alkotó kezdeményezése, a munkaverseny és ennek legmagasabb formája : a Sztahanov-mozgalom. A szovjet nép életszínvonala és kulturális fejlődése is hatalmasan megnőtt ez évek alatt. Mindezek együttes eredményeként tudta a hős szovjet nép,­ Lenin-Sztálin pártja vezetésével — Sztálinnal az élen — újjáépíteni az országot, teljesíteni és túlteljesíteni az ötéves tervek sorozatát, végre­hajtani a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésének történelmi feladatát, biztosí­tani a Szovjetunió hatalmát és függetlenségét a kapitalista környezettel szemben, és sikerült felépítenie nagy tanítóink , Marx-Engels-Lenin szellemében új szocialista társadalmat,és a kommunizmus építésének előfeltételét. Nincs a világon állam, amely, akár múltjában, akár jelenében, a Szovjetunióéhoz megközelítően is hasonló eredményeket mutathatna fel. A szovjet ipar fejlődésére jellemző, hogy az 1951. és 1952. év együttes termelése 22 százalékkal nagyobb, mint az első két ötéves terv összesített termelése volt. De még ennél is szebb az a ragyogó jövő, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusának határozata feltár az új ötéves terv irányelveiben. Az ipari termelés növekedését az új ötéves terv az 1950—1955. évekre 70 százalékban, azaz évenként körülbelül 12 százalékban határozza meg. Ezen belül a termelési eszközöket gyártó ipar 80, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar 65 százalékkal fogja növelni termelését. Ezzel az ipari termelés 1955-ben eléri az 1913. évi termelés 25-szörösét és háromszorosa lesz a Honvédő Háború előtti színvonalnak. A szovjet ipar termelése 1929-től 1951-ig — tehát 22 év alatt — tizenháromszorosára növe­kedett. Ugyanezen idő alatt az Egyesült Államok ipari termelése mindössze kétszeresére, Angliáé 1,6-szere­­sére, Olaszországé 1,3-szeresére emelkedett, Franciaország termelése pedig alig változott. A Szovjetunió 35 év alatt 39-szeresére növelte ipari termelését, Anglia ugyanekkora fejlődést csak 160 év alatt tudott elérni. Az Egyesült Államok ipari termelése 35 év alatt mindössze 2,6-szeresére növekedett. De a tőkés államok termelésüknek ezt az emelkedését is csak a kapitalizmus ismétlődő gazdasági válságait jellemző körülmények között, háborús tervekre épített hadfelszerelési programmal, a dolgozó tömegek nyomorának és kizsákmányolásának fokozásával érték el. Kíméletlenül érvényesül ezekben az országok­ban a modern kapitalizmus Sztálin által meghatározott gazdasági alaptörvénye :­­a maximális tőkés profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása,és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján.«*** »A Szovjetunió számára viszont ezek az évek — mondotta Sztálin elvtárs 1939-ben a XVIII. párt­­kongresszuson — a fejlődés és virágzás évei, a további gazdasági és kulturális fellendülés évei, politikai és katonai ereje további gyarapodásának évei, a békének az egész világon való megőrzéséért folytatott harcá­nak évei voltak«.**** A békés építésnek eme korszakát szakította félbe a fasiszta rablók orvtámadása a Szovjetunió ellen, amely hihetetlen károkat okozott és részben visszavetette a szovjet népgazdaság eddig töretlen fejlődését. A Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezése után azonban a Szovjetunió óriási újjáépítő munkához fogott, melynek során 7000 nagyipari üzemet állítottak helyre, illetőleg építettek fel. Ennek eredményeként az ipari termelés 1951-re az egész népgazdaság területén elérte — éspedig a széntermelés terén 1947-ben, az acél- és cementgyártás, valamint az ipari össztermelés terén 1948-ban, a nyersvas- és nyersolaj termelés terén 1940-ben, a lábbeligyártás terén 1950-ben, a pamutszövettermelés terén pedig 1951-ben — és azóta messze túlszárnyalja a háború előtti színvonalat. A XIX. kongresszusnak az új ötéves terv irányelveiről szóló határozata nyomán még az eddigi eredményeket is túlszárnyalva bontakoznak ki a szocialista ipar­­fejlesztésnek azok a hatalmas arányai, amelyek már a kommunizmus jellegzetességeit viselik magukon. • Sztálin : A leninizmus kérdései. Szikra, 1952. 427. old. ** Sztálin művei II. kötet. Szikra, 1950. 273 old. *** Sztálin : A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. Szikra, 1952. 40. old. **** Sztálin : A leninizmus kérdései. Szikra, 1951. 702. old.

Next