Többtermelés, 1955 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

A termelés szervezésének tudományos megalapozottsága ROMÁN ZOLTÁN Az MDP Központi Vezetőségének 1954 októberi határozata döntő jelentőségű népi demokráciánk új fejlődési szakaszának kibontakozása, az új kor­mányprogram, az MDP Ц1. kongresszusán hozott határozatok valóraváltása szempontjából. A Köz­ponti Vezetőség e határozata részletes elemzést ad népgazdaságunk helyzetéről, kitűzi legfontosabb gazdaságpolitikai feladatainkat, megjelöli e felada­tok megoldásának alapvető módszereit. A kitűzött feladatok eredményes megoldása érdekében többek között két fontos követelményt ír elő : biztosítani kell gazdaságpolitikánk fokozottabb tudományos megalapozottságát, és a legszélesebb tömegeket kell harcba vinnünk az előttünk álló feladatok megoldására. E két követelmény szorosan kapcsolódik egymás­hoz is. Ha nagyobb mértékben biztosítjuk gazdaság­­politikánk tudományos megalapozottságát, akkor helyesebben tűzzük ki a feladatokat és jobban tudjuk mozgósítani dolgozóinkat ezek megoldására. Ugyan­akkor gazdaságpolitikai intézkedéseink kidolgozásánál, tudományos megalapozásánál sem nélkülözhetjük azt, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegének, gazdasági szakembereink minél nagyobb táborának munkájára, tapasztalataira, kezdeményezésére támaszkodjunk, mun­kánk termékeny vitákon, az elmélet és a gyakorlat legszorosabb egységén épüljön fel. Ennek szelle­mében kíván ez a cikk néhány gondolatot felvetni iparunk feladataival kapcsolatban. Népi demokráciánk fejlődésének új szakaszá­ban az életszínvonal fokozott emelése és ezzel össze­függésben a mezőgazdasági termelés problémái kerültek előtérbe, de — mint a Központi Vezetőség határozata is hangsúlyozta — igen fontos feladatok állnak iparunk előtt is. Ezek a feladatok elsősorban két területen jelentkeznek : 1. Növelni kell az ipar termelését, mindenek­előtt a közszükségleti cikkek gyártását ; ennek érdekében ki kell alakítani iparunk helyes, adott­ságainknak és szükségleteinknek megfelelő, arányos szerkezetét ; végre kell hajtanunk az ipar ennek megfelelő »átcsoportosítását« gyorsan, de ugyan­akkor ésszerűen, tervszerűen, szervezetten. II. Be kell hoznunk a lemaradást iparunk műszaki fejlesztése terén, határozott fordulatot kell elérnünk a minőség javítása, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, egyszóval : a termelés tökéletesítése terén. A következőkben e II. feladat­csoporttal és az ennek megoldását biztosító egyik legfontosabb feltétellel a termelés szervezésének tudományos megalapozottságával kívánok foglalkozni. Először a termelés tökéletesítésének problémáját tárgya­lom, ezzel a fogalommal jelölöm meg az egész II. feladat­csoportot ; azután a termelés szervezésének fogalmához fűzök néhány megjegyzést, elsősorban két kérdésre térek ki : összefüggéseire a termelés növelésének és tökéletesítésének egyéb eszközével, és a különböző »szinteken« jelentkező feladataira ; végül a termelés szervezésének tudományos meg­alapozottságával, ennek feltételeivel és ezek bizto­sításával foglalkozom. 1. A termelés növelésének és tökéletesítésének problémája Az iparvállalat tevékenységének eredményes­ségét mindig annak alapján kell megítélnünk, hogy mennyiben szolgálta a termelés alapvető, végső célját. A termelés alapvető, végső célja mindig függ az adott termelési mód, a termelési viszonyok jellegétől. A szocialista gazdaságban a termelés végső célja a társadalom szükségleteinek maximális kielégítése. (A társadalom szükségletei alatt itt nemcsak a lakosság szükségletei, hanem tágabb értelemben a termelési szükségletek is értendők.) A kapitalista gazdaságban a termelés célja a tőkés számára a profit létrehozása. Ha a­ szocialista gazdaságban azt nézzük, hogyan segítette elő a vállalat a társadalom szük­ségleteinek kielégítését, a következőket kell vizs­gálnunk : 1. azokat a termékeket gyártotta-e a vállalat, amelyekre a társadalomnak valóban szüksége van (választék kérdése), 2. alkalmasak-e a gyártott termékek rendel­tetésük szerint a szükségletek kielégítésére (minőség kérdése), 3. milyen mennyiségű terméket állított elő a vállalat (mennyiség kérdése), 4. mennyi eleven és tárgyiasult munkát hasz­nált fel a vállalat a termékek előállítása során, mennyi új értéket hozott létre (önköltség kérdése). A szocialista iparvállalat munkájának elbírá­lásához legalábbis ezt a négy kérdést : a választék, a minőség, a mennyiség és az önköltség kérdését feltétlenül együttesen kell vizsgálni. Természetesen a vállalat munkája még több más oldalról is vizs­gálható, elsősorban a munka termelékenysége, azután az álló- és forgóeszközök kihasználása, a vállalat jövedelmezősége stb. tekintetében, de a legfon­tosabb követelmények betartása megítélhető az előbbi négy szemponton keresztül. A szocialista vállalatnál minden esetben vizsgálni kell továbbá azt is, hogyan éri el a vállalat eredményeit, meg­felelően gondoskodik-e dolgozóiról, képzettségük emeléséről, a munkavédelemről, a munkafeltételek javításáról. A tőkés vállalkozó ezzel szemben egyetlen tényezőn, az elért profiton keresztül méri le a válla-

Next