Többtermelés, 1955 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
A termelés szervezésének tudományos megalapozottsága ROMÁN ZOLTÁN Az MDP Központi Vezetőségének 1954 októberi határozata döntő jelentőségű népi demokráciánk új fejlődési szakaszának kibontakozása, az új kormányprogram, az MDP Ц1. kongresszusán hozott határozatok valóraváltása szempontjából. A Központi Vezetőség e határozata részletes elemzést ad népgazdaságunk helyzetéről, kitűzi legfontosabb gazdaságpolitikai feladatainkat, megjelöli e feladatok megoldásának alapvető módszereit. A kitűzött feladatok eredményes megoldása érdekében többek között két fontos követelményt ír elő : biztosítani kell gazdaságpolitikánk fokozottabb tudományos megalapozottságát, és a legszélesebb tömegeket kell harcba vinnünk az előttünk álló feladatok megoldására. E két követelmény szorosan kapcsolódik egymáshoz is. Ha nagyobb mértékben biztosítjuk gazdaságpolitikánk tudományos megalapozottságát, akkor helyesebben tűzzük ki a feladatokat és jobban tudjuk mozgósítani dolgozóinkat ezek megoldására. Ugyanakkor gazdaságpolitikai intézkedéseink kidolgozásánál, tudományos megalapozásánál sem nélkülözhetjük azt, hogy a dolgozók minél szélesebb rétegének, gazdasági szakembereink minél nagyobb táborának munkájára, tapasztalataira, kezdeményezésére támaszkodjunk, munkánk termékeny vitákon, az elmélet és a gyakorlat legszorosabb egységén épüljön fel. Ennek szellemében kíván ez a cikk néhány gondolatot felvetni iparunk feladataival kapcsolatban. Népi demokráciánk fejlődésének új szakaszában az életszínvonal fokozott emelése és ezzel összefüggésben a mezőgazdasági termelés problémái kerültek előtérbe, de — mint a Központi Vezetőség határozata is hangsúlyozta — igen fontos feladatok állnak iparunk előtt is. Ezek a feladatok elsősorban két területen jelentkeznek : 1. Növelni kell az ipar termelését, mindenekelőtt a közszükségleti cikkek gyártását ; ennek érdekében ki kell alakítani iparunk helyes, adottságainknak és szükségleteinknek megfelelő, arányos szerkezetét ; végre kell hajtanunk az ipar ennek megfelelő »átcsoportosítását« gyorsan, de ugyanakkor ésszerűen, tervszerűen, szervezetten. II. Be kell hoznunk a lemaradást iparunk műszaki fejlesztése terén, határozott fordulatot kell elérnünk a minőség javítása, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, egyszóval : a termelés tökéletesítése terén. A következőkben e II. feladatcsoporttal és az ennek megoldását biztosító egyik legfontosabb feltétellel a termelés szervezésének tudományos megalapozottságával kívánok foglalkozni. Először a termelés tökéletesítésének problémáját tárgyalom, ezzel a fogalommal jelölöm meg az egész II. feladatcsoportot ; azután a termelés szervezésének fogalmához fűzök néhány megjegyzést, elsősorban két kérdésre térek ki : összefüggéseire a termelés növelésének és tökéletesítésének egyéb eszközével, és a különböző »szinteken« jelentkező feladataira ; végül a termelés szervezésének tudományos megalapozottságával, ennek feltételeivel és ezek biztosításával foglalkozom. 1. A termelés növelésének és tökéletesítésének problémája Az iparvállalat tevékenységének eredményességét mindig annak alapján kell megítélnünk, hogy mennyiben szolgálta a termelés alapvető, végső célját. A termelés alapvető, végső célja mindig függ az adott termelési mód, a termelési viszonyok jellegétől. A szocialista gazdaságban a termelés végső célja a társadalom szükségleteinek maximális kielégítése. (A társadalom szükségletei alatt itt nemcsak a lakosság szükségletei, hanem tágabb értelemben a termelési szükségletek is értendők.) A kapitalista gazdaságban a termelés célja a tőkés számára a profit létrehozása. Ha a szocialista gazdaságban azt nézzük, hogyan segítette elő a vállalat a társadalom szükségleteinek kielégítését, a következőket kell vizsgálnunk : 1. azokat a termékeket gyártotta-e a vállalat, amelyekre a társadalomnak valóban szüksége van (választék kérdése), 2. alkalmasak-e a gyártott termékek rendeltetésük szerint a szükségletek kielégítésére (minőség kérdése), 3. milyen mennyiségű terméket állított elő a vállalat (mennyiség kérdése), 4. mennyi eleven és tárgyiasult munkát használt fel a vállalat a termékek előállítása során, mennyi új értéket hozott létre (önköltség kérdése). A szocialista iparvállalat munkájának elbírálásához legalábbis ezt a négy kérdést : a választék, a minőség, a mennyiség és az önköltség kérdését feltétlenül együttesen kell vizsgálni. Természetesen a vállalat munkája még több más oldalról is vizsgálható, elsősorban a munka termelékenysége, azután az álló- és forgóeszközök kihasználása, a vállalat jövedelmezősége stb. tekintetében, de a legfontosabb követelmények betartása megítélhető az előbbi négy szemponton keresztül. A szocialista vállalatnál minden esetben vizsgálni kell továbbá azt is, hogyan éri el a vállalat eredményeit, megfelelően gondoskodik-e dolgozóiról, képzettségük emeléséről, a munkavédelemről, a munkafeltételek javításáról. A tőkés vállalkozó ezzel szemben egyetlen tényezőn, az elért profiton keresztül méri le a válla-