Többtermelés, 1956 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Az ipari energiagazdálkodás tervezése LÁZÁR P­É­TER­ ­. Lapunk hosszú idő óta folyamatosan foglalkozik a népgazdasági tervezési módszereink és rendszerünk elemzésével, a hibák és hiányosságok feltárásával, valamint javaslatok kidolgozásával a tervezés tudo­mányos módszereinek fejlesztésére és ezek alkalma­zására. Az alábbiakban az energiagazdálkodás, pon­tosabban az ipari energiagazdálkodás tervezési prob­lémáit kívánjuk ebből a szempontból megvilágítani. Vizsgálatunk kiindulópontja nem lehet más, mint egyrészt a szocializmus gazdasági alaptörvényeinek, illetve abból következően a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése törvényének, valamint a szocializ­must építő társadalom és a természet más, objektív, az emberi akarattól és gondolkodástól függetlenül létező és ható törvényeinek, másrészt pedig a nép­­gazdasági tervezésben összpontosuló, az emberek által alkotott, akaratukat és gondolataikat tükröző, jogi természetű törvényeknek az összhangja. Ha a terv­­törvények és előírások megfelelnek az objektív aka­ratunktól függetlenül ható társadalmi és természeti törvényeknek, például a népgazdaság tervszerű, ará­nyos fejlődése törvényének, vagy a szocialista elosztás, az anyagi ösztönzés törvényszerűségeinek, úgy a nép­gazdaság fejlődése biztosítva van ; ha azonban a terv­törvények és előírások nem felelnek meg az objektív törvényeknek, hanem gátolják azok érvényesülését, megsértik azokat, úgy az ennek folytán keletkező ellentmondások időről időre meglassítják, sőt meg is állíthatják népgazdaságunk fejlődését és a szocialista társadalom kialakulását. Ezt a káros folyamatot tapasztalhattuk az elmúlt évek során az energiagazdálkodás területén is. Első ötéves tervünk során hatalmas eredményeket értünk el hazánk szocialista iparosításában. Az ipar fejleszté­sének üteme az egyes népgazdasági ágak és ipar­ágak fejlesztésének egymás közti arányai azonban nem feleltek meg a népgazdaság tervszerű és ará­nyos fejlődése feltételeinek. Ellentétbe kerültek azon­ban ezzel az objektív törvénnyel és az objektív szükségszerűséggel az iparfejlesztési általánosság­ban, különösen pedig a nehézipar fejlesztését aka­dályozó tervezési intézkedések és módszerek is, amelyek az 1953 júniusi kormányprogram hibás értelmezése és az ennek alapján kialakuló káros jobb­oldali elhajló nézetek következtében keletkezhettek. A tervszerű fejlődés törvényének megsértése nép­gazdasági vonatkozásban természetesen sokféleképpen fejeződött ki az ipari vállalatok működésében és az energetikai tervezésben. A tervutasítások hiányosságai és ellentmondásai, a tervezés és a végrehajtás elszaka­dása, a műszaki-gazdasági megfontolások, tudományo­san megalapozott érvelések helyett voluntarista „ter­vezési” nézetek, illetve utasítások érvényesülése fel­lazította a tervezési fegyelmet, érdektelenné tette a vállalatokat az energetikai feladatok és végrehajtásuk tudományos alapossággal történő megtervezésében, csökkentette a tervekbe vetett bizalmat. Az arány­talanságok folytán keletkező, egyre élesebb és végső soron a termelő üzemekben csattanó ellentmondásokat nem lehetett nyilvánvalóan megalapozatlan, papiros­­ízű tervmunkával kibékíteni. A következőkben elsősorban a vállalati energia­­tervezés kérdéseivel kapcsolatban vetjük fel a legfőbb problémákat, nem érintve az operatív tervezés sajátos kérdéseit. Tapasztalataink és megállapításaink álta­lában a Kohó- és Gépipari Minisztérium területére vonatkoznak, sok tekintetben azonban általánosít­hatók az egész iparra. 2. Energia nélkül nincsen ipari termelés, az energia a legváltozatosabb formában — mint hőenergia, elekt­romos energia, mechanikai energia, kémiai energia — segíti, könnyíti az ember termelő tevékenységét. A vállalati energiagazdálkodás feladatának álta­lában a vállalat működéséhez szükséges mennyiségű és minőségű energiaellátás megszervezését, a szük­séges energia biztosítását tekintik. Ez a meghatározás azonban nem teljes. A szocializmus gazdasági alap­törvényének sztálini megfogalmazására gondolva, vilá­gos, hogy az energiagazdálkodás feladatának lényegé­hez tartozik az egyre növekvő energetikai igények maximális kielégítése, a legfejlettebb technika alapján történő tökéletesítések, a műszaki fejlesztés lehetősé­geinek a felhasználásával, a leggazdaságosabb módon, a minimális élő- és holtmunkaráfordítással, a leg­kisebb költséggel. A vállalati energiagazdálkodás feladatait ennek alapján a következőképpen csoportosíthatjuk : 1. a vállalat energiaellátásának folyamatos és zavarmentes biztosítása, 2. az energiaátalakító, elosztó és felhasználó berendezések műszaki fejlesztése, 3. a fajlagos energiafelhasználás csökkentése, a veszteségek csökkentése, energiatakarékosság. Az energiagazdálkodás komplex feladatköréből következik, hogy konkrét feladatait is komplex módon, a fenti szempontokat egységbe foglalóan és a vállalati terv többi részletéhez legszorosabban kapcsolódva kell megtervezni. Hogyan felel meg ezeknek a követelmé­nyeknek a jelenlegi tervezési rendszer a kohó- és gép­iparban ? Az iparvállalatok műszaki-gazdasági tervezése az Országos Tervhivatal tervezési utasításai szerint a következő tervfejezetekre tagolódik : 1. termelés 2. műszaki fejlesztés 3. anyagi-műszaki ellátás 4. munkaügy 5. önköltség 6. beruházás, felújítás. Az energiagazdálkodás műszaki-gazdasági terve­zése nem önállóan, összefüggő energetikai tervezés keretében, hanem a fenti tervfejezetekre szétbontva történik. Az energiatervezésre vonatkozó országos érvényű utasítások azonban mégsem merülnek ki a fenti tervrészletek elkészítésére vonatkozó előírások­ban : az éves tervektől teljesen függetlenül készíteni kell energiamérlegterveket és tervezni kell energia­normákat ugyancsak az О. T. utasításai alapján. Az éves tervek kötelező tartalmát az О. T. csupán a minisztériumok egészére írja elő, míg az iparági és a vállalati részlettervezési előírásokat a minisztériumok szabályozzák részletesen az О. T. utasítása alapján. Az О. T. tervutasítása nem öleli fel elég szélesen az ipari energiagazdálkodás fő mutatóit. Ezt a minisz­tériumok síkján és a népgazdaság egészére vonat­kozóan jelentkező hiányosságot nem pótolhatja az a körülmény sem, hogy a tárcáknak módjukban van a vállalati részlettervutasításokban az energetikai ter­vezést kellő színvonalon elvégeztetni. Az energiamérlegek tervezését az О. T. kötelezően előírja minden olyan vállalat számára, amelynek évi tervezett energiaköltsége meghaladja a 100 000 Ft-ot, az energianormák készítését pedig az M. T. keretutasí­tásában foglaltak figyelembevételével ugyancsak a minisztériumok szabályozzák önállóan. A tervfajtáknak ez a tarkasága, szerves összefüg.

Next