Többtermelés, 1956 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Az ipari energiagazdálkodás tervezése LÁZÁR PÉTER . Lapunk hosszú idő óta folyamatosan foglalkozik a népgazdasági tervezési módszereink és rendszerünk elemzésével, a hibák és hiányosságok feltárásával, valamint javaslatok kidolgozásával a tervezés tudományos módszereinek fejlesztésére és ezek alkalmazására. Az alábbiakban az energiagazdálkodás, pontosabban az ipari energiagazdálkodás tervezési problémáit kívánjuk ebből a szempontból megvilágítani. Vizsgálatunk kiindulópontja nem lehet más, mint egyrészt a szocializmus gazdasági alaptörvényeinek, illetve abból következően a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése törvényének, valamint a szocializmust építő társadalom és a természet más, objektív, az emberi akarattól és gondolkodástól függetlenül létező és ható törvényeinek, másrészt pedig a népgazdasági tervezésben összpontosuló, az emberek által alkotott, akaratukat és gondolataikat tükröző, jogi természetű törvényeknek az összhangja. Ha a tervtörvények és előírások megfelelnek az objektív akaratunktól függetlenül ható társadalmi és természeti törvényeknek, például a népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése törvényének, vagy a szocialista elosztás, az anyagi ösztönzés törvényszerűségeinek, úgy a népgazdaság fejlődése biztosítva van ; ha azonban a tervtörvények és előírások nem felelnek meg az objektív törvényeknek, hanem gátolják azok érvényesülését, megsértik azokat, úgy az ennek folytán keletkező ellentmondások időről időre meglassítják, sőt meg is állíthatják népgazdaságunk fejlődését és a szocialista társadalom kialakulását. Ezt a káros folyamatot tapasztalhattuk az elmúlt évek során az energiagazdálkodás területén is. Első ötéves tervünk során hatalmas eredményeket értünk el hazánk szocialista iparosításában. Az ipar fejlesztésének üteme az egyes népgazdasági ágak és iparágak fejlesztésének egymás közti arányai azonban nem feleltek meg a népgazdaság tervszerű és arányos fejlődése feltételeinek. Ellentétbe kerültek azonban ezzel az objektív törvénnyel és az objektív szükségszerűséggel az iparfejlesztési általánosságban, különösen pedig a nehézipar fejlesztését akadályozó tervezési intézkedések és módszerek is, amelyek az 1953 júniusi kormányprogram hibás értelmezése és az ennek alapján kialakuló káros jobboldali elhajló nézetek következtében keletkezhettek. A tervszerű fejlődés törvényének megsértése népgazdasági vonatkozásban természetesen sokféleképpen fejeződött ki az ipari vállalatok működésében és az energetikai tervezésben. A tervutasítások hiányosságai és ellentmondásai, a tervezés és a végrehajtás elszakadása, a műszaki-gazdasági megfontolások, tudományosan megalapozott érvelések helyett voluntarista „tervezési” nézetek, illetve utasítások érvényesülése fellazította a tervezési fegyelmet, érdektelenné tette a vállalatokat az energetikai feladatok és végrehajtásuk tudományos alapossággal történő megtervezésében, csökkentette a tervekbe vetett bizalmat. Az aránytalanságok folytán keletkező, egyre élesebb és végső soron a termelő üzemekben csattanó ellentmondásokat nem lehetett nyilvánvalóan megalapozatlan, papirosízű tervmunkával kibékíteni. A következőkben elsősorban a vállalati energiatervezés kérdéseivel kapcsolatban vetjük fel a legfőbb problémákat, nem érintve az operatív tervezés sajátos kérdéseit. Tapasztalataink és megállapításaink általában a Kohó- és Gépipari Minisztérium területére vonatkoznak, sok tekintetben azonban általánosíthatók az egész iparra. 2. Energia nélkül nincsen ipari termelés, az energia a legváltozatosabb formában — mint hőenergia, elektromos energia, mechanikai energia, kémiai energia — segíti, könnyíti az ember termelő tevékenységét. A vállalati energiagazdálkodás feladatának általában a vállalat működéséhez szükséges mennyiségű és minőségű energiaellátás megszervezését, a szükséges energia biztosítását tekintik. Ez a meghatározás azonban nem teljes. A szocializmus gazdasági alaptörvényének sztálini megfogalmazására gondolva, világos, hogy az energiagazdálkodás feladatának lényegéhez tartozik az egyre növekvő energetikai igények maximális kielégítése, a legfejlettebb technika alapján történő tökéletesítések, a műszaki fejlesztés lehetőségeinek a felhasználásával, a leggazdaságosabb módon, a minimális élő- és holtmunkaráfordítással, a legkisebb költséggel. A vállalati energiagazdálkodás feladatait ennek alapján a következőképpen csoportosíthatjuk : 1. a vállalat energiaellátásának folyamatos és zavarmentes biztosítása, 2. az energiaátalakító, elosztó és felhasználó berendezések műszaki fejlesztése, 3. a fajlagos energiafelhasználás csökkentése, a veszteségek csökkentése, energiatakarékosság. Az energiagazdálkodás komplex feladatköréből következik, hogy konkrét feladatait is komplex módon, a fenti szempontokat egységbe foglalóan és a vállalati terv többi részletéhez legszorosabban kapcsolódva kell megtervezni. Hogyan felel meg ezeknek a követelményeknek a jelenlegi tervezési rendszer a kohó- és gépiparban ? Az iparvállalatok műszaki-gazdasági tervezése az Országos Tervhivatal tervezési utasításai szerint a következő tervfejezetekre tagolódik : 1. termelés 2. műszaki fejlesztés 3. anyagi-műszaki ellátás 4. munkaügy 5. önköltség 6. beruházás, felújítás. Az energiagazdálkodás műszaki-gazdasági tervezése nem önállóan, összefüggő energetikai tervezés keretében, hanem a fenti tervfejezetekre szétbontva történik. Az energiatervezésre vonatkozó országos érvényű utasítások azonban mégsem merülnek ki a fenti tervrészletek elkészítésére vonatkozó előírásokban : az éves tervektől teljesen függetlenül készíteni kell energiamérlegterveket és tervezni kell energianormákat ugyancsak az О. T. utasításai alapján. Az éves tervek kötelező tartalmát az О. T. csupán a minisztériumok egészére írja elő, míg az iparági és a vállalati részlettervezési előírásokat a minisztériumok szabályozzák részletesen az О. T. utasítása alapján. Az О. T. tervutasítása nem öleli fel elég szélesen az ipari energiagazdálkodás fő mutatóit. Ezt a minisztériumok síkján és a népgazdaság egészére vonatkozóan jelentkező hiányosságot nem pótolhatja az a körülmény sem, hogy a tárcáknak módjukban van a vállalati részlettervutasításokban az energetikai tervezést kellő színvonalon elvégeztetni. Az energiamérlegek tervezését az О. T. kötelezően előírja minden olyan vállalat számára, amelynek évi tervezett energiaköltsége meghaladja a 100 000 Ft-ot, az energianormák készítését pedig az M. T. keretutasításában foglaltak figyelembevételével ugyancsak a minisztériumok szabályozzák önállóan. A tervfajtáknak ez a tarkasága, szerves összefüg.