Újítók Lapja, 1951 (3. évfolyam, 1-21. szám)
1951-01-01 / 1. szám
A szovjet tudomány és a gyakorlat egységéről írta: A. V. Topcsijev akadémikus J Korunkban a kapitalizmus a tudományos haladás ellenségévé vált. A kapitalista rendszer a tudósokat és feltalálókat a tőke bérenceivé változtatta és megfosztotta őket a tudományos alkotás szabadságától; a tudomány gyümölcseit maroknyi ipari és pénzmágnás gazdagítására, a dolgozók kizsákmányolásának fokozására, új imperialista háború előkészítésére használja fel. Az ismert angol tudós, J. D. Bernal egyetemi tanár teljes joggal jegyzi meg, hogy „amíg a tudomány a rothadó kapitalizmust szolgálja, addig sohasem fordítható az emberiség javára, csupán a kizsákmányolás fokozására, munkanélküliségre, válságra, háborúra vezet ... A kapitalizmusban a tudomány nem boldogságot teremt, hanem pusztulást okoz. A tudós elvesztette szabadságát, eszeveszett gazdái rabjává vált". Ilyen körülmények között sok tudományos felfedezés, amely az emberek életét megkönnyíthetné, nem kerül alkalmazásra, mert a kapitalista monopóliumok elrejtik azokat, így például az Egyesült Államokban a General Motors Corporation konszern szabadalmainak csak 10/%-át hasznosította a termelésben; a szabadalmak 98 %-át csak azért szerezte meg, hogy mások ne használhassák fel a tudományos műszaki kutatások eredményeit.* A tudomány és a gyakorlat szerves kapcsolatát ragyogóan bizonyítják tudósaink legújabb felfedezései és sikerei. A kimagasló szovjet matematikusok erejüket olyan feladatok megoldására összpontosították, melyek nagyjelentőségűek a technika számára. Még a teljesen elvontnak látszó funkcionális analízist is sikeresen alkalmazták olyan kézzelfoghatóan gyakorlati feladatok elvégzésénél, mint például a csövek gazdaságos méretezése, vagy a vasúti szállítás gazdaságos megszervezése. Az élenjáró tudósok az ipar és a mezőgazdaság újítóinak eredményeire támaszkodnak; általánosítják és hasznosítják azok tapasztalatait; az élenjáró munkások és kolhozparasztok pedig munkájukban alkalmazzák a tudósok kutatásainak eredményeit és újításaikkal, felfedezéseikkel új utakat mutatnak a tudomány fejlődésének. A jelentősebb találmányokért és a termelés munkamódszereinek hathatós tökéletesítéséért a Sztálin-díjjal kitüntetettek sorában a termelés gyakorlati embereinek neveivel együtt találkozunk számos akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelezőtagjainak és tudományos munkatársainak nevével is. A tudósok és a gyakorlati emberek alkotó együttműködésének ilyen példáját mutatta a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a Sztálin-díjjal kitüntetett I. P. Bargyin akadémikus és a „Sarló és Kalapács“-gyár munkásainak egy csoportja, akik együttesen kidolgozták és sikerrel alkalmazták a termelésben az oxigén adagolását a Martin-folyamatok hatásosabbá tételére. Az a már megszokott jelenség, hogy az ipar élenjáró emberei részt vesznek a tudományos kutatóintézetek és a főiskolák munkájában. A tapasztalat a tudomány és a termelés alkotó együttműködésének olyan formáit hozta létre, mint amilyen például a „Rosztszelmas“-gyárban megteremtett műszaki tanács, amely tudósokat és gyári munkásokat egyesít magában. A moszkvai „Kaucsuk“-gyárban komplex brigádok működnek, amelyeknek tagjai sorába az intézetek tudományos munkatársai és a gyár szakemberei tartoznak. Moszkva, a Donyec-medence, az Ural és Leningrád sok más üzemében szintén ilyen komplex brigádokat szerveznek a műszaki értelmiségi dolgozókból és sztahanovistákból. E brigád tagjai rendszerint a technológus, a tervező, a műhelyfőnök, a gépmester és az élenjáró munkások. * Ezek a brigádok új gyártási módszereket, találmányokat, észszerűsítéseket, újításokat dolgoznak ki és honosítanak meg a termelésben. A tudósok és a műszaki értelmiségi dolgozók tudása ily módon szervesen egyesül az élenjáró munkások gyakorlati tapasztalataival. A komplex brigádok a szocialista verseny új formáját jelentik, új lépést a szellemi és fizikai munka közti különbség megszüntetése felé. * Sok tudományos intézet és főiskola szocialista szerződést köt az üzemekkel. A szerződésben kölcsönös szocialista segélynyújtásra és kölcsönös vállalásokra kötelezik magukat a tudomány és a termelés dolgozói. Moszkva főiskolái és tudományos kutatóintézetei 477 ipari és közlekedési üzemmel, tartanak közvetlen kapcsolatot és gyakorlati támogatásban részesítik azokat; ez a termelésben jelentékeny megtakarítással jár, így például a Sztálinról elnevezett Szerszámgép Intézet tudományos munkatársai és a Csiszológépgyár munkásai közti együttműködésnek köszönhető, hogy a gyártási periódus ebben a gyárban a hatodára csökkent, az öntöde termelékenysége pedig több mint kétszeresére emelkedett. A Plecanovról elnevezett népgazdasági intézet munkatársainak együttműködése, a Kalinyin nevét viselő fésűsfonógyár műszaki-értelmiségi dolgozóival a gyár hőteljesítményét a kétszeresére emelte. Nagy méreteket öltött a tudományos dolgozók, a főiskola tanárainak és tanársegédeinek együtt-* működése az ipari üzemek munkásaival sok más gyárban is. Például a leningrádi Lenin Elektrotechnikai Intézet 39 gyárnak nyújt támogatást. Ezeket a példákat folytatni lehetne.Elmélet és gyakorlat, a tudommány és a termelés szerves egységében rejlik az élenjáró szovjet tudomány egyik leglényegesebb vonása. A tudomány és a termelés dolgozóinak együttműködése — a technikai haladás törvénye. Az elmélet és a gyakorlat egységének sztálini tanítása a szovjet társadalmi rend alapelveiből következik, mert e társadalmi rendben a szellemi és fizikai munka közötti különbség mindjobban elmosódik. A gyakorlat és az elmélet közti elszakíthatatlan kapcsolat kiapadhatatlan forrása a tudomány és a termelés előrehaladásának. Csak a szocializmus viszonyai között lehet az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát teljes mértékben megvalósítani. (Részletek a Szikra kiadásában „Sztálin és a szovjet tudomány“ címmel megjelent könyvből.f )