Újítók Lapja, 1951 (3. évfolyam, 1-21. szám)

1951-01-01 / 1. szám

A szovjet tudomány és a gyakorlat egységéről írta: A. V. Topcsijev akadémikus J K­orunkban a kapitalizmus a tudományos haladás el­­lenségévé vált. A kapitalista rendszer a tudósokat és feltalálókat a tőke bérenceivé változtatta és meg­fosztotta őket a tudományos alkotás szabadságától; a tudomány gyümölcseit maroknyi ipari és pénzmágnás gazdagítására, a dolgozók kizsákmányolásának foko­zására, új imperialista háború előkészítésére használja fel. Az ismert angol tudós, J. D. Bernal egyetemi tanár teljes joggal jegyzi meg, hogy „amíg a tudomány a rothadó kapitalizmust szolgálja, addig sohasem for­dítható az emberiség javára, csupán a kizsákmányolás fokozására, munkanélküliségre, válságra, háborúra ve­zet ... A kapitalizmusban a tudomány nem boldogsá­got teremt, hanem pusztulást okoz. A tudós elvesztette szabadságát, eszeveszett gazdái rabjává vált". Ilyen körülmények között sok tudományos felfedezés, amely az emberek életét megkönnyíthetné, nem kerül alkalmazásra, mert a kapitalista monopóliumok elrejtik azokat, így például az Egyesült Államokban a General Motors Corporation konszern szabadalmainak csak 1­0/%-át hasznosította a termelésben; a szabadalmak 98 %-át csak azért szerezte meg, hogy mások ne használ­hassák fel a tudományos műszaki kutatások eredmé­nyeit.* A tudomány és a gyakorlat szerves kapcsolatát ra­gyogóan bizonyítják tudósaink legújabb felfedezé­sei és sikerei. A kimagasló szovjet matematikusok ere­jüket olyan feladatok megoldására összpontosították, melyek nagyjelentőségűek a technika számára. Még a teljesen elvontnak látszó funkcionális analízist is si­keresen alkalmazták olyan kézzelfoghatóan gyakorlati feladatok elvégzésénél, mint például a csövek gazda­ságos méretezése, vagy a vasúti szállítás gazdaságos megszervezése. Az élenjáró tudósok az ipar és a mezőgazdaság újítói­nak eredményeire támaszkodnak; általánosítják és hasznosítják azok tapasztalatait; az élenjáró munkások és kolhozparasztok pedig munkájukban alkalmazzák a tudósok kutatásainak eredményeit és újításaikkal, fel­fedezéseikkel új utakat mutatnak a tudomány fejlődé­sének. A jelentősebb találmányokért és a termelés munka­­módszereinek hathatós tökéletesítéséért a Sztálin-díjjal kitüntetettek sorában a termelés gyakorlati emberei­nek neveivel együtt találkozunk számos akadémikus, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelezőtagjai­nak és tudományos munkatársainak nevével is. A tu­dósok és a gyakorlati emberek alkotó együttműködé­sének ilyen példáját mutatta a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának alelnöke, a Sztálin-díjjal ki­tüntetett I. P. Bargyin akadémikus és a „Sarló és Kalapács“-gyár munkásainak egy csoportja, akik együttesen kidolgozták és sikerrel alkalmazták a ter­melésben az oxigén adagolását a Martin-folyamatok hatásosabbá tételére.­ Az a már megszokott jelenség, hogy az ipar élen­­járó emberei részt vesznek a tudományos kutató­­intézetek és a főiskolák munkájában. A tapasztalat a tudomány és a termelés alkotó együttműködésének olyan formáit hozta létre, mint amilyen például a „Rosztszelmas“-gyárban megteremtett műszaki tanács, amely tudósokat és gyári munkásokat egyesít magá­ban. A moszkvai „Kaucsuk“-gyárban komplex­ brigá­dok működnek, amelyeknek tagjai sorába az intézetek tudományos munkatársai és a gyár szakemberei tar­toznak. Moszkva, a Donyec-medence, az Ural és Le­­ningrád sok más üzemében szintén ilyen komplex­­ brigádokat szerveznek a műszaki értelmiségi dolgozók­ból és sztahanovistákból. E brigád tagjai rendszerint a technológus, a tervező, a műhelyfőnök, a gépmester és az élenjáró munkások. * Ezek a brigádok új gyártási módszereket, találmányo­kat, észszerűsítéseket, újításokat dolgoznak ki és ho­nosítanak meg a termelésben. A tudósok és a műszaki értelmiségi dolgozók tudása ily módon szervesen egye­sül az élenjáró munkások gyakorlati tapasztalataival. A komplex­ brigádok a szocialista verseny új formáját jelentik, új lépést a szellemi és fizikai munka közti különbség megszüntetése felé. * Sok tudományos intézet és főiskola szocialista szer­ződést köt az üzemekkel. A szerződésben kölcsö­nös szocialista segélynyújtásra és kölcsönös vállalá­sokra kötelezik­ magukat a tudomány és a termelés dolgozói. Moszkva főiskolái és tudományos kutatóinté­zetei 477 ipari és közlekedési üzemmel, tartanak köz­vetlen kapcsolatot és gyakorlati támogatásban része­sítik azokat; ez a termelésben jelentékeny megtakarí­tással jár, így például a Sztálinról elnevezett Szerszám­gép Intézet tudományos munkatársai és a Csiszológép­gyár munkásai közti együttműködésnek köszönhető, hogy a gyártási periódus ebben a gyárban a hatodára csökkent, az öntöde termelékenysége pedig több mint kétszeresére emelkedett. A Plec­anovról elnevezett népgazdasági intézet munkatársainak együttműködése, a Kalinyin nevét viselő fésűsfonógyár műszaki-értel­miségi dolgozóival a gyár hőteljesítményét a kétszere­sére emelte. Nagy méreteket öltött a tudományos dol­gozók, a főiskola tanárainak és tanársegédeinek együtt-* működése az ipari üzemek munkásaival sok más gyár­ban is. Például a leningrádi Lenin Elektrotechnikai Intézet 39 gyárnak nyújt támogatást. Ezeket a példá­kat folytatni lehetne.E­lmélet és gyakorlat, a tudommány és a termelés szer­ves egységében rejlik az élenjáró szovjet tudomány egyik leglényegesebb vonása. A tudomány és a ter­melés dolgozóinak együttműködése — a technikai ha­ladás törvénye. Az elmélet és a gyakorlat egységének sztálini tanítása a szovjet társadalmi rend alapelvei­ből következik, mert e társadalmi rendben a szellemi és fizikai munka közötti különbség mindjobban el­mosódik. A gyakorlat és az elmélet közti elszakíthatat­lan kapcsolat kiapadhatatlan forrása a tudomány és a termelés előrehaladásának. Csak a szocializmus vi­szonyai között lehet az elmélet és a gyakorlat kapcso­latát teljes mértékben megvalósítani. (Részletek a Szikra ki­adásában „Sztálin és a szovjet tudomány“ címmel megjelent könyvből.f )

Next