Újítók Lapja, 1954 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1954-01-05 / 1. szám

harcban és meg kell védeniök a fogyasztók, a dol­gozók érdekeit. Az új kormányprogrammal kapcsolatban rámutat­tunk arra, hogy a mezőgazdaság és a fogyasztási cik­keket gyártó iparok újítómozgalmát az eddiginél job­ban kell felkarolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nehézipar újítómozgalmának alapvető fontosságáról meg szabadna feledkeznünk. Súlyos hibába esnénk, ha feltételeznénk, hogy az iparfejlesztés lassított üteme, a termelés arányának a fogyasztási cikkek javára tör­ténő megváltoztatása, az alapanyagokat és a termelő­­eszközöket gyártó ipar jelentőségét legkisebb mérték­ben is csökkentené. Sohasem szabad például szem elől tévesztenünk, hogy a szocializmus építésének egyik legfontosabb alapanyagát szénbányászatunk termeli. Az alapanyagokat és a termelőeszközöket gyártó ipa­rok újítómozgalmának jövő feladatait meghatározza a párt Központi Vezetőségének október 31-i határozata, amely felhívja a figyelmet a gépek rendszeres karban­tartására, pótalkatrészek gyártására, tartalékok kép­zésére. A nehéziparral kapcsolatban az újítási feladat­tervek célkitűzéseit a helyi körülmények figyelembe­vétele mellett a párthatározat idevonatkozó része szabja meg. Pártunk és kormányunk politikája az újításokat intéző szervek számára központi feladatként veti fel a minőség kérdését. A Központi Vezetőség október 31-i határozata az ipar, a mezőgazdaság, valamint az áruforgalom minden területén nyomatékosan utal a minőség emelésére. Ez irányban helyes kezdeménye­zésként kell megemlítenünk a Tömegcikkipari Igaz­gatóság szervezés alatt álló „Mindent a minőség meg­javításáért“ mozgalmat. A minőség megjavításának kérdését sikeresen előmozdíthatjuk, ha az üzemi párt­­szervezet és a szakszervezet segítségével szovjet pél­dára megszervezzük és újra felelevenítjük az olyan mozgalmat, mint a Zsandarova-mozgalom, amelynek célkitűzése „minőséget minden műveletnél“. A minő­ség megjavítására irányuló , nagyszerű szovjet szta­hanovista mozgalom mellett még számos szovjet moz­galom van, amely szintén segíti a minőség javítását. Ilyen például a Vorosin-mozgalom is, mely az egész­séges, tiszta műhelyek, a gyárudvaron jól ápolt kertek­, a gondozott utak, a dolgozók kellemes környezete által emeli a termelés kultúráját. Különös figyelmet érde­mel a Csurkih-mozgalom, mely a Szovjetunióban a „kiváló minőség üzeme" mozgalommá fejlődött. De ugyanúgy több figyelmet kell szentelnünk a magyar sztahanovisták mozgalmainak. Végeredményben olyan kezdeményezések, mint a Röder- és a Loy-mozgalom, a patronáláson és a szaktudás emelésén keresztül, ha közvetve is, a minőség javítását segítik elő. Az új kormányprogramm célkitűzései között szere­pel a törvényesség megszilárdítása. Pártunk Központi Vezetőségének október 31-i határozata felszólítja az összes állami és pártszerveket, hogy erélyesen számol­ják fel a helyenként még előforduló törvénysértéseket és teljes mértékben szerezzenek érvényt a törvények­nek az állami, a gazdasági és a társadalmi életben“. A határozat utal arra is, hogy sok helyen a hatóságok „ridegen intézik a dolgozók ügyeit". Milyen tanulságot kell ezzel kapcsolatban levonnunk? Először: ne enged­jük megsérteni az újítási rendeletet, ne engedjük meg­károsítani az újítókat. Másodszor: ne intézzük „ride­gen“ az újítók ügyeit. Véget kell vetni az újítási díjak jogtalan visszatartásának. Le kell leplezni azokat az ügyintézőket, újítási szerveket, akik, illetve amelyek a bürokrácia lövészárkaiban megbújva, nemtörődöm­séggel, lélektelenséggel, huzavonával veszik el az újí­tók kedvét attól, hogy a termelés megjavításán, új munkamódszerek alkalmazásán gondolkozzanak. Az újítókat meg kell becsülni és szeretni. Az újítási elő­adóknak át kell érezniük, hogy ez nem frázis, hanem egy olyan szocialista követelmény, amely még erőtel­jesebben domborodik ki kormányzatunk új programm­jában. Minden célkitűzés az emberért van, a dolgozó emberért. Ez a megbecsülés, a dolgozó embernek ,a kérdések és feladatok középpontjába való állítása ne vonatkoznék az élenjáró dolgozóra, az újítóra, a szta­hanovistára? Ki kell irtani az olyan helytelen nézeteket, hogy „anyagias ember“ az az újító, aki újításáért a törvény­­által előírt újítási díj kifizetését követeli. Ilyen saj­nálatos esetről számolt be például a Szabad Nép december 9-i száma is Erdélyi Albert kitüntetett újító­val kapcsolatban. Le kell leplezni azokat a funkcio­náriusokat, akiknek szociális demagógiája szembe­helyezkedik pártunk és kormányunk intencióival és úgy akarja az újítót megrövidíteni, hogy „öntudatról“ fecseg, de megtagadja az újítási díj kifizetését. Az ilyen funkcionáriusok „szocialista öntudatát“ kell ala­posan megvizsgálni. Népgazdaságunknak nem kis kárt okoznak azok a bizottságok, melyek „ridegen“ intézik a műszaki értelmiség ügyeit és az újítási rendelet hamis értelmezésével elütik a mérnököket, a kutató­kat a nekik járó újítási díjtól. Az érvek között leg­többször a „munkaköri kötelezettség“ szerepel. Van azonban olyan eset is, amikor­­ szemérmesebb mód­szerekkel operálnak, éspedig dicséretet ajánlanak fel a mérnököknek az újítási díj kifizetése helyett. Az újítási rendelet pontosan meghatározza a munkaköri kötelezettséget és az erre vonatkozó jogszabályokat is. Lelkiismeretlen ügybuzgóság, karrierista törekvés vagy gyáva felelőtlenség a munkaköri kötelezettség olyan szubjektív értelmezése, amely elveszi a mérnökök, ku­tatók, tervezők kedvét. Mérhetetlen károkat okoz nép­gazdaságunknak, mert az ily módszerekkel, az egy esetben megtakarított pár ezer forint újítási díjjal szemben a legközelebb már be nem nyújtott vagy ki nem dolgozott újítások sokmilliós összege áll, amellyel népgazdaságunk károsodik. Az újítási elő­adóknak kérlelhetetlen harcot kell folytatniuk az újító­mozgalom e kártevői ellen, a törvény kijátszói, a büro­kraták, a kezdeményezések és az újítások kivitelezé­sének akadályozói ellen. Már sokszor megírtuk, hogy az újítómozgalom harci terület: az újnak, a haladónak harca a konzervativizmussal, a régivel, az elhalóval. Ebben a harcban az újítási előadóknak segít moz­galmi vonalon a pártszervezet, a szakszervezet, de ren­delkezésükre állnak­ a szaksajtó, az üzemi lapok és a napilapok is. Állami vonalon az ÁÉK, az Országos Találmányi Hivatal és végső sorban „a törvényesség alapvető biztosítéka, a Legfőbb Ügyészség". Összefoglalva: pártunk és kormányzatunk politikája a szocalizmus építésének új szakaszában a követ­kező feladatokat állítja az újításokat intéző szer­vek és az újítási előadók elé: 1. Nagyobb súlyt kell helyezni, jobban fel kell karolni a mezőgazdaság, valamint a fogyasztási és tömegcikkeket gyártó ipa­rok újítómozgalmát és a kereskedelem újítómozgal­­mát. 2. Mozgósítani kell az újítókat a minőség meg­javítására, mert az ez irányban tett újítási javaslatok segítik az életszínvonal állandó emelését és a folyton növekvő kulturális szükségletek kielégítését. 3. Meg kell valósítanunk az újítók panaszainak gyorsabb orvoslását, az újítókkal való jobb bánásmódot. A tör­vényesség megszilárdítása értelmében erélyes harcot kell folytatni az újítási rendelet megszegői és azok ellen, akik megkárosítják az újítókat, akár kormá­nyunk és pártunk intencióinak mellőzésével, akár a bürokrácia agyafúrt eszközeinek felhasználásával. Minden újítási előadónak át kell éreznie és — ahogy pártunk Központi Vezetőségének határozata kimondja: —: „meg kell értetni minden dolgozóval, hogy nép­­gazdasági tervünk a népjólét emelésének terve". Dol­gozzunk ez értelemben és akkor újítóink élharcosai lesznek pártunk új politikájának, amely a munkásosz­tály, a parasztság, az egész magyar nép anyagi és szellemi felemelkedésének politikája. Biztosítani kell, hogy a pártszervezetek összeegyeztessék a politikai munkát a gazdasági munkával, elsősorban a termelés feladataival, irányítsák, vezessék a munkaversenyt, karolják fel a dolgozók helyes, élenjáró kezdeményezéseit ! ,A Központi Vezetőség 1953. október 31-i határozatából

Next