Újítók Lapja, 1954 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1954-01-05 / 1. szám
harcban és meg kell védeniök a fogyasztók, a dolgozók érdekeit. Az új kormányprogrammal kapcsolatban rámutattunk arra, hogy a mezőgazdaság és a fogyasztási cikkeket gyártó iparok újítómozgalmát az eddiginél jobban kell felkarolni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nehézipar újítómozgalmának alapvető fontosságáról meg szabadna feledkeznünk. Súlyos hibába esnénk, ha feltételeznénk, hogy az iparfejlesztés lassított üteme, a termelés arányának a fogyasztási cikkek javára történő megváltoztatása, az alapanyagokat és a termelőeszközöket gyártó ipar jelentőségét legkisebb mértékben is csökkentené. Sohasem szabad például szem elől tévesztenünk, hogy a szocializmus építésének egyik legfontosabb alapanyagát szénbányászatunk termeli. Az alapanyagokat és a termelőeszközöket gyártó iparok újítómozgalmának jövő feladatait meghatározza a párt Központi Vezetőségének október 31-i határozata, amely felhívja a figyelmet a gépek rendszeres karbantartására, pótalkatrészek gyártására, tartalékok képzésére. A nehéziparral kapcsolatban az újítási feladattervek célkitűzéseit a helyi körülmények figyelembevétele mellett a párthatározat idevonatkozó része szabja meg. Pártunk és kormányunk politikája az újításokat intéző szervek számára központi feladatként veti fel a minőség kérdését. A Központi Vezetőség október 31-i határozata az ipar, a mezőgazdaság, valamint az áruforgalom minden területén nyomatékosan utal a minőség emelésére. Ez irányban helyes kezdeményezésként kell megemlítenünk a Tömegcikkipari Igazgatóság szervezés alatt álló „Mindent a minőség megjavításáért“ mozgalmat. A minőség megjavításának kérdését sikeresen előmozdíthatjuk, ha az üzemi pártszervezet és a szakszervezet segítségével szovjet példára megszervezzük és újra felelevenítjük az olyan mozgalmat, mint a Zsandarova-mozgalom, amelynek célkitűzése „minőséget minden műveletnél“. A minőség megjavítására irányuló , nagyszerű szovjet sztahanovista mozgalom mellett még számos szovjet mozgalom van, amely szintén segíti a minőség javítását. Ilyen például a Vorosin-mozgalom is, mely az egészséges, tiszta műhelyek, a gyárudvaron jól ápolt kertek, a gondozott utak, a dolgozók kellemes környezete által emeli a termelés kultúráját. Különös figyelmet érdemel a Csurkih-mozgalom, mely a Szovjetunióban a „kiváló minőség üzeme" mozgalommá fejlődött. De ugyanúgy több figyelmet kell szentelnünk a magyar sztahanovisták mozgalmainak. Végeredményben olyan kezdeményezések, mint a Röder- és a Loy-mozgalom, a patronáláson és a szaktudás emelésén keresztül, ha közvetve is, a minőség javítását segítik elő. Az új kormányprogramm célkitűzései között szerepel a törvényesség megszilárdítása. Pártunk Központi Vezetőségének október 31-i határozata felszólítja az összes állami és pártszerveket, hogy erélyesen számolják fel a helyenként még előforduló törvénysértéseket és teljes mértékben szerezzenek érvényt a törvényeknek az állami, a gazdasági és a társadalmi életben“. A határozat utal arra is, hogy sok helyen a hatóságok „ridegen intézik a dolgozók ügyeit". Milyen tanulságot kell ezzel kapcsolatban levonnunk? Először: ne engedjük megsérteni az újítási rendeletet, ne engedjük megkárosítani az újítókat. Másodszor: ne intézzük „ridegen“ az újítók ügyeit. Véget kell vetni az újítási díjak jogtalan visszatartásának. Le kell leplezni azokat az ügyintézőket, újítási szerveket, akik, illetve amelyek a bürokrácia lövészárkaiban megbújva, nemtörődömséggel, lélektelenséggel, huzavonával veszik el az újítók kedvét attól, hogy a termelés megjavításán, új munkamódszerek alkalmazásán gondolkozzanak. Az újítókat meg kell becsülni és szeretni. Az újítási előadóknak át kell érezniük, hogy ez nem frázis, hanem egy olyan szocialista követelmény, amely még erőteljesebben domborodik ki kormányzatunk új programmjában. Minden célkitűzés az emberért van, a dolgozó emberért. Ez a megbecsülés, a dolgozó embernek ,a kérdések és feladatok középpontjába való állítása ne vonatkoznék az élenjáró dolgozóra, az újítóra, a sztahanovistára? Ki kell irtani az olyan helytelen nézeteket, hogy „anyagias ember“ az az újító, aki újításáért a törvényáltal előírt újítási díj kifizetését követeli. Ilyen sajnálatos esetről számolt be például a Szabad Nép december 9-i száma is Erdélyi Albert kitüntetett újítóval kapcsolatban. Le kell leplezni azokat a funkcionáriusokat, akiknek szociális demagógiája szembehelyezkedik pártunk és kormányunk intencióival és úgy akarja az újítót megrövidíteni, hogy „öntudatról“ fecseg, de megtagadja az újítási díj kifizetését. Az ilyen funkcionáriusok „szocialista öntudatát“ kell alaposan megvizsgálni. Népgazdaságunknak nem kis kárt okoznak azok a bizottságok, melyek „ridegen“ intézik a műszaki értelmiség ügyeit és az újítási rendelet hamis értelmezésével elütik a mérnököket, a kutatókat a nekik járó újítási díjtól. Az érvek között legtöbbször a „munkaköri kötelezettség“ szerepel. Van azonban olyan eset is, amikor szemérmesebb módszerekkel operálnak, éspedig dicséretet ajánlanak fel a mérnököknek az újítási díj kifizetése helyett. Az újítási rendelet pontosan meghatározza a munkaköri kötelezettséget és az erre vonatkozó jogszabályokat is. Lelkiismeretlen ügybuzgóság, karrierista törekvés vagy gyáva felelőtlenség a munkaköri kötelezettség olyan szubjektív értelmezése, amely elveszi a mérnökök, kutatók, tervezők kedvét. Mérhetetlen károkat okoz népgazdaságunknak, mert az ily módszerekkel, az egy esetben megtakarított pár ezer forint újítási díjjal szemben a legközelebb már be nem nyújtott vagy ki nem dolgozott újítások sokmilliós összege áll, amellyel népgazdaságunk károsodik. Az újítási előadóknak kérlelhetetlen harcot kell folytatniuk az újítómozgalom e kártevői ellen, a törvény kijátszói, a bürokraták, a kezdeményezések és az újítások kivitelezésének akadályozói ellen. Már sokszor megírtuk, hogy az újítómozgalom harci terület: az újnak, a haladónak harca a konzervativizmussal, a régivel, az elhalóval. Ebben a harcban az újítási előadóknak segít mozgalmi vonalon a pártszervezet, a szakszervezet, de rendelkezésükre állnak a szaksajtó, az üzemi lapok és a napilapok is. Állami vonalon az ÁÉK, az Országos Találmányi Hivatal és végső sorban „a törvényesség alapvető biztosítéka, a Legfőbb Ügyészség". Összefoglalva: pártunk és kormányzatunk politikája a szocalizmus építésének új szakaszában a következő feladatokat állítja az újításokat intéző szervek és az újítási előadók elé: 1. Nagyobb súlyt kell helyezni, jobban fel kell karolni a mezőgazdaság, valamint a fogyasztási és tömegcikkeket gyártó iparok újítómozgalmát és a kereskedelem újítómozgalmát. 2. Mozgósítani kell az újítókat a minőség megjavítására, mert az ez irányban tett újítási javaslatok segítik az életszínvonal állandó emelését és a folyton növekvő kulturális szükségletek kielégítését. 3. Meg kell valósítanunk az újítók panaszainak gyorsabb orvoslását, az újítókkal való jobb bánásmódot. A törvényesség megszilárdítása értelmében erélyes harcot kell folytatni az újítási rendelet megszegői és azok ellen, akik megkárosítják az újítókat, akár kormányunk és pártunk intencióinak mellőzésével, akár a bürokrácia agyafúrt eszközeinek felhasználásával. Minden újítási előadónak át kell éreznie és — ahogy pártunk Központi Vezetőségének határozata kimondja: —: „meg kell értetni minden dolgozóval, hogy népgazdasági tervünk a népjólét emelésének terve". Dolgozzunk ez értelemben és akkor újítóink élharcosai lesznek pártunk új politikájának, amely a munkásosztály, a parasztság, az egész magyar nép anyagi és szellemi felemelkedésének politikája. Biztosítani kell, hogy a pártszervezetek összeegyeztessék a politikai munkát a gazdasági munkával, elsősorban a termelés feladataival, irányítsák, vezessék a munkaversenyt, karolják fel a dolgozók helyes, élenjáró kezdeményezéseit ! ,A Központi Vezetőség 1953. október 31-i határozatából