Újítók Lapja, 1955 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-05 / 1. szám

Újítók az ötéves terv nagy alkotásainál Talán sehol az országban nem épült annyi új gyár, annyi új, or­szágos jelentőségű üzem az ötéves terv során, mint a „Magyar Ural­­vidéken“, a borsodi iparmedencé­ben. Dolgozó népünk hatalmas erő­feszítései tették lehetővé az új gyár­óriások felépítését És ezek a gyár­óriások szinte kivétel nélkül alkal­masak arra, hogy segítséget nyújt­sanak az új­­kormányprogramm meg­valósításához. Nem „elveszett beru­házások” ezek, mint talán sokan hi­szik, hanem nagyon is napjainkba való építkezések, például a hejő­­csabai cementgyár, a mályi tégla­gyár, vagy a kazincbarcikai erőmű és műtrágyagyár. Ki mondhatná hogy az új korm­­nyprogramm végre­hajtása, a lakóházak ezreinek fel­építése, vagy a magyar föld termő­erejének visszaadása, meglévő ipari üzemeink jobb áramellátásának megszervezése nem szerves részei a júniusi útnak? De mennyire azok! Azzal járulnak hozzá életszínvonal­emelési programmunk végrehajtá­­hoz, hogy több cementet, több tég­lát, több villamosenergiát és több műtrágyát adnak népgazdaságunk­nak. Nyilvánvaló tehát, hogy ezekben az üzemekben is elsőrendűen fontos a gazdaságos termelés, a terv mara­déktalan teljesítése. Ennek biztosí­tása pedig nem utolsó sorban azon múlik, hogyan dolgoznak az újítók, mit tesznek a rejtett tartalékok hasznosításáért, egy-egy ötlet, javas­lat, újítás megvalósításával üzemük tervteljesítésért, a gazdaságos ter­melésért? Kezdjük hát el sétánkat, s tekintsünk be Miskolc határában, a hatalmas betonsilók árnyékában dolgozó Hejőcsabai cementgyárba Virág Bertalannal, a gyár újítási előadójával járunk a hatalmas gyárban. Agyaggal, mészkővel teli csillék futnak el mellettünk, őrlő­malmokban őrlik, gyúrják a masz­­szát, ebből lesz a cement. A klinker­­égető­ kemencék öles lángokat vet­nek. Az ember először észre sem ve­szi, de aztán egyre kellemetlenebb köhögésre ingerli: a mindenütt fel­lelhető, mindent belepő por. Finom „harmatos“ rétege borítja a falakat, beszívódik az ember ruhájába, de­resre festi az üzemben dolgozók ha­ját. — Ez a finom por okozza a leg­több problémát — mondja Virág Bertalan. — Már beszereltünk por­elszívó berendezést, de ez még nem akadályozza meg a por képződését. Újítóink is foglalkoztak a kérdés­sel, szerepelt az elmúlt év második félévi feladattervében. Maga az üzem főmérnöke és főtechnológusa adott be újítási javaslatot a feladat . Felső képünkön a Berentel Erőmű építkezése, középütt a Hejőcsabai Cementgyár, az alsó képen a Sajóment­ Vegyiművek egy részlete látható megoldására; a javaslat most van kidolgozás alatt. Reméljük, ezzel az újítással — amely előreláthatólag az egyik legjelentősebb munkásvédel­mi újításunk lesz — az eddiginél jobban tudjuk majd portalanítani a műhelyeket. Egyébként az újítómozgalom a hejőcsabai cementgyárban jó me­derben halad. 1954-ben a cementgyár dolgozói 300 újítást adtak be, a ja­­vaslatok felét el is fogadták. Az el­fogadott újításokat mintegy 80 szá­zalékban bevezették. Késlelteti a be­vezetés ütemét, hogy az üzemnek nem mindig van lehetősége az el­fogadott újítások kivitelezésére. Hol anyag, hol idő nincs azok elkészíté­séihez, s ezért húzódik el a beveze­tésük. Mivel is foglalkoznak a cement­gyár újítói? A feladattervben kö­zölt problémákra ugyan szép szám­ban érkeztek be javaslatok, több­ségüket azonban nem lehetett elfo­gadni, mert egy-egy felvetett kér­dést nem dolgoztak ki megfelelően, nem a legegyszerűbb és legjobban megfelelő módot választották a megoldásra. Itt van például a klin­­ker-gyártáshoz használt agyagnak kőtől mentes aprítására vonatkozó újítás. Az üzemben sok géphibát okoz, hogy a klinker-égetéshez hasz­nált agyag kődarabokkal szennye­zett, a vágókések és élek így hamar összetörnek. Érdeke tehát az üzem­nek, hogy az újítók erre megfelelő megoldást találjanak. Érkeztek is javaslatok ezzel kapcsolatban, de egyik sem kielégítő. Így hát ez a probléma még most is megoldásra vár. Sokkal eredményesebben „újítot­tak” a szárított agyagnak a malom­­silókba való szállításával kapcsolat­ban. A megszárított és őrlésre elő­készített agyag ugyanis eddig „kör­utat“ tett meg a gyárban. Számos gépi berendezés volt szükséges szál­lításához: szállítószalag, csigasor, elevátor, exkavátor dolgozott, míg az agyag a szárítóból a malomsilóba érkezett. Most egyszerűsítették a szállítást: két szállítószalag és egy surramtó dolgozik egy elevátorra, így sokkal gyorsabban, kevesebb költ­séggel és idővel, amellett sokkal szárazabban, tehát őrlésre megfele­lőbb állapotban kerül az agyag a silóba. Az utókalkulációk szerint a ce­mentgyár újítómozgalma 1954-ben több mint 1,2 millió forint megta­karítást eredményezett. A hejőcsa­bai cementgyár újítóiban megvan a szándék, hogy tavalyi eredményei­ket az idén tovább fokozzák s még olcsóbban, még jobb minőségben bo­­csássáák az építők rendelkezésére a finom, jó minőségű cementet, amely­nek gyártásához újításaikkal, ész­­szerűsítő javaslataikkal is hozzá akarnak járulni. Az építési feladataink­­ sikeres megoldását szolgálja az ötéves terv

Next