Újítók Lapja, 1959 (11. évfolyam, 1-23. szám)

1959-01-05 / 1. szám

Ú­j évet köszöntünk. Ismét lezárult egy eredmények­ben gazdag esztendő. Eredményes volt ez a bányá­szatban is — nemcsak a termelés mennyiségét, de a mű­szaki fejlődést tekintve is. Bár a fejtések túlnyomó részét még fával­­biztosítjuk, nagy ütemben folytatódott ez évben is a korszerű acél­­támaszos biztosításra való áttérés. Kedvező eredménye­ket hozott az acélpajzsos frontfejtési kísérlet is. Az elő­­várások gépesítésében az F—4-es típusú vágathajító gép­pel értünk el komoly sikereket. Ennek korszerű típusai, az F—5-ös gépek is már üzemben vannak. Bár a jövesz­­tés gépesítésében még sok a tennivaló, a rakodás terü­letén nagyon jól­­bevált a Hidasi-féle rakodógép és a Kóta-féle könnyű felrakó. Jelentős a fejlődés a szállítás gépesítésében, van azonban kívánni valónk sújtólégfosz­­tos mozdonyok, villamos motorok és gépek gyártása te­rületén. E néhány példa is nem egy komoly újítás, azaz tal­ál­mány megvalósítását, illetve bevezetését jelentette már 19 Hidban is. B­ányászatunk fejlődése 1959-ben is lépést tart az ipar fejlődésével. A szénbányászatnak 24,8 millió tonna szenet kell termelnie ahhoz, hogy az ipari és a háztar­tási fogyasztás zavartalan ellátását biztosíthassuk. Ez a mennyiség mintegy 600 000 tonnával több az 1956-os ter­melésnél. A kokszolható szenek termelése 12,3 százalék­kal lesz több, mint 1958-ban. Az átlagosnál nagyobb mér­tékű lesz a lignit- és a barnaszénbányák termelésének fejlődése. Az 1959. évi szénszükséglet biztosítása fokozott műszaki- és szervezési intézkedéseket kíván meg, mivel a többlet-termelést döntően — körülbelül 80 százalékban — a termelékenység növelésével kell biztosítanunk. A brikett-termelés 1 005 000 tonnás mennyisége mint­egy 8,1 százalékos fejlődést jelent az 1958-as eredmé­nyekhez képest, ami a brikettgyárak kapacitásának leg­teljesebb kihasználását teszi szükségessé. Az 1959-es év­ben a hidasi Magasnyomású Brikettgyár már rendsze­resen fog termelni kötőanyag­ nélküli brikettet. Mint egész népgazdaságunk előtt, a bányászat előtt is az önköltség további csökkentése, a termelékenység nö­velése a legfontosabb feladat. Az ágazat 100 forint ter­melésre eső költségét az 1958. évihez viszonyítva 0,4 szá­zalékkal kell csökken­tenünk. E célkitűzés megvalósítása komoly erőfeszítést igényel, annak figyelembevételével, hogy az 1959-es új létesítmények átmenetileg alacso­nyabb kapacitás-kihasználással dolgoznak és így kedve­zőbb gazdaságossági kihatásuk csak fokozatosan, a kö­vetkező években jelentkezhet A termelési költségek csökkentésében fontos szerepet játszik az újítómozgalom. A bányászatban bevezetett újí­tások már eddig is nagy összegeket takarítottak meg népgazdaságunknak. Az újítómozgalom 10 éve alatt a szén-, érc- és ásványbányászat dolgozói 62 500 javasla­tot nyújtottak be, amelyek közül 18 400-at bevezetésre is elfogadtak és eddig 15 600 javaslatot valósítottak meg. A népgazdasági haszon kereken félmilliárd forint. Sok kitüntetéssel és erkölcsi megbecsüléssel is jutalmazták a bányászat újítóit, az újítási díjként kifizetett 10,5 millió forint mellett. Hogy a­­bányászatban mily komoly jelentőségű az újí­­t­ómozgalom, azt már az előbbi néhány példával is alá­támasztottam. S hogy az újítómozgalmat még szervezet­tebbé tegyük és e mozgalom még komolyabb eredmé­nyeket érhessen el, a bányász-újítók részére országos ta­nácskozást tartottunk szeptemberben. A tanácskozás tükrözte mindazokat az eredményeket, amelyek az ipar eddigi újítási munkáját jellemezték. Helyesen domboro­dott ki az a tény, hogy ezek az eredmények nem a véletlen, hanem a dolgozó tömegek széles rétegének tudásvágya, alkotókész­sége és segíteni akarása folytán születtek. Lényeges, hogy a műszaki és gazdasági vezetők ma­gukévá tegyék az újítómozgalom eredményeit és min­denkor őrködjenek annak erkölcsi tisztasága és törvé­nyessége felett. A bányászat 1958-re jó példát mutat, mer­t feladat­­tervet készített, amely tartalmazza a termelékeny­ség növelésére és az összes, az önköltség csökkentésére vonatkozó szervezési-, anyag-, bér- (helyes műszakgaz­dálkodásból adódó) megtakarításra vonatkozó javasla­tot. A feladatterv szerint meg kell oldani a meglévő­­be­rendezések jobb kihasználását, meg kell javítani a szi­vattyúk, kompresszorok és egyéb munkagépek hatásfo­kát. A feladatterv egész sor nagyjelentőségű technikai újítás megvalósítását irányozza elő. íme néhány példa: a frontfejtések gépi rakodásának megoldása, meglévő réselőgépeink hazai alkalmazására olyan technológia ki­dolgozása és bevezetése, amellyel a folyamatos és gaz­daságos üzemeltetés biztosítható, a brikettgyártásnál olyan új eljárások bevezetése, amelyekkel a kötőanyag­felhasználás csökkenthető (korszerűbb technológia alkal­mazása, a bitumen aprításának kérdése), meleg eljá­rásra való átállás, stb., gázvizsgáló próbacsövek hazai gyártásának megoldása, új, ötletes és egyszerű csillefogó berendezés ferdepályákhoz... N­em kétséges, hogy bányászaink munkaszeretete, lel­kesedése, szakembereink hozzáértése, alkotni­ vá­gyása és kezdeményező készsége megvalósítja a magyar bányászat nagyarányú fejlődését az elkövetkező években is. Ezáltal nemcsak számos újítással, találmánnyal gaz­dagodik az iparág, de tovább fejlesztjük egyben­ a bá­nyászat műszaki színvonalát is, javítunk az önköltségen, s könnyebbé tesszük e nehéz fizikai munkát. Ehhez kívánok eredményekben gazdag új esztendőt. 1563 Irta Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára Folyóiatleltár ЛккИШ.. Jó szerencsét! CZ­OTT­NER SÁNDOR nehézipari miniszter .

Next