Újítók Lapja, 1960 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-10 / 1. szám
Az újítók ötletessége, találékonysága érezteti hatását az eisenachi gyár egész területén. Az egyik próbaterembe betekintve látom, hogy egy Wartburg gépkocsi csaknem 100 kilométeres sebességgel igyekszik. Hová? Sehová. Egyhelyben jár a kerekek alatt szédületes sebességgel pörögnek a görgők. Ezeken „szalad” a gépkocsi. Az újítók ezzel a megoldással gyorsabbá tették a gépkocsi bejáratását, próbáját. Az eisenachi gyárban azt is megfigyelhettem, hogy a dolgozók a legnagyobb mértékben igyekeznek kihasználni a nagy termelékenységet biztosító módszereket. Így elsősorban a precíziós öntés eljárására gondolok. A precíziós öntés a mi gyárainkban is ismert eljárás. Úgy gondolom azonban, nem tévedek, ha azt mondom, hogy iparunkban még megközelítőleg sem hasznosítottuk a precíziós öntés által nyújtott lehetőségeket. Nehéz volna néhány sorban még csak megközelítőleg is érzékeltetni azt a hatalmas műszaki kultúrát, amit a Wartburg gyárban láthattam, tapasztalhattam. Az alig több, mint 7000 munkással dolgozó gyár 1959-ben 30 000 különböző típusú, korszerű gépkocsit gyártott. 1900-ban a terv szerint 3000-el több gépkocsit készítenek. Wilhelm Breiter azt mondja, hogy tervüknek ezt a nagyarányú emelését, annak megvalósítását a meglevő termelő kapacitás jobb kihasználásával, a műszaki fejlesztés további emelésével, az újítómozgalom fokozottabb hasznosításával akarják elérni. Az eisenachi gyárban sorra megtekintettem azokat az új gépkocsi típusokat, amelyeknek mintapéldányait vagy első sorozatát 1959-ben készítették el, s a mellékelt fényképen be is mutatjuk ezeket a gépkocsikat. Weimari tölgyek Idegen városokban, ismerős emberek között jártam, olyan emberekkel találkoztam, akiknek hite, célja, törekvése, boldogabb jövőt építő szándéka azonos a miénkkel. Weimarba, a szépséges Thüringia fővárosába is az a szándék vitt, hogy jobban megértsem a hagyományok fényén keresztül is a német embereket. Ebben a városban élt Schiller, a nagy német költő és Johann Wolfgang Goethe, a nagy szellemóriás. Bevallom, Goethe, vonzott ide. Hiszen, bármerre járunk a nagyvilágban, az ő szavaival faggatjuk az elénk táruló képet: „Némák vagytok-e, büszke kövek? Ne beszéljetek, utcák! Szóljatok ó, paloták! Genius, alszol-e még? Mindennek van lelke, tudom, szenteld falaid közt, Róma, csak énhozzám semmi, de semmi se szól.. Goethe, a Római Elégiákban az „Örök” várost faggatta, a szerelem angyalát, az embert kereste. Azon a földön, ahol én jártam, az ember kezének nyoma rá volt írva mindenre. Az új, mészszagú épületek, a földből kiemelkedő paloták és gyáróriások, a lüktető élet, mind azt bizonyították, hogy az NDK- ban ismét így, nagy betűkkel írva az EMBER lett az úr. A fasizmus rombolásait, az emberi lelkekben és alkotásokban nem azért takarítottuk el, hogy felejtsünk. A weimari park idillikus csendjében járva a Goethe Gartenhaus szobáit, szemlélve a nagy költő kéziratait, a hűlt betűket, amelyek még így, a sárguló papíron is dinamikus lendületről tanúskodnak. Mondom, amíg Goethe hagyatékát néztem, arra gondoltam, hogy egy ilyen sárguló papírfoszlány Goethe kézírásával, maradandóbb értéket jelent az emberiség számára, mint a fasiszta „ideológia” bármelyik gondolata. Weimarban és máshol, amerre csak jártam, nem voltak némák a „büszke kövek” és az utcák is szívesen szóltak. Valamenynyien egy boldogabb korszak kibontakozásáról a szocializmus építéséről beszéltek. (Folyt, következik) Hidraulikus befogószerkezettel ellátott hegesztőgép (újítás)