Unio - Sütőiparosok Lapja, 1934 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1. szám
Budapest, 1934 január 1 UNIÓ SÜTŐIPAROSOK LAPJA 3 Burgonya kedvezményes beszerzése. Az Ipartestület lépéseket tesz ennek érdekében. Éppen ezért mindenki, aki vagontételben vásárolt eddig burgonyát, azonnal írja meg, mennyi kellett eddig évenkint és mennyi a szükséglete 1934-ben? Aki maga főzi és készíti a burgonyapépét, annak beszerzését a kormány meg akarja könnyíteni. Az Ipartestület elnöksége. Bálunk február 4-én lesz. Az idei pékbál előkészületei serényen folynak. Az intézőbizottság Ferenc József elöljárósági tag vezetése alatt legutóbb tartott megbeszélésen február 4-ére, egy vasárnapi estére tűzte ki a bált, amely minden tekintetben sikerrel biztat. Akiknek a bálra vonatkozó javaslatuk volna, írják meg nekünk, vagy forduljanak közvetlenül Ferenc József kartársunkhoz, aki a bál napjáig minden este a Kaszinóban található. Boldog újévet! Ilyen értelemben, ebben a formában, mint minden évben, úgy ez év utolsó napján is, mikor az óra éjjel tizenkettőt üt, kíván egymásnak az egész földtekén mindenféle és fajta nép és nemzedék, mindenféle nyelven. De kívánja itt is e szegény és erőszakkal megcsonkított hazánkban élő és vérzőszívü magyar s mindenki, mert ez így szokás és mert valahogy úgy vagyunk mindnyájan, hogy jó szívvel, jó indulattal, testvéries szeretettel szükségessé vált e sokat jelentő jó kívánság. És kívánja a boldogabb esztendőt az elmúlt és a most elmúlandó évben küzködő nehéz és gondterhelt sütőipar is, az új nemzedék, a jövő reménysége, az ifjú gárda és mind mind a fiatalok. Ők is mindnyájan igen kívánják úgy a szülőknek, a nagyoknak, mint egymásnak a boldogabb új évet. Valamit ők is éreztek az elmúlt évben, valamit ők is sejtettek, láttak. Gondterhes és fájdalmas arcokat otthon, hallották a mindenek felett és legjobban szeretett és becsült apa és anya párbeszédeit. Hol lopva, csendesen, hol nyíltan, zajos jelenetek között, mikor egymást kínozva a szülők ma már elég sűrűn hallható kérdések özöne felett vitáztak : Hoztál pénzt ? Mi lesz velünk ? Mi lesz a gyermekeinkkel? Lyukas a cipőjük, kabátkájuk tiszta rongy, kávét sem tudok adni nekik, jó Istenem, nem lesz még változás ? A férj, az apa csak hallgat és mereven, szótlanul tűri a fájdalmas kifakadásokat, mert ő tudja és érzi, hogy sem ő, sem az anya nem hibásak, hogy ez a helyzet beállt, hanem más, talán a jó Isten tudja, ki hibás? Fáj nekünk, hogy itt állunk tétlenül, életerős, munkabíró férfiak százai, tízezrei és ezen nem változtathatunk, csak tudjuk, hogy a világ bűne és szégyene ez, ez a szenvedés, nélkülözés és nyomor. Felejtsük mi el, felejtsétek ti is el és ne ébredjetek még egy ilyen esztendőre, amelyik úgy kezdődik, mint ahogy ez az elmúlt esztendőben volt. Agyongyötört lelkünk, fáradt testünk takarjon és óvjon benneteket ettől izzó magyar szívünk dobog értetek, veletek és azt sugalja hogy ennek dacára fel a fejjel a további küzdelmekre, mert a javulás után van. Ezt a nemzetet, melynek polgárai és ifjú nemzedéke igy nélkülözni, ennyit szenvedni és az élet küzdelmeiben ennyi keserűséget és fájdalmat tűrni tudott, azt a magyarok jó Istene nem hagyja el, nem, mert ennek a népnek sok joga és kötelessége van a nap alatt és az teljesítésre vár. Nem ébredünk többet rosszabb új évre. „ Nem ébredünk egymás ellen való rosszindulatú küzdelmekre. Nem törünk egymás egzisztenciájára. Nem teszünk kárt küzködő iparostársainkban. Ígérjük meg az új esztendőben, hogy nem törünk védtelen dolgozók életére, egzisztenciájára és nem teszszük lehetetlenné küzködésüket. Ígérjük meg, hogy mi sütőiparosok, magunk ellenségei nem leszünk és vagyonunk roncsaival gyilkos és öngyilkos konkurenciát folytatni nem fogunk, mert tudjuk, hogy az ily ádáz küzdelemnek vége a bukás. ígérjük meg, hogy a kalkuláció fogalmát jobban elsajátítjuk és az ahhoz, vagy annak a megejtéséhez szükséges ceruzát kezünkbe vesszük s azt mindig használni fogjuk. ígérjük meg, hogy nem fogunk hátfelé széthúzni az iparban, hanem leülünk a zöldasztalhoz, békét kötünk, mert ipari béke nélkül az iparos nem boldogulhat. Ígérjük meg, hogy mindent közösen, a közös cél érdekében teszünk és egyek leszünk mindenben mindenért. És ígérjük meg, hogy a nemzetnek továbbra is értékes, hasznos polgárai leszünk, mert ha ez mind igy lesz és ha az ígéretek valóra válnak, akkor egy igazén boldog, megértőbb új esztendőre fogunk ébredni. Legyen ez igaz és váljék valóra. Adja a jó Isten, Spolarich György sütőmester.