Unio - Sütőiparosok Lapja, 1934 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1. szám

Budapest, 1934 január 1 UNIÓ SÜTŐIPAROSOK LAPJA 3 Burgonya kedvezményes beszerzése. Az Ipartestület lépéseket tesz ennek érdekében. Éppen ezért mindenki, aki vagontételben vásárolt eddig burgonyát, azonnal írja meg, mennyi kellett eddig évenkint és mennyi a szükséglete 1934-ben? Aki maga főzi és készíti a burgonya­pépét, annak beszerzését a kormány meg akarja könnyíteni. Az Ipartestület elnöksége. Bálunk február 4-én lesz. Az idei pékbál előkészületei serényen folynak. Az intéző­bizottság Ferenc József elöljárósági tag vezetése alatt legutóbb tartott megbeszélésen február 4-ére, egy vasárnapi estére tűzte ki a bált, amely minden tekintetben sikerrel biztat. Akiknek a bálra vonatkozó javaslatuk volna, írják meg nekünk, vagy forduljanak közvetlenül Ferenc József kartársunkhoz, aki a bál napjáig minden este a Kaszinóban található. Boldog újévet! Ilyen értelemben, ebben a formában, mint minden évben, úgy ez év utolsó napján is, mikor az óra éjjel tizenkettőt üt, kíván egymásnak az egész földtekén min­denféle és fajta nép és nemzedék, mindenféle nyelven. De kívánja itt is e szegény és erőszakkal megcsonkított hazánkban élő és vérzőszívü magyar s mindenki, mert ez így szokás és mert valahogy úgy vagyunk mindnyájan, hogy jó szívvel, jó indulattal, testvéries szeretettel szük­ségessé vált e sokat jelentő jó kívánság. És kívánja a boldogabb esztendőt az elmúlt és a most elmúlandó évben küzködő nehéz és gondterhelt sütőipar is, az új nemzedék, a jövő reménysége, az ifjú gárda és mind mind a fiatalok. Ők is mindnyájan igen kívánják úgy a szülőknek, a nagyoknak, mint egymásnak a boldogabb új évet. Valamit ők is éreztek az elmúlt évben, valamit ők is sejtettek, láttak. Gondterhes és fáj­dalmas arcokat otthon, hallották a mindenek felett és leg­jobban szeretett és becsült apa és anya párbeszédeit. Hol lopva, csendesen, hol nyíltan, zajos jelenetek között, mikor egymást kínozva a szülők ma már elég sűrűn hallható kérdések özöne felett vitáztak : Hoztál pénzt ? Mi lesz velünk ? Mi lesz a gyerme­keinkkel? Lyukas a cipőjük, kabátkájuk tiszta rongy, ká­vét sem tudok adni nekik, jó Istenem, nem lesz még vál­tozás ? A férj, az apa csak hallgat és mereven, szótlanul tűri a fájdalmas kifakadásokat, mert ő tudja és érzi, hogy sem ő, sem az anya nem hibásak, hogy ez a helyzet beállt, hanem más, talán a jó Isten tudja, ki hibás? Fáj nekünk, hogy itt állunk tétlenül, életerős, munka­bíró férfiak százai, tízezrei és ezen nem változtathatunk, csak tudjuk, hogy a világ bűne és szégyene ez, ez a szenvedés, nélkülözés és nyomor. Felejtsük mi el, felejtsétek ti is el és ne ébredjetek még egy ilyen esztendőre, amelyik úgy kezdődik, mint ahogy ez az elmúlt esztendőben volt. Agyongyötört lel­künk, fáradt testünk takarjon és óvjon benneteket ettől izzó magyar szívünk dobog értetek, veletek és azt sugalja hogy ennek dacára fel a fejjel a további küzdelmekre, mert a javulás után van. Ezt a nemzetet, melynek polgárai és ifjú nemzedéke igy nélkülözni, ennyit szenvedni és az élet küzdelmeiben ennyi keserűséget és fájdalmat tűrni tudott, azt a magya­rok jó Istene nem hagyja el, nem, mert ennek a népnek sok joga és kötelessége van a nap alatt és az teljesí­tésre vár. Nem ébredünk többet rosszabb új évre. „ Nem ébredünk egymás ellen való rosszindulatú küz­delmekre. Nem törünk egymás egzisztenciájára. Nem teszünk kárt küzködő iparos­társainkban. Ígérjük meg az új esztendőben, hogy nem törünk védtelen dolgozók életére, egzisztenciájára és nem tesz­­szük lehetetlenné küzködésüket. Ígérjük meg, hogy mi sütőiparosok, magunk ellen­ségei nem leszünk és vagyonunk roncsaival gyilkos és öngyilkos konkurenciát folytatni nem fogunk, mert tudjuk, hogy az ily ádáz küzdelemnek vége a bukás. ígérjük meg, hogy a kalkuláció fogalmát jobban el­sajátítjuk és az ahhoz, vagy annak a megejtéséhez szük­séges ceruzát kezünkbe vesszük s azt mindig hasz­nálni fogjuk. ígérjük meg, hogy nem fogunk hátfelé széthúzni az iparban, hanem leülünk a zöldasztalhoz, békét kötünk, mert ipari béke nélkül az iparos nem boldogulhat. Ígérjük meg, hogy mindent közösen, a közös cél ér­dekében teszünk és egyek leszünk mindenben mindenért. És ígérjük meg, hogy a nemzetnek továbbra is ér­tékes, hasznos polgárai leszünk, mert ha ez mind igy lesz és ha az ígéretek valóra válnak, akkor egy igazén bol­dog, megértőbb új esztendőre fogunk ébredni. Legyen ez igaz és váljék valóra. Adja a jó Isten, Spolarich György sütőmester.

Next