Üvegesek Lapja, 1935 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
1. szám. ÜVEGESEK LAPJA Ragasszunk minden számlára segélyalap-bélyeget! pontot tartva szem előtt, hogy a termelő árujáért mennnél többet kapjon, hogy ne legyenek alacsony árak, melyek által a gazda károsodik. Távolról sem szándékom ezzel az irányzattal vitába szállni, csak konstatálom, hogy így van és rá akarok mutatni, hogy ellentétben ezzel, mi az irányzat nem a gazdával, hanem az iparossal szemben. Míg a földmívelésügyi miniszter önmaga szervezi meg — kényszereszközökkel is — a rém labilis mezőgazdasági árak biztosítását, az iparnak és kereskedelemnek minisztere megtiltja az ipar és kereskedelem érdekképviseleteinek, hogy minimális megélhetést nyújtó árakat állapíthassanak meg. Jól tudjuk, hogy a kereskedelmi miniszter éppen a mi szakmánkban eltiltotta úgy az Országos Egyesületet, mint az Ipartestületet attól, hogy az üvegesek érdekképviseleteik vezetése mellett, a gyilkos árrombolás megszüntetésére kötelező árszabást létesítsenek. Minthogy a mi iparosainknak más szervezetei nincsenek, ez azt jelenti, hogy az iparosság szabad prédája kell, hogy legyen és maradjon a féktelen, oktalan, számolni nem tudó vagy nem akaró versenynek. Az ipartörvény szerint az ipartestületeknek joga és feladata az iparosok jólétét előmozdítani, mégis el vannak ütve attól, hogy az iparosság végromlását megakadályozzák. A tisztességtelen versenyről szóló törvény 1. §-a így hangzik: „Üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsökbe ütköző módon folytatni“, még sincsen mód a tisztességtelen verseny átrombolását e törvény alapján lehetetlenné tenni és büntetni. Holott felfogásom szerint az ipari munkának irreális, ár alatti kiajánlása a tisztességtelen verseny kirívó példája, mert az árromboló nemcsak képtelen kötelezettségének tisztességesen megfelelni, nemcsak elvonja a becsületes iparostól a munkát és a megélhetést, hanem még azonfelül a nála drágább, de reális ajánlókat diszkreditálja, pellengérre állítja, mert árdrágítóknak tünteti fel. Az iparosság az árrombolás ellen nem kívánja — úgy amint az a mezőgazdaság érdekében történik — a kormány közvetlen beavatkozását és irányítását. Nem kívánja, mert egyrészt az önsegély helyes alkalmazása helyett állami dirigálásra nincs szükség, másrészt, mert félő, hogy az amúgy is túltengő állami intervenció mellett az orvosság ebben az esetben is rosszabb lehet, mint a betegség. Csupán azt kéri az iparosság, hogy engedjék meg neki, hogy komoly, szakértelemmel rendelkező érdekképviseletei és elsősorban a kereskedelmi változatos, ízléses kivitelben legolcsóbban WILHEIM ENDRE BUDAPEST, Vil., NÉPSZÍNHÁZ-U. 40. TELEFON: 40-7-43. -W Vidéki képviselő: HANDELSMANN JÓZSEF Budapest, és Iparkamarák útján védhesse meg exisztenciáját és hogy az állam ezt a védelmet, melyet az iparosságnak közérdek sérelme nélkül kell megállapítania, meg*felelő szankciókká] bástyázza körül. Ha ezt nem érheti el az iparosság, akkor kétel*kedni kell abban, hogy a képesítéshez való kötésnek van-e komoly célja. Mert mire való az évekig való ta* nonckodás, a mesterségnek alapos, kifogástalan meg* tanulása, ha az életben az előtt az alternatíva előtt kell állnia, vagy a 30*40*50%*kal olcsóbb ajánlattal szemben a munkáról le kell mondania és tétlenül kell siny*lődnie, vagy — ami még szomorúbb — lelkiismeretével megalkudva, a rossz áraknak megfelelő rossz munkát és rossz anyagot kell szállítania. Nagyon érdekes és nagyon tanulságos, hogy Ausztriában ez év végén felülkerekedett a belátás, hogy ez az állapot tarthatatlan. 1934 októberben az ipartörvény novellájában az ipartestületek jogot kapnak ahhoz, hogy 2/3 többségi szavazattal maximális és minimális Ifj. WEISS GYULA TÜKÖR- ÉS TÁBLAÜVEG,NAGY KERESKEDÉS BUDAPEST, V., VADÁSZ UTCA 29. SZÁM. TELEFON: AUT. 101—13 és 101—IQ. SŰRGÖNYCIM: „GLASSWEISS*' 3