Vas- és Fémmunkások Lapja, 1928 (34. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-13 / 1. szám
3. oldal» VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJS -* 1. SZÁM hogy ebben az iparágban a termelés igen szétágazó. A koncentrációs törekvések itt is egyre erősbödnek, aminek egyik látható jele az a közeledés, amely Németország két legnagyobb automobilgyára között történt. A Daimler Motorwerke A.G. kimondták az egyesülést és Daimler-Benz A.-G. néven fognak ezután szerepelni. Itt azonban nemcsak névcseréről van szó, hanem olyan törekvésekről is, melyek a termelés minél racionálisabbá való tételére vonatkoznak. Ezek a gyárak két évvel ezelőtt érdekközösségbe lépve, úgy vélték, hogy hasonló vállalatokkal felvehetik a versenyt. Ez azonban nem sikerült. A mostani koncentráció előre megállapított tervek alapján egységes szerkezet, gyártás, anyagbeszerzés és egységes eladás révén kívánja a jövő boldogulását megalapozni. A német optikai ipar sem kerülhette el sorsát. A Zeiss-, Goerz-, Ernemann- és a Nettel-művek a háború előtt az optikai eszközök gyártása terén Európában egyeduralmat élveztek, azonban a háború más államok ilynemű iparát annyira kifejlesztette, hogy azok ma a német optikai ipar legveszedelmesebb versenytársai. A versenyképességet a fönt megnevezett gyárak egyedül a termelés racionalizálásában látják, ami különösen akkor nagyfontosságú, ha tudjuk, hogy ezek Németország legmodernebben berendezett ipartelepei voltak. Koncentráció folyik a fönt említett vállalatokon kívül Németország valamennyi iparágában. A koncentrációval kapcsolatos tipizálás azért volt szükséges, mert az esetek legtöbbjében egy és ugyanazon szükséglet kielégítésére szolgáló áruk alakban és méretben egymástól eltérően készülnek, ami a termelés megdrágítását jelenti. A termelés racionalizálásának tehát egyik nélkülözhetetlen feltétele a koncentráció mellett a típusrendszerhez való alkalmazkodás, mert csakis ily módon lehet a termelésnél és az eladásnál mutatkozó akadályokat a legjobban kiküszöbölni. Egy és ugyanazon áru hatféle képen való előállítása ugyanannyi gépsorozat beállítását követeli, ami a kiadások tetemes növekedését jelenti. Az egy típusra való áttérés tehát nemcsak az árutermelést teszi racionálissá, hanem a kiadásokat is csökkenti és az ily módon megtakarított összeget a hitelélet fellendítésére vagy más pénzügyi műveletek lebonyolítására lehet fölhasználni. Igen érdekesen magyarázza Ford a termelés racionalizálásával kapcsolatban a tipizálás gyakorlati részét. Megállapítása szerint a termelésnél a szükségletek és nem a különcködők hóbortja szerint kell berendezkedni. A gyakorlat igazolja, hogy az emberek 95%-ban úgy veszik a dolgokat, ahogyan vannak és csupán 5%-ot tesznek ki azok, akiknek csak azért vannak külön kívánságaik, mert beteges hiúságoknak így akarnak hízelegni, no meg azért, hogy legyen miről kaszinói körökben és zsúrokon beszélgetni. Márpedig — mondja Ford — a legnagyobb dőreség volna, ha az ipar és a kereskedelem nem a fogyasztók 95, hanem a különcködők 5%-ának akaratához alkalmazkodnék, ami különösen azért is nagyfontosságú, mert a tipizálás egyben az árak nagymérvű olcsóbbodását, továbbá precízebb munkát is jelenti. Összefoglalva a termelés racionalizálásával kapcsolatos üzemi koncentrációt, a tipizálást, a termelés, nyersanyag és a piac monopolizálását, továbbá a tőke koncentrációját és az érdekképviseletek kartell tröszt vagy szindikátus szerint való kiépítését, megállapíthatjuk, hogy olyan gazdasági átalakulás előtt állunk, amilyenre eddig még nem volt példa. Itt Minden szalddzs tartja kötelességének a gyűléseken és értekezleteken való pontos megjelenést 88 Megrovás. A Hoffherr és Schrantz-gyár esztergályos-értekezlete szigorúan megrója mindazokat a szaktársakat, akik az értekezletről elmaradtak. Az illetők figyelmeztetnek, hogy ismételt esetben névleg lesznek majd lapunk útján a kötelességük teljesítésére fölszólítva. Bádogosok, szerelők 1928 január hó 15-én, vasárnap délelőtt 9 órakor tartják rendes évi közgyűlésüket a Szövetség nagytermében (VII. Thököly út 56). A gépkocsivezetők és szerelők január hó 22-én, vasárnap délelőtt 9 órakor, a Szövetség házában rendes évi közgyűlést tartanak. Fölhívjuk a szaktársak figyelmét a fenti közgyűlésre, egyben kérjük, hogy azon valamennyien pontosan megjelenjenek, hogy a napirendre tűzött ügyek letárgyalhatók legyenek. Tagsági könyvét hozza mindenki magával. A vas- és fémmunkások dalkara január hó 28-án, szombaton este 7 órakor a szövetségi ház nagytermében (IMI, Thököly út 56. szám alatt) tartja XXV. évi rendes közgyűlését. Napirend: A Múltévi jegyzőkönyv fölolvasása és hitelesítése. 2. Titkári jelentés. 3. Zárszámadás fölülvizsgálása. (Leltárjelentés.) 4. Régi vezetőségnek fölmentvény megadása. 5. Új vezetőség megválasztása. 6. Határozathozatal a debreceni országos dalosünnepély részvételére. 7. Indítványok, kérdések. Pontos megjelenést kér a dalkar vezetősége. A gyáripari kovácsok, kazán kovácsok, hajó- és hídépítőmunkások bizalmi férfiai január hó 22-én, vasárnap délelőtt 9 órakor, a Szövetség házában (VII. Thököly út 56) ülést tartanak. Fölkéri a szervezőbizottság a bizalmi férfi szaktársakat, hogy ezen a nagyfontosságú ülésen valamennyien megjelenni szíveskedjenek. Négyben fölkérjük azokat a gyárakat is, ahol ezidőszerint bizalmi férfi nincsen, hogy a bizalmi tervülésen képviseltessék magukat. A műszerészek figyelmébe! Műszerészek, valamint a kötelékükbe tartozó szakmák munkásai 1928 február hó 5-én, vasárnap délelőtt 9 órakor a Szövetség székházában tartják rendes évi küldöttközgyűlésüket. Küldetési arányszám: minden 5 szaktárs után 1 küldött. Fölhívjuk a szakmához tartozó minkástársainkat, hogy a küldötteket legkésőbb február hó 1-ig válasszák meg és azoknak neves lakói mért juttassák el a szakma titkárához, hogy a küldöttigazolványok kiállíthatók legyenek. A rákosszentmihályi helyi csoport január hó 15-én, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel az egyesületi helyiségben (Balaton-vendéglő) nyilvános vas- és fémmunkásgyűlést tart. Kéremnek a szaktársak, hogy a gyűlés érdekében a legnagyobb agitációt kifejteni szíveskedjenek. GYŰLÉSEK, értekezletek B33S3*8S®1&5S88338SS88SSS8Se33880838 Tafiinivalók a peres ügyekben Szövetségi ügyészeink közlése szerint, az alkalmaztatási viszonnyal és ennek megszűnésével kapcsolatos ügyes-bajos dolgaikkal hozzájuk forduló szaktársaink gyakran, a jogi vélemény kikérése előtt, olyan hibákat követnek el, amelyeket később már nem lehet orvosolni Hogy az ezekből eredő és a perre károsan ható hibáknak elejét vegyük, időnként megjelenő közleményeinkkel tájékoztatni kívánjuk szaktársainkat arról, hogy milyen adatok szükségesek ahhoz, hogy jogi tanácsot kaphassanak és hogy milyen körülmények közt lehet a pert sikeresen megindítani. 1. Az alkalmazottnak ismernie kell munkáltatója pontos nevét, mert nem mindegy, hogy ennek neve Nagy János vagy Nagy Lajos. Fontos a pontos név akkor is, ha a munkáltató nem egy ember, hanem két vagy ennél több egyénből álló társascég. Tudni kell ilyenkor, hogy az „Nagy János és Fia“, vagy pedig „Nagy János részvénytársaság“ címen van bejegyezve. Ugyanis más az eljárás akkor, ha a munkáltatót Nagy Jánosnak, és más, ha „Nagy János rt.“-nak nevezik. Törvényeink szerint a részvénytársaságnak és részben a szövetkezetnek is egészen különös a jogállása. A részvénytársaság adósságaiért csak a részvénytársaság, amelyet a törvény külön személynek ismer, maga felel. A részvénytársaságot vezető igazgatók és a részvényeket birtokukban tartó tőkések, a saját személyükben felelősségre nem vonhatók. Ha a részvénytársaság megszűnik, vagy tönkremegy, akkor sem lehet a részvényeknek esetleg 99 százalékát birtokában tartó Nagy Jánost saját személyében perelni. Ha a munkáltató társas cég, nem részvénytársaság, akkor más a helyzet. Nagy János és Fia céget mint céget is lehet perelni, de itt a tartozásokért Nagy János maga is felelős, fiával együtt. Legcélszerűbb ilyenkor a cégen kívül ennek tulajdonosait is beperelni. A munkavállalónak tehát jól meg kell néznie a cégtáblát, meg kell őriznie a fizetési borítékot, esetleg más írást, levelet, hogy a munkáltató neve pontosan megállapítható legyen. A munkakönyvbe a munkáltató neve csaknem mindig hitelesen és helyesen jegyeztetik be. Helyesen teszi tehát minden ipari munkás, ha még rövidebb időtartamú alkalmaztatás esetén is ragaszkodik a munkakönyv rovatainak pontos kitöltéséhez, mert ez akkor, ha az alkalmaztatásból valamely vitás kérdés támad, igen fontos. Ha a munkakönyv bármely okból nem volna kéznél, úgy az alkalmaztatásról bizonyítványt kell kérni. A munkakönyv kiállítását, illetve a bizonyítvány kiadását a munkáltató meg nem tagadhatja. De ha mégis megtagadná, úgy köteles a jogellenes eljárásával okozott kárt a munkásnak megtéríteni. A kár összege, és hogy az miként merült föl, az alkalmazott által bizonyítandó. Megjegyezzük még, hogy az alkalmaztatás tényének hiteles igazolása táppénz- vagy baleseti járadékügyekben is fontos akkor, ha a betegséget megelőző és az alkalmaztatásban feltöltött fél-, illetveegyévi időtartam a vitás és ettől függ, hogy jár-e a jogosultnak táppénz vagy sem. II. Az alkalmazott igénye vagy valamely megállapodáson alapszik, vagy pedig onnan ered, hogy a munkáltató jogellenesen cselekedett. A megállapodás lehet kifejezett, tényleg megtörtént, de lehet hallgatólagosan előállott is Újabb megállapodással a régebbi bármikor hatálytalanítható. Ha valamely fél (a munkáltató vagy munkavállaló) hosszabb ideig megállapodásellenesen cselekszik, akkor egyrészt az egyik cselekedete, másrészt a másiknak ebben való megnyugvása új hallgatólagos megállapodást eredményez. A megállapodás bármely megszegése ellen tehát azonnal tiltakozni kell, mert ennek elmaradása esetén a megnyugvást a bíróság beleegyezésnek veszi és az alapmegállapítástól eltérő hallgatólagos új megállapodást tekinti létezőnek. Ha például olyan munkás, aki heti fix fizetés mellett nyert alkalmazást, napi 8 munkaóra helyett huzamosabb ideig naponkénti 11 órát dolgoz, ugyanazon heti fizetésért és évek múlva tulóradíjat követelne, akkor ezt részére a bíróság nem fogja megítélni, mert a munkaidő tekintetében új hallgatólagos megállapodás jött létre. Ha a munkás a munkaidő fölemelésébe beleegyezni nem akar, vagy a túlórákért díjazást igenje, akkor ezt rögtön meg kell mondani, vagyis tiltakoznia kell a megállapodás megszegése ellen. A gépészként fölvett, de aztán huzamosabb időn át alacsonyabbrendű munkát végző munkavállaló a megállapodás megsértését utóbb nem panaszolhatja a munkáltatóját. A tiltakozásnak a kifogásolásnak azonnal megkell történnie, nehogy a hallgatólagos megállapodásra lehessen következtetni. A munkás és a munkáltató közti viszony szabad egyezkedés tárgya. A több mint 50 éve hozott, de nagyrészt még ma is érvényben levő ipartörvény az ipari munkást a gazdaságilag amúgy is sokkal erősebb féllel, a munkáltatóval szemben semmiként sem védi meg; a fölmondási idő kizárható (még művezetővel szemben is), tetszés szerinti munkaidő, munkabér köthető ki. Az 1918., illetve 1920. évben kiadott törvényerejű rendelet, amely a munkáltatók elé bár bizonyos korlátokat állít, csak a kereskedősegédekre és az ipari és kereskedelmi vállalatok tisztviselőire vonatkozik. Az ipari munkás a megkötött megállapodást semmiként sem érvényesítheti. A joggyakorlat az úgynevezett gazdasági kényszert nem ismeri. Per esetén nem lehet tehát arra hivatkozni, hogy „nem szólhattam, nem tiltakozhattam, mert kellett a kenyér, mert más állást kapni nem tudtam.“ BELFÖLIM SZEMLE És hány van ilyen?... Valamikor én is délceg ifjú voltam, A testem, lelkem mind teljesen ép. Kenyerem keresni a gyárakba jártam, Kattogott köröttem eszterga, gép. Úgy éreztem sokszor, mint hogyha hallanám A gépek énekét, munka dalát. És amerre mentem, láttam körülöttem A teremtő embernek diadalát. "Amott egy gőzgép. Már a nagy útra készen Csudára alkották munkáskezek. Mintha dicsekedne, büszkén és kevélyen. Csillog rajt’ acél és fényes rezek. Majd, hetekkel később, ó, ki hitte volna Hogy vérnászát ülje a büszke gép. Én véres nászának áldozata lettem. Ma jobb karom nincsen, ezt zúzta szét. Hosszú a kin. "A vége: ma rokkant vagyok. Életem megvan, de mondják , mit ért Ha teremtő erőm veszve van örökre S nem jut nekem más, csak kolduskenyér. Bus árva szenvedés örök osztályrészem, Nem jut nekem asszony, sem szende lány. Ki kötné életét ilyen nyomorékhoz? És hány van ilyen, ó, hány van, de hány?! Élie Antal. Hogyan toboroznak tagokat a sasok. Szaktanainknak lapunk közlése nyomán már tudomásuk van arról a szervezetről, amely tagjait sasoknak nevezi, akik, mint ilyenek, minden alkalmat megragadnak, hogy a nagyobb falat kenyérért küzdő munkásoknak az ártalmára lehessenek. Így történt az legutóbb a Hutter és Schrantz-féle gyárban is, ahol szaktársainkat hátbatámadva, a sztrájktörés aljas szerepére vállalkoztak, amiről lapunkban annak idején megemlítést is tettünk. Ez a megállapításunk rettenetesen fáj a sasoknak, találókban megjelölve, jómadaraknak és ez okból elhatározták, hogy a „sztrájktörő“ megjelölés miatt kártérítési pert indítanak majd Szövetségünk ellen. Jómadárék úgy vélték, hogy ezzel egy csapásra két legyet ütnek, fölszólították a gyárban dolgozó munkásokat, hogy a per megindítása érdekében szíveskedjenek a párttitkárságuknál jelentkezni. Tették pedig ezt a következő tartalmú levél útján: Kedves Szaktársam! A szociáldemokrata szövetség hivatalos lapjának legutóbbi számában sértő nyilatkozat jelent meg személyedről. Ezért a közleményért, annak dacára, hogy még nem tartozol Szakcsoportunk tagjai közé, nevedben a szövetséget bepereltük és tőle erkölcsi kártérítés fejében 400 pengő igényt jelentettünk be. Ezen eljárásunkkal akarjuk igazolni, hogy megvédjük azon bajtársainkat is — ha azok nem is tagok — a szövetség hazug rágalmaival szemben. Fölkérlek, hogy ügyetek részletes megbeszélése végett szombaton, hó 17-én este 7 órakor Margit körút 2. szám alatti párttitkárságunknál jelen levelünk fölmutatása mellett jelentkezni szíveskedjék. — Ügyészünk az ügyet teljes díjtalanul képviseli. Szives megjelenésedet várva vagyok Budapest, 1927 december 14. Szaktársi üdvözlettel Scheyer, főtitkár. Jómadáréknak még a kilátásba helyezett 400 pengő ígérgetésével sem sikerült az érdekelteket a párttitkárságba csalogatni, bosszúságára a főtitkár úrnak, aki most tagok hiányában az ablakon kikandikálva a Bunapart fáin ugrándozó verebeket számolgatja, attól az áhítattól eltelve, hogy milyen jó is volna, ha azok valahogyan hozzájuk hasonlóan szintén jómadarakká változnának, amire azonban alig van kilátás, mert még a verebeknek is van annyi eszük, hogy messze elkerüljék jómadárok rezidenciáját