Vas- és Fémmunkások Lapja, 1931 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-09 / 1. szám

A MAGYARORSZÁGI VAS- ÉS FÉMIPARI CÉG­MUNKÁSOK ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ LAP lll. XXXVII. évfolyam, 1. szánt in EJ ufc Il­m Budapest, 1931 január 3 □Ili Előfizetési ár: A Szövetség tagjai részére heti járulékok ellenében, magánosok részére !­­ Megjelenik minden hó második és negyedik péntekén. Szerkesztőség és kiadóhivatal: egész évre 9 pengő 60 fillér, félévre 4 pengő 80 fillér. Rokonszervezeteknek külön meg- VIII. Magdolna u.a. Telefon: József 380—53. Szerkesztőségi zárlat a lap megjelenése egyezés szerint. Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetések díjszabás szerint számíttatnak előtt négy nappal. A szerkesztővel értekezni lehet minden nap 12—2 óra közöt­ tj esztendő küszöbén A száguldó idő ismét maga mögött hagyott egy évet. Ismét lehullt egy levél a reménység dúslexubú fájáról és­ színtelenül, elszáradva ott zörög a többi lehullott falevelek között. Ismét elmúlt egy év és a nagy világtörténések, az egymást követő események gyors felvonu­lódóiban alig van idő, hogy néhány órára meg­állva, áttekintsünk az elmúlt év eseményei fö­lött. Pedig meg kell állatnunk, hogy megálla­píthassuk, mit tettünk jól vagy rosszul és hogy mily módon küz­djün­k továbbra is lankadatla­nul a mun­kásérd­ekeké­rt. A racionalizálás terén az elmúlt évben to­vább folyt a termelés, speciális magyar mód­szer szerint, miáltal több gyár fölött megkon­­dult a kimúlást jelző lélekharang. Azok a gyá­rak pedig, amelyek még nem estek a koncen­trációs törekvések áldozatául, megrövidített munkaidő és redukált munkabérek mellett igyekeznek bebizonyítani, hogy a magyar ipar olyan helyzetben van, hogy munkabérre már nem, csak tant­emekre telik. A munkanélküliség az elmúlt évben szinte hihetetlen mértékben emelkedett, megcáfolva a sok esztendőn át hangoztatott hazafias frázi­sok egész tömegét. Már nyáron is ijesztő volt a helyzet, amit a tél beállta csak fokozott. És amikor a tél kellős közepén számot akarunk vetni a múlt év eseményeiről, erősen tör fel bennünk az a kérdés: várjon hogy élnek a nyo­morba taszított munkanélküliek sok ezrei? Az uralmon levő és keresztényi szeretetet hirdető pártok semmit sem tesznek a munkanélküliek támogatása érdekében és így csupán a szak­­szervezetek azok, amelyek óriási erőfeszítése­ket téve, törődnek a munkanélkülivé vált tag­jaik sorsával. __ A gazdasági helyzet egyre súlyosabb, ami miatt a munkában állók megélhetése is egyre nehezebbé válik, úgyhogy lassan már nem le­het különbséget tenni dolgozó és munkanélküli ■között. A kapitalizmus ebben­­az esetben is hű­­maradt önmagához és a munkástömegek vég­telen nyomorát igyekszik fölhasználni egy olyan rendszer bevezetéséhez, amely a mun­kást teljesen kivetkőztetve emberi mivoltából, elgépesedett páriává alacsonyítja. A szocia­lista összetartás és a szervezeti fegyelem méhé­­ben fogamzott példás és megcsodálni való harci készség volt az, amely a kapitalizmus ezen támadását visszaverte. Büszkén sorakoz­tathatják tehát legnagyobb harci tényeink közé a kapitalizmus szemérmetlenség­éből reánk kényszerűéit, de visszavert Bedaux-h­arcot. Igaz, hogy a küzdelemnek még nem értünk el a végére, mert a magyar kapitalizmus, amely semmiről sem akar lemondani, egy parányival sem kívánja csökkenteni azt a fényűző be­rendezkedést, amely mellett improduktív veze­tői állásokat milliókra menő fizetésekkel jutal­maz. Könnyen lehetséges tehát, hogy amikor szaktársaink e lapot kézhez kapják, már újra egy nagy és eredményében messze kiható Bedaux-harccal állunk szemben. Előttünk nem kétséges a harc kimenetele. Tudják, mert ismerjük, hogy a magyar munká­sok áldozatkészsége és bármi fölkészültsége mi­lyen erőt jelent. Mégis csodálkoznunk kell azon, hogy amikor illetékes helyeken a munkásság­­nagy nyomora miatt ..vérzik minden hivatalos szív“, akkor nem találnak módot arra, hogy a kapitalizmus kizsákmányoló tevékenységét olyan határok közé szorítsák, amely a munkás emberi megélhetését is biztosítja;­­vagy ha ezt nem, akkor szociálpolitikai törvények megalko­tásával tegyék lehetővé, hogy a­ munkások egyenlő fegyverekkel közölhessenek a kapitaliz­mus kizsákmányolása ellen. Minthogy erről bő­vebben az elmúlt év folyamán már több ízben írtunk, most csupán azt állapítjuk meg, hogy a kapitalizmusnak továbbra is ezen törvények hiánya ad erőt és jogot az egyre fokozódó ki­zsákmányolásra, miért is minden vas- és fém­munkásnak még nagyobb tettrekészséggel, ön­fegyelemmel és fokozottabb áldozatkészséggel kell elébe nézni az új évben bekövetkezendő ne­héz harcoknak. Az elmúlt évi nagy megpróbáltatás ellenére meg kell állapítanunk, hogy munkánk nem volt meddő. Az erős akarat és fegyelem, amely a szocializmusból táplálkozik, itt áll, mint védő bástya szaktársaink mögött, megvédve őket minden támadástól. Ez tette lehetetlenné, hogy a kapitalizmus a munkásokkal szemben minden vonatkozásban győzedelmeskedhessen. Ez a kö­rülmény, továbbá az elmúlt év, tapasztalatai pa­rancsolják, hogy a semmittevést az ország dol­gozóinak foglalkoztatása és megélhetésüknek biztosítása váltsa föl. De minthogy tudjuk, hogy az idők figyelmeztető szava és a tanulsá­gok a kapitalizmusnál mindig süket fülekre találnak, fordulunk szaktársainkhoz azzal a ta­náccsal, hogy kicsinyes érdekekért a műhely­ben, a gyárban ne áldozzák föl a közérdeket, mert ezzel önmaguknak ártanak. Mindnyájan egyért, egy mindnyájáért legyen az a jelszó, amely mellett a munkásság a kizsákmányoló kapitalizmussal szemben harcba indul. Úgy érezzük, hogy az új esztendő történelmi elhivatottsággal jön, mert a tömegnyomor és szenvedés is ott állanak születésénél. De minket mindez nem szabad, hogy váratlanul érjen. A A helyi csoportok és szakmák kiküldöttei kétnapos tanácskozás keretében vitatták meg mindazt, ami a mozgalom szempontjából fon­tos és szükséges. A közgyűlésen résztvett szak­társak ezúttal is tanú­jelét szolgáltatták tudá­suknak és hozzáértésüknek és ennek tudható be az is, hogy a múlt tapasztalatain okulva, fölszólalásaik is olyan keretek között, mozog­tak, amelyek a jogos kritikán keresztül egy­ben az építőmunkát is jelentik. Ugyanezt­­a célt szolgálják azok az indítványok és javas­latok is, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Szaktársaink összességére vár tehát ezek után az a feladat, hogy a közgyűlés útmutatása és a hozott határozatok szellemében meginduló munkából mindenki kivegye a részét. Ismerve szaktársaink acélos akaratát, öntudatát és el­szántságát, az előrehaladást gátló sok akadály ér/fehet.*'fg:'ikerjü­k hinni" h­ogy "minden vasas ott lesz sorainkban, hogy általuk támogatva, központi vezetőségünk is elősegíthesse azon törekvések érvényesülését, amelyek a nagy vasascsalád érdekeit a legjobban szolgálják. * Országos közgyűlésünket a Vasas Dalkar és az ifjúmunkás vasas dalosok éneke után Bárdos Fe­renc szaktárs. Szövetségijük elnöke nyitotta, meg. Rövid visszapillantást vetve az elmúlt évek nehéz küzdelmeire, üdvözölte a külföldi testvérszövetségek képviseletében megjelent következő szaktársakat: Karl Schott (Németország), Alfred Brunner (Svájc), H. J. Van der Born (Hollandia), Axel Svensen (Svédország), Johann Janecsek és Alois Bauer (Ausztria), Anton Hampl (Csehszlovákia), Josef Kadig (csehországi német szövetség), Pirovszky Ká­roly (Románia), Markó Pottner (Jugoszlávia). Üd­vözölte egyben Bárdos szaktárs a Szakszervezeti Tanács képviseletében megjelent Peger Károly szaktársat, a párt részéről Buchinger Manó elvtár­sat, a mintakészítők képviselőjét, Schröder Ferenc elvtársat. Az aranyművesek kiküldöttét, a vasas ifjúmunkások képviseletében megjelent Schneider Ferenc szaktársat, továbbá Szövetségünk két ügyé­szét, dr Erdélyi Sándort és dr Györki Imre elv­­társat. Megemlékezvén Szövetségünk és a Vasas Inter­nationale hivottairól, a hivatalos előterjesztésekre tért át. A közgyűlés tanácskozási ügyrendjét a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta. A központi vezető­ség javaslatára az egyes bizottságokba a következő szaktársak választottak: Igazolóbizottság: Lakatos Árpád reszelővágó, Csíki Imre műszerész, Répássy Lukács gépmunkás; a vi­dékiek részéről: Szántó György Ózd. Schoczky Pál Gyöngyös. Hivatalból: Csacsovszk­y József. Jelölőbizottság: Turk­ Ödön bádogos, Kühlreiber Ödön esztergályos, Menyhárt István közüzemi, Túri János épületlakatos, Harsányi Gyula géplakatos; a vidékiek részéről: Szabó Lajos Debrecen, A­vár Ist­ván Szombathely, Szigetiiy Elemér Győr, Kollarcsik József Diósgyőr. Hivatalból: Kovács Károly. Szavazatszedő bizottság: Márkus Rezső bádogos, Palánkay Mária gépmunkásnő, Geröes Jenő kovács; a vidékiek részéről: Pap János Debrecen, Tolnay József Pécs. Hivatalból: Schmarilla Géza. Fellebbezési bizottság: Brabant Ferenc öntő, Mráz József épületlakatos. Hegyi Gyula esztergályos. Witteg Miklós géplakatos; a vidékiek részéről: Báni János Szeged, Pintér János Győr, Kite Antal Buda­fok. Hivatalból: Matykó János. A bizottságok megválasztása után Peyer Károly szaktárs szólalt föl a következőkben: — Soha nem látott gazdasági válság közepette küzd a szervezeti, munkásság. Nincs senki, aki védel­mébe venné a magyar munkást. Még azt sem mond­hatjuk, hogy a tevékenységünket szabadon kifejt­hetjük. Akik a népeket kormányozzák, azt hiszik, hogy­ pálinka és imádság mellett mindent el lehet követni. A kapitalizmus hazafisága megnyilvánult nemrég, amikor a legcsekélyebb riadalomra kimen­tette pénzét az országból. A kapitalizmus csak a magas kamatlábat ismeri. Külföldön az állam megvédi a dolgozókat munkaalkalmak teremtésével és munkanélküliségé­­yezéssel. Nálunk csak szónokai­n­ magyar dolgozók széles rétegei, élükön az or­szág vas- és fémmunkásságaival, az elmúlt tíz esztendő alatt minden egyes alkalmat meg­ragadtak, hogy az illetékeseket úgy a gazda­sági, mint a politikai hatalom túltengesének sú­lyos következményeire figyelmeztessék. Úgy lét­­szik azonban, hogy hiába. De ha eddig nem is, úgy most a munkanélküliek jajszava és a dol­gozóknak nehéz küzdelme az életért legyen az a figyelmeztető hang, amely álljt kiált a kapi­talizmusnak. De ez a hang kell hogy szaktár­­sainkat is serkentse abban a gigászi küzdelem­ben, amely harcoknak győzelmes megvívása egy-egy hatalmas pillér ahhoz a hatalmas épü­lethez, amelyet a szocializmus aranysugara ra­gyog körül­ tudnak. Az állami bevételekből csak luxuskiadá­sokra telik, de a munkanélküliek részére nincsen pénz. A kormány megszegte adott szavát, mert a 8 órás munkanapra, vonatkozó törvényjavaslatát még ma sem terjesztette elő a parlamentben. Pedig­­a 48 órás munkahét már túlhaladott álláspont. Ott tartunk, hogy a negyvenórás munkahetet kell köve­telnünk. A 40 órás munkahéttel a tömegek fogyasztó­­képessége is emelkedni fog. A munkásságnak pedig szervezkednie kell, hogy ezt a kérdést minél előbb nyugvópontra juttassa. A vasasok mindenütt elöl járnak a szervezkedésben. Erről az útról most nem szabad letérniük. Csak szívós akarattal és soha nem lankadó lelkesedéssel tudjuk célunkat elérni. A Ma­gyarországi Szakszervezeti Tanács nevében szeretet­tel üdvözli a kongresszust és tanácskozásaihoz sok sikert kíván. Buchinger Manó: Tisztelt Elvtársak! Nem frázis, ha azt mondjuk, hogy ilyen nehéz idők közepette még munkások nem ültek össze tanácskozni, mint napjainkban. A vas- és fémipa­ri munkásság hely ese­tében visszatükröződik a gazdasági válság. Válság van mindenütt, külföldön is, külföldön azonban meg­van a kormányok törekvése arra, hogy a munkások helyzetén javítson. A munkások harca ma nagyrészt már politikai harc, a politikai küzdelem fogja eldön­teni a­ munkásság sorsát. A fejlődés mutatja, hogy ma már elszigetelten csupán szakszervezeti eszkö­zökkel bizonyos törekvéseket nem lehet keresztül­vinni. Láttuk ezt évekkel ezelőtt az angol bánya­munkásság küzdelménél. A harc akkor sikertelenül végződött, pár év múlva azonban a politikai harc segítségével az angol munkásság pártja lett, az angol világbirodalom legerősebb pártja és amit nem tudott szakszervezeti úton keresztülvinni, sikerült neki po­litikai eszközök segítségével. Németországban is le akarták törni a munkásságot a kapitalisták és ma azt látjuk, hogy az ellenünk szövetkező Brü­nning­­kormány a szociáldemokrácia nélkül nem tud kor­mányozni. Ausztriában a reakció megszervezte a Helmwehrt, mert sokallotta a szociális terheket. Az osztrák munkásság a politikai fronton vette fel a küzdelmet és november 1­-én mint Ausztria legerő­sebb pártja vonult be a nemzetgyűlésbe. Remélhető, hogy Európában mindenhol visszaveri a munkásság a reakció támadásait. Magyarország az egyetlen állam, ahol a kormány cinikus módon elzárkózik at­tól, hogy a munkanélkülisegélyt bevezesse. Erre nincsen pénze, de a Budapesti Hírlap, a Nyolcórai­ T­jság szanálására, a hamisító kap­abelyárok segíté­sére van pénze. A munkásság van hivatva arra, hogy politikai téren még erőteljesebben folytassa a har­cot, hogy áttörje a reakció védőbástyáját. A köz­gyűlés tanácskozásaihoz sok sikert kíván. Karl Schott (Németország): A munkásság világ­szerte vívja harcait. A kapitalizmus minden állam­ban egyformán fojtogatja a munkásságot. A világ­válság minden ipari államot érint, legelsősorban azonban Németországot, amelyet még a­ reparác­ió is fojtogat. A belső politikai harcok akörül forognak, hogy ki fizesse a hadisarcot, a kapitalizmus-e, vagy pedig a dolgozó munkásság? A tőkések a szociális segélyeket akarják leépíteni, a szeptemberi válasz­tások is ebben a jelben folytak le. A kapitalisták azonban csalódnak, * * *ha azt hiszik, hogy törekvéseiket keresztülviszik. A bérek csökkentése körül szívós harcok folynak. A kapitalizmus minden törek­vése az, hogy csökkentse a béreket, nem tö­rődve azzal, hogy ezzel a munkások fogyasztó­képessége is csökken. Az első ostromot már visszavertük. Remélhetőleg az ezután következőket is. A kapitalizmus a maga támogatására megszer­vezte a fasiszta szervezeteket és most újabban a bol­sevista szervezeteket is föltámasztják. A német vas­munkásszövetség azonban mindent elkövet, hogy a két oldalról jövő támadásokat visszaverje. A tanács­kozásokhoz sok sikert kíván. Johann Janecek az osztrák vasmunkásszövetség ne­vében üdvözli a kongresszust. Az osztrák és magyar munkásságot szoros szálak fűizik össze. Az a küzde­lem, amelyet a magyar szaktársak idehaza folytat­nak, Ausztriára is átterjed. Csakhogy a magyar szaktársak küzdelme sokkal nehezebb, mint a miénk, mert mi szabad ország polgárai vagyunk. Ismerjük az elnyomást, amely alatt magyar szaktársaink szenvednek. Ausztriában is mindent elkövetett a ka­pitalizmus, hogy régi hadállásait visszaszerezze. A­ Heimwehr létesítésével is ez volt a törekvésük. Az osztrák főurak nem átallották gyilkosokkal és­zak- Országos közgyűlésünk ..........­I— JTHE iaAlLBBgTM­IMI»!»TM 1.!!!1!.1TMIJÜ1Ü'..............J,,, ......

Next