Vas- és Fémmunkások Lapja, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-08 / 1. szám
41 VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA következményeinek összefoglalása, lerögzítése igen értékes anyagot szolgáltat, amelyet gyakran eredménnyel használhatunk föl. A kivonatok készítésénél természetesen ügyelni kell arra, hogy azt, ami fontos, megkülönböztessük attól, ami mellékes. Igaz, hogy a könyvnek megvan a maga művelőképességének határa. A művelődés egyéb eszközei: múzeumok, kiállítások, tanulmányi kirándulások, tanfolyamok, előadások stb. hivatottak arra, hogy kiegészítsék azt a tudást, amelyet olvasással szereztünk. Nem polgári, hanem proletár-művelődési, forradalmi szellemi kiképzésre van szükségünk! Erre kell törekednünk. Mi a rossz könyv! A ponyvairodalom. És mi a ponyvairodalom! Az olyan könyv, amely tiszta üzleti érdeknek, szerzője és kiadója szellemi-irodalmi tehetetlenségének köszönheti megszületését. A jó könyv és a ponyvairodalom abban különbözik egymástól, hogy a jó könyv művészetet foglal magában forma, jellemzés és a feldolgozásra kerülő probléma szempontjából, a ponyvairodalom az élet hamis képét, kiagyalt és hazug érzelmeket közöl, feltűnést keltő címével vagy címképével a szenzációéhségre, vagy az olvasó szexuális ösztönére spekulál és ostoba frázisaival őszinteség hiányára és nyárspolgáriasságra neveli az olvasót. Az úgynevezett „könnyű olvasmányokéra való vágyakozás többnyire csak ürügyül, szolgál rossz könyvek olvasására. Igen sok jó könyv van, amelyet minden megerőltetés nélkül lehet olvasni. A ponyvairodalom elterjesztése méltán sorakozik a polgári kapitalista reakció konzervativizmusának egyéb fegyverei mellé, az alkohol mellé, a giccses, úgynevezett művészet és ugyanilyen mozidarabok mellé, ízlésünkre legnagyobb befolyást a sajtó gyakorolja. Aki rossz újságot olvas, az rossz könyveket is olvas. A ponyvairodalom csak azért terjedhet el, mert anyaga a legrosszabb, legalantasabb tömegösztönöket elégíti ki. A rossz gazdasági viszonyoknak egyik következménye, a testi és szellemi működés korlátozása és sokan abban a véleményben vannak, hogy a képzeletben kell a feszültség enyhítését keresniük. Ennélfogva a ponyvairodalom elterjedése a fiatalkorúak szellemi és testi nyomorúságának is mindig egyik következménye, kifejezője. Már ezért is állást kell foglalnunk ehhez a problémához. És ezért kell minden erőnkkel előmozdítanunk a modern testi kultúrát és más testi, de egyben szellemi kiképzési lehetőséget is. A ponyvairodalom eltéríti az olvasót annak a fölismerésétől, hogy a mai, emberhez nem méltó gazdasági és társadalmi viszonyokat meg kell változtatni, ezeken javítani kell. A rossz könyv a művelődés egyéb akadályozóival együtt elvon tőlünk sok értékes erőt, amelyre a jobb társadalmi berendezésért folytatott harcunkban szükségünk van, sőt amely nélkülözhetetlen ebben a küzdelemben. A ponyvairodalom elterjedése ellen a leghatásosabb ellenszer: a munkásoknak jó könyvekkel való tervszerű ellátása, jó könyvek rendszeres árusítása, a meglévő munkáskönyvtárak kiépítése. A munkásságnak a ponyvairodalmat vissza kell utasítania! A munkás és a jó könyv együvé tartozik. Egymásnak jó barátaivá kell válni okl és. A tornászaink is szépen dolgoznak, de előrehaladásukat szintén a hiányos fölszerelés hátráltatja. A vasas sportklub a tömegsport kultiválását tűzte maga elé. Ez a legalkalmasabb módja a kölcsönös megértés és az egymásrautaltság érzésének kiépítésére. De miből csinálja a sportklub a tömegsportot, ha még a szűk keretben tartott sport űzéséhez sincs meg a szükséges fölszerelése? Évekkel azelőtt a sportklub vezetőségének sikerült sportpálya részére a fővárostól telket szereznie. Minthogy a klubnak nem volt meg a szükséges tőkéje, amely a pálya megépítéséhez szükséges, bérlőt szerzett s a pályát meg is építette. Sajnos, de ez a megoldás semmivel sem vitte előre a munkássportot. A sportpálya volna hivatva jövedelméből a klubot fönntartani és a tömegsport költségeit fedezni. Mai állapotában elsősorban a bérlő veszi el a pálya fölépítéséhez az amortizációs összeget és ami ezenkívül a klubnak marad, kevés ahhoz, hogy a klub anyagi gondoktól mentesen dolgozhasson. Ez érlelte meg a sportklub vezetőségében azt az elhatározást, hogy a pálya felépítményét megvásárolja a bérlőtől. Maga a bérlő is megértette ennek a szükségességét, mert ha a klubnak nincsen jövedelme, úgy sport sincs, márpedig ez esetben a pálya sem jövedelmez. Ennek a felismerése eredményezte, hogy a bérlő igen méltányos árért átadta a pályát a sportklubnak. Ez a vétel az, amely miatt a sportklub vezetősége ezúton fordul kérelemmel a szaktársakhoz. A vételárat rövid időn belül le kell törleszteni, amire a sportklub a saját erejéből nem képes. A munkássport nagy jelentőségét átérezve. Szövetségünk központi vezetősége legutóbbi ülésében szintén foglalkozott e kérdéssel és egyhangú határozattal hozzájárult ahhoz, hogy a klub vezetősége 50 filléres pályabélyeget árusíthasson Szövetségünk tagjai között. Ezek a bélyegek minden üzemi befizetőpénztárosnál kaphatók. De minthogy nem minden üzemben van befizetőpénztáros, arra kérjük a bizalmiférfi szaktársakat, hogy ilyen üzemben ők vállalják a bélyegárusítást. A bélyegek Lehmarilla szaktársunknál (szövetségi székház, N.em 6, központi pénztár) vehetők át. Ugyanitt eszközölhetők az elszámolások is. Egyben kérjük a bizalmi férfi szaktársakat, hogy az üzemi és műhelyi értekezleteken említsék meg a szaktársak előtt a sportklub kérését is, vázolva a munkássport nagy fontosságát. Szaktársak! Hozzatok áldozatot a Vas- és Fémmunkások Sportklubja érdekében, hogy ezúton is szolgálhassuk azt a célt, amelyet a nagy vasascsalád a szervezeti életben, maga elé tűzött, azzal ütött el, hogy már ősz a hajam, neki tehát ne meséljek. Ebben igaza volt. Valóban, alaposan megőszültem idő előtt a gondtól, az életküzdelmektől és a háborús szenvedésektől. Úgy gondoltam tehát, hogy itt tenni kell valamit. Közeledvén a tavasz, a zálogházba vittem a télikabátomat, a kapott pénzzel pedig elmentem a borbélyomhoz, aki a hajamat feketére festette. Érdekes, hogy ugyanaz az egyén, aki két hét előtt a hajam ősz volta miatt nem vett föl munkába, ezen hajfestés után — amiről nemző nem tudott — munkába állított. Azóta is e helyen dolgozom, sőt mi több, a művezetőm a munkateljesítménnyel a legteljesebb mértékben meg van elégedve. Az én esetem is bizonyítja, hogy a gyárak fiatal, de idősebb kinézésű munkásokat nem akarnak fölvenni. Én is kérdem, mi történjék a negyven éven felülimunkásokkal, ha már a fiatalabbak is olyan nehezen tudnak munkához jutni, mint azt az én esetem is bizonyítja? B. J. „Tizenhárom pipa“ címmel jelent meg a kiváló orosz író, Hja Ehkenburg világsikert elért könyvének magyar fordítása. A világhírű író kóborlásai közben — Párizsban, Moszkvában, Szófiában — tizenhárom országban tanulmányozta 13 pipa gazdáinak generációkon keresztül húzódó történetét. Az emberek élete és a körülöttük lejátszódó események mind megelevenednek s elvonulnak itt előttünk. Történelem, szociális tanulmány ez a munka, mint a pipa füstje, úgy gomolyog a cselekmény a Tuileriák kertjében agyonüti kommünardtól, a Brazília felé hajózó tengerészkapitányig, az orosz diplomatától a bolgár ószeresig, országokon, évtizedeken át; emberek, városok, népek, korok történetét sűrítette Ehrenburg ebbe a könyvbe. Ezt a könyvet olvasni élmény, szórakoztató tanulás. A könyv, mint a kiváló orosz író valamennyi munkája, számos idegennyelvű kiadást ért meg és mindenütt nagy olvasótábora volt. Magyar nyelven a pozsonyi Prager kiadó kiadásában jelent meg, a kitűnő fordítás Görög Imre műve. Egy kötet ára kötve P 4.60. fűzve P 3.60. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben. Nyomdászbál a Vasasoknál. A Gutenberg Társaság január 30-án, szombaton este 9 órától reggel 5 óráig tartó nagy farsangi jelmezes táncestélyt rendez a Vasmunkásotthon márványtermében. Jegyek a Nyomdászegyesületben, a nagyobb nyomdákban, a Vasmunkásotthonban és a „Népsava“könyvkereskedésben kaphatók. — Mama, nagyon hideg van, fázom! Miért nem raksz tüzet? — kérdi anyjától egy bányamunkás kislánya. — Mert elfogyott a szenünk, gyermekem. — Miért nem hozatsz, ha elfogyott? Mert nincs rá pénzünk. Apának nincs keresete. FA,bocsátották a munkából. — Miért nem hagyják apát dolgozni? — Mert nagyon sok szén van a raktárakban... (La Lutte Syndicate.) Lapunk legközelebbi száma február hó 12-én, pénteken jelenik meg. A Vasas Sportklub kérelme a szaktársakhoz Huszonöt éve, hogy a vas- és fémmunkások sportklubja megalakult. Vezető szaktársainkat, akik a klub megalakításánál közreműködtek, az a cél vezérelte, hogy a sportkedvelő szaktársakat egy olyan egyesületbe tömörítse, amely a sportban is a szervezett munkások érdekeit szolgálja. Jól tudjuk, hogy a polgári sportnak a munkássággal szemben igen káros kinövései vannak. A munkássportoló, aki valamely polgári egyesületbe lép, úgyszólván elveszett a munkásmozgalom részére. A környezet sem az, amely a munkásban a szervezeti élet iránti érdeklődést fölkelthetné. Ha pedig ehhez még hozzávesszük azt az ellenszenvet, amelyet a polgári sportegyesületek a munkássporttal szemben táplálnak, úgy adva van annak az indokolása is, hogy miért kell a munkássportegyesületeket támogatni és törekvéseikkel egyetérteni. A vas- és fémmunkások sportklubja igen sokat tett a szervezeti élet kiépítése érdekében. Hiszen köztudomású, hogy ebből a klubból olyan erők kerültek a nyilvánosság elé, akik azzal, hogy vasasnak vallották magukat, a vasas névnek is agitátoraivá váltak. Sajnos, a forradalmak után, mint sok minden, a sporterkölcsök is megváltoztak. Még a munkássportolóknak is nagyobbak az igényei, mint voltak azelőtt. Régebben nem képezte kifogás tárgyát, hogy a klubnak nincsen sportpályája, hogy hiányosaik a tornaszerek és a sportfölszerelés. Ma a musikássportolóknak nagyobbak az igényeik. És ebben van valami igazság. Akkor, amikor a polgári sportegyesületek tökéletes tornaszerek fölött rendelkeznek, a munkássportegyesületek sem maradhatnak el ezen a téren. Nap-nap után halljuk derék, jól szervezett sportoló szaktársainktól, hogy szívesen látogatnák a teéringnapokat, ha volna fölszere SZEMLE ! Halálozás. A rákospalotai szaktársak nagy részvéte mellett kísértük utolsó útjára Bárdy Ferenc szaktársat, aki 83 éven keresztül volt kitartó, hű katonája szervezetünknek. Fiatalon került közénk és azóta lankadatlan szorgalommal és szocialista hittel szolgálta mindig a mozgalom ügyét. Tevékenységét a rákospalotai helyi csoportban végezte, melynek elnöke és sok éven keresztül vezetőségi tagja volt. Váratlan elhúnyta mély megdöbbenést és igaz részvétet váltott ki mindenkiből, aki őt ismerte és akikkel hosszú éveken keresztül a jobb életlehetőségekért küzdött. A halottasháznál Visnyei Sándor szaktárs, mint a csoport elnöke méltatta elhúnyt szaktársunk érdemeit és szépen felépített beszéd keretében búcsúzott az elhúnyt harcostól. A sírnál Kovács Károly szaktárs mondott gyászbeszédet, melynek elhangzása után a vas- és fémmunkások dalárdája gyászénekeinek hangja mellett hantolták el a koporsót. Még alig hervadtak el a világok Bárdy szaktárs sírján, még ott ült szívünkben a fájdalom, máris új gyász korbácsolta fel lelkünk nyugalmát. Magyar István szaktárs halálhírét kaptuk. Magyar szaktársunk szintén három évtizeden keresztül küzdött velünk megtörhetetlen hittel és szocialista hűséggel a felszabadulásért. Megzaklatott élete már évekkel ezelőtt képtelenné tette őt a munkára, de azért betegen is hűen teljesítette kötelességét és példás magatartása elismerést és megbecsülést váltott ki mindenkiből, aki őt ismerte. Temetése december 26-án ment végbe a rákospalotai temetőben, ahová a szaktársak meleg részvéte kísérte őt. Fájdalommal és igaz részvéttel gondolunk e szaktársainkra és kegyelettel őrizzük emléküket. Hozzászólás egy cikkhez. Szaklapunk legutóbbi számát olvasva, nekem is van némi hozzászólásom a „Mi történjék a 40 éven felüli munkásokkal“ című cikkhez annyiban, hogy elmondok egy esetet, amely velem megtörtént. Habár még nem vagyok negyven éves, csak harminckilenc, közel két évig voltam munka nélkül. Ezt a rossz konjunktúrának tudtam be addig, amíg más tapasztalatra nem jutottam. Amibőn a gyárak előtt állva munkát kértem, feltűnt nekem, hogy a munkásokat fölvevő egyén az arcomba nézve, egyszerűen kijelentette, hogy már öreg vagyok és így nem vehet föl. Amidőn annak magyarázatába kezdtem, hogy csak haminkilenc: éves vagyok, az illető Hivatalos része! Járulékbefizetés. Január hó 10-én a 2-ik, január 17-én a 3-ik, január 24-én a 4-ik, január 31-én az 5-ik, február 7-én pedig a 6-ik hetijárulék befizetése esedékes. Az a tag, aki járulékaival nyolc hétnél nagyobb hátralékban van, segélyek fölvételére nem jogosult. SZAKTÁRSAINK FIGYELMÉBE! Figyelmeztetjük Szövetségünk minden tagját, hogy járulékbefizetések alkalmával rögtön követeljék a bélyegeket, továbbá, hogy tagsági könyvüket ne hagyják a pénztárosoknál, hanem azt mindenkor tartsák maguknál. Ennek elmulasztásából eredő károkért a Szövetség nem vállal felelősséget, miért is fontos érdekük a szaktársaknak, hogy a fenti figyelmeztetés értelmében járjanak el. Figyelmeztetés! Kérjük a szaktársaikat, hogy a belépési nyilatkozatokat olvashatóan töltsék ki. Kérjük egyben a szaktársakat, hogy a „lakatos“ megjelölést mellőzzék, ehelyett pontosan tüntessék föl a belépési nyilatkozaton, hogy a belépő tag gép-, épület-, szerszám-, vasbútor-, rézlakatos, vagy karosszéria-lakatos-e! A kovácsoknál: gyári, kazán-, vagy kisipari kovács. Szerelőknél: autó-, villany-, gép-, fűtés-, vízvezetékszerelő. A budapesti tagok figyelmébe. Kérjük a szaktársakat, hogy a járulékfizetésre vonatkozó halasztás megadása ügyében lehetőleg a hétfői, keddi és szerdai napokon jelentkezzenek a tagügyi irodában (szövetségi székház, II. em. L szám), mer más liánokon történő jelentkezés az iroda munkabeosztását zavarja, ami az egyéb tagügryek gyors elintézését is hátráltatja. VEGYES KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Özv. Kovács Ferencit Platón mond hálás köszönetet a Hofherr és Schrantz-gépgyári esztergályosoknak, gépmunkásoknak és motorműhelymunkásoknak a férje iránt tanúsított szeretetekért és az anyagi támogatásukért. Egyben köszönetet mond mindazoknak, akik férje temetésén résztvettek és ezzel a gyászolók fájdalmát enyhítették. ›wt/wwwwuwvAnnAnnA/tAAn›‚ w\AA/vwwwu\AnnWVWVV Felelős szerkesztő: Kruppa Rezső. Kiadó: Csapó Sámuel. „Világosság“ Könyvnyomda Rt. Budapest VIII. Conti »s 4. Műszaki igazgató: Deutsch D.