Vas- és Fémmunkások Lapja, 1937 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-08 / 1. szám

41 VAS- ÉS FÉMMUNKÁSOK LAPJA következményeinek összefoglalása, lerögzítése igen értékes anyagot szolgáltat, amelyet gyak­ran eredménnyel használhatunk föl. A kivona­tok készítésénél természetesen ügyelni kell arra, hogy azt, ami fontos, megkülönböztessük attól, ami mellékes. Igaz, hogy a könyvnek megvan a maga mű­­­velőképességének határa. A­­ művelődés egyéb eszközei: múzeumok, kiállítások, tanulmányi kirándulások, tanfolyamok, előadások stb. hi­vatottak arra, hogy kiegészítsék azt a tudást, amelyet olvasással szereztünk. Nem polgári, hanem proletár-művelődési, forradalmi szel­lemi kiképzésre van szükségünk! Erre kell tö­rekednünk. Mi a rossz könyv! A ponyvairodalom. És mi a ponyvairodalom! Az olyan könyv, amely tiszta üzleti érdeknek, szerzője és kiadója szel­lemi-irodalmi tehetetlenségének köszönheti megszületését. A jó könyv és a ponyvairodalom abban különbözik egymástól, hogy a jó könyv művészetet foglal magában forma,­ jellemzés és a feldolgozásra kerülő probléma szempont­jából, a ponyvairodalom az élet hamis képét, kiagyalt és hazug érzelmeket közöl, feltűnést keltő címével vagy címképével a szenzációéh­­ségre, vagy az olvasó szexuális ösztönére spe­kulál és ostoba frázisaival őszinteség hiányára és nyárspo­lgáriasságra neveli az olvasót. Az úgynevezett „könnyű olvasmányokéra való vágyakozás többnyire csak ürügyül, szol­gál rossz könyvek olvasására. Igen sok jó könyv van, amelyet minden megerőltetés nél­kül lehet olvasni. A ponyvairodalom elterjesztése méltán sora­kozik a polgári kapitalista reakció konzerva­tivizmusának egyéb fegyverei mellé, az alko­hol mellé, a giccses, úgynevezett művészet és ugyanilyen mozidarabok mellé, ízlésünkre leg­nagyobb befolyást a sajtó gyakorolja. Aki rossz újságot olvas, az rossz könyveket is olvas. A ponyvairodalom csak azért terjedhet el, mert anyaga a legrosszabb, legalantasabb tö­megösztönöket elégíti ki. A rossz gazdasági viszonyoknak egyik következménye, a testi és szellemi működés korlátozása és sokan abban a véleményben vannak, hogy a képzeletben kell a feszültség enyhítését keresniük. Ennélfogva a ponyvairodalom elterjedése a fiatalkorúak szellemi és testi nyomorúságának is mindig egyik következménye, kifejezője. Már ezért is állást kell foglalnunk ehhez a problémához. És ezért kell minden erőnkkel előmozdítanunk a modern testi kultúrát és más testi, de egyben szellemi kiképzési lehetőséget is. A ponyvairodalom eltéríti­ az olvasót annak a fölismerésétől, hogy a mai, emberhez nem méltó gazdasági és társadalmi viszonyokat meg kell változtatni, ezeken javítani kell. A rossz könyv a művelődés egyéb akadályozói­val együtt­­ elvon tőlünk sok értékes erőt, amelyre a jobb társadalmi berendezésért foly­tatott harcunkban szükségünk van, sőt amely nélkülözhetetlen ebben a küzdelemben. A ponyvairodalom elterjedése ellen a leg­hatásosabb ellenszer: a munkásoknak jó köny­vekkel való tervszerű ellátása, jó könyvek rendszeres árusítása, a meglévő munkáskönyv­tárak kiépítése. A munkásságnak a ponyvairodalmat vissza kell utasítania! A munkás és a jó könyv együvé tartozik. Egymásnak jó barátaivá kell válni ok­­l és. A tornászaink is szépen dolgoznak, de előre­haladásukat szintén a hiányos fölszerelés hát­ráltatja. A vasas sportklub a tömegsport kul­tiválását tűzte maga elé. Ez a legalkalmasabb módja a kölcsönös megértés és az egymásra­utaltság érzésének kiépítésére. De miből csi­nálja a sportklub a tömegsportot, ha még a szűk keretben tartott sport űzéséhez sincs meg a szükséges fölszerelése? Évekkel azelőtt a sportklub vezetőségének sikerült sportpálya részére a fővárostól telket szereznie. Minthogy a klubnak nem­ volt meg a szükséges tőkéje, amely a pálya megépítésé­hez szükséges, bérlőt szerzett s a pályát meg is építette. Sajnos, de ez a megoldás semmivel sem vitte előre a munkássportot. A sportpálya volna hivatva jövedelméből a klubot fönntar­tani és a tömegsport költségeit fedezni. Mai állapotában elsősorban a bérlő veszi el a pálya fölépítéséhez az amortizációs összeget és ami ezenkívül a klubnak marad, kevés ahhoz, hogy a klub anyagi gondoktól mentesen dolgozhas­son. Ez érlelte meg a sportklub vezetőségében azt az elhatározást, hogy a pálya felépítmé­nyét megvásárolja a bérlőtől. Maga a bérlő is megértette ennek a szükségességét, mert ha a klubnak nincsen jövedelme, úgy sport sincs, már­pedig ez esetben a pálya sem jövedelmez. Ennek a felismerése eredményezte, hogy a bérlő igen méltányos árért átadta a pályát a sport­klubnak. Ez a vétel az, amely miatt a sportklub veze­tősége ezúton fordul kérelemmel a szaktársak­hoz. A vételárat rövid időn belül le kell törlesz­teni, amire a sportklub a saját erejéből nem képes. A munkássport nagy jelentőségét át­érezve. Szövetségünk központi vezetősége leg­utóbbi ülésében szintén foglalkozott e kérdés­sel és egyhangú határozattal hozzájárult ahhoz, hogy a klub vezetősége 50 filléres pályabélyeget árusíthasson Szövetségünk tagjai között. Ezek a bélyegek minden üzemi befizetőpénztárosnál kaphatók. De minthogy nem minden üzemben van befizetőpénztáros, arra kérjük a bizalmi­­férfi szaktársakat, hogy ilyen üzemben ők vál­lalják a bélyegárusítást. A bélyegek Lehmarilla szaktársunknál (szövetségi székház, N­.­em 6, központi pénztár) vehetők át. Ugyanitt eszkö­zölhetők az elszámolások is. Egyben kérjük a bizalmi férfi szaktársakat, hogy az üzemi és műhelyi értekezleteken említsék meg­ a szak­társak előtt a sportklub kérését is, vázolva a munkássport nagy fontosságát. Szak­társak! Hozzatok áldozatot a Vas- és Fémmunkások Sportklubja érdekében, hogy ezúton is szolgálhassuk azt a célt, amelyet a nagy vasascsalád a szervezeti életben, maga elé tűzött, azzal ütött el, hogy már ősz a hajam, neki tehát ne meséljek. Ebben igaza volt. Valóban, alapo­san megőszültem idő előtt a gondtól, az élet­­küzdelmektől és a háborús szenvedésektől. Ú­gy gondoltam tehát, hogy itt tenni kell valamit. Közeledvén a tavasz, a zálogházba vittem a télikabátomat, a kapott pénzzel pedig elmen­tem­ a borbélyomhoz, aki a hajamat feketére festette. Érdekes, hogy ugyanaz az egyén, aki két hét előtt a hajam ősz volta miatt nem vett föl munkába, ezen hajfestés után­­ — amiről nemző nem tudott — munkába állított. Azóta is e helyen dolgozom, sőt mi több, a műveze­tőm a munkateljesítménnyel a legteljesebb mértékben meg van elégedve. Az én esetem is bizonyítja, hogy a gyárak fiatal, de idősebb kinézésű munkásokat nem akarnak fölvenni. Én is kérdem, mi történjék a negyven éven felüli­­munkásokkal, ha már a fiatalabbak is olyan nehezen tudnak munkához jutni, mint azt az én esetem is bizonyítja? B. J. „Tizenhárom pipa“ címmel jelent meg a kiváló orosz író, Hja Ehk­enburg világsikert elért könyvé­nek magyar fordítása. A világhírű író kóborlásai közben — Párizsban, Moszkvában, Szófiában — tizen­három országban tanulmányozta 13 pipa gazdáinak generációkon keresztül húzódó történetét. Az embe­rek élete és a körülöttük lejátszódó­ események mind megelevenednek s elvonulnak itt előttünk. Történelem, szociális tanulmány ez a munka, mint a pipa füstje, úgy gomolyog a cselekmény a Tuileriák kertjében agyonüti kommünardtól, a Brazília felé hajózó tengerészkapitányig, az orosz diplomatától a bolgár ószeresig­, országokon, évtizedeken át; emberek, vá­rosok, népek, korok történetét sűrítette Ehrenburg ebbe a könyvbe. Ezt a könyvet olvasni élmény, szó­rakoztató tanulás. A könyv, mint a kiváló orosz író valamennyi munkája, számos idegennyelvű kiadást ért meg és mindenütt nagy olvasótábora volt. Ma­gyar nyelven a pozsonyi Prager kiadó kiadásában jelent meg, a kitűnő fordítás Görög Imre műve. Egy kötet ára kötve P 4.60. fűzve P 3.60. Kapható a Népszava-könyvkereskedésben. Nyomdászbál a Vasasoknál. A Gutenberg Társasá­g január 30-án, szombaton este 9 órá­tól reggel 5 óráig tartó nagy farsangi jelmezes táncestélyt rendez a Vasm­unkásotthon már­ványtermében. Jegyek a Nyomdászegyesület­ben, a nagyobb nyomdákban, a Vasmunkás­otthonban és a „Népsava“­könyvkereskedés­­ben kaphatók. — Mama, nagyon hideg van, fázom! Miért nem raksz tüzet? — kérdi anyjától egy bánya­munkás kislánya. — Mert elfogyott a szenünk, gyermekem. — Miért nem hozatsz, ha elfogyott? Mert nincs rá pénzünk. Apának nincs kere­sete. FA,bocsátották a munkából. — Miért nem hagyják apát dolgozni? — Mert nagyon sok szén van a raktárak­ban... (La Lutte Syndicate.) Lapunk legközelebbi száma február hó 12-én, pénteken jelenik meg.­­ A Vasas Sportklub kérelme a szaktársakhoz Huszonöt éve, hogy a vas- és fémmunkások sportklubja megalakult. Vezető szaktársainkat, a­kik a­ klub megalakításánál közreműködtek, az a cél vezérelte, hogy a sportkedvelő szaktár­sakat egy olyan egyesületbe tömörítse, amely a sportban is a szervezett munkások érdekeit szolgálja. Jól tudjuk, hogy a polgári sportnak a munkássággal szemben igen káros kinövései vannak. A munkássportoló, aki valamely pol­gári egyesületbe lép, úgyszólván elveszett a munkásmozgalom részére. A környezet sem az, amely a munkásban a szervezeti élet iránti érdeklődést fölkelthetné. Ha pedig ehhez még hozzávesszük azt az ellenszenvet, amelyet a pol­gári sportegyesül­etek a munkássporttal szem­ben táplálnak, úgy adva van annak az indoko­lása is, hogy miért kell a munkássportegyesüle­­teket támogatni és törekvéseikkel egyetérteni. A vas- és fémmunkások sportklubja igen so­kat tett a szervezeti élet kiépítése érdekében. Hiszen köztudomású, hogy ebből a klubból olyan erők kerültek a nyilvánosság elé, akik azzal, hogy vasasnak vallották magukat, a vasas névnek is agitátoraivá váltak. Sajnos, a forradalmak után, mint sok minden, a sport­erkölcsök is megváltoztak. Még a munkásspor­­tolóknak is nagyobbak az igényei, mint voltak azelőtt. Régebben nem képezte kifogás tárgyát, hogy a klubnak nincsen sportpályája, hogy hiányosaik a tornaszerek és a sportfölszerelés. Ma a musikássportolóknak nagyobbak az igé­nyeik. És eb­ben van valami igazság. Akkor, amikor a polgári sportegyesületek tökéletes tornaszerek fölött rendelkeznek, a munkás­­sportegyesü­letek sem maradhatnak el ezen a téren. Nap-nap után halljuk derék, jól szerve­zett sportoló szaktársainktól, hogy szívesen lá­togatnák a teéringnapokat, ha volna fölszere­ SZEMLE ! Halálozás. A rákospalotai szaktársak nagy részvéte mellett kísértük utolsó útjára Bárdy Ferenc szaktársat, aki 83 éven keresztül volt kitartó, hű katonája szervezetünknek. Fiata­lon került közénk és azóta lankadatlan szorga­lommal és szocialista hittel szolgálta mindig a mozgalom ügyét. Tevékenységét a rákospalotai helyi csoportban végezte, melynek elnöke és sok éven keresztül vezetőségi tagja volt. Váratlan elhúnyta mély megdöbbenést és igaz részvétet váltott ki mindenkiből, aki őt ismerte és akik­kel hosszú éveken keresztül a jobb életlehető­ségekért küzdött. A halottasháznál Visnyei Sándor szaktárs, mint a csoport elnöke mél­tatta elhúnyt szaktársunk érdemeit és szépen felépített beszéd keretében búcsúzott az elhúnyt harcostól. A sírnál Kovács Károly szaktárs mondott gyászbeszédet, melynek elhangzása után a vas- és fémmunkások dalárdája gyász­­énekeinek hangja mellett hantolták el a ko­porsót. Még alig hervadtak el a világok Bárdy szaktárs sírján, még ott ült szívünkben a fáj­dalom, máris új gyász korbácsolta fel lelkünk nyugalmát. Magyar István szaktárs halálhírét­­ kaptuk. Magyar szaktársunk szintén három évtizeden keresztül küzdött velünk megtörhetetlen hittel és szocialista hűséggel a felszabadulásért. Megzaklatott élete már évekkel ezelőtt képte­lenné tette őt a munkára, de azért betegen is hűen teljesítette kötelességét és példás maga­tartása elismerést és megbecsülést váltott ki mindenkiből, aki őt ismerte. Temetése decem­ber 26-án ment végbe a rákospalotai temetőben, ahová a szaktársak meleg részvéte kísérte őt. Fájdalommal és igaz részvéttel gondolunk e szaktársainkra és kegyelettel őrizzük emlékü­ket. Hozzászólás egy cikkhez. Szaklapunk leg­utóbbi számát olvasva, nekem is van némi hozzászólásom a „Mi történjék a 40 éven felüli munkásokkal“ című cikkhez annyiban, hogy elmondok egy esetet, amely velem megtörtént. Habár még nem vagyok negyven éves, csak harminckilenc, közel két évig voltam munka nélkül. Ezt a rossz konjunktúrának tudtam be addig, amíg más tapasztalatra nem jutottam. Amibőn a gyárak előtt állva munkát kértem, feltűnt nekem, hogy a munkásokat fölvevő egyén az arcomba nézve, egyszerűen kijelen­tette, hogy már öreg vagyok és így nem vehet föl. Amidőn annak magyarázatába kezdtem, hogy csak ham­inkilenc: éves vagyok, az illető Hivatalos rész­e! Járulékbefizetés. Január hó 10-én a 2-ik, ja­nuár 17-én a 3-ik, január 24-én a 4-ik, január 31-én az 5-ik, február 7-én pedig a 6-ik heti­­járulék befizetése esedékes. Az a tag, aki járu­lékaival nyolc hétnél nagyobb hátralékban van, segélyek fölvételére nem jogosult. SZAKTÁRSAINK FIGYELMÉBE! Figyel­­meztetjük Szövetségünk minden tagját, hogy járulékbefizetések alkalmával rögtön követel­jék a bélyegeket, továbbá, hogy tagsági köny­vüket ne hagyják a pénztárosoknál, hanem azt mindenkor tartsák maguknál. Ennek elmu­lasztásából eredő károkért a Szövetség nem vállal felelősséget, miért is fontos érdekük a szaktársaknak, hogy a fenti figyelmeztetés ér­telmében járjanak el. Figyelmeztetés! Kérjük a szaktársaikat, hogy a­ belépési nyilatkozatokat olvashatóan töltsék ki. Kérjük egyben a szaktársakat, hogy a „lakatos“ megjelölést mellőzzék, ehelyett pon­tosan tüntessék föl a belépési nyilatkozaton, hogy a belépő tag gép-, épület-, szerszám-, vas­bútor-, rézlakatos, vagy karosszéria-lakatos-e! A kovácsoknál: gyári, kazán-, vagy kisipari kovács. Szerelőknél: autó-, villany-, gép-, fűtés-, vízvezetékszerelő. A budapesti tagok figyelmébe. Kérjük a szaktársakat, hogy a járulékfizetésre vonatkozó halasztás megadása ügyében lehetőleg a hétfői, keddi és szerdai napokon jelentkezzenek a tag­ügyi irodában (szövetségi székház, II. em. L szám), mer más liánokon történő jelentkezés az iroda munkabeosztását zavarja, ami az egyéb tagügryek gyors elintézését is hátráltatja. VEGYES KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Özv. Kovács Ferencit Pl­atón mond hálás köszönetet a Hofherr és Schrantz-­gép­gyári esztergályosoknak, gépm­unkásoknak és motormű­­helymunkásoknak a férje iránt tanúsított szeretetek­ért és az anyagi támogatásukért. Egyben köszönetet mond mindazoknak, akik férje temetésén résztvettek és ezzel a gyászolók fájdalmát enyhítették. ›wt/wwwwuwvAnnAnnA/tAAn›‚ w\AA/vwwwu\AnnWVWVV Felelős szerkesztő: Kruppa Rezső. Kiadó: Csapó Sámuel. „Világosság“ Könyvnyomda Rt. Budapest VIII. Conti »s 4. Műszaki igazgató: Deutsch D.

Next