Magyar Vasmunkások Lapja, 1940 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1940-02-15 / 1. szám

H. oldas MAGYAR vasmunkások lapja Hómunkások,szervezkedjetek! A gyárakban egyre több nőmunkás nyer al­kalmazást. Alig hisszük, hogy volna közöttünk valaki, aki ez ellen kifogást emelne. Hiszen az élet egyformán sújt minden munkást, ért­hető tehát az az igyekezet, hogy a nők is mun­kához jutva, keresetükkel megkönnyítik a csa­lád megélhetését. Ami a kritikát illeti, az abban az elbírá­lásban adódik, amelyben a nőmunkásnak és munkájának része van. A kapitalizmus számí­tásaiban mindig abból indul ki, hogy a nőmun­kás sokkal igénytelenebb a férfimunkásnál, de munkájának értéke sem olyan nagy, mint a férfimunkásé. Mindez pedig abban az alacsony munkabérben jut kifejezésre, amelyet a­ munkaadók a nómunkásoknak fizetnek. Ahány szó, annyi hazugság. A nőmunkás semmivel sem igénytelenebb a férfimunkás­­nál, mert hiszen — különösen napjainkban — azt látjuk, hogy a legtöbb nőmunkás egyben családfenntartó is. Az igény elbírálásánál tehát a munkaadók ezen érvét tényként elfo­gadni nem lehet. A női munka értékének elbírálásánál ha­sonló a helyzet. Egyazon munka, végezze azt el nő- vagy férfimunkás, csak egyazon értékű lehet. Nincs olyan elválasztó vonal, amely a munka értékét két részre tudná osztani. Ilyesmi csak a kapitalizmus gondolatkörében él. Még ■pedig azért, hogy a közvéleménnyel is elfo­gadtassa, illetve tudomásul vétesse a női munka értéktelenebb voltát. Van ezenkívül még egy érv, amelyet a ka­pitalizmus csak lefelé hangoztat. Ez pedig az, hogy a nőmunkások szervezetlenek és így könnyebb velük elbánni, mint a szervezett férfi munkásokkal. Mi ebben a kijelentésben a lényeg? Az, hogy a munkaadó a munkabé­reket úgy állapíthatja meg, ahogyan azt a sa­ját érdeke megkívánja. És ebben a munka­adóknak igazuk van. A nőmunkások ezrei dol­goznak a gyárakban, üzemekben és annak elle­nére, hogy érdekük ugyanaz, mint a férfimun­kásoké, szervezetlenül lézengenek a munka­helyükön. Ahelyett, hogy szervezkednének, megelégszenek a panaszuk egymás közötti ki­cserélés­ével. Odáig azonban már nem jutnak, hogy a helyes útra térve, szervezetten igye­keznének a panaszok megszüntetése érdekében egymásnak segítségére lenni. A nőm­unkások nyomora és szenvedése kizáróan ebből a nem­törődömségből fakad, tehát az orvoslás módja sem lehet más, mint félretéve a­ közönyösséget, egymást megértve, egy olyan szervezett tábort alkotni, amelynek védelme, alatt, a munkadók minden támadását sikerrel lehet visszaverni. Mindezek ismeretében önként adódik a kér­dés: akarják-e a nőmunkások, hogy a munka­adók által emberszámba vétessenek és hogy munkájukért olyan bért kapjanak, amely arányban áll munkájuk értékével? Ha igen, úgy az egész vonalon meg kell indulni a nő­munkások szervezkedésének és ezáltal a Szö­vetségünkbe való tömörülésüknek. Minden nő­­munkás adja föl azt a kényelmes álláspontot, hogy közreműködése és szervezet nélkül a helyzete majd jobbra fordul. A csodák ideje ,től tehát a munkásnő sorsának jr­ni nem lehet. Ha azonban szervezve csak vagyunk abban, hogy a nő­foglalhatja a gyárban, műhelyben álomban azt a helyet, amelyet a mindenkor kiérdemel, vonatkozó felvételek állandósuljanak és az iro­dához erről esetről-esetre a jelentések beérkez­zenek. A szakma ügyeinek egészséges vitele csak a szaktársak egyetemes hozzájárulásán keresztül érhető el, tehát minden szak­társnak tartozó kötelessége ennek érdekében tevékeny­kedni. A szervezés, a tagszerzés munkája egyetemes érdeke minden szaktársnak, aki a szakmája boldogulását,a haladását óhajtja. Meg kell tehát indulni a nemes versenynek ebben az irányban, hogy e téren a lehető legnagyobb eredményt elérhessük. A szaktársak megszer­vezésén túl elengedhetetlen feladat, hogy az egyszer megszervezett tagot sorainkban állan­dóan megtarthassuk, mert a szervezés mun­kája értékkel csak így bír. Egyelőre ezek azok a feladatok, melyeket szakmánk érdekében lefolytatni elengedhetet­lenül szükségesnek tartunk. Reméljük, min­den szaktárs az idők súlyosságához mérten — felismerve a szükségeseket — törekszik ele­get tenni a szakmával szemben fennálló köte­lességének és hűségének. * A munkanélküli szerszámkészítők, idomszeré­­szek, autogén- és villanyhegesztők elhelyezés céljából jelentkezzenek a szakmánál,VIII. Mag­dolna utca 5. I. em. 5. szám alatt, Autónyergesek. Az elmúlt évben döntő elha­tározásra jutott az autónyergesek nagy több­ségge. Megállapították, hogy érdekeik meg­­védése szempontjából olyan szervezetbe kell tömörülniük, ahová az üzemben foglalkozta­tott többi munkás is tartozik. Az elhatározást tett követte és Szövetségünk kebelében meg­indult a szervezeti munka. A feladatok meg­oldása azonban csak akkor válik lehetségessé, ha minden autónyerges egy táborba tartozik. F­­ontos tehát, hogy mindazok, akik ma még nem tartoznak a Szövetségünk kötelékébe, vegyék revízió alá felfogásukat és belépésük­kel tegyék erőssé a szakmai csoportot. Ez al­kalommal a közömbösökhöz is szólnunk kell. Szervezetlenül élni egy üzemben, senkihez sem tartozva, ideig-óráig talán lehet eredménye­ket elérni. De nagy közös célokat csak egy­öntetű irányítás és szellemi gondolatvitel mel­lett lehet, megvalósítani. Az események sür­getnek. Feltétlenül szükség van arra, hogy a szakma munkásai megkeressék a védekezés­nek azon formáit, amelyek egyedül alkalmasak a szerzett jogok biztosítására. Ma, amidőn az érdekképviseletek foglalkoznak a •'■munkás­­problémákkal, nem lehet érdektelen egyetlen­egy munkás, számára­ sem, hogy megoldódnak-e bizonyos kérdések, illetve hogyan oldódnak meg. Az erő itt is nagy szerepet játszik. Akik tehát távol élnek a mozgalomtól, azok gyön­gítik ezt az erőt és annak hatását, amelyre az érdekképviseleteknek szükségük van oly cél­kitűzések érdekében, amelyek a munkások gazdasági helyzetét vannak hivatva megjaví­tani. Félre tehát a közönnyel. Le kell mon­dani arról, hogy „továbbra is várakozó állás­ponton maradok“. Ezek az egyének kerékkötői minden mozgalomnak. Ezektől a fékektől meg kell szabadulni, hogy a szakmában a rende­zett munkabérek és egyéb munkafeltételek biztosíthatók legyenek. A közös munkálkodás érdekében arra kérünk mindenkit, keresse fel a szakma vezetőit a Szövetségünk házában (Magdolna utca 5—7, alagsor 8.) szombat dél­után 5—7 óra között, ahol minden kérdéssel behatóan lehet foglalkozni. Műszerészek, villanyszerelők, autószerelők figyelmébe! Hosszú idő után ismét mód adódik arra, hogy szaklapunkon keresztül találjunk kapcsolatot a szakma munkásaival. Ez azt jelenti, hogy a szakma körében felvetődő gon­dolatok nemcsak kifejezői a mi elgondolásaink­nak, hanem arra kell, hogy serkentsen min­denkit, hogy hasonlóan gondolkozva eszme­cserét folytassunk és ily módon egy kikristá­lyosodott, felfogás alakulhasson ki. Különösen napjainkban fontos hogy a zűrzavaros gondo­latok helyett egészséges gondolatvilág bonta­kozzék ki, mert csakis ez teszi lehetővé azok­nak a fontos szakmai problémáknak a megol­dását, amelyeket saját és a jövőnk érdekében föltétlen meg kell oldanunk. Újra megjelenő lapunk a mi szellemi zászlóvivőnk. Ez nem­csak azt jelenti, hogy hírt adhatunk külön­böző kérdésekről, hanem azt a szellemi fegy­vert is, amely bizonyos kérdéseknek nagyobb­­arányú közvéleményt teremt. Ez részünkre új életet jelent. Az új élet megteremtése azonban csak közös akarattal történhet. Ezért tehát,­ szervezni, erőt gyűjteni, munkásp­oblémákat megoldani. A reánk váró feladatok elvégzése fontos, mert a szociálpolitikai törvények, a változott helyzet, valamint egyéb munkás­problémák megkövetelik, hogy senki se tétlen­kedjék, mindenki az építőmunka szolgálatába álljon. Az eredményes munkának az előfelté­tele az erőviszonyokon kívül azon is múlik, hogy lelki kapocs teremtődjék munkás és mun­kás között. Ezt másként, mit eszmecsere útján, biztosítani nem lehet. Meg kell tehát indulni a szervezeti élet további kiépítésének, hogy a tőlünk távolállók is megértsék a mi küzdel­meinket. Erre a munkára mindenkinek vállal­kozni kell, mert csak az összesség tevékeny­ M­ozgalom ! Gyáripari lakatosok, szerszámkészítők és hegesztők figyelmébe! Több, mint egy év múlt el, hogy e helyről nem szólhattunk szaktársainkhoz. Az okot, hogy miért, most ne kutassuk. Ezer bajunkban nélkülöztük, de ez is elmúlt. Most, hogy újra rendelkezésünkre áll a lap, sietünk közölni a szaktársakkal mindazt, amit dolgaink átrende­zése érdekében szükségesnek tartunk. Elsősorban kérjük, hogy a lapigénylés érde­kében üzemenként sürgősen írják össze, hány példányra van szükségük és azt haladéktalanul közöljék a szakmai irodával. Ugyancsak kérjük megjelölni minden üzem részéről, hogy mi módon juttassuk el azt a szaktársainkhoz. To­vábbá kérjük, hogy minden üzem részéről szol­gáltassák be a jelenleg működő bizalmi szak­­társak pontos név- és lakjegyzékét. Ahol a bizalmi testület kiegészítésére­ van szükség, ott ezt a szaktársak haladéktalanul intézzék el és az esetleges változtatásokról minden esetben jelentést kérünk. A bérezések általános áttekintése céljából kérjük, hogy a béradatokat minden ütemben a legsürgősebben vegyék fel és azt a szakmai irodának szolgáltassák be. A béradatok felvéte­lénél vigyázni kell arra, hogy a n­ verskérése­in­k minden levonás nélkül kerüljenek listára, mert tiszta képet a keresetekről csak így nyer­hetünk és tökéletes munkát az összeállításnál is csak így lesz módunkban végezni. A bérek mindenkori állására vonatkozó adatokra állan­dóan szükség van. Kérjük tehát, hogy az erre ig vége hozhat eredményeket. Ezekről a kérdé­sekről nyíltan és őszintén beszélhetünk min­den szombaton délután 5—7 óra között, Szövet­ségünk székházában, Magdolna utca 5. I. em. 3. alatti szakmai irodában, ahol a különböző kérdésekben felvilágosítást nyújtunk. Minél nehezebbek a problémák, annál nagyobb legyen az áldozatkészség, mert feladatainkat csak így oldhatjuk meg. S­zemle 1 Állami gépjármű vezetőképző tanfolyam kez­dődik 1940 február 26-án este V­ 7 órakor a Technológián (Budapest, Vill. ker., József körút 6. szám). A beíratáshoz és felvételhez szükséges űrlapok kiadása délelőtt 10—12 óra között az igazgatósági irodában, Nyomdászbál. A Gutenberg-Társaság és a Budapesti Könyvnyomdászok Dalköre, február 24-én, szombaton este 10 órától reggel 5 óráig tartó nagyszabású jelmezes Gutenberg-tánces­télyt rendez a nyomdászat feltalálásának 500-ik évében a Vasmunkások márványtermé­ben. Belépőjegy előre váltva (személyjegy) 1.30 P, családjegy 3.50 P. Jegyek kaphatók a Népszava-könyvkereskedésben, a Nyomdászok Egyesületében és a Vasasok székházában. H­ivatalos rész­­ Katonai szolgálatot teljesített tagok figyel­mébe! Azok a tagok, akik négy hétnél keve­sebb időre, vonulnak be katonai szolgálatra, az esedékes hetekre munkanélküli járulékot fizet­hetnek. Akik ennél hosszabb ideig katonás­kodnak, a szövetségi járulék fizetése alól föl vannak mentve. Ez esetben a központi titkár­ság a katonaságnál eltöltött heteket „Katona volt“-bélyegzővel bélyegzi le. Minthogy ehhez igazolványra van szükség, kérjük a szaktársa­kat, hogy a tagsági könyvükkel együtt a ka­tonai igazolványt is mutassák be annak iga­zolásául, hogy mennyi ideig teljesítettek ka­tonai szolgálatot. A „Katona volt“-bélyegzővel való lebélyegzést a budapesti és környéki ta­goknál a központi tagügyi iroda (Budapest Vill. Magdolna ucca 5—7. I. em. 1.) eszközli. Vidéki helyi csoportok tagjainál a tagkönyvet és a katonai igazolványt a központi titkárságnak kell beküldeni. Ajánlatos az igazolványt tar­­talmazó levelet ajánlottan föladni, nehogy az elvesszen. _....... _ _. _ VASAS TURISZTIKA"! A vasas turistacsoport közgyűlése A Természetbarátok Turistaegyesületének vasas­csoportja e hó 7-én tartotta rendes évi közgyűlését a Szövetség székházában. A közgyűlésen a tagok teljes számban jelentek meg, akiket a csoport veze­tősége nevében Csapó Sámuel elnök szaktárs üd­vözölt. Üdvözlőbeszédében rámutatott arra, hogy dacára az elmúlt év nehéz küzdelmének, a cso­port taglétszáma emelkedett. Majd örömmel jelen­tette, hogy büszkeséggel emlékszik meg Dancza János egri épületlakatos szaktársról, aki fölfedezte a világhírű bükki cseppkőbarlangot és azt az év­ezredes emberi és állati csontvázat, amelyet a new­­yorki világkiállításra vittek ki. Szabó Lajos a titkári jelentést tette meg, majd a pénztáros és az ellenőrök bejelentése után a köz­gyűlés a fölmentvényt egyhangúlag megadta és a jelölőbizottság javaslatára az új vezetőségbe a kö­vetkező szaktársakat választotta: Elnök Csapó Sá­muel. Alelnöki Szarvas István, Harter Ferenc. Tit­kár: Szabó Lajos. Jegyző: Holczer József. Pénztá­ros: Bányász András. Ellenőrök: Fehérvári­ Géza, Kocsis József. Szertárosok: Berger Árpád, Wiesec Márton. Választmányi tagok: Haimann János, Ká­­nyási József, Almásy József, Csapó Sámuelné, Alexa Vilmos, Péter Margit, Berger József, Braun Béla, Gajdos Ferenc, Fürst Gábor. Póttagok: Kell­ner Ernő, Tori János, Grossmann Rózsi. A közgyűlésen a központ részéről Schubert, tag­társ, a nyomdászok részéről pedig Kovács tagtárs jelent meg, akik üdvözölték a közgyűlést és további működéséhez sok sikert kívántak a TTE vasascsoport­jának. Köszönetnyilvánítás. Özv. Jambrik Sándorné ezúton köszöni a férje elhalálozása alkalmából tanúsított részvétet. Továbbá köszöni a Vasas Dalkar közre­működését. Megjelenik az 574/1940. M. E. III. számú engedélyokirat alapján havonként. Felelős szerkesztő és kiadó: Karácson Sándor. Készült a könyvnyomtatás föltalálásának 500. évében. „Világosság“ Könyvnyomda Rt. Budapest VIII. Conti u. 4. Műszaki igazgató: Deutsch D. Esztergályosok és marósok ItoTil/nnuro Esztergályosok és maró- KCi­Kön­yvé­­sok részére a legutóbb Prohászka János szerkesztésében, az esztergályos szakma kiadásában meg­jelent szakkönyv minden esztergályos és marós szaktárs részére nélkülözhetetlen. Kapható Szövetségünk összes Otthonaiban, ára 1 pengő 80 fillér.

Next