Magyar Vasmunkások Lapja, 1943 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-15 / 1. szám

, 4., oldal, * . " MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA helyett mingyárt a megfelelő számértéket tün­teti fel. Így elérjük azt, hogy a számok össze­adásával tulajdonképpen a kitevőket adjuk össze. De hogy a dolog lényegét jobban megértsük, húzzunk egy egyenes vonalat egy darab papí­­ron és ennek a vonalnak 1-gyel jelzett pont­jából mérjük le sorban­ a táblázatban feltün­tetett hat­vány,kitevőket centiméterekben. Azért centiméterekben, mert például deciméterekben 3 méter hosszú papír kellene hozzá. Az első osztás tehát 300 cm hosszú lesz és ez alá a 2-es számot írjuk, a második 47­7 cm hosszú és a 3-as szám kerül alá s így tovább egész 300 cm-ig, mely alá az ezres szám kerül. Most vegyünk kézbe egy körzőt és adjunk föl magunknak egy példát, mondjuk 5X6. Ve­gyük körzőnyílásba az ötöt és a körzőt tegyük jobbról a bal mellé, úgyhogy egyik hegy® a ti-hoz érjen, akkor a másik hegye az 5X6 szor­zat eredményére mutat. Valóban, míg a logar­léc mai alakjára nem fejlődött, nagyapáink így haszn­álták a logaritmust szorzásra és osztásra. A táblázatban láttuk, hogy a számok 10-zel, 100-zal, stb. szorzott értékeinek hat­vány ki­te­vője csak egészszámú részében változott. A törtszámú rész változatlan maradt. Ez annyit jelent, hogy a számra csak a tört kitevő jel­lemző, míg az egészszámú kitevő a szám hely­értékét határozza meg. Ez a gyakorlatban any­­nyit jelent, hogy például a 4 és 400 számok­nak egyforma távolság felel meg a logaritmus számvonalán, tehát a 400-at nem az egy pont­­ból vesszük körzőbe, hanem a 100-tól s az,így fenmaradó két egész log­­hossz a 400 helyérté­kének jelölésére marad. Ez a tény egyben feleslegessé is teszi a loga­­ritmusbeosztás ismétlését, vagyis a szorzás­hoz és osztáshoz, bármilyen nagy számmal is ■légeszük ezz­el, egy beosztás 1—10-ig elegendő, mivel például 332-nek ugyanolyan távolság felel meg­ a beosztáson, mint a 3­32-ne­k, vagy mint a 33200-nak, csak a helyértékük változik, melyet mindig külön kell számon tartanunk, ami azonban nem nehéz, hiszen egészen kis számokról van szó. A logarléc alsó részén, ahol a szorzást és el­osz­tást általában végezzük, tényleg csak egy be­osztást találunk 1—10-ig. Hogy egy beosztás (1*—10-ig) miért elégséges, azt úgy is könnyen megérthetjük, ha meggondoljuk, hogy e be­osztások a tíz egészszámú hatványai között mind egyformák s így szorzásnál, ha a nyelv balra lóg ki, azt képzelhetjük, hogy a léc előtt lévő beosztásra illesztettük a nyelv elejét. Mivel a nyelv egyforma hosszú a beosztással, az eleje az elképzelt beosztáson ugyanarra a számra fog kerülni, mint amelyik számon a vége áll. A logarléc gyakorlati kezelését az „új szak­­könyvünkben“ pontosan megtaláljuk. SZEMLE Veszteségünk. Mély részvéttel értesítjük Szövetségünk tagjait, hogy december hónap­ban a következő szaktársak, illetve hozzátar­tozók távoztak el itt élők sorából és részesültek vitánuk az elhunytak hozzátartozói temetkezési segélyben: Török István öntvény­tisztító (500.— P), Faith Béla vasesztergályos (600.— P), Pal­lagi Róbert kovács (600.— P), Birkmayer Antal bádogos (600.— P), Csernáth István esztergá­lyos (600.— P), Kronfráter István vasöntő (600.— P), Weisshaupt Antal ércöntő (500.— P), B­­rauer Károly épületlakatos (600.— P), Dobay­álmán segédmunkás (225.— P). Hozzátarto­zók: Jandó Mártonná (350.— P), Gunyics Já­­nosné (200 — P), Janoczky Sándorné (400.— P), özv. Buga László­ (400.— P), Göltl Jenőné (350.— P), Szenesák Jánosné (400.— P). Kronfráter István szaktárssal a régi gárda egyik agilis tagja költözött el az élők sorából. Része volt az öntőszakma alapjainak kiépíté­sében, részt vállalt a szervezés, az öntödei vi­szonyok rendezésére szolgáló mozgalomban. Bizalmi tisztséget viselt, nagy megelégedésére munkástársainak. Amikor a gyáripar öregnek találta a munkára, a Szövetség vette alkalma­zásba, ahol haláláig odaadó szorgalommal vé­gezte munkáját.­­ Pallagi, Birkmayer, Brauer és Faith szak­­társak több évtizeden át voltak tagjai a­ Szö­vetségünknek. Pallagi Róbert szaktárs a diósgyőr - vas­gyári helyi csoportnak volt buzgó és odaadó tagja és mint ilyen a helyi csoport vezetőségé­ben is értékes munkát végzett. Birkmayer Antal szaktárs a pestszenterzsé­­beti Helyi csoportnak volt fáradságot nem is­merő lelkes harcosa. Egyike volt a helyi csoport alapítótagjainak és csaknem a haláláig mint vezetőségi tag vette ki részét a mozgalomból. Brauer Károly szaktárs az épületlakatos­­szakma mozgalmában fejtett ki értékes mun­kát­ és több esetben mint bizalmi férfi is sze­repelt. Faith Béla szaktárs minden tekintetben kö­telességtudó harcosa volt az esztergályosok mozgalmának. Halála előtt hosszabb ideig a Szövetségünknél volt alkalmazva. Feladatát pontosan és köt­elességtudóan végezte. Az elhunytak emlékét kegyelettel meg­őrizzük. Meghívó a vas- és rézesztergályosok, gép­­munkások és rokonszakmák által 1943 február 7-én, vasárnap délelőtt fél 10 órai kezdettel a Szövetség székházénak dísztermében (VIII. Magdolna utca 5) segítőalapja javára rende­zendő tarka vidám délelőttre, amelyre minden szaktársat és családját, valamint összes isme­rőseit ezúton is tisztelettel meghív a rendező­ség. Műsoron szerepelnek: A Vas- és Fémmun­kások Dalkara, Rösler Ezrekre és Raffay Erzsi, az Operaház tagjai, Turay Ida színművésznő, Baló Elemér színművész, a két Drumár, humo­ros zsonglőrök, a két Pusztavölgyi, excentrikus kettős. Ben-Turr­ modern művész, Moska és Vadnay, bohócparódiák. Thomson, zenehumo­­rista. Vadnay József konferál. Belépődíj nin­csen! Műsor ára 1­80 P. 10 éven aluli gyerme­kek részére 1.20 P. Felvétel a Vasas Dalkarba. Kérjük mindazon szaktársakat, akik jó hanggal rendelkeznek és a dalárdában való szerepléshez kedvet, érez­nek, jelentkezzenek a dalkar vezetőségénél a dalórák alatt, csütörtöki napokon este 7 és 9 óra között szövetségi székházunk (Magdolna utca 5) földszinti kistermében. A jubileumi és segédavatóünnepélyről fölvett fényképek megtekinthetők és megrendelhetők székházunk földszint 8. számú irodájában. BÁNYAMUNKÁSOK „„..a* A MAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK ORSZ. SZÖVETS. BUDAPEST VIll. MAGDOLNA UCCA 5. SZ. TELEFONSZÁM : 138-052 Évfordulók A magyar bányai m­­unkásság hosszú évtizedeken át, magárahagyatva, mindenkitől elfelejtve, nyomorban és elszomorító tudatlanságban élt mindaddig, amíg az öntudatos,­­szocialista vasmunkások felvilágosító munkájukkal föl nem rázták ezt a fásult, jobb sorsra érdemes munkásréteget. A magára talált pécsi bányamunkások előbb, mint az ottani munkásönképzőkör tagjai ismerkedtek meg a munkást megillető jogokkal, majd később Jászai Samu elvtárs, az akkori Szakszervezeti Tanács tit­kárának kezdeményezésére a „Bányamunkás“ című lap előfizetői táborában küzdött a törvényes alap­szabályokkal működő szakszervezeti mozgalom elis­meréséért! Ezt a fejezetet Peyer Károly elvtárs nyi­totta meg­ azzal a kemény, fáradhatatlan és a biztos cél felé vezető munkájával, amelynek gyümölcse­ként a bányászok gondolkodó emberekké lettek, kul­­túremberhez méltó erkölcsös családi élethez jutottak és sorsuk irányításába szervezetük erőssége útján beleszólást nyertek. Azonban jött a háború, a szén jelentősége megnövekedett s így a bányász gazda­sági tekintélye is létfontosságúvá vált. Ezt a­ helyze­tet a bányamunkásság és a bányavállalatok egy­aránt felismerték, amihez még hozzájárult a kor­mányzat fokozottabb figyelme a bányászat kérdései iránt. Megindult az úfjabb küzdelem a sérelmek orvoslásáért és egyben az alapszabályok jóváhagyá­sáért. Végre 1918 január 28-án,­­ a bányamunkásság egyöntetű követelésére — Tóth János akkori belügy­miniszter aláírásával jóváhagyta a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének alapszabályait. Így tehát a Szövetség 25 éves moz­galmi életének határköréhez érkezett ugyanolyan körülmények között, egy második háborús idő vihar­zásában, mint akkor, amikor elindult nagyjelentő­ségű történelmi útjára. Amikor 25 esztendő távlatából — mi, az ittmara­­dottak — visszapillantunk a múltba, kegyelettel emlékezünk meg azokról a drága munkástársaink­ról, akik küzdelem közben dőltek ki sorainkból és maradandó emlékeket hagytak az utánuk követke­zők számára. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk meg ez alkalommal mindazokról, akik ma is itt élnek közöttünk a mozgalom valamely posztján és hűséggel, önfeláldozással végzik szocialista meggyő­ződéssel a munkásság fölemelkedéséért folyó fárad­hatatlan munkájukat. Ez a negyedszázados mozgalom a kemény ugar fel­töréséből indult és nehéz, rögös útján, a szenvedés és gyötrődés megpróbáltatása kísérte néha a lelke­sedés és örömmel telített küzdelmét. Emlékezzünk! Honnan indult el a bányász 25 évvel ezelőtt és hol van ma? Akár azért, mert kikü­zdöttü­k a javakat, akár azért, mert adniok kell valamit létünk, jelentőségünk miatt? A bányamunkásság gazdasági, társadalmi és szellemi fölemelkedéséért végzett munkánk eredményeit bizonyítja egy felelős Személyiség elismerő" kijelentése, mely szerint: „A munkásság azóta jutott a szociális­­biztosítás elő­nyeihez, amióta a szakszervezetek harcolnak érte!“ Büszkék vagyunk negyedszázados múltúnkra és a felelőtlen, lekicsinylően ágálok felé azt az intelmet intézzük: emeljétek meg a kalapot azok előtt az egy­szerű munkások előtt, akik hűséggel itt maradtak, vérrel, könnyel és szenvedéssel kísért küzdelmükkel, önzetlen munkájukkal alkottak, amíg mások biztos fedezékbe húzódva, gyáván félreállottak haszonta­lan életükért. Az eddig eltelt mozgalomban felismer­tük hibáinkat, de megismertük azokat a célravezető okos módszereket is, amelyek biztos alapot teremtet­tek jövő küzdelmeinknek, hogy sikerrel érjük el ki­tűzött céljainkat! Nyugodt lelkiismerettel nézünk a­­jövő feladatai elé... A tapasztalt régi harcosok tárgyilagossága és az új, fiatal generáció lelkesedé­séből olyan eredményes mozgalom fejlődik ki, amely meghozza a bánya­munkásság számára a munka, jog és boldog élet új világát! Mert „amely népnek tör­ténelmi múltja nincs, az a nép a megpróbáltatások viharában elvész!“ Igen, mi az emberi méltóság érze­tével jöttünk, azzal állunk és leszünk, abban a tudatban, hogy mindazok az ál-munkásszervezetek, amelyek az utóbbi időben keletkeztek, homokra épí­tett kártyavárak, amelyek alól a történelem szele kifújja a homokot és a légvár összedől. Azt az időt pedig a magunk szakszervezetének kiépítése közben türelemmel kivárjuk. Hangosan hirdetjük eszméin­ket, szeretetünkkel és lankadatlan lelkesedésünkkel végezzük munkánkat, mert tudjuk, hogy a­­jövő a miént.! Heim József vájár szaktársunkat szeretettel üdvözöljük 40 eszten­dős földalatti bányamunkájának jubileuma és élet­mentő nemes cselekedetének elismerése alkalmából. Szeretettel vesszük körül Szövetségünk elnökét, az őszülő öreg bányásztársunkat, akinek tiszta, önzet­len múltja példaadást nyújt a Szövetség régi és új tagjainak. Büszkén tekintünk reá, mert a 40 eszten­dős becsületes munka és az emberbaráti szeretet, aminek sugallatára saját életének veszélyeztetésével megmentett az elpusztulástól egy többgyermekes családapát, olyan erkölcsi erőt ad számunkra, ami­vel csak Szövetségünk dicsekedhet. Nekünk nagy érték Heim szaktárs, méltó arra a helyre, amelyre a szervezett bányamunkásság bizalma állította. Ebben a 40 esztendős bányamunkában benne van az a 36 esztendő is, amit a szocialista munkásmozga­lomban töltött el. Ez az idő az állandó harc, fárad­hatatlan szervezőmunka és eredményes tevékenység jegyében telt el. Heim szaktárs a Szövetség moz­galmi életének legsúlyosabb idejében került az élre, olyan időben, amikor bátor kiállásra, tárgyilagos vezetésre és rendíthetetlen hűségre volt szükség. Mindezt azonban a család jóakarata, együttérzése és komoly magatartása tette lehetővé. Megbecsülésünk száll a hűséges feleség és a tisztelettudó család felé. Reméljü­k, hogy a hátralevő nagy feladatok meg­oldásában ugyanúgy ott fogjuk látni Heim szaktár­sat, mint eddig, az értékes küzdelmekkel teli 36 esz­tendő alatt! Ebből az alkalomból ezúton juttatják kifejezésre szeretetüket és hűségüket munkástársuk érdemei és személye iránt a szentistván-aknabeli és pécsvidéki szervezett bányamunkások. Ígérik, hogy ugyanazon, az úton fognak haladni és munkálkodni a bánya­­munkásság jólétének megteremtése érdekében, mint amelyen haladt a józanéletű, szocialista meggyő­ződésű, kiváló szakmunkás, példaadó szervezett munkás, Heim József szaktárs. A 40 éves munkálkodásának elérése alkalmából a jubileumi oklevelet és az életmentésért az arany­érmet az EDGT bécsi vezérigazgatójának aláírásá­val és annak jelenlétében nyújtották át Heim szak­­társnak az akna felolvasótermében. HIVATALOS RÉSZ Járulékfizetés. Január 17-én a 4-ik, január 24-én az 5-ik, január 31-én a 6-ik, február 7-én pedig a 7-ik heti járulék befizetése esedékes. Az a tag, aki járulékaival nyolc hétnél nagyobb hátralékban van, segélyek fölvételére nem jo­gosult. M­OZGALOM ( Épületlakatosok és rokonszakmai munkások! Súlyos idők közepette mozgalmunk egy olyan nagyjelentőségű állomásához érkeztünk, mely­nek­­ fontossága egyenesen kötelességünkké teszi, hogy azzal foglalkozzunk. Az idén,_ október 20-án lesz ötven éve annak, hogy az épületlakatosok és a rokonszakmáik munkásai megalakították a szervezetüket, öt­ven éve folyik tehát __ a küzdelem a szakmai munkásság jobb megélhetéséért és jogaiért. A szakma ezen ötven év alatt sok súlyos áldo­zattal járult hozzá a magyar munkásmozga­lom, de különösen a vasmunkásmozgalom fej­lesztése és megerősítése érdekében. A szakma sok nagynevű és vasashoz méltó harcost adott a munkásm­ozgalomnak: Vanczák Jáno­s, Miá­­kits Ferenc, Laszió János, Csapó Sámuel. Úgy a szakma, mint annak vezetői mindig az első sorokban harcoltak és ezt óhajtják tenni a jövőben is. Azok a pólók, amelyeknek megoldását elő­deink 50 év előtt megjelölték, nagyrészt már megvalósultak. Ami ebből még megvalósítat­lan,, azért tovább kell harcolni és törhetetlen hűséggel és ragaszkodással és szocialista cél­kitűzéssel kell szolgálni azokat az érdekeket, amelyek a szakma munkásait a Szövetségünk­höz kötik, amelynek megteremtésében orosz­lánrésze volt a szakmának. Ebben a szellemi­ben készüljünk föl, szaktársak az ötvenéves jubileum méltó megünneplésére. _______________ A szervezőbizottság. V­EGYES Nyilatkozat. Augusztus hónapban a pest-, szenterzsébeti Munkásotthonban Oldal István­nal kapcsolatban tett megjegyzésem téves in­formáción alapult és ezért azt visszavonom. Felelős szerkesztő és kiadó: Karácson Sándor. „Világosság" Könyvnyomda Rt. Budapest Vill, Conti u. «. Felelős vezető: Dukai Károly. 1943

Next