Magyar Vasmunkások Lapja, 1943 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-15 / 1. szám
, 4., oldal, * . " MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA helyett mingyárt a megfelelő számértéket tünteti fel. Így elérjük azt, hogy a számok összeadásával tulajdonképpen a kitevőket adjuk össze. De hogy a dolog lényegét jobban megértsük, húzzunk egy egyenes vonalat egy darab papíron és ennek a vonalnak 1-gyel jelzett pontjából mérjük le sorban a táblázatban feltüntetett hatvány,kitevőket centiméterekben. Azért centiméterekben, mert például deciméterekben 3 méter hosszú papír kellene hozzá. Az első osztás tehát 300 cm hosszú lesz és ez alá a 2-es számot írjuk, a második 477 cm hosszú és a 3-as szám kerül alá s így tovább egész 300 cm-ig, mely alá az ezres szám kerül. Most vegyünk kézbe egy körzőt és adjunk föl magunknak egy példát, mondjuk 5X6. Vegyük körzőnyílásba az ötöt és a körzőt tegyük jobbról a bal mellé, úgyhogy egyik hegy® a ti-hoz érjen, akkor a másik hegye az 5X6 szorzat eredményére mutat. Valóban, míg a logarléc mai alakjára nem fejlődött, nagyapáink így használták a logaritmust szorzásra és osztásra. A táblázatban láttuk, hogy a számok 10-zel, 100-zal, stb. szorzott értékeinek hatvány kitevője csak egészszámú részében változott. A törtszámú rész változatlan maradt. Ez annyit jelent, hogy a számra csak a tört kitevő jellemző, míg az egészszámú kitevő a szám helyértékét határozza meg. Ez a gyakorlatban anynyit jelent, hogy például a 4 és 400 számoknak egyforma távolság felel meg a logaritmus számvonalán, tehát a 400-at nem az egy pontból vesszük körzőbe, hanem a 100-tól s az,így fenmaradó két egész loghossz a 400 helyértékének jelölésére marad. Ez a tény egyben feleslegessé is teszi a logaritmusbeosztás ismétlését, vagyis a szorzáshoz és osztáshoz, bármilyen nagy számmal is ■légeszük ezzel, egy beosztás 1—10-ig elegendő, mivel például 332-nek ugyanolyan távolság felel meg a beosztáson, mint a 332-nek, vagy mint a 33200-nak, csak a helyértékük változik, melyet mindig külön kell számon tartanunk, ami azonban nem nehéz, hiszen egészen kis számokról van szó. A logarléc alsó részén, ahol a szorzást és elosztást általában végezzük, tényleg csak egy beosztást találunk 1—10-ig. Hogy egy beosztás (1*—10-ig) miért elégséges, azt úgy is könnyen megérthetjük, ha meggondoljuk, hogy e beosztások a tíz egészszámú hatványai között mind egyformák s így szorzásnál, ha a nyelv balra lóg ki, azt képzelhetjük, hogy a léc előtt lévő beosztásra illesztettük a nyelv elejét. Mivel a nyelv egyforma hosszú a beosztással, az eleje az elképzelt beosztáson ugyanarra a számra fog kerülni, mint amelyik számon a vége áll. A logarléc gyakorlati kezelését az „új szakkönyvünkben“ pontosan megtaláljuk. SZEMLE Veszteségünk. Mély részvéttel értesítjük Szövetségünk tagjait, hogy december hónapban a következő szaktársak, illetve hozzátartozók távoztak el itt élők sorából és részesültek vitánuk az elhunytak hozzátartozói temetkezési segélyben: Török István öntvénytisztító (500.— P), Faith Béla vasesztergályos (600.— P), Pallagi Róbert kovács (600.— P), Birkmayer Antal bádogos (600.— P), Csernáth István esztergályos (600.— P), Kronfráter István vasöntő (600.— P), Weisshaupt Antal ércöntő (500.— P), Brauer Károly épületlakatos (600.— P), Dobayálmán segédmunkás (225.— P). Hozzátartozók: Jandó Mártonná (350.— P), Gunyics Jánosné (200 — P), Janoczky Sándorné (400.— P), özv. Buga László (400.— P), Göltl Jenőné (350.— P), Szenesák Jánosné (400.— P). Kronfráter István szaktárssal a régi gárda egyik agilis tagja költözött el az élők sorából. Része volt az öntőszakma alapjainak kiépítésében, részt vállalt a szervezés, az öntödei viszonyok rendezésére szolgáló mozgalomban. Bizalmi tisztséget viselt, nagy megelégedésére munkástársainak. Amikor a gyáripar öregnek találta a munkára, a Szövetség vette alkalmazásba, ahol haláláig odaadó szorgalommal végezte munkáját. Pallagi, Birkmayer, Brauer és Faith szaktársak több évtizeden át voltak tagjai a Szövetségünknek. Pallagi Róbert szaktárs a diósgyőr - vasgyári helyi csoportnak volt buzgó és odaadó tagja és mint ilyen a helyi csoport vezetőségében is értékes munkát végzett. Birkmayer Antal szaktárs a pestszenterzsébeti Helyi csoportnak volt fáradságot nem ismerő lelkes harcosa. Egyike volt a helyi csoport alapítótagjainak és csaknem a haláláig mint vezetőségi tag vette ki részét a mozgalomból. Brauer Károly szaktárs az épületlakatosszakma mozgalmában fejtett ki értékes munkát és több esetben mint bizalmi férfi is szerepelt. Faith Béla szaktárs minden tekintetben kötelességtudó harcosa volt az esztergályosok mozgalmának. Halála előtt hosszabb ideig a Szövetségünknél volt alkalmazva. Feladatát pontosan és kötelességtudóan végezte. Az elhunytak emlékét kegyelettel megőrizzük. Meghívó a vas- és rézesztergályosok, gépmunkások és rokonszakmák által 1943 február 7-én, vasárnap délelőtt fél 10 órai kezdettel a Szövetség székházénak dísztermében (VIII. Magdolna utca 5) segítőalapja javára rendezendő tarka vidám délelőttre, amelyre minden szaktársat és családját, valamint összes ismerőseit ezúton is tisztelettel meghív a rendezőség. Műsoron szerepelnek: A Vas- és Fémmunkások Dalkara, Rösler Ezrekre és Raffay Erzsi, az Operaház tagjai, Turay Ida színművésznő, Baló Elemér színművész, a két Drumár, humoros zsonglőrök, a két Pusztavölgyi, excentrikus kettős. Ben-Turr modern művész, Moska és Vadnay, bohócparódiák. Thomson, zenehumorista. Vadnay József konferál. Belépődíj nincsen! Műsor ára 180 P. 10 éven aluli gyermekek részére 1.20 P. Felvétel a Vasas Dalkarba. Kérjük mindazon szaktársakat, akik jó hanggal rendelkeznek és a dalárdában való szerepléshez kedvet, éreznek, jelentkezzenek a dalkar vezetőségénél a dalórák alatt, csütörtöki napokon este 7 és 9 óra között szövetségi székházunk (Magdolna utca 5) földszinti kistermében. A jubileumi és segédavatóünnepélyről fölvett fényképek megtekinthetők és megrendelhetők székházunk földszint 8. számú irodájában. BÁNYAMUNKÁSOK „„..a* A MAGYARORSZÁGI BÁNYA- ÉS KOHÓMUNKÁSOK ORSZ. SZÖVETS. BUDAPEST VIll. MAGDOLNA UCCA 5. SZ. TELEFONSZÁM : 138-052 Évfordulók A magyar bányai munkásság hosszú évtizedeken át, magárahagyatva, mindenkitől elfelejtve, nyomorban és elszomorító tudatlanságban élt mindaddig, amíg az öntudatos,szocialista vasmunkások felvilágosító munkájukkal föl nem rázták ezt a fásult, jobb sorsra érdemes munkásréteget. A magára talált pécsi bányamunkások előbb, mint az ottani munkásönképzőkör tagjai ismerkedtek meg a munkást megillető jogokkal, majd később Jászai Samu elvtárs, az akkori Szakszervezeti Tanács titkárának kezdeményezésére a „Bányamunkás“ című lap előfizetői táborában küzdött a törvényes alapszabályokkal működő szakszervezeti mozgalom elismeréséért! Ezt a fejezetet Peyer Károly elvtárs nyitotta meg azzal a kemény, fáradhatatlan és a biztos cél felé vezető munkájával, amelynek gyümölcseként a bányászok gondolkodó emberekké lettek, kultúremberhez méltó erkölcsös családi élethez jutottak és sorsuk irányításába szervezetük erőssége útján beleszólást nyertek. Azonban jött a háború, a szén jelentősége megnövekedett s így a bányász gazdasági tekintélye is létfontosságúvá vált. Ezt a helyzetet a bányamunkásság és a bányavállalatok egyaránt felismerték, amihez még hozzájárult a kormányzat fokozottabb figyelme a bányászat kérdései iránt. Megindult az úfjabb küzdelem a sérelmek orvoslásáért és egyben az alapszabályok jóváhagyásáért. Végre 1918 január 28-án, a bányamunkásság egyöntetű követelésére — Tóth János akkori belügyminiszter aláírásával jóváhagyta a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének alapszabályait. Így tehát a Szövetség 25 éves mozgalmi életének határköréhez érkezett ugyanolyan körülmények között, egy második háborús idő viharzásában, mint akkor, amikor elindult nagyjelentőségű történelmi útjára. Amikor 25 esztendő távlatából — mi, az ittmaradottak — visszapillantunk a múltba, kegyelettel emlékezünk meg azokról a drága munkástársainkról, akik küzdelem közben dőltek ki sorainkból és maradandó emlékeket hagytak az utánuk következők számára. Tisztelettel és szeretettel emlékezünk meg ez alkalommal mindazokról, akik ma is itt élnek közöttünk a mozgalom valamely posztján és hűséggel, önfeláldozással végzik szocialista meggyőződéssel a munkásság fölemelkedéséért folyó fáradhatatlan munkájukat. Ez a negyedszázados mozgalom a kemény ugar feltöréséből indult és nehéz, rögös útján, a szenvedés és gyötrődés megpróbáltatása kísérte néha a lelkesedés és örömmel telített küzdelmét. Emlékezzünk! Honnan indult el a bányász 25 évvel ezelőtt és hol van ma? Akár azért, mert kiküzdöttük a javakat, akár azért, mert adniok kell valamit létünk, jelentőségünk miatt? A bányamunkásság gazdasági, társadalmi és szellemi fölemelkedéséért végzett munkánk eredményeit bizonyítja egy felelős Személyiség elismerő" kijelentése, mely szerint: „A munkásság azóta jutott a szociálisbiztosítás előnyeihez, amióta a szakszervezetek harcolnak érte!“ Büszkék vagyunk negyedszázados múltúnkra és a felelőtlen, lekicsinylően ágálok felé azt az intelmet intézzük: emeljétek meg a kalapot azok előtt az egyszerű munkások előtt, akik hűséggel itt maradtak, vérrel, könnyel és szenvedéssel kísért küzdelmükkel, önzetlen munkájukkal alkottak, amíg mások biztos fedezékbe húzódva, gyáván félreállottak haszontalan életükért. Az eddig eltelt mozgalomban felismertük hibáinkat, de megismertük azokat a célravezető okos módszereket is, amelyek biztos alapot teremtettek jövő küzdelmeinknek, hogy sikerrel érjük el kitűzött céljainkat! Nyugodt lelkiismerettel nézünk ajövő feladatai elé... A tapasztalt régi harcosok tárgyilagossága és az új, fiatal generáció lelkesedéséből olyan eredményes mozgalom fejlődik ki, amely meghozza a bányamunkásság számára a munka, jog és boldog élet új világát! Mert „amely népnek történelmi múltja nincs, az a nép a megpróbáltatások viharában elvész!“ Igen, mi az emberi méltóság érzetével jöttünk, azzal állunk és leszünk, abban a tudatban, hogy mindazok az ál-munkásszervezetek, amelyek az utóbbi időben keletkeztek, homokra épített kártyavárak, amelyek alól a történelem szele kifújja a homokot és a légvár összedől. Azt az időt pedig a magunk szakszervezetének kiépítése közben türelemmel kivárjuk. Hangosan hirdetjük eszméinket, szeretetünkkel és lankadatlan lelkesedésünkkel végezzük munkánkat, mert tudjuk, hogy ajövő a miént.! Heim József vájár szaktársunkat szeretettel üdvözöljük 40 esztendős földalatti bányamunkájának jubileuma és életmentő nemes cselekedetének elismerése alkalmából. Szeretettel vesszük körül Szövetségünk elnökét, az őszülő öreg bányásztársunkat, akinek tiszta, önzetlen múltja példaadást nyújt a Szövetség régi és új tagjainak. Büszkén tekintünk reá, mert a 40 esztendős becsületes munka és az emberbaráti szeretet, aminek sugallatára saját életének veszélyeztetésével megmentett az elpusztulástól egy többgyermekes családapát, olyan erkölcsi erőt ad számunkra, amivel csak Szövetségünk dicsekedhet. Nekünk nagy érték Heim szaktárs, méltó arra a helyre, amelyre a szervezett bányamunkásság bizalma állította. Ebben a 40 esztendős bányamunkában benne van az a 36 esztendő is, amit a szocialista munkásmozgalomban töltött el. Ez az idő az állandó harc, fáradhatatlan szervezőmunka és eredményes tevékenység jegyében telt el. Heim szaktárs a Szövetség mozgalmi életének legsúlyosabb idejében került az élre, olyan időben, amikor bátor kiállásra, tárgyilagos vezetésre és rendíthetetlen hűségre volt szükség. Mindezt azonban a család jóakarata, együttérzése és komoly magatartása tette lehetővé. Megbecsülésünk száll a hűséges feleség és a tisztelettudó család felé. Reméljük, hogy a hátralevő nagy feladatok megoldásában ugyanúgy ott fogjuk látni Heim szaktársat, mint eddig, az értékes küzdelmekkel teli 36 esztendő alatt! Ebből az alkalomból ezúton juttatják kifejezésre szeretetüket és hűségüket munkástársuk érdemei és személye iránt a szentistván-aknabeli és pécsvidéki szervezett bányamunkások. Ígérik, hogy ugyanazon, az úton fognak haladni és munkálkodni a bányamunkásság jólétének megteremtése érdekében, mint amelyen haladt a józanéletű, szocialista meggyőződésű, kiváló szakmunkás, példaadó szervezett munkás, Heim József szaktárs. A 40 éves munkálkodásának elérése alkalmából a jubileumi oklevelet és az életmentésért az aranyérmet az EDGT bécsi vezérigazgatójának aláírásával és annak jelenlétében nyújtották át Heim szaktársnak az akna felolvasótermében. HIVATALOS RÉSZ Járulékfizetés. Január 17-én a 4-ik, január 24-én az 5-ik, január 31-én a 6-ik, február 7-én pedig a 7-ik heti járulék befizetése esedékes. Az a tag, aki járulékaival nyolc hétnél nagyobb hátralékban van, segélyek fölvételére nem jogosult. MOZGALOM ( Épületlakatosok és rokonszakmai munkások! Súlyos idők közepette mozgalmunk egy olyan nagyjelentőségű állomásához érkeztünk, melynek fontossága egyenesen kötelességünkké teszi, hogy azzal foglalkozzunk. Az idén,_ október 20-án lesz ötven éve annak, hogy az épületlakatosok és a rokonszakmáik munkásai megalakították a szervezetüket, ötven éve folyik tehát __ a küzdelem a szakmai munkásság jobb megélhetéséért és jogaiért. A szakma ezen ötven év alatt sok súlyos áldozattal járult hozzá a magyar munkásmozgalom, de különösen a vasmunkásmozgalom fejlesztése és megerősítése érdekében. A szakma sok nagynevű és vasashoz méltó harcost adott a munkásmozgalomnak: Vanczák János, Miákits Ferenc, Laszió János, Csapó Sámuel. Úgy a szakma, mint annak vezetői mindig az első sorokban harcoltak és ezt óhajtják tenni a jövőben is. Azok a pólók, amelyeknek megoldását elődeink 50 év előtt megjelölték, nagyrészt már megvalósultak. Ami ebből még megvalósítatlan,, azért tovább kell harcolni és törhetetlen hűséggel és ragaszkodással és szocialista célkitűzéssel kell szolgálni azokat az érdekeket, amelyek a szakma munkásait a Szövetségünkhöz kötik, amelynek megteremtésében oroszlánrésze volt a szakmának. Ebben a szellemiben készüljünk föl, szaktársak az ötvenéves jubileum méltó megünneplésére. _______________ A szervezőbizottság. VEGYES Nyilatkozat. Augusztus hónapban a pest-, szenterzsébeti Munkásotthonban Oldal Istvánnal kapcsolatban tett megjegyzésem téves információn alapult és ezért azt visszavonom. Felelős szerkesztő és kiadó: Karácson Sándor. „Világosság" Könyvnyomda Rt. Budapest Vill, Conti u. «. Felelős vezető: Dukai Károly. 1943