Magyar Vasmunkások Lapja, 1944 (5. évfolyam, 1-5. szám)

1944-02-15 / 2. szám

2. oldal MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA ▼dt foglalkoztatva, amely munkáltató, üzem a családpénztár kötelékébe tartozott és gyer­­meknevelési pótlékra igényjogosult “gyermekei vannak, gyermeknevelési pótlékot kap, ha eltűnt vagy hadifogságba került, a háború megszűnését követő három évig, ha előbb haza nem kerül és leszerel, vagy előbb holttá nem nyilvánítják. Ezek a rendelkezések, mondja a 7310/1942. számú kormányrendelet, azokra­ a személyekre is alkalmazandók, akiktől a gyermeknevelési pótlékot a katonai szolgálatot követő harma­dik hónap eltelte után elvonták. I- ■ . ■ —■ I­­ .1.1 ....... - Munkáskérdések a főváros közgyűlésén A január hónapban tartott fővárosi köz­gyűlés ismét alkalmat adott arra, hogy a szocialista törvényhatósági bizottsági tagok a közüzemi alkalmazottak érdekében felszólalja­nak és a fennálló bajokra orvoslást kérjenek. Pásztor Imre szak­társ, a közüzemi munká­sok titkára a beteg munkások táppénzkiegé­szítése ügyében szólalt fel. Farkas Ákos tanácsnok a felszólalásra adott válaszában közölte, hogy az elhangzott kíván­ságnak eleget fog tenni. Intézkedik majd aziránt is, hogy a kiegészítést sürgősen ki­fizessék. Pásztor szaktáns ezután a fővárosi kór­házak munkabérszabályzatának végrehajtása tárgyában terjesztett elő interpellációt. A szabályzatot a múlt év augusztus 1-én min­denütt végrehajtották, csak a főváros kór­házaiban nem, holott azóta már több mint egy félév is eltelt. Most, amikor arról van szó, hogy a szabályzatot a kórházakra vonat­kozóan végrehajtják, ennek nem lehet az a­­ következménye, hogy a kórházi órabéres m­unk­ások más üzemek munkásaival szemben hátrányt szenvedjenek. Kérte, hogy a munka­­bérkülönböze­tét a múltévi augusztus 1-től folyósítsák. Kérdezi: Valn-e tradomása a polgá­rmesternek arról, hogy a fő­város fcóríházalíba® a jzaffármester által még a m­­u­lt év auguazm­a javában kiáltott munkabérszabályzatot a mai napig nem hajtották végre! Hajlandó-e a polgármester m­lfedvodni aziránt, hogy a m­­ukábérszabályzatot, úgy mint a többi fővárosi illemekben és Intézm­ényekben tör­tént, a urúlt év augusztus 1-i hatállyal sürgősen ■végre­hajtsák­ Farkas Ákos tanácsnok közölte, hogy a szabályzatnak a közkórházakra való végre­hajtását technikai okok hátráltatták. Ezek az akadályok most elhárultak és a polgármester úgy határozott, hogy a változott munkabére­ket a múltévi augusztus 1-től visszamenően fizetik ki. A választ a közgyűlés tudomásul vette. WOLF HENRIK A vasasgyász» benső érzésével adjuk hírül szaktársainknak azt a­­szomorú hírt, hogy Wolf Henrik szaktársunk, a vasas-mozgalom e lelkes harcosa január hó 25-én 72 éves korában váratlanul elhunyt. A mai fiatal szak­­társak közül csak kevesen ismerték Wolf szak­­társat, mert mozgalmi tevékenysége nagy­részt a Szövetség megalakítása és az azt meg­előző időkre esik. Azon harcosok közé tarto­zott, akiknek az élete már kora ifjúkoruktól kezelve összeforrt a munkásmozgalommal. Már mint vasöntőtanonc egyik segítő szaktársa volt Teszársz Károly szaktársnak, Szövetsé­günk első elnökének és megalapítójának azzal, hogy a szaklap széthordását vállalta. Mint Teszársz-tanítvány felszabadulása után kül­földi vándorútra indult, ahol a német vezetők szakszervezeti munkájának volt lelkes cso­­dálója. Hazatérve vándordíjáról, ismét Te­szársz szaktársnak lett lelkes munkatársa és a német szaklapnak is írt, esetről-esetre­­cikke­ket. De ugyanekkor az öntők mozgalmában is közvetlenül részt vett. 1900-ban Wolf szaktárs már mint az öntőszakegylet vezetőségi­­ tagja szerepelt. Fiatalsága hevében nem ismert határrt az agitációnál. E£ okból a gyárosok feketelistára tették és így munkát egyetlenegy gyárban sem kapott. így került be mint tiszt­viselő a dob utcai Munkaeld­ersegélyző Egy­letbe, ahol még nagyobb tere nyílott a szerve­­­zeti munkában. E funkció mellett sokat dolgo­zott az öntők szakegyletében. Az­ öntőknek a Szövetségünkbe való beolvadása körül is­ó érde­­meket szerzett. A Szövetség első vezetőségé­ben mint jegyző szerepelt és az­ ő nevéhez fűző­dik Szövetségünk első alapszabályainak kidol­gozása is. A Bánffy-korszakban folyó üldözés őt sem kímélte. Az akkori szokásnak megfele­lően ő is­­bekerült a bűnösök fénykénül barnába. 107-ben, mikor a Munkásbetegsegélyző és a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár egyesült, az utóbbinak lett­ tisztviselője, mely tisztségben igen nagy segítségére volt beteg­ szaktárcái­nak ügyeik elintézésében. Az OTI-autonómia megcsonkítása következtében mint szocialistát őt is nyugdíjba helyezték és ezidő óta vissza­vonultan élt Remetekertváro­sban. Wolf szaktársat február 4-én helyeztük örök nyugalomra a kerepesi úti temetőben a szak- és elvtársak nagy részvéte mellett A sírnál Szövetségünk, a Szociáldemokrata Párt és az OTI nyugdíjas tisztviselői nevében Kruppa Rezső szaktárs vett megható beszédben búcsút Wolf szaktárstól. * Emlékét kegyelettel megőrizzük. A szakszervezeti hűség nem valami elcsépelt jelszó, hanem a" gazdasági fölszabadulásért küzdő munkás öntudatos elhatározásá­­hoz, a sapkámat leveszem, csuda buta pofát vágok, még a fejem is oldalt hajtom, hogy annál szánalmasabban nézzek ki. Nevetve mutatja nekünk, hogyan csinálta. — Azután elkezdem a dumát. Nagyságos asz­­szony kérem, ne tessék haragudni, elvesztet­tem a jegyemet. Alig állok a lábamon, olyan éhes vagyok. Tessék adni nekem egy adag tész­tát kivételesen. Majd segítek a mosogatásnál. A nagysága végignézett rajtam, aztán csak intett a szakácsnak és már pucoltam is ki a tésztával. Gyorsan bekaptam és odaálltam me­gint a colt végére, mert persze a jegy bent volt a kabátom belső zsebében. Hát mikor bejutok,,nem megismer a spinné? — Hiszen maga éppen most volt itt, jegy nélkül vitte el az ebédet. No én erre felvettem a prépofát. — Kikérem magamnak a gyanúsítást. Itt van a jegyem, erre kötelesek ebédet adni. Semmi közöm hozzá, hogy másnak jegy nélkül mérik az ételt. Ezért még bajuk is lehet, ha valaki feljelenti az elöljáróságon. Csúnyán nézett rám a­ nagysága, a szakács meg majdnem végigvágott a hátamon a kanál­lal, de a tésztát kiadták másodszor is. Én nem döglök éhen, az biztos. Élelmes vagyok. Ő jót nevet az eseten, m­i mélyen hallgatunk. Nézem a többi szaktársakat, látóim ugyanazt érzik, amit én. Undor és szánalom váltakoznak tekintetükben. " — Hát a lakást miből fizeted? — veti oda egyikünk a kérdést. — Ajjé, az semmi, haszonra dolgozom. — feleli gyorsan és fölényesen az élelmes ember. Szeme felcsillan, mert érzi, hogy most megint brillírozhat.­­ — Tudni kell, hogy én vicc vagyok az An­gyalföldön. Hát így a lakás ingyen van. Ami munka akad, azt elvégzi az asszony. Én ilyes­mivel nem bajlódom. Csak nem fogok lépcsőt, kapualjat súrolni. — Elseje előtt aztán elmegyek a plébániára. Felkeresem a papot. Aztán megint leveszem a sapkát,­a fejem oldalt hajtom, a hangom remeg az­ elérzékenyedéstől, amíg leadom a dumát. Régi mese, de mindig beválik. A feleségem a kórházban van, öt gyermekem van, a legkisebb négyhónapos. Nincs betevő falatunk sem és holnap az utcára dobnak, ha nem fizetem ki a lakbért. Egyik hónapban a katolikusokhoz ! Egy élelmes ember — Novella — Élelmesnek lenni nem bűn, nem is szégyen. Magunkfajta munkásembereknél, akikhez min­denkor olyan gyéren gurult a garas, egyenesen előfeltétele annak, hogy a létért vívott minden­napos küzdelemben m­egállhassuk valahogyan mi is a helyünket. Ötletesnek, találékonynak kell lennünk mindnyájunknak a munkában, a termelésiben és azon túl, magánéletünkben is, másképpen felkopik az állunk. Ámde van az élelmességnek olyan formája is, ami csúnya, visszataszító, sőt egyen­esen undorító az ép erkölcsi érzésű munkás előtt. A törtető, a közösség szempontjait semmibevevő, önérzetnélküli típusra gondolunk, amely éppen ezen keresztül már alig,tartozik a munkásosz­tályhoz, kiesett abból, lumpenproletárrá vál­tozott. Együtt ültünk kint a téren a padon. A har­mincas évek elejének legsúlyosabb, válságtól terhes hónapjait éltük akkor. Munkanélküli vasasok lepték el a tereket. Így voltunk mi is hatan-heten, köztünk ő is, az élelmes ember. Aznap negyedkiló szilvát ebédeltünk egy da­rab kenyérrel,­­ mert nem volt­­ jegyünk a „Sipőcz-konyhára“. Az élelmes embernek is rongyos volt a ruhája és lábának nagyujja láthatóan kilógott ócska cipőjéből. Általában ha valaki elment mellet­tünk, nem igen találta volna ki, hogy pont ő a legélelmesebb, vagy páne, hogy ő az egyetlen élelmes ember közöttünk. Ez a kiváló tulaj­donsága pillanatnyilag csak abban nyilvánult meg, hogy ő vitte a szót a társaságban és ha már beszél, miért ne beszélne önmagáról?­­ — Én nem, én nem fordulok fel éhen, — han­goskodott. — Én nem olyan fából vagyok faragva. Én segítek magamon. Egy szem rothadt szilvát halászott elő a sta­­nicliból, szagolgatta, nyomkodta, azután be­kapta hirtelen. — Tegnap is lemegyek a konyhára, hát lá­tom, hogy káposztáskockát főztek. No, gondo­lom magamban. Fair legyek, ha ebből nekem nem jut dupla adag. Odamegyek a nagyságú­megyek, másikban a reformátusokhoz, azután sorra a többihez. Mindig és mindenütt beválik a trükk. Csak egyszer dobtak ki a zsidóktól, mert ott is levettem a sapkám, amiből látták, hogy nem tartozom oda. Kétrét görnyed ültében, a hasát fogja, úgy nevet saját élelmességén és a kellemetlen epi­zódon is, hogy a zsidóktól kidobták. — Na és arra nem gondolsz, h­ogy valaki, aki­nek a felesége tényleg a kórházban van és tényleg öt gyereke van, miattad esetleg tény­leg az utcára kerül? — veti oda neki csaknem durván, viszafojtott­ dühhel egyikünk. — Hát mit csináljak? — kérdi az élelmes ember. — Szemesnek áll a világ, mindenki a maga hasznát nézi. — Igaza van — mondja Vincze szaktárs, ki jó ismerősöm a Szövetségből. Keményöklű, hajlíthatatlanul gerinces kovács. Megdöbbenek. Hát őt is megtörte a nyomor, a munkanélküliség testet-lelket romboló tét­lensége? De a szteme mást mond, az szikrázik a dühtől, a visszafojtott indulattól. — Igazad van, csuda élelmes ember vagy, pajtás és jó­pofa, hallod-e? Csendesen lép oda az élelmes emberhez, egé­szen közel hozzá, hogy az szinte mozdulni sem tud. És ahogy beszél hozzá, vállára vereget, hogy elismerését még világosabban fejezhesse ki. Igen ám, de minden veregetés egy fokkal erősebb, mint az előbbi. Az ötödik mondatnál már nem vereget, hanem ver. — Jó pofa vagy, mondom. Mi közöd hozzá, mi lesz a többivel, a még nyomorultabbakkal, a még szerencsétlenebbekkel. Jól mondod, paj­tás, szemesnek áll a világ. Szelíden, barátságosan­ peregnek ajkáról a szavak, de ütései egyre súlyosabban puffannak az élelmes ember vállára. Most már nem nevet az sem. Nem érti a dol­got. Szemei riadtan merednek ki, ajkán meg­fagy a mosoly." — De hát... de hát... dadogja tiltakozva. Még kétszer csattan rajta a kovács ökle, aztán felugrik az élelmes ember, átveti magát a pad támláján, és árkon-bokron keresztül elmenekül a szemünk elől. Vincze szaktárs a kabátját igazgatja magán és csak úgy a fogai között mormolja maga elé: — Nem üthettem agyon, mert amilyen élel­mes, biztosan ingyentemetést kapott volna. 1944 A munkások és alkalmazottak kereseti és állami pótadója 1944. évi január hó 1 -től Az 5530/1943. M. E számú rendelet (megjelent a „Budapesti Közlöny" 1943. évi december hó 19-iki, 285. számában­ módosítja az alkalmazottak állami pótadóját. Ezen módosítás figyelembevételével közöl­jük az alábbiakban az 1944 évi január hó 1-től fize­tendő kereseti és állami pótadók összegeit, illetve a két adónem együttes összegét. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a fenti rendelet értelmében az alkal­mazottak nyugtabélyegilletéke 1944. évi január hó 1-től megszűnik, mivel annak összege az állami pót­­adóban már benn foglaltatik. Eszerint nyugtabélyeg­­illeték címén 1941. évi január hó 1-től a munkavál­lalók keresetéből külön levonásnak nincs helye. éB. úCn U 2-73­­.a8 ff1 *3 v 3 2$ 1 ffa a S .M 3 cd .3 -70*01 t? aj S3 S­E *o ja tó ZlO IS .■ A kereseti adótételek alkalmazása során a maga­sabb fokozatok alkalmazásával járó adótöbblet tv­m lehet nagyobb, mint az előző fokozatot meghaladó jövedelem fele Ugyanattól a munkáltatótól hetenként vagy ha­vonként kifizetett mindenfajta illetményt összevon­tan kell adó alá vonni. önállóan kell adó alá vonni: a) a lakáspénz vagy természetbeni lakás (ha a heti illetményt élvezőknél havonta, a havi illetményt élvezőknél negyedéven­ként fizetik), b) évenként legfeljebb két részletben fizetett részesedés, félévi, évi mérlegpénz stb., c) a december havában kifizetett karácsonyi segély és d) azok a természetbeni járandóságok, amelyek a ter­mészetüknél fogva nem heti vagy havi részletekben kerülnek kiszolgáltatásra, mint például az alkalma­zottak tüzelőszer- vagy ruhajárandósága. HUH—25 —.10 -.05 —.15 80.01—100 —.4« —.26 —66 3* —.15 -.0« —21 120 —60 —28 —.88 35 —.20 -.28 —48 140 -.80 1.18 1.98 4» -.25 -.34 —.59 160 1— 1.40 2.4« 15 -.30 -.40 -.70 180 1.20 1.60 2.80 50 -.40 —.52 -.92 210 1.60 2.10 3.70 73 —.50 1.05 1.55 330 2.­4.30 6.20 60­­.60 1.n 1.81 240 2.40 4.90 7.30 65 —.70 1.37 2.07 260 2.80 5.50 8 3. 70 —.80 1.53 2.33 280 2.20 2.10 9.30 75 -.90 1.70 2.60 300 3.60 6.80 10.40 80 1— 2.39 3.39 320 4— 9.60 13.60 85 1.10 2.61 3.71 340 4.0 10.50 14.90 90 1.20 2.82 4.02 360 4.80 11.30 16.10 95 1.30 3.08 4.38 380 5.20 10.30 17.40 100 1.45 3.36 4.81 400 5.80 13.40 19.20 105 1.60 3.63 5.23 429 6.40 14.60 21— 110 1.75 4.02 5.77 440 7— 15.80 22.80 115 1.90 4.70 6.30 460 7.60 17— 24.60 120 2.05 4.85 6.90 480 8.20 18.40 26.60 115 2.20 5.12 7.38 500 8.80 19.60 28.40 130 2.35 6.61 8.96 520 9.40 23.90 35.30 135 2.50 7.10 9.60 510 12.— 27.50 37.50 140 2.65 7.48 10.13 560 10.60 29.— 39.60 145 2.80 7.86 10.66 580 16.20 30.60 41.80 150 3— 8.25 11.25 600 12.— 32.50 44.50 161 3.25 10.55 13.80 610 13.— 42.70 55.70 170 3.50 16.78 13.28 680 14— 45.80 59.80 180 4— 12.95 16.951 720 760 16— 51.80 67.89 190 4.50 14.63 19.13 18— 58.40 76.40 200 5— 16.10 21.10 800 20— 64.40 84.40 210 5.50 17.63 23.18 840 32— 70.80 92.80 200 6.­10.15 25.15 880 21.— 76.80 100.80 2­10 6.50 20.83 27.33 930 26— 83.20 109.20 240 7.— 22.30 29.30 960 28— 89.20 117.20 250 7.50 23.90 31.40 topo 30— 95.20 125.20

Next