Magyar Vasmunkások Lapja, 1944 (5. évfolyam, 1-5. szám)
1944-02-15 / 2. szám
2. oldal MAGYAR VASMUNKÁSOK LAPJA ▼dt foglalkoztatva, amely munkáltató, üzem a családpénztár kötelékébe tartozott és gyermeknevelési pótlékra igényjogosult “gyermekei vannak, gyermeknevelési pótlékot kap, ha eltűnt vagy hadifogságba került, a háború megszűnését követő három évig, ha előbb haza nem kerül és leszerel, vagy előbb holttá nem nyilvánítják. Ezek a rendelkezések, mondja a 7310/1942. számú kormányrendelet, azokra a személyekre is alkalmazandók, akiktől a gyermeknevelési pótlékot a katonai szolgálatot követő harmadik hónap eltelte után elvonták. I- ■ . ■ —■ I .1.1 ....... - Munkáskérdések a főváros közgyűlésén A január hónapban tartott fővárosi közgyűlés ismét alkalmat adott arra, hogy a szocialista törvényhatósági bizottsági tagok a közüzemi alkalmazottak érdekében felszólaljanak és a fennálló bajokra orvoslást kérjenek. Pásztor Imre szaktárs, a közüzemi munkások titkára a beteg munkások táppénzkiegészítése ügyében szólalt fel. Farkas Ákos tanácsnok a felszólalásra adott válaszában közölte, hogy az elhangzott kívánságnak eleget fog tenni. Intézkedik majd aziránt is, hogy a kiegészítést sürgősen kifizessék. Pásztor szaktáns ezután a fővárosi kórházak munkabérszabályzatának végrehajtása tárgyában terjesztett elő interpellációt. A szabályzatot a múlt év augusztus 1-én mindenütt végrehajtották, csak a főváros kórházaiban nem, holott azóta már több mint egy félév is eltelt. Most, amikor arról van szó, hogy a szabályzatot a kórházakra vonatkozóan végrehajtják, ennek nem lehet az a következménye, hogy a kórházi órabéres munkások más üzemek munkásaival szemben hátrányt szenvedjenek. Kérte, hogy a munkabérkülönbözetét a múltévi augusztus 1-től folyósítsák. Kérdezi: Valn-e tradomása a polgármesternek arról, hogy a főváros fcóríházalíba® a jzaffármester által még a mult év auguazma javában kiáltott munkabérszabályzatot a mai napig nem hajtották végre! Hajlandó-e a polgármester mlfedvodni aziránt, hogy a mukábérszabályzatot, úgy mint a többi fővárosi illemekben és Intézményekben történt, a urúlt év augusztus 1-i hatállyal sürgősen ■végrehajtsák Farkas Ákos tanácsnok közölte, hogy a szabályzatnak a közkórházakra való végrehajtását technikai okok hátráltatták. Ezek az akadályok most elhárultak és a polgármester úgy határozott, hogy a változott munkabéreket a múltévi augusztus 1-től visszamenően fizetik ki. A választ a közgyűlés tudomásul vette. WOLF HENRIK A vasasgyász» benső érzésével adjuk hírül szaktársainknak azt aszomorú hírt, hogy Wolf Henrik szaktársunk, a vasas-mozgalom e lelkes harcosa január hó 25-én 72 éves korában váratlanul elhunyt. A mai fiatal szaktársak közül csak kevesen ismerték Wolf szaktársat, mert mozgalmi tevékenysége nagyrészt a Szövetség megalakítása és az azt megelőző időkre esik. Azon harcosok közé tartozott, akiknek az élete már kora ifjúkoruktól kezelve összeforrt a munkásmozgalommal. Már mint vasöntőtanonc egyik segítő szaktársa volt Teszársz Károly szaktársnak, Szövetségünk első elnökének és megalapítójának azzal, hogy a szaklap széthordását vállalta. Mint Teszársz-tanítvány felszabadulása után külföldi vándorútra indult, ahol a német vezetők szakszervezeti munkájának volt lelkes csodálója. Hazatérve vándordíjáról, ismét Teszársz szaktársnak lett lelkes munkatársa és a német szaklapnak is írt, esetről-esetrecikkeket. De ugyanekkor az öntők mozgalmában is közvetlenül részt vett. 1900-ban Wolf szaktárs már mint az öntőszakegylet vezetőségi tagja szerepelt. Fiatalsága hevében nem ismert határrt az agitációnál. E£ okból a gyárosok feketelistára tették és így munkát egyetlenegy gyárban sem kapott. így került be mint tisztviselő a dob utcai Munkaeldersegélyző Egyletbe, ahol még nagyobb tere nyílott a szervezeti munkában. E funkció mellett sokat dolgozott az öntők szakegyletében. Az öntőknek a Szövetségünkbe való beolvadása körül isó érdemeket szerzett. A Szövetség első vezetőségében mint jegyző szerepelt és az ő nevéhez fűződik Szövetségünk első alapszabályainak kidolgozása is. A Bánffy-korszakban folyó üldözés őt sem kímélte. Az akkori szokásnak megfelelően ő isbekerült a bűnösök fénykénül barnába. 107-ben, mikor a Munkásbetegsegélyző és a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár egyesült, az utóbbinak lett tisztviselője, mely tisztségben igen nagy segítségére volt beteg szaktárcáinak ügyeik elintézésében. Az OTI-autonómia megcsonkítása következtében mint szocialistát őt is nyugdíjba helyezték és ezidő óta visszavonultan élt Remetekertvárosban. Wolf szaktársat február 4-én helyeztük örök nyugalomra a kerepesi úti temetőben a szak- és elvtársak nagy részvéte mellett A sírnál Szövetségünk, a Szociáldemokrata Párt és az OTI nyugdíjas tisztviselői nevében Kruppa Rezső szaktárs vett megható beszédben búcsút Wolf szaktárstól. * Emlékét kegyelettel megőrizzük. A szakszervezeti hűség nem valami elcsépelt jelszó, hanem a" gazdasági fölszabadulásért küzdő munkás öntudatos elhatározásához, a sapkámat leveszem, csuda buta pofát vágok, még a fejem is oldalt hajtom, hogy annál szánalmasabban nézzek ki. Nevetve mutatja nekünk, hogyan csinálta. — Azután elkezdem a dumát. Nagyságos aszszony kérem, ne tessék haragudni, elvesztettem a jegyemet. Alig állok a lábamon, olyan éhes vagyok. Tessék adni nekem egy adag tésztát kivételesen. Majd segítek a mosogatásnál. A nagysága végignézett rajtam, aztán csak intett a szakácsnak és már pucoltam is ki a tésztával. Gyorsan bekaptam és odaálltam megint a colt végére, mert persze a jegy bent volt a kabátom belső zsebében. Hát mikor bejutok,,nem megismer a spinné? — Hiszen maga éppen most volt itt, jegy nélkül vitte el az ebédet. No én erre felvettem a prépofát. — Kikérem magamnak a gyanúsítást. Itt van a jegyem, erre kötelesek ebédet adni. Semmi közöm hozzá, hogy másnak jegy nélkül mérik az ételt. Ezért még bajuk is lehet, ha valaki feljelenti az elöljáróságon. Csúnyán nézett rám a nagysága, a szakács meg majdnem végigvágott a hátamon a kanállal, de a tésztát kiadták másodszor is. Én nem döglök éhen, az biztos. Élelmes vagyok. Ő jót nevet az eseten, mi mélyen hallgatunk. Nézem a többi szaktársakat, látóim ugyanazt érzik, amit én. Undor és szánalom váltakoznak tekintetükben. " — Hát a lakást miből fizeted? — veti oda egyikünk a kérdést. — Ajjé, az semmi, haszonra dolgozom. — feleli gyorsan és fölényesen az élelmes ember. Szeme felcsillan, mert érzi, hogy most megint brillírozhat. — Tudni kell, hogy én vicc vagyok az Angyalföldön. Hát így a lakás ingyen van. Ami munka akad, azt elvégzi az asszony. Én ilyesmivel nem bajlódom. Csak nem fogok lépcsőt, kapualjat súrolni. — Elseje előtt aztán elmegyek a plébániára. Felkeresem a papot. Aztán megint leveszem a sapkát,a fejem oldalt hajtom, a hangom remeg az elérzékenyedéstől, amíg leadom a dumát. Régi mese, de mindig beválik. A feleségem a kórházban van, öt gyermekem van, a legkisebb négyhónapos. Nincs betevő falatunk sem és holnap az utcára dobnak, ha nem fizetem ki a lakbért. Egyik hónapban a katolikusokhoz ! Egy élelmes ember — Novella — Élelmesnek lenni nem bűn, nem is szégyen. Magunkfajta munkásembereknél, akikhez mindenkor olyan gyéren gurult a garas, egyenesen előfeltétele annak, hogy a létért vívott mindennapos küzdelemben megállhassuk valahogyan mi is a helyünket. Ötletesnek, találékonynak kell lennünk mindnyájunknak a munkában, a termelésiben és azon túl, magánéletünkben is, másképpen felkopik az állunk. Ámde van az élelmességnek olyan formája is, ami csúnya, visszataszító, sőt egyenesen undorító az ép erkölcsi érzésű munkás előtt. A törtető, a közösség szempontjait semmibevevő, önérzetnélküli típusra gondolunk, amely éppen ezen keresztül már alig,tartozik a munkásosztályhoz, kiesett abból, lumpenproletárrá változott. Együtt ültünk kint a téren a padon. A harmincas évek elejének legsúlyosabb, válságtól terhes hónapjait éltük akkor. Munkanélküli vasasok lepték el a tereket. Így voltunk mi is hatan-heten, köztünk ő is, az élelmes ember. Aznap negyedkiló szilvát ebédeltünk egy darab kenyérrel, mert nem volt jegyünk a „Sipőcz-konyhára“. Az élelmes embernek is rongyos volt a ruhája és lábának nagyujja láthatóan kilógott ócska cipőjéből. Általában ha valaki elment mellettünk, nem igen találta volna ki, hogy pont ő a legélelmesebb, vagy páne, hogy ő az egyetlen élelmes ember közöttünk. Ez a kiváló tulajdonsága pillanatnyilag csak abban nyilvánult meg, hogy ő vitte a szót a társaságban és ha már beszél, miért ne beszélne önmagáról? — Én nem, én nem fordulok fel éhen, — hangoskodott. — Én nem olyan fából vagyok faragva. Én segítek magamon. Egy szem rothadt szilvát halászott elő a stanicliból, szagolgatta, nyomkodta, azután bekapta hirtelen. — Tegnap is lemegyek a konyhára, hát látom, hogy káposztáskockát főztek. No, gondolom magamban. Fair legyek, ha ebből nekem nem jut dupla adag. Odamegyek a nagyságúmegyek, másikban a reformátusokhoz, azután sorra a többihez. Mindig és mindenütt beválik a trükk. Csak egyszer dobtak ki a zsidóktól, mert ott is levettem a sapkám, amiből látták, hogy nem tartozom oda. Kétrét görnyed ültében, a hasát fogja, úgy nevet saját élelmességén és a kellemetlen epizódon is, hogy a zsidóktól kidobták. — Na és arra nem gondolsz, hogy valaki, akinek a felesége tényleg a kórházban van és tényleg öt gyereke van, miattad esetleg tényleg az utcára kerül? — veti oda neki csaknem durván, viszafojtott dühhel egyikünk. — Hát mit csináljak? — kérdi az élelmes ember. — Szemesnek áll a világ, mindenki a maga hasznát nézi. — Igaza van — mondja Vincze szaktárs, ki jó ismerősöm a Szövetségből. Keményöklű, hajlíthatatlanul gerinces kovács. Megdöbbenek. Hát őt is megtörte a nyomor, a munkanélküliség testet-lelket romboló tétlensége? De a szteme mást mond, az szikrázik a dühtől, a visszafojtott indulattól. — Igazad van, csuda élelmes ember vagy, pajtás és jópofa, hallod-e? Csendesen lép oda az élelmes emberhez, egészen közel hozzá, hogy az szinte mozdulni sem tud. És ahogy beszél hozzá, vállára vereget, hogy elismerését még világosabban fejezhesse ki. Igen ám, de minden veregetés egy fokkal erősebb, mint az előbbi. Az ötödik mondatnál már nem vereget, hanem ver. — Jó pofa vagy, mondom. Mi közöd hozzá, mi lesz a többivel, a még nyomorultabbakkal, a még szerencsétlenebbekkel. Jól mondod, pajtás, szemesnek áll a világ. Szelíden, barátságosan peregnek ajkáról a szavak, de ütései egyre súlyosabban puffannak az élelmes ember vállára. Most már nem nevet az sem. Nem érti a dolgot. Szemei riadtan merednek ki, ajkán megfagy a mosoly." — De hát... de hát... dadogja tiltakozva. Még kétszer csattan rajta a kovács ökle, aztán felugrik az élelmes ember, átveti magát a pad támláján, és árkon-bokron keresztül elmenekül a szemünk elől. Vincze szaktárs a kabátját igazgatja magán és csak úgy a fogai között mormolja maga elé: — Nem üthettem agyon, mert amilyen élelmes, biztosan ingyentemetést kapott volna. 1944 A munkások és alkalmazottak kereseti és állami pótadója 1944. évi január hó 1 -től Az 5530/1943. M. E számú rendelet (megjelent a „Budapesti Közlöny" 1943. évi december hó 19-iki, 285. számában módosítja az alkalmazottak állami pótadóját. Ezen módosítás figyelembevételével közöljük az alábbiakban az 1944 évi január hó 1-től fizetendő kereseti és állami pótadók összegeit, illetve a két adónem együttes összegét. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a fenti rendelet értelmében az alkalmazottak nyugtabélyegilletéke 1944. évi január hó 1-től megszűnik, mivel annak összege az állami pótadóban már benn foglaltatik. Eszerint nyugtabélyegilleték címén 1941. évi január hó 1-től a munkavállalók keresetéből külön levonásnak nincs helye. éB. úCn U 2-73.a8 ff1 *3 v 3 2$ 1 ffa a S .M 3 cd .3 -70*01 t? aj S3 SE *o ja tó ZlO IS .■ A kereseti adótételek alkalmazása során a magasabb fokozatok alkalmazásával járó adótöbblet tvm lehet nagyobb, mint az előző fokozatot meghaladó jövedelem fele Ugyanattól a munkáltatótól hetenként vagy havonként kifizetett mindenfajta illetményt összevontan kell adó alá vonni. önállóan kell adó alá vonni: a) a lakáspénz vagy természetbeni lakás (ha a heti illetményt élvezőknél havonta, a havi illetményt élvezőknél negyedévenként fizetik), b) évenként legfeljebb két részletben fizetett részesedés, félévi, évi mérlegpénz stb., c) a december havában kifizetett karácsonyi segély és d) azok a természetbeni járandóságok, amelyek a természetüknél fogva nem heti vagy havi részletekben kerülnek kiszolgáltatásra, mint például az alkalmazottak tüzelőszer- vagy ruhajárandósága. HUH—25 —.10 -.05 —.15 80.01—100 —.4« —.26 —66 3* —.15 -.0« —21 120 —60 —28 —.88 35 —.20 -.28 —48 140 -.80 1.18 1.98 4» -.25 -.34 —.59 160 1— 1.40 2.4« 15 -.30 -.40 -.70 180 1.20 1.60 2.80 50 -.40 —.52 -.92 210 1.60 2.10 3.70 73 —.50 1.05 1.55 330 2.4.30 6.20 60.60 1.n 1.81 240 2.40 4.90 7.30 65 —.70 1.37 2.07 260 2.80 5.50 8 3. 70 —.80 1.53 2.33 280 2.20 2.10 9.30 75 -.90 1.70 2.60 300 3.60 6.80 10.40 80 1— 2.39 3.39 320 4— 9.60 13.60 85 1.10 2.61 3.71 340 4.0 10.50 14.90 90 1.20 2.82 4.02 360 4.80 11.30 16.10 95 1.30 3.08 4.38 380 5.20 10.30 17.40 100 1.45 3.36 4.81 400 5.80 13.40 19.20 105 1.60 3.63 5.23 429 6.40 14.60 21— 110 1.75 4.02 5.77 440 7— 15.80 22.80 115 1.90 4.70 6.30 460 7.60 17— 24.60 120 2.05 4.85 6.90 480 8.20 18.40 26.60 115 2.20 5.12 7.38 500 8.80 19.60 28.40 130 2.35 6.61 8.96 520 9.40 23.90 35.30 135 2.50 7.10 9.60 510 12.— 27.50 37.50 140 2.65 7.48 10.13 560 10.60 29.— 39.60 145 2.80 7.86 10.66 580 16.20 30.60 41.80 150 3— 8.25 11.25 600 12.— 32.50 44.50 161 3.25 10.55 13.80 610 13.— 42.70 55.70 170 3.50 16.78 13.28 680 14— 45.80 59.80 180 4— 12.95 16.951 720 760 16— 51.80 67.89 190 4.50 14.63 19.13 18— 58.40 76.40 200 5— 16.10 21.10 800 20— 64.40 84.40 210 5.50 17.63 23.18 840 32— 70.80 92.80 200 6.10.15 25.15 880 21.— 76.80 100.80 210 6.50 20.83 27.33 930 26— 83.20 109.20 240 7.— 22.30 29.30 960 28— 89.20 117.20 250 7.50 23.90 31.40 topo 30— 95.20 125.20