Vegyi Ipar, 1902 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1902-05-25 / 1. szám
2. oldal. E szerzők kísérleteiből kitűnt ugyanis, hogy a zsírszurkok bizonyos körülmények között készült alkoholaetheres extraktumában a kiextrahalt zsírszurkok zsírsavai és esterei annyira felhalmozódnak, hogy az extractumban kényelmesen meghatározhatók. A meghatározott sav- és eszerszámok sokkal magasabbak, mint a petróleummaradékok megfelelő számai, bennek tehát nagyon jó kritériumát találjuk az említett szurokfajok megkülönböztetésének. A vizsgálat kivitelére az alábbi eljárás a legajánlatosabb : A szurok 20 grammnyi mennyiségét 80 cm/ aetherrel kiextraháljuk, úgy, hogy visszafolyó hűtővel felszerelt lombikban főzzük, azután az aetheres oldatot 96%-os alkohollal elegyítve, az oldott anyagokat leválasztjuk, majd a folyadékot lefiltráljuk és alkoholaetherrel kimossuk a szűrön összegyűlt csapadékot. Az aetheres oldat bepárologtatása után a maradék súlyát megmérve, benne, aetheres oldatban, mely kevés alkoholt is tartalmaz, a sav- és esterszámot határozzuk meg a következő módszerekkel : a savszámot bio normalluggal való titrálás útján, az esterszámot pedig úgy, hogy az oldatot bepárologtatjuk, 25 cm8 alkoholos lúggal és 25 cm3 benzollal V* óráig forraljuk, s a lúg fölöslegét normálsósavval való titrálás után mérjük vissza. Mint ismeretes, a savszám az 1 gr. anyag szabad zsírsavtartalmának közömbösítésére szükséges káliumhydroxid mennyiségét jelenti mgrammokban, az esterszám pedig az 1 gr. anyagban foglalt esterek közömbösítésére szükséges káliumhydroxid mennyiség mgrammokban. E két szám összege az elszappanosítási számot adja. A titrálásoknál alkatikéket használjunk indicator gyanánt 2%-os oldatban, mely savaktól sötétkék, lúgoktól piros szint ölt; a szinteacktiv és az átmenet tehát nagyon éles. Ezzel a módszerrel minden nagyobb laboraoriumi berendezés nélkül czélt érünk s a módzer biztos is. Ipari mérgezések. A franczia munkáshivatal nem régen egy figyelemre méltó tanulmányt adott ki, melynek czélja egyrészt a franczia kereskedelmi minisztériumban újonnan felállított iparegészségtani bizottságnak anyagot szolgáltatni, másrészt pedig a sokféle ipari segédanyagok által előidézett veszélyek ismeretének terjesztését előmozdítani. Az ipari üzemeknél feldolgozás alá kerülő fontosabb mérgek a következő csoportokba foglalhatók : ólom, réz, horgany és higany; arsen és phosphor; benzin, nitrobenzin; anilin, petroleum, kátrány, terpentin, vanília, illatszer, kender, tea; pikrinlégsav, dohány; a különféle kénösszetételek; szénoxid és szénsav; végül állati termékekben található mérgek. E lajstrom azonban még távol sem nyújt kellő felvilágosítást arra nézve, hogy az említett mérges anyagokat feldolgozó foglalkozási ágak, valamint a munkásoknak a száma, mily nagy? A fent említett tanulmány nem kevesebb, mint 111 olyan foglalkozási ágat sorol fel, amely az ólom feldolgozása közben ólommérgezést okozhat. Igen sok más iparágnál is az ólom az egészségre nézve ártalmas módon már egy idő óta behatóan küzd. A higanyt 24 iparágnál használják, ezek között a legnevezetesebb az izzólámpák újabb előállítási módja, melynél a körték légüressé tételének folyamata alatt higanyt használnak, ami a higanymérgezés eseteit nagy mértékben szaporította. Ugyancsak számos iparágnál előfordulhat az ersenmérgezés is. Az említett tanulmány 27 olyan iparágat említ fel, melyek között a legveszélyesebb a festékipar. A benzingőzöknek, valamint ehhez hasonló anyagoknak, u. m. nitrobenzin kátrány, vaselin, terpentin stb. belélegzése szintén igen egészségtelen. A vérszegénységet és szélhüdést okozó, s gyakran halálos kimenetelű benzinmérgezéshez hasonló az anilinmérgezés, amely akut vagy krónikus formában jelentkezik s epileptikus görcsöket és álomkórt idéz elő. Schweitzban, Angliában, Francziaországban és Németországban a törvényhozás munkásvédelmi szempontokból a veszélyes iparágak tekintetében már számos intézkedést állapított meg, mindazonáltal ez államokban is a törvényhozásnak e tekintetben még igen sok a tennivalója. A veszélyes mérgekkel dolgozó iparágak száma igen nagy, s tulajdonképen mindenikre nézve külön megfelelő egészségügyi rendszabályok lennének fellállítandók. Mindazonáltal a különleges munkásvédelmek alapelvei általánosságban mindenütt azonosak. Elsősorban hathatós szellőztetés útján kell gondoskodni a levegő felújításáról, s a termeket a portól mentesíteni, mivel a mérgezés, VEGYI IPAR származzék az akár gőztől, akár a portól, legtöbb esetben a légzőszerveken keresztül történik. Valamennyi veszélyes iparüzemnél kívánatos a legnagyobb tisztaság, külön mosdó- és fürdőtermekről, valamint ruhaszekrényekről való gondoskodás, úgyszintén a munkatermektől elkülönített éttermek. Az említett óvintézkedésektől eltekintve, az érdekelt köröknek feladatát képezi a különböző mérges anyagoknak az ipar körében való használatát teljesen kiküszöbölni, az ipari vegytan pedig igen háladatos szolgálatot tesz, ha azoknak megfelelő ártalmatlan anyagokat való helyettesítéséről gondoskodik. Sok tekintetben ez már sikerült is, amennyiben például a phosphornak a gyufagyártásnál való alkalmazása a legtöbb államban már törvényileg el van tiltva. Ugyancsak, amennyire lehetséges, kiküszöbölendő, vagy legalább megszorítandó az ólomfehér, ólom, higany, arsen s más hasonló mérges anyagoknak a különböző iparüzemeknél való feldolgozása is. A franczia kormány e tekintetben jó példával járt elől, amennyiben állami munkák teljesítésénél az ólomfehér használatát eltiltotta, arra alapítva tilalmát, hogy az ólomfehérnek a horganyfehérrel való helyettesítése, tekintve, hogy ennek keresztülvitele a technika szempontjából nem ütközik nehézségekbe, egészségügyi szempontból föltétlenül kívánatos. A szén közvetlen átváltozása gyémánttá írta : Ludwig Albert dr. Az elektromos és a sugárzó energia között fennálló leglényegesebb viszonyok egyikének folyománya azon természeti törvény, mely szerint az átlátszó elemi testek az elektromosságot nem vezetik. Ezen törvényszerűséget a szén különféle módosulataiba való átváltoztathatóságának kritériumául használtam fel. Ha tehát a szén valamely folyamat következtében gyémánttá alakult, ezen átalakulás elektromos vezetőképességének megszűnéséről felismerszik, ami megfelelő mérőeszközökkel könnyen bebizonyítható volt. Továbbá még azon feltevésből indultam ki, hogy allotrop átalakulás egyszerű hőmérsék-változással, közönséges vagy nagyobb nyomáson, majdnem minden esetben bekövetkezik. Nincs arra példa, hogy chemiai hatásokon kívül, "egy ilyen elemnek valamely módosulata a hőmérsék fokozásával vagy csökkenésével előállítható ne volna. Minden olyan esetben, amelyben a reactiót más testek előnyösen befolyásolják, végeredményképen az átalakulás hőmérsékének csökkenése következik be, így a jód a vörös phosphor előállításánál a jóval alacsonyabb hőmérséken való átalakulást közvetíti. Esetünkben a vas vörös izzáson a szénnel, mint gyémánttal alkot vegyületet, amit Pepys gyémánttal érintkezésbe hozott izzó vas-drótnak aczéllá való átalakításával mutatott be. Közvetlenül graphittá a szén csak jóval magasabb hömérséken alakítható. Kísérletileg bebizonyítottam, hogy e reactiókban igen erős gáznyomáson (8100 atm.-nyi nyomásokat is alkalmaztam) a gyémánt vörös-izzó vas jelenlétében alacsonyabb hömérséken, ilyen anyagok közvetítése nélkül azonban csak a szén olvadásának hőmérsékén képződik. Csavaralakban meghajlított vas drótot retorta-széni porába ágyaztam, majd magas nyomású hydrogén-atmosphaerában elektromos árammal a vörös izzásig hevítettem. A vezetőképes szén okozta csekély ellenállás az áram alkalmazása után néhány perccel a vasdrót ellenállásának értékéig fokozódott. A vasdróttal érintkező szén tehát vezetőképességét elvesztette. Alapos vizsgálattal egyes széndarabkákon, a gyémánthoz hasonló physikai tulajdonságokkal (keménység, fajsúly, fénylőrés) bíró, fénylő kristálykák jelenlétéről győződtem meg. A vasdrótban levő szén nagyobb része szintén gyémánttá változott. Igen különös volt a kristálykák jellemző külseje; erősen forradásszerű felületükkel a Moissan-féle gyémántokra emlékeztettek. Ilyen alacsony hőmérséken a reactió feltétlenül a vas hatására következett be. Ha vas nélkül, egymagában akarjuk a szenet gyémánttá alakítani, akkor azt igen nagy nyomású atmosphaerában meg kell olvasztanunk, amint ezt számos kísérlettel bebizonyítottam. Ezenkívül azt, hogy a tüzes-folyós szén nem vezetőképes, tehát gyémánt, szintén beigazoltam. Az alkalmazott nyomásokon fémivfény segítségével a szén könnyen megolvad és lencsenagyságú, rendkívül kemény, a természetes gyémánt kristály alakjához hasonló gömbökké alakul. E reactió előreláthatólag hivatva van arra, hogy az alapján majdnem nagyban előállított gyémánt ilyenformán a természetes gyémánttal versenyezzék, noha ez eljárás bizonyos, alkalmas eszközökkel azonban könnyen leküzdhető nehézségekkel jár, amelyekről annak idején majd megemlékezem. _________ 1. szám. Műszaki és vegyes jegyzetek. A petróleum explodálásáról. Általánosan elterjedt, de épen annyira téves nézet az, hogy a petróleum meleg hatására, tehát ha pl. a petróleumlámpa meleg helyen áll, explodál. Igaz ugyan, a petróleum már közönséges hőmérsékletnél is párolog, ám a petróleumgőzök csak akkor gyúladnak meg, ha láng éri őket. A petróleum gőzei ezenkívül még lánggal érintkezve is csak akkor gyúladhatnak meg, ha hőmérsékletük a petróleumgőzök gyúladási hőmérsékletét elérte. És ennélfogva maga a meleg sohasem teszi ki a petróleumot az explosió veszélyének, hacsak égő láng nincsen közelében. Csepfolyós szénsav, mint húskonzerváló szer. A franczia hadügyi kormány már régebben folytat kísérleteket a csepfolyós szénsavnak húskonzerválásra való felhasználhatósága tekintetében. Újabban e kísérletek úgy látszik sikeres eredményekhez vezettek, amennyiben a franczia kormány rendeletet bocsátott ki, a húsnak folyékony szénsavval való konzerválására. A folyékony szénsavat a konzerválandó hús izomrostjai közé fuvatják be, majd a húst 5—7 kgr. ps darabokra aprítva, még természetes meleg állapotában konyhasóval és egyéb rothadást megakadályozó anyagokkal bedörzsölik. Káliumhypermanganat mint fehérítő anyag. A dhlórmész fehérítésre való alkalmazásának hátránya, hogy a fehérítendő anyag rostjait megtámadja. Ezért használható előnyösebben fehérítés czéljaira a kaliumhypermanganat, melynek ilyen rostokat megtámadó sajátsága nincs. Újabban a a kaliumhypermanganatnak len, gyapjú és cellulózé fehérítésre való alkalmazása épen ez előnyös okokból mindegyre terjed. Alkohol ipari alkalmazásáról. Az alkoholt újabban kiterjedten kezdik alkalmazni fűtés és világítás czéljaira nemcsak a háztartásban és laboratóriumokban, ahol ez már régen divatos, de az iparban is. Vasúti kocsik és utczák megvilágítására egész sereg készülék van már szerkesztve, sőt sok városban, különösen németországi városokban (Boroszló, Braunschweig, Königsberg) már ilyen berendezésű a világítás. Érdekes szerkezetű a legújabb bélnélküli alkohol izzólámpa, melyet lakások világítására kezdenek alkalmazni, melynek lángja szép fehér fényű, de nem anynyira intenzív, mint az Auer égő, tehát a szemnek sokkal kellemesebb. Ez a lámpa 24 óra alatt csak 11. alkoholt fogyaszt és ennélfogva olcsóbb, mint a vele egyforma fényerősségű petróleumlámpa. Nem ritkák most már az alkoholkályhák és tűzhelyek sem, melyek a gázkályhákat akarják pótolni olyan helyeken, hol kényelmes és czélszerű fűtésről van szó, de világító gáz nem áll rendelkezésünkre. Új kaucsuk. Egy amerikai feltaláló most azon dolgozik, hogy a Rocky-Muntain erdeiben nagy mennyiségben található, úgynevezett „greasewood“-fának a nedvéből kaucsuknemű anyagot állítson elő, mely az indiai kaucsuknak semmivel sem álljon mögötte. Eljárása a következő: A fa kérgének eltávolítása után az egész tömeget két henger között összesajtolják, azután egy edényben elhelyezve, carbonbisulfid állandó hatásának teszik ki, minek folytán egyenletes, meglehetősen magasfokú hő fejlődik. Azután az edély folyékony tartalmát lecsapolják és az így nyert folyadékból nyerik a kaucsukot akkér, hogy a folyadék a nagy hő következtében elpárolog és egy barna tömeg marad vissza, amelyet aztán behengerelnek. Ez a kaucsuk ugyanoly tulajdonságokkal bír, mint az indiai, csupán kellemes, balzsamos illata által különbözik attól. Nickelaluminium-ötvözet. Számtalan kísérletet végeztek már, hogy az alumíniumnak fémekkel való összeolvasztása útján használható ötvözeteket állítsanak elő. Amennyiben azonban kénytelenek voltak az aluminiumtartalmat nagyon is csökkenteni, csak olyan ötvözetekhez jutottak, melyek az aluminium főelőnyével, nagy könnyűségével már nem bírtak. A könnyebb aluminiumötvözetek közül leginkább a magnesiummal készült tűnt ki, de úgy látszik, hogy laboratórumi előállításakor észlelt kedvező sajátságai a gyakorlatban nem váltak be. Újabban a Berlin mellett lévő reinickendorfi Minkin-féle éezműveknek sikerült alkalmas olvasztó kemenczékben az 1450°on olvadó nickelt a 600—700°-on olvadó alumíniummal ötvözetté összeolvasztani. Ezen nikkelaluminium-ötvözet fajsúlya 28, tehát a fém-alumíniumnál alig valamivel nagyobb és keresztmetszetének egy-egy mm2-e 14 kg. megterhelést bír el. Jól feldolgozható, könnyen lemezekké hengerelhető és dróttá nyújtható. Savaknak igen jól ellenáll, levegőn nem változik, nem oxidálódik, nem rozsdásodik , igen fényesre csiszolható és ilyenkor ezüstszínűvé válik. Glycerin alkalmazásával az ötvözet igen jól alakítható.