Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1940 (2. évfolyam, 1-11. szám)

1940-02-01 / 2. szám

A VEGYI IPAR ÉS KERESKEDELEM dióaktivitás nagy felfedezői közé tartozik, vele szemé­lyesen volt találkozóm. Ügy a híres Marconival Castel­­gandolfoban, ahol bemutatta rövidhullámú rádió­kísérleteit. — Ezek voltak főbb eseményeim utazásaim alkal­mából, ahol sohasem mulasztottam el, hogy gazdasági és egyéb intézetek mellett a fizikai és kémiai nagyfon­­tosságú intézeteket meg ne tekintsem. — Amint látja, — mosolyog a nagyszerű előadó az üveg a legnehezebb matéria, mert átlátszósága folytán rendkívül nehéz fizikai tulajdonságait vizsgá­lat tárgyává tenni. Érdemes vele foglalkozni. A rönt­gen-diagrammok segítségével lehetett némi felvilágo­sítást kapni az üveg belső szerkezetére vonatkozólag, de ott sincs még végleg eldöntve, hogy ez az anyag a legkisebb alkatrészeiben, tehát a molekulákban és az atomokban (amint összetevődik) kristályos, vagy egy szilárd folyadék. A legújabb kutatás egy torzult kris­tályos rácsot állapított meg az üveg submikroszkópikus szerkezetében. — Mit is mondjak tovább . . . érdekli? Természetesen, semmi jobban, mert még soha nem találkoztam olyan tudóssal, aki annyi ihlettség­­gel beszélt volna az anyagáról, mint doktor József Fe­renc vegyész. S alig győzöm jegyezni rögtönzött elő­adását: az üveg előállításához három főanyag szük­séges: kovasav, mész, alkáliák. Az üveganyag össze­állítása rengeteg kísérletet, türelmet, gondot és nem csekély költséget is követel. Az emberiség története két­féle üveget ismer: természetes és mesterséges üveget. A természet a vulkáni kitörések alkalmával vulkáni üveget, obszidiánt termelt és az ősember a kései jég­korszakban — úgy húsz-harmincötezer évvel ezelőtt! —­ obszidiánból készítette kezdetleges eszközeit. A fö­níciaiak, amikor tüzet raktak a fövényben, a hamu vegyülvén a homokkal, — úgy állítja a legenda — a tűz folytán üveggé olvadt, így jutottak volna rá, hogy ezt az új anyagot hogyan kell előállítani. — Heit nem érdekes-e, — emeli föl hirtelen a hangját, — hogy ma, a huszadik század közepén, a technika, a mechanika, az emberi tudás fénykorában új anyagot akar és keres az emberiség, miután már túl van a huszadik század legfontosabbján is, az alu­míniumon ... és hallatlanul érdekes, hogy ez az új anyag ismét az — üveg! Feltétlenül a jövő anyaga, építészeti szempontból is és nagyon sok helyről ki fogja szorítani a különböző fémeket. Mintha szózatként hangzanék, amint fölemel­kedve mondja: — Az új korszak igazi és legfőbb anyaga az üveg lesz! Föltétlenül és vitathatatlanul ez, a kérdés kon­túrjai már világosan jelzik is. Igen, az új korszak legeslegnagyobb problémája mégis csak az üveg, ezt kell teh­át megfognunk, ezt a feladatot kell megolda­nunk, hogy az üveg elfoglalhassa a méltó helyét az emberiség javára, egy tökéletesebb életlehetőséget adva. Rettentően nehéz a feladat, de így szép és bizo­nyos vagyok, meg fogjuk oldani! — Amint mondottam, kétfajta üveg van: A szer­vetlen, amely különböző szilikátokból állítható elő. A szerves csoport az úgynevezett műgyanták és a kon­denzációs és polimerizációs készítmények. Itt vannak a húgysavas üvegek, a carbamid gyanták, a műselyem, az amerikai plexi üveg. Ezekkel az anyagokkal a ké­miai iparban, a söriparban helyettesítenek fémvezeté­keket. A szervetlen üvegeknek az a hátrányuk, hogy bármilyen jól hűtött üveg, ott, ahol a csövek egymás­sal összeköttetnek, nem érintkezhetnek egymással, mert húzó és nyomó feszültségek lépnek föl és ezáltal a vezeték megrepedhet, tehát mozgó összeköttetések kellenek, amelyek megnehezítik a helyzetet. Ez a ne­hézség a műgyantáknál kiesik. A hivatásos művész, homlokán és szemeiben a fölfedezők intuíciójával, nyilatkozott meg s ahogy egy percre elhallgatott, tisztelettel kértem: — Fenség, valamely kísérletéről mondjon vala­mit. — Semmit, nekem is van műhelytitkom. Műhely­titkot nem szabad elárulni, legalább is addig, amíg a keresett anyagok teljesen el nem készültek. És hiába árulunk el műhelytitkokat, papíron lényegesen más, a híres recept, ha a gyakorlatban akarjuk alkalmazni, egyszerre megint más lesz és csak az tudja elmagya­rázni a kísérletet, vagy a végrehajtás menetét, aki az anyaggal foglalkozott. A műhelytitkot respektálni kell, azt hiszem nem tévedek. És nevet. Újabb kérdés: mióta foglalkozik inten­zíven az üveggel? — 1922. óta. Természetszerűleg az üveggel szer­vesen egybefüggő minden ügy, találmány, kísérlet, megoldandó probléma is lehet. Sokszor bizonyos tu­dományok mellékvágányai vezethetik az embert a fő­irány megoldásához közelebb. — Érdekes anyag az üveggyapot, mit egyébként Pazsiczky magyar vegyészmérnök talált fel s a külföl­diek szakadatlanul tökéletesítik. A hang- és hőszige­telést üveggyapottal adják meg, az üveg ki fogja szo­rítani a téglát, a cserepet, sőt a fémet is sok-sok, hihe­tetlenül sok vonatkozásban. Az üveg aktuális, mint építő­anyag, az üveg — m­egismétlem, mert ez a ref­rén, — az új korszak legnagyobb problémája. Hogy micsoda fantázia van ebben, csak egy példát: már tisz­tán szerves anyagokból, szilikátüveg nélkül állítanak elő üvegszerű anyagokat Rohm német vegyész fölfe­dezése nyomán. — A világító festékek problémájával is foglal­kozom, nagyon fontosakká lehetnek légvédelmi szem­pontból, ha olyan világító időtartamra és intenzitásra sikerül hoznunk azokat, hogy szobákat bevilágítsa­nak. Ezek tulajdonképen fényaccumulátorok, ame­lyek bizonyos hatékony fémek igen kis mennyiségű hozzáadásával fel tudják magukba venni a napfényt, vagy egyéb fényt, azáltal, hogy a bentlévő bizonyos anyagok elektronjai a fénybehatás folytán kitéríttet­­nek pályáikból és kitérésük alkalmából az abszorbált fényt kiadják magukból, azaz energiájuk fénye vál­tozik, amikor visszatérnek régi pályájukba. Ez is na­gyon hálás téma, de rendkívül nehéz. Azért hasznos légvédelmi szempontból, mert zsebben vihető és füg­getlen a mindenféle vezetékektől és elemtől.­­ A kísérletezésnek nagyon fonák oldalai van­nak, ne felejtsük el, elméletben esetleg a legtisztábban láthatunk valamit, de amíg az ügyet gyakorlatilag megoldjuk, sok csalódás, sok szenvedés éri az embert. Rendesen az észrevétlen és előre számításba nem vett apró akadályok akasztják meg legjobban a kutatót. Ezek az összehozandó anyagok természetében lehet­nek, de lehetnek a technikai felszerelés előre nem lá­tott hiányosságaiban. Föltalálni valamit? Elméletileg gyönyörű a terv, szinte „biztos“,­­ de a kísérleteknél rá kell jönnünk, hogy csalódtunk. A nagy tudással rendelkező vegyészmérnök ismeri a kitaposott utakat, de ha azokon marad, akkor mit se talál fel. Más is kell, mindenekelőtt fantázia és bátorság,­­ ezekkel kezdődik a feltaláló. A feltalálás tulajdonképpen sta­­fétafutás, mint minden úttörő munka. Sokszor évtize­dekig pihennek egyes problémák, valaki, sőt egy kor­szak sírba vitte őket és aztán jönnek új emberek, fel­veszik a stafétát és egész új szempontokból indulva ki, viszik tovább a találmányt. Új, helyesebben ismeretlen útra kell lépni, utat vágni, műfogásokat alkalmazni, — ez a legnehezebb, pedig ezzel kezdődik a talál­mány. Eszembe jut, hogy dr. vitéz József Ferenc királyi herceg a Magyar Feltalálók Országos Szövetségének is az elnöke (tiszteletbeli elnök Szent-Györgyi Albert, a

Next