Vegyi Ipar és Kereskedelem, 1940 (2. évfolyam, 1-11. szám)
1940-02-01 / 2. szám
A VEGYI IPAR ÉS KERESKEDELEM dióaktivitás nagy felfedezői közé tartozik, vele személyesen volt találkozóm. Ügy a híres Marconival Castelgandolfoban, ahol bemutatta rövidhullámú rádiókísérleteit. — Ezek voltak főbb eseményeim utazásaim alkalmából, ahol sohasem mulasztottam el, hogy gazdasági és egyéb intézetek mellett a fizikai és kémiai nagyfontosságú intézeteket meg ne tekintsem. — Amint látja, — mosolyog a nagyszerű előadó az üveg a legnehezebb matéria, mert átlátszósága folytán rendkívül nehéz fizikai tulajdonságait vizsgálat tárgyává tenni. Érdemes vele foglalkozni. A röntgen-diagrammok segítségével lehetett némi felvilágosítást kapni az üveg belső szerkezetére vonatkozólag, de ott sincs még végleg eldöntve, hogy ez az anyag a legkisebb alkatrészeiben, tehát a molekulákban és az atomokban (amint összetevődik) kristályos, vagy egy szilárd folyadék. A legújabb kutatás egy torzult kristályos rácsot állapított meg az üveg submikroszkópikus szerkezetében. — Mit is mondjak tovább . . . érdekli? Természetesen, semmi jobban, mert még soha nem találkoztam olyan tudóssal, aki annyi ihlettséggel beszélt volna az anyagáról, mint doktor József Ferenc vegyész. S alig győzöm jegyezni rögtönzött előadását: az üveg előállításához három főanyag szükséges: kovasav, mész, alkáliák. Az üveganyag összeállítása rengeteg kísérletet, türelmet, gondot és nem csekély költséget is követel. Az emberiség története kétféle üveget ismer: természetes és mesterséges üveget. A természet a vulkáni kitörések alkalmával vulkáni üveget, obszidiánt termelt és az ősember a kései jégkorszakban — úgy húsz-harmincötezer évvel ezelőtt! — obszidiánból készítette kezdetleges eszközeit. A föníciaiak, amikor tüzet raktak a fövényben, a hamu vegyülvén a homokkal, — úgy állítja a legenda — a tűz folytán üveggé olvadt, így jutottak volna rá, hogy ezt az új anyagot hogyan kell előállítani. — Heit nem érdekes-e, — emeli föl hirtelen a hangját, — hogy ma, a huszadik század közepén, a technika, a mechanika, az emberi tudás fénykorában új anyagot akar és keres az emberiség, miután már túl van a huszadik század legfontosabbján is, az alumíniumon ... és hallatlanul érdekes, hogy ez az új anyag ismét az — üveg! Feltétlenül a jövő anyaga, építészeti szempontból is és nagyon sok helyről ki fogja szorítani a különböző fémeket. Mintha szózatként hangzanék, amint fölemelkedve mondja: — Az új korszak igazi és legfőbb anyaga az üveg lesz! Föltétlenül és vitathatatlanul ez, a kérdés kontúrjai már világosan jelzik is. Igen, az új korszak legeslegnagyobb problémája mégis csak az üveg, ezt kell tehát megfognunk, ezt a feladatot kell megoldanunk, hogy az üveg elfoglalhassa a méltó helyét az emberiség javára, egy tökéletesebb életlehetőséget adva. Rettentően nehéz a feladat, de így szép és bizonyos vagyok, meg fogjuk oldani! — Amint mondottam, kétfajta üveg van: A szervetlen, amely különböző szilikátokból állítható elő. A szerves csoport az úgynevezett műgyanták és a kondenzációs és polimerizációs készítmények. Itt vannak a húgysavas üvegek, a carbamid gyanták, a műselyem, az amerikai plexi üveg. Ezekkel az anyagokkal a kémiai iparban, a söriparban helyettesítenek fémvezetékeket. A szervetlen üvegeknek az a hátrányuk, hogy bármilyen jól hűtött üveg, ott, ahol a csövek egymással összeköttetnek, nem érintkezhetnek egymással, mert húzó és nyomó feszültségek lépnek föl és ezáltal a vezeték megrepedhet, tehát mozgó összeköttetések kellenek, amelyek megnehezítik a helyzetet. Ez a nehézség a műgyantáknál kiesik. A hivatásos művész, homlokán és szemeiben a fölfedezők intuíciójával, nyilatkozott meg s ahogy egy percre elhallgatott, tisztelettel kértem: — Fenség, valamely kísérletéről mondjon valamit. — Semmit, nekem is van műhelytitkom. Műhelytitkot nem szabad elárulni, legalább is addig, amíg a keresett anyagok teljesen el nem készültek. És hiába árulunk el műhelytitkokat, papíron lényegesen más, a híres recept, ha a gyakorlatban akarjuk alkalmazni, egyszerre megint más lesz és csak az tudja elmagyarázni a kísérletet, vagy a végrehajtás menetét, aki az anyaggal foglalkozott. A műhelytitkot respektálni kell, azt hiszem nem tévedek. És nevet. Újabb kérdés: mióta foglalkozik intenzíven az üveggel? — 1922. óta. Természetszerűleg az üveggel szervesen egybefüggő minden ügy, találmány, kísérlet, megoldandó probléma is lehet. Sokszor bizonyos tudományok mellékvágányai vezethetik az embert a főirány megoldásához közelebb. — Érdekes anyag az üveggyapot, mit egyébként Pazsiczky magyar vegyészmérnök talált fel s a külföldiek szakadatlanul tökéletesítik. A hang- és hőszigetelést üveggyapottal adják meg, az üveg ki fogja szorítani a téglát, a cserepet, sőt a fémet is sok-sok, hihetetlenül sok vonatkozásban. Az üveg aktuális, mint építőanyag, az üveg — megismétlem, mert ez a refrén, — az új korszak legnagyobb problémája. Hogy micsoda fantázia van ebben, csak egy példát: már tisztán szerves anyagokból, szilikátüveg nélkül állítanak elő üvegszerű anyagokat Rohm német vegyész fölfedezése nyomán. — A világító festékek problémájával is foglalkozom, nagyon fontosakká lehetnek légvédelmi szempontból, ha olyan világító időtartamra és intenzitásra sikerül hoznunk azokat, hogy szobákat bevilágítsanak. Ezek tulajdonképen fényaccumulátorok, amelyek bizonyos hatékony fémek igen kis mennyiségű hozzáadásával fel tudják magukba venni a napfényt, vagy egyéb fényt, azáltal, hogy a bentlévő bizonyos anyagok elektronjai a fénybehatás folytán kitéríttetnek pályáikból és kitérésük alkalmából az abszorbált fényt kiadják magukból, azaz energiájuk fénye változik, amikor visszatérnek régi pályájukba. Ez is nagyon hálás téma, de rendkívül nehéz. Azért hasznos légvédelmi szempontból, mert zsebben vihető és független a mindenféle vezetékektől és elemtől. A kísérletezésnek nagyon fonák oldalai vannak, ne felejtsük el, elméletben esetleg a legtisztábban láthatunk valamit, de amíg az ügyet gyakorlatilag megoldjuk, sok csalódás, sok szenvedés éri az embert. Rendesen az észrevétlen és előre számításba nem vett apró akadályok akasztják meg legjobban a kutatót. Ezek az összehozandó anyagok természetében lehetnek, de lehetnek a technikai felszerelés előre nem látott hiányosságaiban. Föltalálni valamit? Elméletileg gyönyörű a terv, szinte „biztos“, de a kísérleteknél rá kell jönnünk, hogy csalódtunk. A nagy tudással rendelkező vegyészmérnök ismeri a kitaposott utakat, de ha azokon marad, akkor mit se talál fel. Más is kell, mindenekelőtt fantázia és bátorság, ezekkel kezdődik a feltaláló. A feltalálás tulajdonképpen stafétafutás, mint minden úttörő munka. Sokszor évtizedekig pihennek egyes problémák, valaki, sőt egy korszak sírba vitte őket és aztán jönnek új emberek, felveszik a stafétát és egész új szempontokból indulva ki, viszik tovább a találmányt. Új, helyesebben ismeretlen útra kell lépni, utat vágni, műfogásokat alkalmazni, — ez a legnehezebb, pedig ezzel kezdődik a találmány. Eszembe jut, hogy dr. vitéz József Ferenc királyi herceg a Magyar Feltalálók Országos Szövetségének is az elnöke (tiszteletbeli elnök Szent-Györgyi Albert, a