Villamfelszerelők, Műszerészek és Látszerészek Lapja, 1938 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2 VILLÁMFELSZERELŐK MŰSZERÉSZEK ÉS LÁTSZERÉSZEK LAPJA iparosság panaszai és kívánságai sem nyerhetnek mindig hivatalos részről annyi méltánylást és támogatást, mint amennyit a kézművesrend fejlődése érdekében joggal elvárhatnánk. Az ipartestületi megmozdulásoknál tehát mindig tekintettel kell lenni a magasabb szempontokra is és be kell látnunk azt, hogy egyoldalú intézkedések meghozatala ellentétben állana a gazdasági élet egyetemes érdekeivel. Merem állítani, hogy ipartestületünket kezdeményezéseiben mindenkor ez a komoly megfontolás vezette és ennek köszönhető, hogy számos megmozdulásunkat komoly siker követte. Az élet szakadatlan küzdelmek és megalkuvások, sikeres harcok és kudarcos sikertelenségek láncolata. Tárgyilagosan bírálni csak az tud, csak annak az ítéletét fogadhatjuk el értékmérőnek, aki a sikerek és a kudarcok mélyén egyaránt mindig a jószándékot és önzetlenséget, s a segíteni vágyó akarat meglétét kutatja. A közeljövőben tisztújításra gyűl egybe az ipartestület egyeteme. Becsüljük meg egymást és az általunk képviselt magas színvonalú műszaki iparágakat azzal, hogy ne az elért eredmények lekicsinylésével, a szakmai tekintélyek sárbarántásával, a gyűlölet és a harag lángnyelveivel igyekezzünk erkölcsi javainkat felperzselni és az ipartestületi belbékét megbontani, hanem fogjunk össze a becsületes munka megbecsülésében, az egymás iránt hirdetett és valóban átérzett szeretet jegyében mindnyájunk jobb jövőjének és ezáltal ipartestületünknek is hűséges szolgálatában. E programnak beillő célkitűzés megvalósításához kérem a jövőben is az ipartestület minden egyes tagjának a segítségét és támogatását. Az egymás iránt érzett szeretet és megbecsülés jegyében mondjunk búcsút a küzdelmekkel telitűzdelt 1937. esztendőnek és induljunk el tántoríthatatlan hittel és teremtő munkavággyal, s egyben sok bizakodással a sok ismeretlent magában rejtegető új esztendő útjain. elefttrogramosont! minden jó rádiókészülékhez ! TONALIT Rádió, Elektrotechnikai Ipari Kft. Budapest, VII., Rottenbiller Telefon, 144—489. Törvénymódosítással kell változtatni a tűrhetetlen balesetbiztosítási rendszeren Irta: ifj. Tóth Pál az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke A számtalan közteher, amely az iparosság vállaira nehezedik, erősen megbénítja a kisexisztenciák életlehetőségeit és az aránytalanul súlyos adók enyhítését minden alkalommal követelik az érdekképviseletek. Amíg azonban az állami és városi adók kulcsának megállapítása vagy változtatása mindenkor gondos törvényhozási munka, amelybe közvetve vagy közvetlenül beleszólhat az iparosság is, addig az OTI baleseti járulékai mindig meglepetésszerűen szakadnak az iparosok nyakába és anélkül, hogy számolhatnának azok összegszerűségével, máról-holnapra erősen felszökkenő arányban drágítják meg üzemüket és befolyásolják versenyképességüket. Egészen különleges és messzire kiható jelentősége van a legtöbb iparág szempontjából a baleseti biztosítási terheknek, amelyeknek mértékét az 1927. évi első Vass-féle törvényt ésaz annak nyomán kiadott rendeletek sohasem határozzák meg, előre kalkulálható, tehát az üzleti rezsibe beszámítható módon, hanem éppen ellenkezőleg a balesetbiztosítási díjakat mindig utólag róják ki és a törvény szerint a baleseti ágazat terheit az érdekelt munkaadók közt arányszámok szerint utólag osztják fel. Ez a felosztókirovó eljárás, a maga terhes előlegrendszerével, a legnagyobb méltánytalanságok melegágya és nem érdeke az OTI-nak sem. Feleslegesen terheli és a szó szoros értelmében elsorvasztja az üzemeket és annál több veszteséggel jár, minél inkább pusztulnak az üzemek azon idő alatt, amíg hozzájuk a hosszadalmas kivetési eljárás után a fizetési meghagyás vagy a behajtással megbízott végrehajtó eljut. A legtöbb üzem már régen fenn sem áll, amikor évekkel előbb végzett munkaalkalmai után a baleseti járulékot rajta behajtani akarják vagy sokkal kisebb keretek közt dolgozik, mint eredetileg és éppen nem áll módjában régebbi munkáslétszáma arányában baleseti járulékot fizetni. Igaz a díjak tetemes része behajthatatlan marad, az OTI baleseti ágazatának deficitje nőttön-nő és az így felszaporodó hiányt évente újból fel kell osztani a munkaadók közt. A baleseti járulékszámítás szövevényes rendszere az u. n. veszélyességi táblázaton alapszik. Köztudomású, hogy az ötévenként újra kiszámítandó veszélyességi arányszámokat feltüntető legutóbbi táblázat érvénye az 1936. év végén megszűnt és ekkor újabb öt évre szóló megállapítás vált szükségessé. Az előbb említett utólagos kirovási rendszerben leli magyarázatát az a tény, hogy az újabb ú. n. VI. veszélyességi táblázat, amelynek érvénye visszamenőleg 1937. év január elsejétől számítódik és 1941. december 31-ig tart, csak a legutóbbi hetekben lett köztudomású, mert az OTI vezetősége csak szeptemberben döntött ebben a kérdésben és a belügyminisztérium csak most tehette közzé az új táblázatot. Felhördült az egész iparosság közvéleménye azon aránytalanságok, méltánytalanságok és elviselhetetlen terhek miatt, amelyeket ez a nemrég nyilvánosságra hozott táblázat magában rejt.