Viz és Világitás, 1912 (2. évfolyam, 15-23. szám)

1912-08-01 / 15. szám

□ □□□ kutakról általában. (Utánnyomás tilos.) Jó ivó és gazdasági víz beszerzése egyike a leg­fontosabb követelményeknek. Jónak vagy tisztának általában véve az olyan vizet mondjuk, mely forrásból ered vagy kútból vétetik. Ez azonban nem mindig áll, mert mialatt a víz cső alakjában a föld felszínére ér, útjában a levegő tisztátlanságait magával ragadja, me­lyek azt tisztátlanná teszik. Az ilyen tisztátlanságok legtöbb esetben egyáltalán nem ártalmasak. A talajba való hatolása alkalmával a víz annak fertőzményeit oldja, melyek túlnyomóan mészvegyüle­­tekből állnak. Az ilyen mésztartalmú vizeket kemények­nek, míg az eső- és folyóvizet lágyaknak hívjuk. A lágyvizek ivásra alkalmatlanok, a keményvizek főzésre, mosásra nem használhatók. A gazdasági célokra szol­gáló víztől megköveteljük, hogy tiszta, színtelen és szagtalan, továbbá kellemes izü legyen. Az olyan víz, mely kellemetlen izü, szagú, vagy zavaros, szakértővel vizsgálat alá veendő, hogy tartalmaz-e az egészségre ártalmas anyagokat.­­ A vizet többnyire kutakból vesszük. Megkülöm­­böztetünk akna- és csöves kutakat. Előbbiek sülyesz­­­tett, utóbbiak fúrt kutak. Ha már csekély mélységben kifogástalan talajvízre bukkantunk, akkor az akna-kutak ajánlatosak. Az akna-kutak a csöves kutakkal szemben azon előnynyel bírnak, hogy a víz hőmérsékletét állandóan megtartják és a kút még ideiglenes használat esetén is állandóan friss vizet szolgáltat. Akna-kutak­­nál a víz gyakran érintkezik a levegővel és a falakon és a fenéken tapadó anyagokat magába veszi, melyek a víz minőségét károsan befolyásolhatják. Ha tehát akna-kutakból kifogástalan vizet nem kaphatunk, ez esetben majdnem mindig csöves kutat kell alkalmaz­­­nunk. A csöves kutak több, egymásba csavarolható, kovácsolt vasból készült csőből állanak, melyeket több­nyire döngölés által a vizet szolgáltató talajrétegbe be­hajtunk. A csövekben összegyűlő földrétegeket alkal­mas csövek segélyével távolítjuk el. Ha a vízszolgál­tató réteget elértük, a csöveken szűrőt sülyesztünk le, mely jól szitált kavicscsal van megtöltve. Azután a fúró csöveket eltávolítva a szűrőhöz kovácsolt vas­csövet erősítünk, mely a talaj felszínéig ér és a cső­nek felső végére szivattyút rácsavarolunk, amikor is a kút használatra kész. Futólagos céloknál pld. építéseknél, öntözéseknél, falusi lakóházaknál stb. az u. n. abesszinai vagy ame­rikai csöves kutak tesznek jó szolgálatot. Szivattyúk mindazon helyeken alkalmazandók, ahol a vízszolgál­tató talajréteg 7 m.-nél nem fekszik mélyebben a talaj színe alatt. Az ilyen kutak azonban csakis rozsdamen­tes helyeken, ill. épületekben és ott ajánlatosak, hol a vízszolgáltatás csak bizonyos ideig tart. Az abesszinai kutak szivattyúból és kovácsolt vas csőből állnak, melynek alsó vége lyukgatott és fém­szövettel bevont szűrővel van ellátva, felső vége pedig a szivattyúval van összecsavarolva. Miután a föld­­fúróval a helyszínen 1—3 m.-nyire előtúrtunk, a csövek rendszerint döngölés által, ritkábban csavarás útján oly mélyre sülyesztetnek, hogy a szűrőt a vízszolgáltató kavicsréteg teljesen körülvegye Most a szivattyút fel­­csavarolhatjuk és a csövek beverése folytán zavarossá lett vizet kellő mennyiségben kiszivattyúzzuk. A fel­állítást követő néhány óra múlva a kút már haszná­latba vehető. Ezen rendszer előnyei oly jelentékenyek, hogy azt eléggé ajánlani nem lehet. A víz mindig tiszta és friss, mert úgy a levegő hozzáférhetése, mint tisztában és ártalmas folyadékok beömlése ellenében teljesen védve van. Falazott vagy ásott legfölebb 7 m. vízállással biró kútnál nincs szükség szűrőre, hanem ekkor szívócső elegendő, mely talpszeleppel van ellátva Izzóharisnyák kezelésére vonatkozólag egy ismert szakember a következő utasítást adja: Az izzó testet a dobozból való kivétele alkalmával, soha sem szabad albest fülénél megfogni, mert azon a helyen könyen sza­kad, hanem megfelelő mozgással a dobozból a tenyérbe rázni. Nem mindenki tudja azt sem, hogy kolloctionált izzótestet nyomni nem szabad, mert a legcsekélyebb be­­horpadás vagy hajlítás helyén meggyújtás alkalmával törés áll elő. A gyújtás lehetőleg mindig az izzótestnek a láng­­zóra való elhelyezése előtt történjék, mivel ez esetben igen gyakran fordul elő, hogy az izzótest azon a helyen, ahol a lángzófejre támaszkodik, nem ég el kellőképen, aminek eredménye pedig az, hogy a lángzófejhez erősen hozzátapad. Ezen tapadás folytán azonban az izzótestnek összehúzódása meg van akadályozva. Ennek szükségszerű következménye viszont az, hogy az izzótest elszakad. To­vábbá nem szabad elmulasztanunk az izzótestet, miután a lángzóra tettük, néhány percig szabadon, vagyis az üveg­henger nélkül égni hagyjuk, mert ezáltal az izzótest bizo­nyos keménységet nyer s igy nem egykönnyen sérülhet meg. Nem ritkán előfordul az is, hogy az izzótestre nézve az első izbeni meggyújtás veszélyes. Ezért a lángot, miután a test üveghenger nélkül néhány percig égett, csak kicsinyre állítsuk, aztán a hengert helyére elhelyezve nyitjuk meg a csapot. Ezáltal megakadályozzuk a meg­gyújtás alkalmával a hengerben előforduló elkerülhetetlen OXYGEN, HYDROGÉN, NITROGÉN ÉS TELJES HEGESZTŐ ÉS VÁGÓ BERENDEZÉSEK LEGJOBBAN BEVÁLT SZABADALMAZOTT PISZTOLYAINKKAL a legjobb minőségben, versenyen kívüli legolcsóbb órák mellett szállit R­­-T. KELENFÖLD , ÚJPESt! Vezérképviselőség: DARVAS JÓZSEF ÉS TÁRSA BUDAPEST, IV., Veres Pálné­ utca 16. — Telefon 99­*43 TELEFON 10—76 EGYEDÜLI HYDROGÉN GYÁR ÉS A LEGNA­GYOBB OXYBESSYÁR MAGYARORSZÁGON. A m. Ip-1É k­­­r. Víz ÉS VILÁGÍTÁS. technológiai iparmúzeum □ 7. □ könyvtárának tulajdona.

Next