Viz és Világitás, 1928 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1928-03-01 / 1-2. szám
VÍZ ÉS VILÁGÍTÁS költséggel, a vállalkozóra azért, mert hasznát nem találja meg. Az olcsó építkezés és a vállalkozási haszon egyidejű növelése látszólag egymásnak ellentmondó kívánalmak, mégis azt állítom, hogy e két követelmény egyidejűleg teljesíthető. Az ehez vezető út a felesleges munkák és felesleges kiadások megszüntetése. A felesleges munkák közé számítandó, hogy ugyanazt a tervező munkát 56 cég végzi ma el. Felesleges, hogy a villamosítandó területet valamennyi cég beutazza, helyszíni tárgyalásokat folytasson. Felesleges, hogy egy vidéki pályázat ajánlatainak felbontására 10 cég képviselője és a szakértő Budapestről a helyszínére utazzanak, avégből, hogy a felbontott ajánlatokat a szakértő elvigye Budapestre, felülbírálásra. Felesleges, hogy amikor egy művelet több évi agitáció után eljutott odáig, hogy a kész szerződést a minisztérium jóváhagyja, sőt a szükséges hitel is megvan, kiderüljön, hogy a pénzügyminisztérium élő idő szerint nem engedélyez dollárkölcsönt s ezért az egész fáradság hiába volt, holott ha ilyfajta állásfoglalás nem kezeltetik hivatalos titokként, sok felesleges munka és költség megtakarítható. Felesleges kiadás, ha a cég üzletszerzője egyidejűleg ugyanarra a helyre megy agitálni, felesleges több költséget okoz a vezetékeknek út mellett való építése. Ellenben roppant szükséges és igen jövedelmező befektetés volna az, ha kiírás előtt egy hozzáértő magánmérnök a munkát teljesen kitervezné, kitűzné és kirajzolná, s ez alapon készítené el az anyagösszeállítást tervező mérnöki munkára, s nem a cégek tervezésével kapcsolatos szaktanácsadásra van szükség. Figyelembe véve, hogy a valamely munkával kapcsolatos előzetes költségek nemcsak a rendelést elnyerő céget, hanem annak versenytársait is terhelik, azt hiszem, helyesen becsülöm ezeket a munka értékének 5—10%-ára. Figyelembe véve az útmenti vonalvezetésről elmondottakat, nyilvánvaló, hogy olcsóbb építésre és több vállalkozói haszonra egyaránt telik. Ezen kívánatos eredmény elérésére egy út vezet csak, és ez a villamosítási tevékenység megszervezése. Szervezni kell egyrészt a hatóságok, másrészt a vállalkozók, végül a magánmérnöki kar munkáját. E tekintetben a kereskedelemügyi minisztérium egy irányban már intézkedett, nevezetesen elhatározta, hogy csak oly pályázatokat fog jóváhagyni, melyeknél az áramszolgáltatásra, a hitelbeszerzésre és az építkezésre külön-külön pályázat íratott ki. Ez intézkedés a vállalkozók közötti harc sok visszásságának megszüntetésére alkalmas és az áram- és pénzbeszerzés gondját levenné a vállalkozókról. Remélhetőleg e rendelkezés valóban végre is fog hajtatni. Készül, tudomásom szerint, egy háromszakaszos törvény, mely a használati és kisajátítási jogot biztosítja az erősáramú vezetékek részére. Mielőbbi megvalósítása kívánatos. Az elektromos áram szolgáltatásáról, vezetéséről és értékesítéséről szóló törvényjavaslattervezet, melyet első fogalmazásban miniszteri megbízásra még Stark Lipót, Jakobovits Dániel és dr. Vikár Géza készítettek el, mely azóta számos ankéten és átdolgozáson ment keresztül, melynek 1920—1921-es átdolgozását magam végeztem el, még ma is várja a törvényhozás elé való terjesztését. Az itt tárgyalt kérdések szempontjából a villamos telepeknek központi telekkönyvezésének elrendelése volna döntő fontosságú, mivel ezáltal a villamostelepek jelzálogkölcsönképesek lennének és értékállaguk kötvények kibocsátásának lehetne alapja. Az egyes áramfejlesztő telepekhez tartozó áramfogyasztó területeknek kijelölése, mely szintén a törvényben szabályozandó, az áramszolgáltató vállalatok között lefolyó harcot szüntetné meg. A közszállítási szabályrendelet ismertetett hiányosságainak megszüntetésére írt villamos közszállítási szabályrendeletre van szükség, melynek alábbi feladatokat kellene megoldania. A pályázatnak részletesen elkészített kivitelre kétségtelenül alkalmas részlettervek és anyagösszeírás alapján való kiírását, mely tervezést tervező irodával rendelkező és a szakmában tapasztalt magánmérnök végezte. Annak biztosítását, hogy a pályázaton csak oly ajánlattevők vonatnak be a versenybe, akiknek kétségtelen úgy mérnöki, mint anyagi készsége a munka kifogástalan elvégzésére. A munka kiadása előtt megállapítandó annak tényleges önköltsége, mert ezen alul a munka kiadása nemcsak erkölcstelen, hanem veszedelmes is: a közszállítási szabályzat nemcsak a közületek, hanem a vállalkozók jogait is védje meg. Nyilvánosan nyilvántartandó, hogy minden nagyobb munkánál az előirányzat és a tényleges építkezési költség hogy aránylottak egymáshoz. Rendezendő az előzetes költségek ügye. Rendezendő, hogy hogyan kaphatnak a közületek megfelelő tervező és építésvezető magánmérnököt. Végül tisztázandó, hogy az odaítélés a legolcsóbb ajánlattevőt illeti-e meg, vagy valamely más, külföldön bevezetett módszer alkalmazandó-e. Mindezen felül azonban a villamosításnak további közigazgatási szervezése is szükséges. Elsősorban nyilvánosságra kell hozni mindazokat az áramszolgáltató és építési feltételeket, valamint azokat a szerződésmintákat, végül azokat a hitelfeltételeket, melyeket a minisztériumok jóváhagyni hajlandók. Igen sok, költséges tárgyalás, futkosás, időveszteség és üres járási munka volna így megtakarítható. Természetszerűleg mind e rendelkezéseknél az uralkodó szempont a villamosítási mozgalom előbbrevitele, nem pedig annak fékezése kellene hogy legyen. Szükség volna arra, hogy az illetékes minisztériumok kitanítsák a megyéket, a szolgabírói hivatalokat és a községi elöljáróságokat, hogy a villamosítási mozgalom előbbrevitelére milyen intézkedéseket foganatosítsanak, s a községi képviselőtestületeket és megyei közgyűléseket hogyan nyerjék meg ez eszmének. Tized annyi energia, mint amennyit egy választási hadjáratnál felhasználnak, itt csodákat eredményezne. Legalább oly fontos, mint a kívánt hatósági intézkedések, amit az érdekeltségnek kell tennie. Habozás nélkül mondom ki, hogy az érdekeltség elsősorban a villamos vállalkozók munkafelosztására , kooperációjára van szükség. Hogy nem gondolok, amidőn ezt ajánlom az építtető közületek kihasználására, bizonyítom azzal, hogy a közszállítási szabályzatban érdekeletlen önköltség megállapítást kértem, melynek erkölcsi ereje úgy indokolatlanul alacsony, mint indokolatlanul magas árak ellen egyformán hatásos. Ily kooperáció úgy az előkészítő, mint az építőmunka célszerű irányítását s az elengedhetetlen polgári haszon biztosítását kellene hogy célozza. Bizonyára, lesznek olyanok, akiknek az a nézetük. 3