Viz és Világitás, 1928 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1928-03-01 / 1-2. szám

VÍZ ÉS VILÁGÍTÁS költséggel, a vállalkozóra azért, mert hasznát nem találja meg. Az olcsó építkezés és a vállalkozási haszon egy­idejű növelése látszólag egymásnak ellentmondó kívánalmak, mégis a­zt állítom, hogy e két követel­mény egyidejűleg teljesíthető. Az ehez vezető út a felesleges munkák és feles­leges kiadások megszüntetése. A felesleges munkák közé számítandó, hogy ugyanazt a tervező munkát 5­6 cég végzi ma el. Fe­lesleges, hogy a villamosítandó területet valamennyi cég beutazza, helyszíni tárgyalásokat folytasson. Fe­lesleges, hogy egy vidéki pályázat ajánlatainak fel­bontására 10 cég képviselője és a szakértő Budapest­ről a helyszínére utazzanak, avégből, hogy a felbon­tott ajánlatokat a szakértő elvigye Budapestre, felül­bírálásra. Felesleges, hogy amikor egy művelet több évi agitáció után eljutott odáig, hogy a kész szerző­dést a minisztérium jóváhagyja, sőt a szükséges hitel is megvan, kiderüljön, hogy a pénzügyminisztérium élő idő szerint nem engedélyez dollárkölcsönt s ezért az egész fáradság hiába volt, holott ha ilyfajta állás­­foglalás nem kezeltetik hivatalos titokként, sok feles­leges munka és költség megtakarítható. Felesleges kiadás, ha a cég üzletszerzője egyidejűleg ugyanarra a helyre megy agitálni, felesleges több költséget okoz a vezetékeknek út mellett való építése. Ellenben roppant szükséges és igen jövedelmező befektetés volna az, ha kiírás előtt egy hozzáértő magánmérnök a munkát teljesen kitervezné, kitűzné és kirajzolná, s ez alapon készítené el az anyagössze­állítást­ tervező mérnöki munkára, s nem a cégek tervezésével kapcsolatos szaktanácsadásra van szükség. Figyelembe véve, hogy a valamely munkával kapcsolatos előzetes költségek nemcsak a rendelést elnyerő céget, hanem annak versenytársait is ter­helik, azt hiszem, helyesen becsülöm ezeket a munka értékének 5—10%-ára. Figyelembe véve az útmenti vonalvezetésről el­mondottakat, nyilvánvaló, hogy olcsóbb építésre és több vállalkozói haszonra egyaránt telik. Ezen kívánatos eredmény elérésére egy út vezet csak, és ez a villamosítási tevékenység megszerve­zése. Szervezni kell egyrészt a hatóságok, másrészt a vállalkozók, végül a magánmérnöki kar munkáját. E tekintetben a kereskedelemügyi minisztérium egy irányban már intézkedett, nevezetesen elhatá­rozta, hogy csak oly pályázatokat fog jóváhagyni, melyeknél az áramszolgáltatásra, a hitelbeszerzésre és az építkezésre külön-külön pályázat íratott ki. Ez intézkedés a vállalkozók közötti harc sok visszássá­gának megszüntetésére alkalmas és az áram- és pénzbeszerzés gondját levenné a vállalkozókról. Re­mélhetőleg e rendelkezés valóban végre is fog haj­tatni. Készül, tudomásom szerint, egy háromszakaszos törvény, mely a használati és kisajátítási jogot biz­tosítja az erősáramú vezetékek részére. Mielőbbi meg­valósítása kívánatos. Az elektromos áram szolgáltatásáról, vezetéséről és értékesítéséről szóló törvényjavaslattervezet, me­lyet első fogalmazásban miniszteri megbízásra még Stark Lipót, Jakobovits Dániel és dr. Vikár Géza készítettek el, mely azóta számos ankéten és átdolgo­záson ment keresztül, melynek 1920—1921-es átdolgo­zását magam végeztem el, még ma is várja a tör­vényhozás elé való terjesztését. Az itt tárgyalt kér­dések szempontjából a villamos telepeknek központi telekkönyvezésének elrendelése volna döntő fontos­ságú, mivel ezáltal a villamostelepek jelzálogkölcsön­képesek lennének és értékállaguk kötvények kibocsá­tásának lehetne alapja. Az egyes áramfejlesztő telepekhez tartozó áram­­fogyasztó­ területeknek kijelölése, mely szintén a tör­vényben szabályozandó, az áramszolgáltató vállalatok között lefolyó harcot szüntetné meg. A közszállítási szabályrendelet ismertetett hiá­nyosságainak megszüntetésére írt villamos közszállí­­tási szabályrendeletre van szükség, melynek alábbi feladatokat kellene megoldania. A pályázatnak részletesen elkészített kivitelre kétségtelenül alkalmas részlettervek és anyagössze­írás alapján való kiírását, mely tervezést tervező irodával rendelkező és a szakmában tapasztalt ma­gá­nmérnök végezte. Annak biztosítását, hogy a pályázaton csak oly ajánlattevők vonatnak be a versenybe, akiknek két­ségtelen úgy mérnöki, mint anyagi készsége a munka kifogástalan elvégzésére. A munka kiadása előtt megállapítandó annak tényleges önköltsége, mert ezen alul a munka kiadása nemcsak erkölcstelen, hanem veszedelmes is: a közszállítási szabályzat nemcsak a közületek, hanem a vállalkozók jogait is védje meg. Nyilvánosan nyil­vántartandó, hogy minden nagyobb munkánál az előirányzat és a tényleges építkezési költség hogy aránylottak egymáshoz. Rendezendő az előzetes költ­ségek ügye. Rendezendő, hogy hogyan kaphatnak a közületek megfelelő tervező és építésvezető magánmérnököt. Végül tisztázandó, hogy az odaítélés a legolcsóbb ajánlattevőt illeti-e meg, vagy valamely más, külföl­dön bevezetett módszer alkalmazandó-e. Mindezen felül azonban a villamosításnak további közigazgatási szervezése is szükséges. Elsősorban nyilvánosságra kell hozni mindazokat az áramszol­gáltató és építési feltételeket, valamint azokat a szer­ződésmintákat, végül azokat a hitelfeltételeket, me­lyeket a minisztériumok jóváhagyni hajlandók. Igen sok, költséges tárgyalás, futkosás, időveszteség és üres járási munka volna így megtakarítható. Ter­mészetszerűleg mind e rendelkezéseknél az uralkodó szempont a villamosítási mozgalom előbbrevitele, nem pedig annak fékezése kellene hogy legyen. Szükség volna arra, hogy az illetékes miniszté­riumok kitanítsák a megyéket, a szolgabírói hivata­lokat és a községi elöljáróságokat, hogy a villamosí­tási mozgalom előbbrevitelére milyen intézkedéseket foganatosítsanak, s a községi képviselőtestületeket és megyei közgyűléseket hogyan nyerjék meg ez eszmé­nek. Tized annyi energia, mint amennyit egy válasz­tási hadjáratnál felhasználnak, itt csodákat ered­ményezne. Legalább oly fontos, mint a kívánt hatósági in­tézkedések, amit az érdekeltségnek kell tennie. Habo­zás nélkül mondom ki, hogy az érdekeltség elsősorban a villamos vállalkozók munkafelosztására , koope­rációjára van szükség. Hogy nem gondolok, amidőn ezt ajánlom az építtető közületek kihasználására, bizonyítom azzal, hogy a közszállítási szabályzatban érdekeletlen önköltség megállapítást kértem, mely­nek erkölcsi ereje úgy indokolatlanul alacsony, mint indokolatlanul magas árak ellen egyformán hatásos. Ily kooperáció úgy az előkészítő, mint az építő­munka célszerű irányítását s az elengedhetetlen pol­gári haszon biztosítását kellene hogy célozza. Bizonyára, lesznek olyanok, akiknek az a nézetük. 3

Next