Viz és Világitás, 1930 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-15 / 1-2. szám

VII. évfolyam, 1—2. sz. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én Budapest, 1930 január 15 A GÁZ, VILLAMOSSÁG. VIZ Felelős szerkesztő: Főmunkatársak : Szerkesztőség és kiadóhivatal: LAKATOS MIHÁLY Szerkesztő: HEGEDŰS MÁRTON ELŐFIZETÉSI DÍJAK: belföldre BECSEY ANTAL, BERNAUER IZIDOR DEMBITZ GYULA, DR. POGÁNY BÉLA WILLHEIM GUSZTÁV I Negyedévre ....................................... 6.— P i Negyedévre Félévre ............................................... 11.- P KÜLFÖLDRE Félévre .... I Egy évre ........................................... 20.— P * Egy évre .... 1930! VI., Podmaniczky rVl3? on: Aut. Lezárult az ó-esztendő. Sok remény, sok vára­kozás — de annál kevesebb a beteljesedés... A gaz­dasági dekadencia minden vonalon csak visszaesést váltott ki, jóllehet a statisztikai adatok ezt nem tün­tethetik fel mindenütt a való életnek megfelelően. A külkereskedelmi mérlegünk csökkenő passzivitá­sában például nemcsak a fokozódott belső ipari ter­melés jelentkezik — hanem feltétlen hozzájárul eh­hez a lefokozott életnívó és a lecsökkent fogyasztó­képesség. Ha valamely társadalmi egység jólétét, illetve életstandardját mérlegeljük, úgy nemcsak a külső megnyilatkozásokat kell figyelemmel kísérnünk, ha­nem a belső szimptomákat is. Ezek a belső szimp- tomák pedig minálunk, sajnos, fájdalmasak voltak és nem igen mondhatók kielégítőnek. De azt mond­hatná valaki, hogy minek tyúk módjára vissza­kaparni ... Jobb a „Tegnap“-ot a „Má“-val temetni, hogy nyugodtan tekinthessünk a „Holnap“ elé ... Igen, ha ez így volna, de vájjon elmúlik-e a „tegnap“ emléke és nem jár vissza a „holnap“ köntösében? ... Mert az egész ipari és kereskedelmi életünk vegetációja a bizonytalanság, a programtalanság, az aktivitás hiányának eredménye. Állandó és meg­ismétlődő panaszok, sérelmek, melyekre van orvos­ság, megoldás, de mintha csak varázslat alatt álla­nának, nem akarunk a helyes kivezető útra lépni. Az összes közgazdász, aki az ország termelési rendszerét ismeri és tanulmányozza, állandóan az építőipart akarja foglalkoztatni, lakásépítési akció­kat tervez, hogy e munkafolyamat megindításával az összipart és az egész kereskedelmet keresethez juttassa. Emissziókat tervez, azon vitázik, hogy helyes-e a külföldi tőkével építeni, produktív befek­tetés-e az építkezés, van-e lakáshiány, rentabilis-e az építkezés — és az összes elképzelhető és elképzel­hetetlen pro és kontra érveket sorakoztatja fel, hogy újabb akciókészséget provokáljon . . . De ugyanekkor — teljesen érthetetlen módon — megfeledkeznek a legtermészetesebb munkaalka­lomról — a tatarozási munkákról. Nem hisszük, hogy olyan sajtóorgánum volna, mely .többet foglal­kozott volna ezzel a kérdéssel, mint mi, de mégis, kénytelenek vagyunk folytonosan hangoztatni, hogy ez az egyetlen, helyes és kivezető út a folyamatos, termelőmunka megindítására. És hogy a tatarozási munkálatok mit jelentenek közgazdasági vonatkozásban, csak egy pár számadat­tal fogunk alábbiakban e kérdés komplexumára rá­világítani : Budapesten 22.016 felépítmény van, a lakások száma pedig 268.417. Ha most átlagos számítással azt mondjuk, hogy egy ház tatarozása évente 1000 pengőbe kerül, úgy ez mintegy évi 22 millió pengőt reprezentál: A laká­sok belső javítási munkálatai — ha lakásonként 50—60 pengőt számítunk évente — ugyancsak 14— 15 millió pengőt jelent. Ez a két tétel összesen 36—38 millió pengő évente — hatalmas összeg. Harminchatmilliós mun­kaalkalom, amely minden évben megismétlődik. Azt hisszük, hogy e két tételhez semmiféle ma­gyarázatot nem kell fűznünk. Hogy a kalkulációnk realitása mindenki előtt világosan álljon, még csak azt jegyezzük meg, hogy minden épület külső tatarozása mintegy 5—6 féle iparágat foglalkoztat, úgyhogy mindegyikre mint­egy 200 pengőt számíthatunk. A lakások belső berendezéseinek karbantartá­sára pedig havi 4—5 pengőt vettünk fel lakónként, úgyhogy ezen tételünk helyességéhez sem férhet kétség. Ezek után pedig még csak két törvényes rendel­kezésre akarjuk a figyelmet felhívni. Az első az „Építésügyi szabályzat“, a másik a „Lakásügyi sza­bályzat“. E két rendelet intézkedik fenti munkák el­végzéséről, szabályozza azok keresztülvitelének mód­jait. És jóllehet rendeleteink, törvényeink írják elő e munkálatok elvégzését, az építőiparosok ezrei

Next

/
Thumbnails
Contents