Viz és Világitás, 1931 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1931-01-15 / 1-2. szám

VÍZ és világítás telített levegő. A normális kellemes közérzet a levegő hőfokának megfelelő 30—60%-os párával való telí­tettségénél van meg.2) így pl +20°C levegő telítve 17.2 g/m3 páratartalmú, míg rendes viszonyok között cca 7—9.5 g/m3 páratartalmat kívánunk meg. Le kell szögeznünk azonban azt, hogy az egész­ségre nézve a túl száraz levegő minden körülmények között jobb hatással van, mint a túl nedves levegő. Ezt a davosi és algíri tüdőbetegszanatóriumok is bizonyítják. Ha a fűtendő helyiségek megfelelő és szakszerű fűtőberendezéssel készülnek, úgy teljesen felesleges a fűtőtestekre, illetve a helyiségekbe elpárologtató edényeket alkalmazni. Sőt nemcsak felesleges, hanem káros hatású is lehet, ha az elpárologtató edényeket nem a legtisztábban tartják, mivel így különböző kellemetlen szagokat terjeszthetnek s betegségek melegágyaivá válnak. Ha hideg tél alkalmával az épület fűtése nélkül a szobalevegő —20°C hőmérsékletű volna, s ezt a szokásos +20°C hőmérsékletre melegítjük, úgy a fel­melegedett levegő abszolút páratartalma állandó marad ugyan, de százalékos páratartalma lényegesen csökken, így a —20°C telített levegő páratartalma az előbbi táblázat szerint 1 g/m3, míg a + 20°C telí­tett levegő 17.2 g/m3 nedvességet tartalmaz. Ha tehát a — 20°C hőmérsékletű levegőt 4- 20/Celsius hőmér­sékletre melegítjük fel, úgy a levegő százalékos pára­­tartalma a 100% -os telítésről, -1- 100 , 6%-ra csökken. 17. A levegő megfelelő páratartalmát légfűtéseknél úgy szabályozzák, hogy az előmelegített levegőt egy permetezőkészüléken vezetik keresztül, mely a leve­gőnek a megfelelő páratartalmat szolgáltatja. Meleg­víz- és gőzfűtéseknél a fűtőtesteket úgy helyezzük el, hogy lehetőleg erős légkeringést idézzünk elő, mi­által jó szellőzést és a legtöbb esetben megfelelő páratartalmat kapunk. Ha a levegő páratartalma mindazonáltal kevés volna, úgy különleges higiénikus elpárologtatókat alkalmazhatunk. Ezek lehetnek gőzzel fűtött edények vagy pedig vízsugárkészülékek, melyekben a víz­sugár fémlemezlapokon törik meg. Vannak azonkívül a kerti locsolókhoz hasonló forgókészülékek is. A levegőben levő rossz szagokat pedig az ú. n. azo­­nizáló készülékkel feddhetjük el. Ily készülékeket pl. a budapesti MABI kórházakban is alkalmaztak. Megfelelően tervezett berendezéseknél a szoba­levegő óránként változik, illetőleg kicserélődik.3) Ez okból a fűtőtesteket az ablakok alatt szokták elhe­lyezni, hogy a kívülről betóduló hideg levegő felmele­­gíttessék, és ezáltal bár a légváltozás elég erős, az ú. n. huzatot kikerüljük. A központi fűtési berendezéseket sokan azért támadják, mert állítólag hiányzik a légcsere. Álta­lános nézet az, hogy míg a kályhafűtések a szoba levegőjéből nagymennyiségű levegőt szívnak el az égési folyamat táplálására, addig ez a központi fűté­seknél nem forog fenn, s így ezen helyiségek leve­gője — miután nem cserélődik ki — fülledtté, illetve romlottá válik. Vizsgáljuk meg, hogy ezen állítás mi­képpen fest a valóságban. Szolgáljon például egy kétszemélyes lakószoba. Idevágó vizsgálatok alapján tudjuk, hogyha a lakószoba levegője állandóan jó, úgy annak CCh tartalmának kisebbnek kell lenni, mint 1%04) és így személyenként és óránként 32 m3 friss levegőre van szükség. A szoba köbtartalmát 60 m3-el számíthatjuk általában. Ha szobalégköbméterenként 30 kcal/óra melegszükségletet számítunk,v­ úgy az összes melegszükséglet 60X30 X 1800 kcal/óra. Bár a Hütte 50%-os kályha-hatásfokot ad meg, mi biztonság okából csak 25%-kal számolunk, s így: 100 X­L800 _ 7200 kcal/óra 26 azaz 1 kilogram poroszszén/óra. Egy kilogram elemi szén légfelesleg nélküli elégetéséhez 8,89 m3 levegő szükséges.6) Az elégést háromszoros légfeles­leggel tételezve fel, a kályha 20 m3 levegőt von el óránként­­a szoba levegőjéből, azaz annak csupán a részét, míg az ablakok és ajtók által a szoba levegője kb. óránként egyszer kicserélődik. A szobalevegő kellemetlen „szárazságát” főleg az abban tartalmazott por okozza. A por lehet szer­ves és szervetlen eredetű. Lakásokban leginkább szerves eredetű por jön tekintetbe, mely por külön­böző eredetű, növénymaradékokból, állati kiválasztó­dásokból, bőrleválásokból, textilanyagokból, továbbá a bútorzat s a berendezési tárgyakból leváló szem­csékből áll. Tekintetbe jöhet még azonban az el nem égett szén és korommaradék is. A porban meg­találjuk azonkívül a betegségek csiráit és miazmáit is. Az ucca szervetlen pora (gránit, mészkő stb.), mely a szél által kavarodik fel, emeleti lakásokban nem igen jön tekintetbe, mert a porszemcsék saját súlyuknál fogva hamarosan leüllepednek. Szabályokat, hogy mennyi a levegő megengedett portartalma, a higiéniai irodalomban nem állítottak fel, miután úgy a pormennyiség, mint annak anyag­beli minősége s a szemcsék nagysága állandó válto­zásnak vannak alávetve s ezen tényezőktől a por ártalmasságának oka nem független. Németország­ban 32 városban végeztek méréseket; a városi levegő portartalma 0.6 és 3.5 mg/m3 között volt. A szobák portartalma többnyire lényegesen nagyobb, így pl. egy iskolateremben 17.5 mg/m3-ot, egy mozgókép­­színházban 16.62 mg/m3-ot is mértek.7) A fűtött helyiségekben lerakódó nagymennyi­ségű organikus por az, amely a levegő „szárazságá­nak” érzetét okozza. Őszkor a fűtés megkezdődése alkalmával, ha a kályhák, illetve a fűtőtestek nem voltak kellőképpen megtisztítva, azok fűtőfelületeinek felmelegedésekor kellemetlen szagot érzünk. De nem csupán ez tör­ténik, hanem az a benyomásunk is támad, hogy a levegő igen száraz, mert torkunkban nagymérvű szárazságérzet keletkezik. Ez a jelenség abban leli magyarázatát, hogy a kályhafelületeken lerakodott szerves eredetű porszemcsék roncsolva desztillálód­nak, ha fűtőfelületek — normális viszonyokat véve alapul — cca 70° Celsius hőmérsékletre felmeleged­nek.8) E desztilláció következtében illékony bomlási termékek (valószínűleg: ammóniák, furfurol stb.) keletkeznek, melyek a torokban levő nyálkahártyá­kat nagymértékben izgatják és szárazságérzetet kel­tenek bennünk, ügyelnünk kell tehát arra, hogy a kályhák fűtőfelületei a 70° Celsiust, azaz a kritikus hőmérsékletet ne lépjék túl. Ahol pedig ez nem le- 2) Hütte: III. kötet 379. old. Deutsches Hygienisches Museum, Dresden. 3) Körting: Heizung u. Lüftung. 4 Pettenkoffer: Annalen d. Chemie 1862—63. 1.5%°-ot állapít meg, mint megengedhető felső határt. 5) Hütte: III. kötet 364. old. 8) Taschenbuch f. Gaswerke 1929. 32—33. old. 7) Körting: Heizung u. Lüftung 47. old. 8) Hütte; III. kötet 353. old. 3

Next