Viz és Világitás, 1934 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-01 / 1-2. szám

2 léreket ér... a műhelyben néma csend van. Az inas­gyerek az iskolában, a jobb is, hisz úgy sincs mun­ka, csak szerszámot pucol, a forrasztókályhában már napok óta nem volt tűz, a nehéz forrasztóvasak régen megkoptak, törött a nyelük, törve a »lettwasser« té­gelye is és egy ujjnyi nagyságú forrasztóón hever az asztalkán egy ócska rongydarab társaságában, ta­talán ő is emlékein él forrasztóón úrral együtt, ami­kor még ő is díszes flanel pongyola volt 15 év előtt. A munkapadon rozsdásan, betegen tátong egy pár öreg satu, a fúrógép leszerelve a falhoz dűlve — új fú­rófej kéne hozzá, de miből, no meg, minek, hiszen úgy­is lefoglalta az adó, meg az OTI... . a szerszámoslá­dák elnyűtten, nincs rajtuk gurtni, mindegyik hi­ányos, vagy elhagyták, vagy ellopták, a raktár ajtaján nincsen már lakat, nincsen már mit bezárni, csak egy pár darab ócskavas a sarokban, amit az ócskás ingyen sem akart elvinni.... És szinte fázik a mester reggel lemenni­ a műhely­be, riadtan néz az ajtó felé, — ha nyílik — nem-e a végrehajtó... Hiszen a háziúr is megüzente, hogy feltétlen, legalább száz pengőt fizessen — nem tud már várni, neki is fizetni kell az adót, ha már le is mond a jövedelemről... És kilátás nincs munkára, mert ő nem tud a mai gyilkos versenyben kalkulálni már, ha saját ár­ban megy, akkor is drága, nem érti a dolgot, miből fizethet rá a másik, aki még 20 százalékkal volt ol­csóbb, mint ő... És milyen jó, ha eljön az este, hogy legalább le tud feküdni és a semmittevéstől elfáradt testét megpihentetheti... Mint egy film, pereg az élet, a tegnapelőtt, a teg­nap emléke elszáll, de itt van a mának keserves je­lenje, minden bajával, jajjával. És ha reggel, amikor szürkül, — mert úgy sem tud tovább aludni, — feléb­red, mégis valami halvány remény csillan benne, hogy talán mégis ma megkaphatja azt a fürdőszobabe­rendezést, amiről már 4 hete tárgyaltak. Igen, ő fel­megy, ma leköti, leengedi azt a 25 pengőt, nem baj ha semmit sem keres, hat tíz pengőt rá is fizet, —­ de legalább van valami munka, egy hétig van mit csinál­ni és addig talán akad valami más... Igen, 1934. küszöbén elvállaljuk a munkát, ha rá is fizetünk, mert legalább lehet dolgozni és felej­teni a múltat és bízni, remélni a »Holnapiban, mert talán akad valami más... Kell, muszáj — hiszen mindenütt — nehezen bár, de vajúdik a világ, forr, sisteregj, mert megbolygatták a termelés rendjét, beskatulyázták, beautarchiázták az alkotó munkát és megcsonkították a törzset, hiá­nyoznak a karok, a lábakat levágták, de mégis dobog a szív, a vér cirkulál, a csonka test él, mert élni akar! És bárhogyan politizálnak, bármennyire verik a világ­vezérek a háborús »tam-tamdobokat«, e vészhan­gokon túl messzire kicsendül a munka ütemének a ha­rangoknál is ércesebb muzsikája... Mert ez és egye­dül a produktív munka az, amely e világrend fenn­maradását biztosíthatja. Ez a hitünk, a meggyőződé­sünk, erős, mindennél erősebb bizodalmunk. És ez az év, az 1934. esztendő kell, hogy meghozza reményünk megvalósulását. (hj) Vízvezetékek szerelése. Irta: Balázs Endre szfov. műszaki tanácsos. (Folytatás) E.1070 közleményükben értelemzavaró sajtóhiba csúszott bele. A csővezetékek méretezésére adott és Weissbach képletéből levezetett képlet ugyanis he­lyesen a következő: D­­ 0­302 A szerelésnél használt fontosabb anyagok Az ólom Az ólom a természetben különböző vegyületekben fordul elő. Legfontosabb vegyülete az ásványtanban garenitnek nevezett ólomérc, amelyben az ólom kénhez van kötve. Másik, már nem oly gyakori előfordulási alakja a fehér ólomérc, amelyben az ólom szénsavas vegyület alakjában van jelen. Előfordul még bhrom­­savas, kénsavas és phosphorsavas vegyületekben is. Az ólomércek főbb előfordulási helyei: Jugoslávia, Lengyelország, Németország, Spanyolország, Amerika és Ausztrália. Az ólom évi világtermelése kereken 1.000.000 tonna. Az ólomércből kohókban, hutákban nyerik a tisz­ta ólmot, melynek fajsúlya 11.4, 325 C°-on megolvad és L600 C° körül forr. A tiszta ólom igen könnyen hajlítható és nyújtható. Friss vágási felületén fémes fényű, de fényét hamar elveszti, mert felületén sub­­oxid réteg keletkezik, minek következtében fénytelen szürke (ólomszürke) színű lesz. Desztilált víz, vagy esővíz az ólmot csekély mér­tékben oldja és ólomhidroxidot képez, amely az emberi szervezetre mérgező hatású lehet. Ha azonban a víz gipszet, szénsavas meszet, vagy chloridokat tartalmaz, ami a legtöbb természetes vízben elő is szokott for­dulni, a­kkor már a víz­­az ólmot nem­ képes feloldani, m­ert az így keletkezett ólomsók (ólomszulfát, ólom­­carbonát) vékony rétegekben bevonják az ólom fe­lületét és megvédik az ólmot a víz további behatása ellen, ezen ólomsók ugyanis a vízben oldhatatlanok. Hígított salétromsav és organikus savak az ólmot könnyen oldják. A vízvezetéki ólmot főleg, mint ólomcsövet és mint tömítési anyagot használják, valamint ónveg­yü­letben, mint forrasztóanyagot. Az ólom mechanikai szilárdsága igen csekély és ezért vízvezetéki csövek gyártására való felhaszná­lását kizárólag annak a tulajdonságának köszönheti, hogy könnyen hajlítható. Csekély szilárdsága miatt azonban, ahol nagyobb a víznyomás, vagy vízlöké­­sek veszélye fenyeget, ott a falvastagságát megfele­lően növelni kell. Ennek következtében természete­sen növekedni fog a cső folyóméretenkénti súlya is. A vízművek rendesen előírják az ólomcsövek mini­mális méreteit. Budapesten háromféle méretű ólom­csövek használhatók, a város különböző pontjain Víz ÉS világítás

Next