Viz és Világitás, 1934 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1-2. szám
2 léreket ér... a műhelyben néma csend van. Az inasgyerek az iskolában, a jobb is, hisz úgy sincs munka, csak szerszámot pucol, a forrasztókályhában már napok óta nem volt tűz, a nehéz forrasztóvasak régen megkoptak, törött a nyelük, törve a »lettwasser« tégelye is és egy ujjnyi nagyságú forrasztóón hever az asztalkán egy ócska rongydarab társaságában, tatalán ő is emlékein él forrasztóón úrral együtt, amikor még ő is díszes flanel pongyola volt 15 év előtt. A munkapadon rozsdásan, betegen tátong egy pár öreg satu, a fúrógép leszerelve a falhoz dűlve — új fúrófej kéne hozzá, de miből, no meg, minek, hiszen úgyis lefoglalta az adó, meg az OTI... . a szerszámosládák elnyűtten, nincs rajtuk gurtni, mindegyik hiányos, vagy elhagyták, vagy ellopták, a raktár ajtaján nincsen már lakat, nincsen már mit bezárni, csak egy pár darab ócskavas a sarokban, amit az ócskás ingyen sem akart elvinni.... És szinte fázik a mester reggel lemenni a műhelybe, riadtan néz az ajtó felé, — ha nyílik — nem-e a végrehajtó... Hiszen a háziúr is megüzente, hogy feltétlen, legalább száz pengőt fizessen — nem tud már várni, neki is fizetni kell az adót, ha már le is mond a jövedelemről... És kilátás nincs munkára, mert ő nem tud a mai gyilkos versenyben kalkulálni már, ha saját árban megy, akkor is drága, nem érti a dolgot, miből fizethet rá a másik, aki még 20 százalékkal volt olcsóbb, mint ő... És milyen jó, ha eljön az este, hogy legalább le tud feküdni és a semmittevéstől elfáradt testét megpihentetheti... Mint egy film, pereg az élet, a tegnapelőtt, a tegnap emléke elszáll, de itt van a mának keserves jelenje, minden bajával, jajjával. És ha reggel, amikor szürkül, — mert úgy sem tud tovább aludni, — felébred, mégis valami halvány remény csillan benne, hogy talán mégis ma megkaphatja azt a fürdőszobaberendezést, amiről már 4 hete tárgyaltak. Igen, ő felmegy, ma leköti, leengedi azt a 25 pengőt, nem baj ha semmit sem keres, hat tíz pengőt rá is fizet, — de legalább van valami munka, egy hétig van mit csinálni és addig talán akad valami más... Igen, 1934. küszöbén elvállaljuk a munkát, ha rá is fizetünk, mert legalább lehet dolgozni és felejteni a múltat és bízni, remélni a »Holnapiban, mert talán akad valami más... Kell, muszáj — hiszen mindenütt — nehezen bár, de vajúdik a világ, forr, sisteregj, mert megbolygatták a termelés rendjét, beskatulyázták, beautarchiázták az alkotó munkát és megcsonkították a törzset, hiányoznak a karok, a lábakat levágták, de mégis dobog a szív, a vér cirkulál, a csonka test él, mert élni akar! És bárhogyan politizálnak, bármennyire verik a világvezérek a háborús »tam-tamdobokat«, e vészhangokon túl messzire kicsendül a munka ütemének a harangoknál is ércesebb muzsikája... Mert ez és egyedül a produktív munka az, amely e világrend fennmaradását biztosíthatja. Ez a hitünk, a meggyőződésünk, erős, mindennél erősebb bizodalmunk. És ez az év, az 1934. esztendő kell, hogy meghozza reményünk megvalósulását. (hj) Vízvezetékek szerelése. Irta: Balázs Endre szfov. műszaki tanácsos. (Folytatás) E.1070 közleményükben értelemzavaró sajtóhiba csúszott bele. A csővezetékek méretezésére adott és Weissbach képletéből levezetett képlet ugyanis helyesen a következő: D 0302 A szerelésnél használt fontosabb anyagok Az ólom Az ólom a természetben különböző vegyületekben fordul elő. Legfontosabb vegyülete az ásványtanban garenitnek nevezett ólomérc, amelyben az ólom kénhez van kötve. Másik, már nem oly gyakori előfordulási alakja a fehér ólomérc, amelyben az ólom szénsavas vegyület alakjában van jelen. Előfordul még bhromsavas, kénsavas és phosphorsavas vegyületekben is. Az ólomércek főbb előfordulási helyei: Jugoslávia, Lengyelország, Németország, Spanyolország, Amerika és Ausztrália. Az ólom évi világtermelése kereken 1.000.000 tonna. Az ólomércből kohókban, hutákban nyerik a tiszta ólmot, melynek fajsúlya 11.4, 325 C°-on megolvad és L600 C° körül forr. A tiszta ólom igen könnyen hajlítható és nyújtható. Friss vágási felületén fémes fényű, de fényét hamar elveszti, mert felületén suboxid réteg keletkezik, minek következtében fénytelen szürke (ólomszürke) színű lesz. Desztilált víz, vagy esővíz az ólmot csekély mértékben oldja és ólomhidroxidot képez, amely az emberi szervezetre mérgező hatású lehet. Ha azonban a víz gipszet, szénsavas meszet, vagy chloridokat tartalmaz, ami a legtöbb természetes vízben elő is szokott fordulni, akkor már a vízaz ólmot nem képes feloldani, mert az így keletkezett ólomsók (ólomszulfát, ólomcarbonát) vékony rétegekben bevonják az ólom felületét és megvédik az ólmot a víz további behatása ellen, ezen ólomsók ugyanis a vízben oldhatatlanok. Hígított salétromsav és organikus savak az ólmot könnyen oldják. A vízvezetéki ólmot főleg, mint ólomcsövet és mint tömítési anyagot használják, valamint ónvegyületben, mint forrasztóanyagot. Az ólom mechanikai szilárdsága igen csekély és ezért vízvezetéki csövek gyártására való felhasználását kizárólag annak a tulajdonságának köszönheti, hogy könnyen hajlítható. Csekély szilárdsága miatt azonban, ahol nagyobb a víznyomás, vagy vízlökések veszélye fenyeget, ott a falvastagságát megfelelően növelni kell. Ennek következtében természetesen növekedni fog a cső folyóméretenkénti súlya is. A vízművek rendesen előírják az ólomcsövek minimális méreteit. Budapesten háromféle méretű ólomcsövek használhatók, a város különböző pontjain Víz ÉS világítás