Volán, 1970 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1970-01-01 / 1. szám

— Mit tesznek 1970-ben a budapestiek érdekében? — A felszabadulás ünnepére üzembe helyezzük az 5,5 milliárd beruházással épült Metrót, a Fehér út és a Deák tér közötti szakaszon. Naponta 100 000 utasra számítunk, Zuglóból a város központjába 10 perc alatt jutnak be. Folytatjuk a vo­nal építését a Moszkva tér felé, s ennek a szakasznak a megnyitására előrelátható­lag 1973-ban kerül sor. Elkészül a Hungá­ria körúti felüljáró, az Eörs vezér téri csomópont, a Baross téri aluljárórendszer és ezek három kritikus, fontos pontján oldják meg Budapest közlekedését. Száz autóbuszt vásárolunk és a Metróvonal üzembe helyezése miatt felszabaduló 30 buszt is a legzsúfoltabb vonalakon állít­juk be. Teljes erővel dolgozunk a Moszk­va téren, megkezdődnek a munkálatok a Batthyány téren, a szentendrei BHÉV új végállomása itt lesz. Egyébként egy ér­dekes és reális elképzelés, hogy több BHÉV vonalunkat meghosszabbítjuk, köz­vetlen kapcsolatot teremtve így a város­maggal, például a pesterzsébeti BHÉV a későbbiekben a Kálvin térig fog közle­kedni. Felemeltük a gépkocsivezetők vá­rosi pótlékát, s ettől a vándorlás meg­szűnését, sőt kisebb mértékű létszámnöve­kedést várunk. A munkaerőkérdés meg­oldása rendkívül fontos, hiszen jelenleg is 450 gépkocsivezetőnk hiányzik. Korszerű­sítjük a forgalomirányítást, hat menet­irányító központunk lesz, amelyektől azt várjuk, hogy sokkal gyorsabban reagálja­nak a változásokra, késedelem nélkül in­tézkedjenek. 70 000 sorbanálló a Merkúrnál — Várható-e változás az autópiacon? Mi­re számíthatnak a sorbanállók? — Annak ellenére, hogy 1969-ben a ko­rábbiaknál valamivel több, 22 000 személy­­kocsit adtunk el magánosoknak, a sorban­állók száma nem csökken, jelenleg is meg­közelíti a 70 000-et — válaszolja dr. Orba István, a Merkúr igazgatóhelyettese. — Trabantra 27 000 előjegyzésünk van, Wart­burgra 24 000 és sok a várakozó a Moszk­vicsra és a Skodára is. 1970-ben 40 szá­zalékkal több személygépkocsit adunk el magánosoknak, mint 1969-ben, de ez saj­nos, korántsem jelenti, hogy a jövő év­végén kevesebb várakozónk lesz, mert leg­alább annyi új jelentkezőre számítunk, mint amennyi kocsit kiadunk. Számítá­saink szerint például Trabantra legalább 3—4 évet kell várni, hasonlóan rossz a helyzet a Wartburgnál, pedig ebből a két típusból hozzuk be a legtöbb kocsit, csak­nem 10 000-et. Viszonylag sok a várakozó a Polski Fiatra is. Jövőre elsősorban áru­cseréért jelentős tételben hozunk be Volks­wagent és Fiatot — két típusból mintegy 5000-et —, Renault-kat is importálunk és szó van esetleg angol kocsik, vásárlásáról is. Az új kocsitípusok között említhetem a Skoda 100-ast és a Moszkvics 412-est . Gyakoriak a panaszok a szervizek munkája miatt. — A piacon feszültség van, sokkal na­gyobbak az igények, mint amilyen kapa­citással az autófenntartó ipar rendelkezik és ez sok mindent meghatároz. Sajnos időnként a hangnemet, a bánásmódot és a munka minőségét is. — mondja Tőzsér István, a KPM autóközlekedési főosztályá­nak vezetője. — A közelmúltban végeztek egy vizsgálatot, amely szerint a szervizek évi kapacitáshiánya 4—5 millió óra körül mozog. Mi nem vagyunk a monopolhely­zet hívei, minden területen szorgalmazzuk a kezdeményezéseket, a verseny kialaku­lását. Az élet területünkön is ennek he­lyességét bizonyítja, így például a szabad fuvarvállalás a teherszállításnál sok fe­szültséget oldott fel, az igények jobb ki­elégítését jelenti. Most hozzájárultunk, hogy szövetkezet is foglalkozzék taxifuva­rozással. (Februárban visszatérünk rá. A szerk.) és a szervizeknél sem akarunk mo­nopolhelyzetet. Az AFIT bővíti hálózatát, a következő években legalább 30 új állo­mást akarnak építeni, de ez nem elég. A negyedik ötéves tervben egymilliárd forint áll rendelkezésre a szervizhálózat bővíté­sére és arra törekszünk, hogy többszáz kis állomás nyíljon. Sajnos sokan csak mam­­mutállomásokat tudnak elképzelni, holott rendkívül sok olyan kis szervizre van szükség, ahol az alapvető átvizsgálásokat, karbantartási munkát, gyors hibaelhárí­tást el tudják végezni. Gondolunk az autó­­közlekedési vállalatok kapacitásának eset­leges igénybevételére, tehát arra, hogy azokban az időszakokban, amikor kevesebb a munkájuk, vállalhassanak magánosok­nak szervizt. Készül a szakmunkás-után­pótlás képzésének terve is, legalább 10— 11 000 új szakemberre van szükségünk a negyedik ötéves terv időszakában. Végül az érdekvédelem. Igazuk van az autósok­nak, hogy sokszor nem tudják ellenőrizni, valóban elvégezték-e a számlában szerep­lő munkákat, felhasználták-e az ott fel­tüntetett anyagokat. Az Állami Kereske­delmi Felügyelőséghez hasonló szerveze­tet akarunk életre hívni, amely szúrópróba­szerűen és bejelentések alapján ellenőriz­ne és szükség esetén fegyelmi eljárásokat kezdeményezne, illetve bírságolna. Sok az autó - kevés a benzinkút — Nem tart lépést a benzinkúthálózat fejlesztése a forgalom növekedésével. — Igaz — mondja Ternyák Benő, az AFOR igazgatója. — Sokat kell hadakoz­nunk a különböző hatóságokkal, sokszor évekig eltart, míg egy-egy benzinkút meg­építéséhez engedélyt kapunk. A forgalom pedig rendkívül nagy, s jogosan kifogá­solják az autósok, ha hosszú időt kell vá­rakozniuk az állomásokon. Kifogásolják a szolgáltatások minőségét is. Ezen sokat addig nem lehet változtatni, ameddig hosz­­szú sorok állnak a kutaknál és arra töre­kednek, hogy minél gyorsabban kiszolgál­ják a vevőt. Jövőre 30 helyen építünk ku­tat, a negyedik ötéves terv időszakában pedig legalább 300 állomást akarunk át­adni.­­ Az autósok gyakran beszélnek a ben­zin minőségéről. Az utóbbi időben még vizezés is előfordult.­­ Évente 700 millió liter benzint adunk el s összesen 600 liter vizezésről volt szó. Hangsúlyozni szeretném, hogy még ez is tűrhetetlen, valamennyi felelős ellen fe­gyelmi eljárást indítottunk. A benzin mi­nőségét, oktánszámát állandóan ellenőriz­zük, legfeljebb plusz 1—mínusz 1 oktános eltérést tűrünk meg. — Véleménye szerint hogyan lehetne gyorsabban bővíteni a hálózatot? — összehívtuk valamennyi érdekeltet, beleértve a szállodákat is. Kezdeményez­tük: álljunk össze többen s közös pénz­ügyi erővel és anyagi érdekeltséggel épít­sünk kutakat. Ezektől a társulásoktól so­kat várunk. Alkatrészek a vidéki üzletekben — Az AUTÓKER-t gyakran szidják, sok a hiánycikk, zsúfoltak az üzletek, sokat kell várakozni a kiszolgálásra. — Hat milliárd forint értékű árut ad­tunk el 1969-ben, nem a legideálisabb kö­rülmények között —• nyilatkozik Kincses Endre az AUTÓKER igazgatója. —■ Kevés a raktár és az üzletterület, arra sincs mód, hogy árukínálatunkat bemutathassuk. Most egy új raktárat építünk, amely lehetővé teszi, hogy sok belső üzletünket felszaba­dítsuk, bővítsük, javulni fog a vevők ki­szolgálása. Kísérletezünk az önkiszolgálási rendszerrel is, a hiánycikkek pótlásáról és figyeléséről pedig teljesen új módszerek­kel gondoskodunk. 60 000 különböző ter­mék forgalomba hozásával foglalkozunk. Ma már a raktárkészlet alakulását számító­géppel tartjuk nyilván, így szinte napra­készen tudjuk, hogy milyen termékek hiá­nyoznak. Partnereinket megpróbáljuk rendszeresebb szállításra ösztönözni, mert a legtöbb zavar abból adódik, hogy hóna­pokig nem küldenek árut és aztán az egész tételt egyszerre zúdítják. Ha látjuk, hogy egy-egy árucikk tartósan hiányzik, azon­nal intézkedünk a hazai vagy a külföldi beszerzés érdekében. Sokat segít majd az ellátásban, hogy megállapodást kötöttünk a többi között a SZÖVOSZ-szal is: a leg­szükségesebb alkatrészeket vidéki üzletek­ben árusítják Lesz-e elég gumiabroncs ? — Egyik krónikus hiánycikk a gumiab­roncs. — Jelentős javulást ígérhetek — mond­ja Horváth László, az Országos Gumiipari Vállalat igazgatója. — Egyeztettük tervein­ket, nemcsak a hazai kereskedelemmel, hanem külföldi partnereinkkel is. Ponto­san megállapodtunk, hogy a nemzetközi kooperáción belül milyen méreteket gyárt­sanak a különböző szocialista országokban és nekünk mit kell gyártanunk. Az 1969 évinél sokkal több, egymillió köpeny gyár­tására készültünk fel, s ez várhatóan fe­dezni fogja az igényeket. Az év közepétől zökkenőmentes lesz az ellátás. A kérdések megérdemlik, hogy emléke­zetünkben tartsuk egész esztendőben. És a válaszok is Moldován Tamás BHÉV a föld alatt Több száz kisszerviz BOLDOG HUSZONÖTÖDIK ESZTENDŐT! irta: KISS DEZSŐ közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes Szocialista társadalmunk építése, gazdasági fejlődése során egyre nagyobb — külö­nösen az utóbbi években ro­hamosan növekvő — felada­tok hárulnak a közúti közle­kedésre. Napjainkban a köz­úti közlekedés a szó valódi ér­telmében közügy, hiszen az ország szinte valamennyi la­kója naponta kerül kapcso­latba vele. Az elmúlt huszonöt éven végigtekintve, az 1969-es esz­tendő különös jelentőségű volt. Az első év, amelyben megindult az új közlekedés­politika gyakorlati érvényesü­lése. Meg kell állapítani, hogy az új gazdasági mechanizmus adta körülmények mellett, az indulás természetes nehézsé­gei ellenére, közúti közlekedé­sünk általában teljesítette a népgazdaság, a társadalom ál­tal igényelt feladatokat. Az óévben a közúti közleke­dés mindhárom legfontosabb tényezőjének — az útnak, jár­műnek és emberi feltételek­nek — fejlesztésében előreha­ladtunk. Az előttünk álló esztendő­ben szükség lesz a közleke­dési dolgozók eddig tanúsított legjobb erényeire, szakmai, politikai helytállására. Felsza­badulásunk 25. évfordulóját, harmadik ötéves tervünk be­fejező évét és az új, a negye­dik ötéves terv előkészítésé­nek esztendejét köszöntjük 1970-ben. A ránk háruló sokrétű fel­adat közül kiemelkedő fon­tosságú a személyszállítás te­rén tapasztalható fogyatékos­ságok csökkentése és határo­zottabb ütemű kiküszöbölése Az autóbusz-ellátásban — a korábbi évekhez képest — na­gyobb segítségre számíthatunk az ipar részéről. Ez a zsúfolt­ság csökkentésének alapvető feltétele. A közlekedésben dol­gozókra pedig az a feladat vár, hogy a pontosság, a kul­turáltabb körülmények bizto­sítása révén kielégítse azokat a jogos igényeket, amelyeket a munkásosztály, az egész tár­sadalom a közhasználatú sze­mélyszállítással szemben tá­maszt. A másik kiemelkedő közúti feladat a lakosság, illetve a népgazdaság termelési igé­nyeinek megfelelő áruszállítá­sok lebonyolítása. A közhasz­nálatú autóközlekedési dolgo­zókra hárul a vasút-közút kapcsolatát hosszabb távon megalapozó műszaki, techni­kai feltételek kialakítása is. Együttműködésüknek a közle­kedéspolitikai koncepció je­gyében az egész népgazdaság látja hasznát. Fejlődésünket beárnyékol­ják azonban a balesetek és a baleseti veszély előre vetíti árnyékát az előttünk álló esz­tendőre is. Több mint ezer ember halála a közutakon 1969- ben súlyos figyelmeztetés 1970- re is. A fokozódó ütemű forgalmi igények mellé fel kell zárkózni a közúti fegye­lemmel, a közúti morállal és még az udvariassággal is. Szo­cialista társadalmunkban az emberi együttélés erkölcsi normái magas fokúak. Ugyan­ezek a normák alapvető biz­tonsági tényezői a közúti köz­lekedésnek is. 1970-ben azt kívánom a olvasóinak , a gya­logosoknak, a kétszázezernyi személygépkocsi tulajdonos­nak, a hivatásos gépkocsiveze­tőknek, mindenkinek, aki a közúton közlekedik­­, közle­kedjenek biztonságosabban. Szocialista hazánk építésének jubileumi 25. évében ez lesz a legnagyobb értékű előrehala­dás közútjainkon. 3

Next