Petőfi Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

Az lil-es telep 1001 gondja Ilyen manapság az időjárás.Két éve csikorgott a január. Tavaly ilyenkor rügyek fakadtak a fán, hogy később megfagyjanak i s az idén? Mi tagadás, ez az év egy egészen külön szám. Hol esik, hol fagy, hol meg locsog minden. Bárhogy is van, az embereket nem téveszti meg az idő szeszélyes játéka. — Ott dideregnek azok nap nap után már a hajnali fagyos csillagvilágnál az 1001-es TÜZÉSZ előtt reggel fél nyolcig. Aztán újrakezdik. Hogy hű legyek azonban az igazsághoz — ez már nem pusztán újrakezdés. Nem bizony, mert ilyenkor már minden összevegyül. Az emberek tolakodnak, a rend felbomlik, mindenki veszekszik, szitkozódik, s a telepet ostromló nép a kapukat csaknem betörve, legtöbbször azokon tölti ki tehetetlen bosszúját, akik a legkevesebbet tehetnek arról, ami ma van —: a telep vezetői. Hogy mi van ott ’?... Miért írom ezt? Végignéztem egy »támadást« mínusz 10—12 fokos hidegben, reggel 7-től 11 óráig. 500 személynek jutott tüzelő. De hogy mi volt ott, az már nem is emberi... Tülekedés, tolongás, lárma, egymást és a TÜZÉP-vezetőket illető, a nyomdafestéket nem tűrő szitkozódés. Igen, igen, csakhogy ettől még a tény tény marad. Az eladó ugyanis nem ragadtathatja el magát: csak a vevőnek van meg az a vélt »joga«, hogy veszekedjen, szitkozódjon és az emberi önérzetet sértő szavakat vagdaljon Fábián és Csopak Lajos, a telep vezetőinek fejéhez. Nekik viszont udvariasnak kell lenni és a viszonylagos békesség kedvéért sok mindent le kell nyelni. Mert a gyakorlat a következő: A gyakorlat A vásárlók előbb a vasútra mennek, ott szétnéznek, hogy mi érkezett, de hogy az kinek jött, az már nem érdekel senkit. Mivel pedig a telepen nem osztanak, de nem is oszthatnak ki minden tűzrevalót, hiszen közület is van a világon, és az üzemeknek is működni kell, hogy minél kevesebb legyen a munkanélküliség, adva van a veszekedés alapja. Van áld protekcióval, megvesztegetéssel vádolja a telep vezetőit, mert nem mindenkinek jut óbudai diókoksz. Más azt mondja, hogy üzérkednek, feketéznek, hiszen a városban lehet kapni német kockaszenet, csak ők tagadják le a csillagot is az Sok az üzér Kicsit azonban elkanyarodtam, mert a fentebb írtaknak és a múltkor írtaknak is a kapunál van a folytatása. Oda tartunk éppen Csopak Lajos telepvezetőhelyettessel. Ő vezet be engem a telep »titkaiba«. — Látja azt a barnakendős asszonyt? — az mindennap itt van. Hol egy mázsa kokszot, hol két mázsa szenet visz el már hetek óta. Közben osztja a cédulákat a tülekedő, összefagyottan káromkodó embereknek. A barnakendős asszony éppen mellettünk halad el. Csopak Lajos nem állja meg szó nélkül: — Magának mikor telik meg a kamrája? — Nekem ugyan sose — válaszol az kajánul nevetve. — Na tessék, kérem. Ez a magyarázata annak, hogy Kecskeméten mindenféle tüzelőt lehet kapni feketén. Le merném fogadni, hogy az ittlévők negyedrésze vagy notórius sorbanálló, vagy feketéző, aki üzérkedés céljából vásárolja a tüzelőt. Hiszen én olyan jó világra még nem emlékszem, hogy a cigányok mázsaszámra vitték volna a 80 forintos kokszot. Van amelyik kétszer-háromszor is beáll a sorba. Sok embernek ezért nem jut még fűtenivaló. Pártyás, vagy terhes ? Ahogy beszélgetünk topogva a hidegben, tumultus támad a kapunál. Asszonyok osztanak igazságot. Tudniillik, a terhes anyákat soron kívül beengedik, azonban nem minden terhesnek látszó asszony terhes. Van, aki kispárnát hord a hasán. De úgy látszik, ez a csel nem mindig válik be. A párna néha »intim« párbeszéd közben a földre kerül, s megesik, hogy vele a viselők egy s több haja szála is. Kísérőm látva, hogy csodálkozom az eseten, megjegyzi: — Hát ha még a múltkor kint lett volna. Képzelje 40 pornás asszonyt lepleztek le egy délelőtt. Ez volt idáig a rekord. A tél vámszedői A beszélgetést az irodában folytatjuk. A fuvarosokra tercakife — tisztelet a kivételnek — a tél vámszedőiként zsarolják az embereket, özvegy Konrád Viktornétól, aki csupán nyugdíjából él, 20 forintot kértek 1 mázsa tüzelő elszállításáért, — Két mázsa szenet 28 forintért vittek haza és otthon még egy liter bort is követeltek, — így nyilatkozik Pajor Károlyné, Katona József utca 18. szám alatti lakos. Amíg hallgatom őket, egy kis számítást végzek magamban. Három mázsa lignit ára 54 forint, a fuvar pedig 48 forint, plusz egy liter bor. Szégyen és gyalázat így élősködői a szegényeken. Vajon mit szólnak ehhez az öreg fuvarosok? Soós Mihály, Szabó Frigyes, Kovács László, Pataki és Kállai János, Fodor és Tornyi István, a telep fuvaros törzsgárdájának a véleményét az öreg Hencz Jani bácsi mondja el. — Nálunk egy az ár télen, nyáron. Mi elítéljük az ilyesmit, mert kérem, az már lelketlenség, amikor soványpénzű kisemberek kénytelenek a fuvarosnak minden pénzt megadni, csakhogy ne kelljen már tovább fagyoskodniuk. Meg aztán ránk, a stabil fuvarosokra is rossz fényt vet az ilyen zsarolás. Tetszik tudni, az emberek szeretnek általánosítani. Meggondolandó, amit az öreg Hencz bácsi mond. Sőt mi több, nem lenne haszontalan időtöltés, ha egyszer a Kecskeméti Városi Tanács alaposan megvizsgálná a tél eme vámszedőinek, az idényjellegű és engedély nélküli fuvarosok működésének hogy mintjét. Csak már jönne a tavasz... 11 óra, véget ért az osztás. A két vezető, aki reggel óta rojtosra beszélte a száját az érdeklődő, vitatkozó és veszekedő emberekkel, olyan karikás szemmel ül az irodában, miként a sebészorvos szokott egy nagy műtét után. S amivel vigasztalják magukat, az kicsit humoros, de nagyon is emberi. — Hát, komám, ha megérjük ép ésszel, csak a hivatalos tavaszt, hát olyat mulatunk, hogy csuda! — Az újságíró pedig mi mást mondhatna azoknak, akik kényszerű-kelletlen hétszámra csak átkot, szitkot nyelnek, mint azt, hogy úgy legyen. Sándor Géza égről. (A vásárló számára azledik- a már mellékes, hogy évek óta egy szem sem érkezik ebből az áruféleségből az 1001-es telepre.) Megint más azt sérelmezi, hogy a nagy dérrel-dúrral beharangozott jugoszláv szénből nem kap a lakosság. Hogy azt csak a közületek felé diszponálják, és a többi és a többi, így megy ez reggeltől estig. ..HÁROM JÓBARÁT, mindig együtt jár.. Hárman voltak! Egy üzemben dolgoztak. Az üzem a Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára volt. A három ember, Kaposvári Miklós főmérnök, Németh Sándor munkaügyi osztályvezető és Szőke László művezető. Nemcsak, hogy egy üzemben dolgoztak, de egy házban is laktak. Két szoba, fürdőszoba, összkomfortos, minden igényt kielégítő, modern lakás mindegyiknek. Hogy mennyit kerestek? Átlagban havi 2800—3500 forint között. Német Sándor, akit egyébként a gyár »lumpijának« neveztek, s mint munkaügyi osztályvezető rettegett és megfellebbezhetetlen »kisistene« volt a gyárnak. Szenvedélyesen szerette a színjátszást. Mint gyakorta hangoztatta, benne egy igazi színésztehetség« veszett el. (Az azonban alaposan.) Nosza gyorsan az »újtehetség« alakított egy »esztrád együttest«, melyben Kaposvári és Szőke mellett helyet kapott mindegyik felesége, sőt gyermekeik is, a 13 éves Éva, a 7 éves Jutka, az 5 éves Kati és a?, alig 16 hónapos Márta. Miután a »társulat« ilyen szépen összeállott, a szereplők megfelelőknek bizonyultak, szerepelni is kellene — gondolták, Németh Sándor gyorsan berohant a járási népművelési csoporthoz és közölte, hogy társulatával a határon lévő bácsalmási kultúrházban szeretnének játszani, intézzék el neki. Csak egy telefonba került és szombat délután máris útra készen állt a csoport. Mivel is utazzanak? Ez sem volt nagy probléma! Akadt cégjelzéses papír és pecsét a gyárban és máris ment a gyár nevében az autóbuszigénylés a Közlekedési Vállalathoz. Amit mondjunk még? Az autóbusz Bácsalmásról már üresen jött vissza, mert utasai az előadás helyett a jugoszláv határon való átszánkózást választották, itthagyva otthont, hazát, kifizetetlen autóbuszszámlát és egyéb adósságot. Mindezek után csak egy furcsa! Sem Kiskunfélegyházán, a sem az úton nem tűnt fel senkinek ez a különös kis »szintársulat?!« és házhoz kézbesítik kztünt elő ., 'ÜffiU x !PETÖFI NÉPÉ I HASZNOS érdekességek a természet világából p Hogyan telelnek a kártevő rovarok? A TERMESZTETT növényeken élő rovarok életmódjukban alkalmazkodnak az őket eltartó növények életmódjához, — ellenkező esetben elpusztulnak. Ez érthető is, hiszen a táplálékul szolgáló növényi anyag csupán az év egy részében áll rendelkezésükre. Úgy kell tehát életüket beállítani, hogy utódaik fejlődése erre a néhány hónapra jusson. A fák ősszel lehullatják levélzetüket, a tél hidege megbénít minden növényi életműködést. A növény nem táplálkozik, tehát a belőlük élősködőknek is pihenniök kell. A rovarok életműködésében ilyenkor a fejlődés átmenetileg abbamarad s az addigi állapotot sajátos nyugalom váltja fel. Szaknyelven az úgynevezett diapauza stádium következik be. A LEGEGYSZERŰBB esetben a diapauza a kedvezőtlen életfeltételek hatására jön létre. Ezt az állapotot a csökkent anyagcsere jellemzi. Az állat él ugyan, de semmi megfigyelhető életjelenséget nem mutat. Az őszi fagyok után valamennyi rovar ebbe a dermedt, tetszhalálszerű állapotba jut és ebben tart ki egészen a tavaszi felmelegedésig. A kártevő sáskák többsége a nőstények által készített petetokban tojásalakban telel át. Lárvaalakban telelnek át a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek. Sokszor 50—60 cm. mélyen a talajba húzódva vészelik át a telet. A cserebogarak lárvái, a pajorok többéves fejlődésük során a talapban töltik életüket s itt telelnek 20—60 cm. mélyen. A vetési bagolypille kifejlett hernyója, a mocskos pajor ősszel befejezi táplálkozását. Teste sok tartaléi: zsíranyagot és kevés vizet tartalmaz, 5—25 cm. mélyen a lilá jban a —10 C-fokot is jól tűri. A gabonafutrinka lárvája, a csócsárló 10—14 cm. mély aknája aljában várja a tavaszt. MÁS KÁRTEVŐK már babalakban telelnek át. Az amerikai fehér szövőlepke a fák kérge alatt, kerítések réseiben és egyéb száraz helyeken, laza szövésű gubóban, bábalakban telel. A burgonyabogár kis földkamrában, teljesen kifejlődött bogaratokban j 10—15 cm. mélyen telel, a vetésfehérítő bogár ugyanebben az alakban. A lucernabogár a lucerna talajában ugyancsak kifejlődött alakban húzza meg magát. A KÁRTEVŐK ÉLETÉNEK ebben a szakaszában a legkisebb fáradsággal és költséggel eredményesen ártalmatlanná tehetjük a rovarok egy részét. Meg kell jegyezni, hogy nem minden kártevő ellen védekezhetünk szelelés szakában, de amelyeknél erre alkalom kínálkozik, azt igyekezzünk kihasználni. Szűcs József Igyekszik a rabszolgakereskedelem Japján- írta: Hessen JiHman A japán munkaügyi minisztérium által összegyűjtött adatok rávilágítanak arra, hogy az utóbbi időben ijesztően fokozódott a rabszolga kereskedelem Japánban. A minisztérium szerint az emberkereskedelemnek 1950-ban 40 291 személy esett áldozatul, — köztük 4764 kiskorú, — szemben az 1955. évi 8635 fővel. A rendőrség véleménye szerint azonban az áldozatok tényleges száma jóval magasabb. Az ismert esetek mintegy 80 százalékában 17—25 éves fiatal lányokról van szó, akiket fehér rabszolgakereskedők »vásároltak meg« és prostituált negyedekben, valamint az üdülőhelyek vendéglőiben kétes »állásokban« helyeztek el. A hatóságok közölték, hogy az újonnan életbe lépett prostitúcióellenes törvény ellenére az emberkereskedelemmel foglalkozó személyek 10—70 fontig terjedő összeget fizetnek egy-egy fiatal lányért. A falusi szegénység és az enyhe büntetések megnehezítik e kelevény felszámolását. Tanino asszony, a munkaügyi minisztérium nőkkel és kiskorúakkal foglalkozó osztályának igazgatója, a következőket mondotta: »Északkelet kaidoban sok havi 3 fontnyi Honsuban szókparasztcsalád él igen alacsony jövedelemből. Amikor rossz a termés, vagy ha az egyik lány a városban akar dolgozni és szülőknek nincs pénzük ruhára, a ágyneműre, a fehér rabszolgakereskedő megragadja az alkalmat és kész az alku. A szülők gyakran nem tudják, milyen »állásba« kerül a lányuk. A büntetések általában enyhék, és az ügynökök, ha elfogják őket, gyakran néhány lent pénzbüntetéssel megússzák a dolgot. A helyzetet a közelmúltban megnehezítette, hogy Hokkaidóban, Japán legészakibb szigetén, ahol mintegy 240 Oai parasztcsalád küzd anyagi nehézségekkel, igen rossz volt a rizstermés. A rabszolga kereskedelem elburjánzása azonban már október előtt, a hokkaidói rossz rizstermést megelőzően is aggasztotta a hatóságokat. Az emberkereskedelem fokozódásának legfőbb oka a túlnépesedés, a szegénység és bizonyos esetekben a parasztkörzetekben még eleven feudalista elképzelés, amely szerint, ha nehéz idők járnak, a lányoknak az a kötelességük, hogy feláldozzák magukat szüleikért. (A »Manchester Guardian« cikke.) i^VVWVVyS'WVVNriA^1' HÍREK A FILM VILÁGÁBÓL ! RÖVI BESEN ÉRDEKES ÚJ FILMEK jelennek meg filmszínházaink műsorában. Kecskeméten is bemutatják a Mese fa 12 találatról című magyar film j után és a régóta várt Csodacsajtár című szatírát. Az utóbbi rendezője Keleti Márton. Főbb szereplői: Pongrácz Imre, Feleki IKamil, Ungvári László, Gőzön Gyula, Kiss Manyi. A zenekedvelők bizonyára nagy érdeklődéssel várják majd a Smetana cseh zeneszerző éleltéről készült filmet. Több, Hajlunk kevéssé ismert opera részlete is szerettei a filmben, mint a Brandenburgi Csehoszágban,Eladott menyasszony, Dalibor. Akik szeretik a pedagógiai problémákat, bizonyára szívesen nézik meg a »Vizsgázik a tanító úr« című francia filmet. Főszereplője a nálunk is jól ismert Bernart Blier. Régóta várják filmkörökben a norvég—jugoszláv közös produkcióban készült Véres út című filmet. A film a múlt évi Cannes-i filmfesztiválon bizonyos nyugati körök nyomása miatt nem kerülhetett bemutatásra, mert a film ragyogó vádirat a német militarizmus embertelensége ellen. ARTHUR MILLER, haladószellemű amerikai drámaíró »Salemi boszorkányok« c. színművéből francia—keletnémet közös produkcióban film készül, melynek főszerepeit Yves Montand és felesége, Simone Signorét alakítják. HIPNÓZIS a dohányzás ellen Henry Blyther angol hipnotizőr hanglemezeket terjeszt, melyekkel állítólag le tudja szoktatni »pácienseit« a dohányzásról. A hanglemezekhez mellékeli saját fényképét, amelynek hipnotikus tekintete »könnyű hipnózisba« helyezi a nézőt. (Amint ez az állapot beállt, a hanglemezről Henry Blythe hangja azt szuggerálja a hallgatónak, hogy nem is kívánja a dohányzást s arra inti, nehogy a dohány teljes elhagyása után lógó orral járja a világot. A hanglemez ezekkel a szavakkal ér véget: »Most ismét felébredhet«! Blythe azt állítja, hogy a hanglemezzel közvetített kezelés ugyanolyan hatékony, mint a személyes. —>■* Frankfurter Kimdschau » bél )