Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-18 / 295. szám
*. © Ma! A féleszű lány MARCEL ACHARD, A féleszű lány szerzője valóban megérdemli a népszerűséget — az sm véletlen, hogy éppen ebben az idényben is több darabja szerepel egy időben a pankes színházak műsortervén. Amit nem is túlságosan eredeti alapötlete kibontása közben felvonultat a színpadon A fél?szű lányban, a Katona József Színház által most bemutott vígjátékában, ha nem is ad mélységes lélekrajzot, s ha néha felszínesnek hatnak is egyes megállapításai, elmondhatjuk a briliánsain felépített jelenetek, a találó vonásokkal jellemzett alakok, a csípős, borsos dialógusok, s az érdekes mesebonyolítás éreztetni engedett sok mindent abból, amit úgy nevezünk „francia szellemű” A rchard, ha nem is ül majd a fő helyen a francia szellem halhatatlan alakjainak pantheonjában — de nem méltatlan arra, hogy nagy nevek között említsük, hozzájuk mérjük ezt a művét is. A műfaját tulajdonképpen nem nehéz megállapítani a darabnak — ha már láttuk —,hiszen van benne izgalom, fordulatos cselekmény — bűnügy a javából: egy sofőrt megöltek és mellette találták ájultan — és anyaszült meztelenül a barátnőjét, akinek ráadásul egy ménkű nagy revolver is találtatott a kezében, így indul a darab. No, de mégis , ha az ember először olvassa a szánlapot kissé meghökkenti a definíció miszerint: ’’bűnügyi vígjáték”. A féleszű lányban mégsem teremtett a szerző új műfajt. A travsb felépítése inkább emlékeztet a francia polgári színda 1 rabírás hagyományaira, mint a műsorfüzetben közölt francia kritikarészletek egyikében említett „új hullám”-irányzat módszereire. EGYÉBKÉNT mi nem is igen láttunk akkora merészséget „a mai fiatalság egy éles problémájának” felvetésében — mint azt a bizonyos Pierre Macaigne a froir et blanc című lap hasábjairól idézett kritikájában említette. Achard erénye a pontosan kiszámított és hangulatokat nagyszerűen váltogató dialógusok szellemes bonyolításában van elsősorban, s a téma felvetésének elevenségében, a jelenetek gondos felépítésében —nem pedig a megalapozott és a francia valóságot híven tükröző társadalom elemzésében. Van egy bizonyos társadalomrész is, de nem több, mint amit enyhe elnézéssel a legvaskosabb kapitalista is meg ne bocsájtana neki. Achard rokonszenvvel festette meg a szegény szobalány portréját, s úgy látszik vonzódik az egyszerű emberek felé — ez a tendencia is kiolvasható darabjából, mindez csak a felszínen él és mozog a fordulatos jeleneteik során — a világért sem tévesztve szem elől fő írói célkitűzését: a közönséget minden rendelkezésre álló eszközzel mulattatni, szórakoztatni kell. Ne legyünk álszentek — ez nem kis dolog — sőt, ha jó ízlés és mértéktartás párosul ebben a programban — a legnagyobb erények egyike — mármint a vígjátékban — ebben a nagyon nehéz sokszor megcsúfolt műfajban. A féleszű lány tehát sikerdarab, a matéria, amiből gyúrták rém olcsó és nem értéktelen, szórakozni lehet minden percében az előadásnak, mégpedig rém akármilyen színvonalon. Az előadás — Lovas Editnek idén a második rendezése — Igyekezett hangulatosan, mulatságosan színpadra vinni Achard művét, s voltak jelenetek, melyekben sikerrel érvényesült ez a törekvés. Az indítás azonban kissé túl harsány volt és a harmadik felvonásban pedig hatásában és eszközeiben eléggé felreérthette jelenetét Major Pál a bírósági írnok. Torz hanghordozása, komédiázásai felesleges volt, nem illett a jelenetbe. Általában jellemezte ezt az egyébként pergő ritmusú, hangulatos előadást, hogy nem sikerült mindenütt átvenni a darab briliáns hangulatváltozásait, nem tudták a színészek mindenütt egyformán, egyenletesen kidolgozni a csattanókat a dialógusokban, sok poén kiaknázatlan maradt. A sajátos francia játékstílus visszaadása nem könnyű, szokni kell, tanulni kell, érteni kell. Most még nem ment elég simán — de színészeink, rendezőnk Lovas Edit mentségére szolgáljon — nem is igen volt elsajátítására az utóbbi években alkalom. E KISEBB zökkenők persze, nem sokat rontanak az egyébként friss, ötletes előadás értékén, de mivel prózai együttesünk igen magas színvonalat képvisel már évek óta, szóvá kellett tennünk, hiszen a teljes értékű, hibátlan előadás lehetőségei ott vannak az együttes tarsolyában, erő és kétség van a hiányok kiküszöbölésére mind a színészek, mind a fiatal rendező részéről. Lovas Edit egyébként nem jelentéktelen rendezői bravúrt csinált az idén: egymás után két darab színpadra állítására vállalkozott , hiszen ő rendezte a szép sikert aratott Luxemburg grófját is. Nagy örömmel üdvözöltük a címszerepben Margittay Ági bemutatkozását. Egyéni hangú, kiváló képességű művészt ismertünk meg személyében. Alakítása végig stílusos volt, kerülte az olcsó hatásokat, jeleneteit aprólékosan kidolgozta. Baracsi Ferenc rokonszenves ifjú bírót vitt színpadra, s bár az általa felvázolt figura érzésünk szerint kissé halványabb a kelleténél, végig illúziókeltő tudott maradni. Emellett — ha meggondoljuk — nem volt kis feladat a Luxemburg Sir Basilia után, azzal egy időben ilyen nehéz szerepet jól felépíteni. Bege Margit mint a fiatal bíró felesége, eléggé vázlatosan jelzett figurát keltett életre — sikerrel. Kár, hogy egy-egy pillanatra mesterkéltté vált alakítása. A néha felbukkanó negédeskedő hangsúlyozását azonban kárpótolta egész alakításának keresetlen bája. Mezei Lajos nagyszerűen könnyed, elegánsan biztos alakításában egyetlen poénját sem hagyta kihasználatlanul elfutni, s mint börtönőr is mulatságos volt. Demeter Hedvig a feleség szerepében franciásan szellemes hangvétellel, fölényes rutinnal illeszkedett bele az együttesbe. Alapjában jól és helyesen exponálta szerepét, az életre keltendő figurát Major Pál is. Azokat a jeleneteit azonban, ahol a kihallgatási jegyzőkönyveket recitálta, teljesen elhibázottaknak kell mondanunk. Ezzel az erőszakolt, természetellenes hanghordozással nem érhette el célját, s elterelte a figyelmet a jelenetek tényleges mondanivalójáról. JÓL FOGTA fel szerepét Gyulai Antal is, szépek voltak a Márton Aladár tervezte kosztümök. Csinádi István színpadképe jól érzékeltette a hivatali szobák rideg hangulatát. A féleszű lány érdekes produkció, talán kissé nagyobb teret is lehetett volna neki biztosítani a játékrendben. Csáky Lajos József Attilára emlékeznek Szabadszálláson Ma délután 18 órakor kezdődik Szabadszálláson, a művelődési házban megrendezésre kerülő József Attila ünnepség. A költő halálának 25. évfordulója alkalmából összeállított nagyszabású emlékünnepélyt a Hazafias Népfront, a Megyei Könyvtár, a TIT és a MÉSZÖV kezdeményezte. Az ünnepélyen — mélyen részt vesznek József Attilának a községben élő hozzátartozói is — beszédet mond Koczkás Sándor egyetemi docens. A költő verseiből szavalnak: Jancsó Adrienne előadóművésznő és Bárdy György, a Katona József Színház művésze. Ugyancsak a délutáni órákban nyitják meg a művelődési ház József Attila emlékkiállítását, melyen bemutatják a község tulajdonában levő emléktárgyakat, eredeti kéziratokat. i 196*. tfeeember M. kedd Ünnepi hangulat ”A felejthetetlen élmények ritkák — ebben, rejlik soha nem érülhető varázsuk is. Ezt érezhették mindazok, akik vasárnap délelőtt részt vettek a város nagy szülöttének, Kodály Zoltánnak 80. születésnapja tiszteletére a Katona József Színházban rendezett ünnepi hangversenyen. Eljöttek ide mindazok, akik tisztelik és szeretik az ősz hajú mestert és fogékonyak művei világméretekben is jelentős szépségei iránt. Bensőséges, meleg hangú ünneplésnek lehettünk tanúi ezen a vasárnapon. Elsőként a Felsőfokú Óvónőképző énekkara ajkán csendült fel Bárdos Lajos: Kodály köszöntője. Majd Tóth László — a Hazafias Népfront elnökének — üdvözlő szavai után Illyés Gyula Kossuth-díjas költő szavalta el Kodály Zoltánhoz írott versét. A nagy költő elmélyült, meghatott szavai után diadalmasan szárnyalt a dal. Kecskemét dalosai színes csokorba kötve nyújtották át születésnapi ajándékai a mester munkásságának legszebb virágait. Szépen, tisztán csengett a kodályi muzsika az 1. sz. általános iskola kis énekeseinek tolmácsolásában, erőteljesen zengett a nagyobbak: a Bányai Júlia Gimnázium, a Katona József Gimnázium és a Felsőfokú Óvónőképző Intézet előadásában. Jót közelítette meg a Lengyel László című dal eszmei mór,danivalóját az Országos Nevelő Intézet énekkara és az ünnepélyes hangulathoz méltó erővel és lendülettel szólaltatta meg a Karádi nótákat, a férfikarok nemes hagyományait őrzői régmúltra visszatekintő Kodály-kórus. A hangverseny második része kiemelkedő eseményének számított a Magyar Rádió énekkarának szereplése, Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy vezényletével. A kitűnő énekkar fölényes technikai tudással, mély átéltséggel és virtuóz megoldásban adta elő a Liszt Ferenchez, Jézus és a kufárok, Molnár Anna, Székelykeserves és a Mátrai képek című műveket.A forró sikerhez hozzájárult még az is, hogy a dirigem, Vár “sárhelyi Zoltán, régi kedves tanítványai közé tartozott Kodály Zoltánnak és mint a kecskeméti énekkari mozgalom egykori elindítójának és vezérének jelentős része volt abban, hogy itteni működése idején városunk a vokális zenében vezető szerepet nyert a többi vidéki városok — sőt a főváros — előtt »• örömteli meglepetést okoztak az Ének-Zenei Általános Iskola énekkarának lelkes dalosai. A hangverseny ünnepi hangulatához és színvonalához méltó formában szerepelt mind a kamarakórus, mind a nagy énekkar. Gazdag műsorukból is kiemelkedett a óiga nóta és a Cigánysirató művészi interpretálása. A» színházat zsúfolásig megtöltő közönség nagy tapssal ácserpelte Kodály Zoltánt, aki a hangverseny után a megye és a város vezetőinek társaságában ünnepi ebéden vett részt, ahol meghitt, baráti hangon beszélgettek a város zenei életérőL Könyvespolc Lányok évkönyve 1963, A lányok évkönyvében az eddigi kötetekhez hasonlóan mindenki megtalálja azt, amit szeret: irodalmat, művészetet, technikai érdekességeket, mindennapi életünk apró-cseprő dolgait. A kötet sok-sok illusztrációval és képanyaggal jelenik meg. Honám Ottó ásta tuti «HH írta le a penteli búcsút, amót akkor látott, tapasztalt, azt fümc* selik ma a Mátra tér »csőd» tevő" búcsúj író hely zarándokairól felvett képekben hitelesen megörökítették. Hogyan lehetséges egy száz évvel ezelőtti eseményt ma ugyanúgy végigszemlélni és lefényképezni. ..? Erre Mihályfi Ernő aó • könyvben szuggesztiv és stoom megfigyelésekben gazdag választ. Az igazi művészet — nem festeni, eladni nehéz. Az az igazi művészet. Ugyebár festeni a festőművész is tud, de eladni csak az életművész. Melyik a nagyobb művészet? Az életművészet! És én az vagyok. Zseni! Nem is akármilyen, mert eladom a képeimet... Akarom mondani H élénkém, a feleségem képeit, mert festeni és eladni egy személyben lehetetlen. Helénikém viszont a háztartási munkák mellett kényelmesen festhet. Főzés közben kapja el mindig az ihlet. Egyik legnagyobb művére, a híres „Naplementére”, a spenót-tükörtojással ihlette. Soha nem szakad el a valóságtól az én kedves Helénkém. Erdei tájképeihez mindig favágás közben gyűjt erőt. Művész a lelkem, nagy művész!... No, de gyerünk, gyerünk, mert el kell adnom a festményeket.• — Adj isten, néném! Kinek tisztelhetem, kedves néném.. . Ügy! Treszka nénémnek... Nézze csak, kedves Treszka néném. Rögtön kiterítem a képeket... Na látja, egy ember, aki házhoz szállítja a művészetet. Ezeket nézze mamám! Ilyen képeket még nem tapogatott. Érzi a fogásán? Kötényt nem szabnak jobb vászonból! Meg ami rajta van... Aha, látom az a jézusod tetszik magának Máriás huncut legyek, ha nem azt választanám magam is. Egy kicsit távolabbról nézze, úgy még szebb... Nana! Ne menjen egészen a kert végébe, mert akkor nem látja a glóriáját. A mamáját! Ez békebeli glória ám, kedves Treszka néném. Látja, igazi körzővel készült. És a fejtartása ennek a jézusnak... Ide nézzen! Itt a kezén ezt a két galambot figyelje... hercig, mi’ Látja ott hátul... Ne a keretet figyelje, ott szilvafák vannak. A képen, a háttérben, látja! Ez mind olajfa. Ezek az olajfák megérik a potom négy pirosat és ingyen kapja jézust, a két galambot, meg a felhőket. És micsoda felhőket? Na ne teketóriázzon néném. Művész vagyok én, nem házaló! Nézze!... így még jobban láthatja a napon, az ott, mind fluidum, abban keringenek a szubsztanciák! Halála után a magáé is ott fog majd körözni. Közelről nézheti az űrhajókat is... Én nem gondolkodnék kedves néném azért a négyszázért! Hiszen ingyen adom. Ne kintről nézzék kedveseim, jöjjenek beljebb a kapun. Maga meg néném szaladjon a pénzért. Nyúljon konyakig a szalmazsákba, megéri... Nézzék csak! Ezek az igazi festmények. Valódi vászon, valódi olaj... Köphetik, dörgölhetik, gyűrhetik moshatják vasalhatják! Megtartja színét is, kirúgja magát, mint az angol szövet. Aha, aha, látom a fiatalember a „Cigánylánnyal” kacérkodik. Klassz, mi?... Azt elhiszem! Nem hamisítvány... Figyelje a melleit, meg a ruhája alól kilátszó térdeit. Az sem kutya, mi? Ha megveszi, nem kell nősülni sem, ezzel asszonyt visz a házhoz! Látja ezt a paszulyevő kis száját milyen édesen csücsörít? Tarkabarka ruhája megéri az öt Kossuthlajost. Ami a ruha alatt van, azt ingyen adom.. Mit beszél? Maga ne szóljon bele uram. Erre mondja, hogy giccs? Nézze meg a színkeverést. Igazi okkersárga és cinóbervörös. Ha Rembrandtnak, tudja ki volt az a Rembrandt?... Na! Ha Rembrandt ilyen festékhez juthatott volna, nem evett volna száraz kenyeret. Ugyan... Legalább előttem ne játssza meg a műértőt.. Igaza van, galambom. Az úr a levegőbe beszél... Ebből? Egyet ebből, egyet ebből. Angiában húszat engedek, ötnyolcvan lesz a kettő... Ez a szoba dísze. Van ízlése galambom. Szén őszikék, mi? Szerelmesek... Hehe... Uram! Ha sokáig lázit, feljelentem üzletrontásért.. Hogy én ismerem-e Munkácsy ., Ekcehomok itt”? Nevettet uram. Munkácsy is halála után futott be. Nekem még van 25 évem és én is befutok. A képeim negyven év múlva védettek lesznek! Ingyen takarékbetétbe* jut atd ezekből vásárol... Látja ezt az „Airr*a~ hámozólányt”? Úgy árad belőle az élet majd kilép a keretből_ Miért? Ne röhögtessen uram! Azért nem lépi túl a keretet mert kerettúllépésért sokan lebuktak már! Van vádlija, mi? Nő ez, tetőtől talpig... Hogyan? Ki forgolódik a sírjában? Benczúr? A Gyula? Mindenki úgy forog, ahogy akar! El sem loptam a tehetségemet.. Van meg kettő, kinek adjam? Ne tanakodjanak, mert elfogy. Ezt a „Keresztrefeszítettet”? Kém balhéból mondom, de szívemből csöpögött lábaihoz a vér, amíg keresztre feszítettük... Az asszonnyal ketten l ö a kezest, én a lábait szegeztem az ecsettel. Művészélet nehéz élet Néha fizikai munkát is kell végezni« Helyes! Magának meg azt a „Dinnyés” képet... Háromszáz« Ez nem mirelit dinnye... Na, végre! Látja uram, hiába csaholt. .. Egy darab sem maradt! A művészetet viszik, mint a cukrot! Három deci tisztát.. Hej Helénkém, Helénkém! Aranyat ér a kezed... Még három decit! Magának is, én fizetem! Művész vagyok kérem... Milyen művész?! Ne kérdezzen bárgyúságot édes csapos kartárs! Nézzen a hajamra, könnyű kitalálni..? Az ecset mestere... De ma eladtam a képeket és megnyulatkozom. x. Gy>