Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS - KISKUN MEGYEI LAPJA XIX. ÉVFOLYAM. W. SZÁMÁra 60 fillér 1964. JANUÁR 14. KEDD INTÉZET A MERGE EMELKEDIK Bármelyik középiskolai pedagógus tanúsíthatja, hogy a kis falusi iskolákból, különösen pedig a tanyavilágból jött gyerekeknek milyen óriási nehézségekkel kell megküzdeniük a gimnáziumban, vagy a technikumban. Többnyire még azoknak sem könnyű a dolguk, akik osztott rendszerű általános iskolákból kerültek középiskolába. Ma még ugyanis főleg a kisebb iskolákban, gyakran tanítanak a felsőtagozatban is szakképesítéssel nem rendelkező, főiskolát, vagy egyetemet nem végzett pedagógusok. A megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya nemrégiben részletes felméréseket végzett az általános iskolák szaktanár-ellátottságáról. A kép járásonként és iskolánként is igen változó , de semmiképpen sem ad okot elégedettségre. Súlyosbítja a helyzetet, hogy bármennyire is megvan a jó szándék a szakképesítés nélkül felső tagozatban tanító pedagógusok többségében arra, hogy elvégezzék a főiskolát vagy egyetemet, a felsőfokú intézmények ma még a levelező tagozatra is csak korlátozott számban tudják felvenni a jelentkezőket. Az azonban mindenesetre biztató, hogy igen sokan tanulnak közülük és nagyon sokan meg is szerezték már a szükséges képesítést. Pillanatnyilag ez a legcélravezetőbb, és a leggyorsabb módja annak, hogy pótoljuk a szaktanár-ellátottságban mutatkozó hiányokat. Az említett felmérés szerint azonban akadnak számosan olyanok is, akik úgy vélik, hogy ha évek óta taníthatnak a szükséges végzettség nélkül a felső tagozatban, akkor, a gyakorlatuk már pótolja az előírt képesítést, ezért nem is szándékoznak jelentkezni továbbtanulásra. Oktatásügyünket azonban sürgeti a nem is olyan távoli jövő. A VIII. kongresszus határozata egy évtizedben jelölte meg azt az időt, amikor általánosan kötelezővé tesszük a középiskolai oktatást. Addigra biztosítani kell a szükséges szaktanár-létszámot. Hiszen másként el sem képzelhető, hogy az általános iskolát végzettek — tanyaiak és városiak — egyenlő felkészültséggel és egyenlő reményekkel léphetik át a középiskola küszöbét. A származás szerinti kategorizálás eltörlése pedig már most is arra kötelez, hogy mind gyorsabban kiegyenlítsük az ilyen természetű különbségeket. A továbbtanulástól vonakodókat ezek az érvek kell meggyőzzék, be kell látniuk, hogy ilyen fejlődés elképzelhetetlen a jelenleginél nagyobb követelmények teljesítése nélkül. De éppen nem könnyű meggyőzni őket ott, ahol az iskola igazgatója maga sem főiskolai végzettségű pedagógus. Ezt nemrégiben szóvá is tettük ezen a helyen. Nagy hiba volna mégis, ha ezt a tényt kibúvónak használnák fel a szaktanári képesítéssel nem rendelkező felső tagozatos nevelők. A kétféle munkakör ugyanis — a felső tagozatos szaktanáré és az igazgatóé — nem azonos, s nem azonosak a követelményei sem. A szaktanárnak olyan fokon kell ismernie tantárgyait, amihez a főiskola elvégzése elengedhetetlen. A diploma azonban, bármennyire is értékes szakmai szempontból, nem jelenti, és nem pótolja az igazgatói beosztáshoz szükséges egyéb adottságokat. A tapasztalat, az emberekkel való bánni tudás, az érettség, s nem utolsósorban a politikai tisztánlátás és szilárdság alapvető feltétele a vezetőállás betöltésének. Ebben pedig nyilvánvalóan többet mutathat fel egy sok éves gyakorlattal rendelkező, bár tanítói képesítésű igazgató, mint egy most végzett fiatal szaktanár. De különbséget kell tennünk természetesen az igazgatók között is. Az idősebbek más elbírálás alá esnek, mint a fiatalok. Először azért, mert a fiatalok előlegezett bizalmat kaptak a kinevezésük alkalmával, míg az idősebbek sok éves munkával bizonyították rátermettségüket.. A fiatalokra még évtizedekig számítunk, s ha nem képezik magukat szakmailag, ilyen távon előbb-utóbb lemaradnak a beosztottaik között. Az igazgatói munkakör betöltésének egyébként az ide vonatkozó rendelet szerint nem feltétele a szaktanári képesítés. Egyéb emberi értékek: a rátermettség, a vezetőkészség dönti el, hogy kire bízzák egy-egy iskola irányítását. De itt sem marad állandó a mérce, szüntelenül növekednek a követelmények. Arra természetesen senki sem gondol, hogy a jól dolgozó igazgatókat le kell váltani. Nem íróasztalnál kigondolt szempontok szerint bíráljuk el az embereket, s aki helytáll, aki jól dolgozik, annak semmiféle „újabb irányzattól”, megváltozott szemponttól nem kell tartania. Azzal azonban tisztában kell lennie mindenkinek, hogy a jövő követelményei nagyobbak lesznek, mint a mostaniak. Érthető tehát az a már ma is érvényesülő törekvés, hogy a jövő vezetőinek, s így az új iskolaigazgatóknak kinevezésénél is mind nagyobb súllyal esik latba a szakmai képzettség, a főiskolai végzettség — amellett, hogy az egyéb követelmények mércéje sem csökken. M. L. Fidel Castro Moszkvában MOSZKVA (TASZSZ) Fidel Castro kubai miniszterelnök hétfőn Tu–114-es különrepülőgépen Havannából Moszkvába érkezett. A látogatásra Hruscsov meghívása alapján került sor. Mint a hivatalos közlemény elmondta, a szovjet kormányfő tavaly hívta meg Fidel Castrót, amikor az a Szovjetunióban járt, hogy „télen ismét keresse fel a Szovjetuniót és akkor majd további eszmecserét folytatnak a feleket kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Jöjjön el azért is, hogy üdüljön, ismerje meg a Szovjetuniót télen, és vadásszon a hóborította szovjet erdőkben.” A meghívást Nyikolaj Podgornij, a kubai forradalom 5. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken részt vett szovjet küldöttség vezetője megismételte. Fidel Castro szívesen vette Hruscsov meghívását, és január 12-én, a Podgorniij vezette szovjet küldöttséggel együtt a Szovjetunióba utazott. A vnukovói repülőtéren Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és más szovjet vezető személyiségek fogadták a vendéget. A repülőtéren a moszkvai helyőrség díszszázada sorakozott fel. Fidel Castro a repülőgépből kiszállva megölelte Hruscsovot, Brezsnyevet, Mikojant és a többi megjelent szovjet vezető személyiséget. A zenekar a kubai és a szovjet himnuszt játszotta, 21 tüzérségi díszsortűz dördült el. Hruscsov és Fidel Castro beszédet mondott. Hruscsov kifejezte azt a meggyőződését, hogy Fidel Castro látogatása nagymértékben elősegíti a két ország mély barátságának erősödését. (Folytatás a 2. oldalon*) Két gazdasági év mezsgyéjén Zárszámadási előkészületek a kecskeméti járás szövetkezeti gazdaságaiban Jó ütemben folynak a zárszámadási készületek a kecskeméti járás 28 termelőszövetkezetében. Erről beszélgettünk Nehéz Józseffel és Széll Ferenccel, a járási tanács vb mezőgazdasági osztálya vezetőjével, illetve főkönyvelőjével. Tájékoztatásuk szerint a tszek túlnyomó többségében már az óév végére befejezték a leltározást. A korábbihoz képest körülbelül két héttel előbb elvégzett munka a jó szervezést dicséri. Ebben nem kis szerepe van annak is, hogy a közös gazdaságok elnökei, főagronómusai, főkönyvelői és ellenőrző bizottsági elnökei részére december elején a járási tanácsnál ötnapos „felkészítő” tanfolyamot rendeztek, s annak is, hogy a leltározást az osztály — főként a terv- és pénzügyi csoport — munkatársai, agronómusai gyakran ellenőrizték. Most a könyvelésé a szó, ők „tetejezik be” az előkészületeket. Az osztály az ő munkájukat is közvetlenül segíti; ezen a héten az öt revizora abban a három termelőszövetkezetben működött közre, ahol először kerül sor a zárszámadási közgyűlés megtartására. E hónap 15-e és február 5-e között a zárszámadásokat egymás után felülvizsgálják, majd megerősítik. Január végén a már elkészült ütemterv szerint megkezdődnek a közgyűlések, amelyeken — vb-határozatnak megfelelően — az osztály részéről a közös gazdaságok szakmai felelősei, a gyengén gazdálkodó tsz-ekben pedig rajtuk kívül azok a járási párt-, vagy tanács végrehajtó bizottsági tagok is kötelesek részt venni, akiket még az elmúlt év elején egyegy gazdaság felelősének kijelöltek. Végleges adatok nem állnak még rendelkezésre, annyit azonban máris meg lehet állapítani, hogy egy kivételével valamennyi tsz-ben — előreláthatólag — legalább annyi, vagy több lesz az egy tagra jutó jövedelem, mint amennyit terveztek. Ez járási átlagban a tavalyi nem egészen 10 ezernél mintegy másfél ezer forinttal többet jelent. Az elmúlt évi 10 milliós mérleghiány együttes összege több mint a felére, a gyengén gazdálkodó tsz-ek száma pedig mintegy 25 százalékkal csökken. A még „gyenge” kategóriában maradó közös gazdaságokban is növekszik azonban az egy főre jutó jövedelem, s szervezeti szempontból jelentős javulás tapasztalható. A kevésbé sikeres tavalyelőtti esztendőt a járási párt és a tanács vb segítségével az osztályok mélyrehatóan elemezték, és megállapították, hogy a tszek eredményes gazdálkodása nem kis mértékben a jó vezetéstől függ. Minősítették a tszvezetők munkáját, s ennek alapján, valamint felsőbb rendeletinek eleget téve, a gyengén gazdálkodó szövetkezetekbe több éves nagyüzemi gyakorlattal rendelkező tizenkilenc dotációs szakembert — három-három elnököt, illetve főkönyvelőt és tizenhárom agronómust — küldtek. Az első félév pénzügyi nehézségeinek a leküzdésére —az állam anyagi eszközökkel is segítette a gyenge tsz-eket. Igen nagy szerepe volt az eredményjavulásban annak, hogy a jövedelemelosztásnak az adottsághoz mért legváltozatosabb formáit bátran alkalmazták. A lajosmizsei Sallai és a tiszakécskei Tiszagyöngye Tszben például bevezették a kósza pénzfizetéses rendszert, másutt növénytermesztésben százalékra dolgoztak a szövetkezeti gazdák, az állattenyésztők és az egyéb üzemágban dolgozók pedig vagy meghatározott havi összeget kaptak, vagy — néhol módosított — munkaegységet írtak nekik jóvá, úgy azonban, hogy a terven felüli teljesítményük után prémiumban részesítették őket. S ami a legfontosabb: megváltozott a szövetkezeti gazdák szemlélete, a közös munkához való viszonya. Ez megmutatkozott már a tavalyi tervtárgyaló közgyűléseken. Általában kritikus és önkritikus magatartást tanúsítottak, a hibák kijavítását nemcsak a vezetők, hanem önmaguk feladatának is megjelölték. És annak ellenére, hogy a gyengén gazdálkodó tsz-ekben az év első 3—4 hónapjában nem jutottak jövedelemhez, szorgalmasan dolgoztak akkor is. Ennek is köszönhető, hogy az 1962 őszére tervezett, de félbemaradt telepítést — az egyéb bokros teendők mellett — a járás közös gazdaságai tavaly tavasszal 2000 holdon hiánytalanul elvégezték, az aratásra szinte hihetetlenül rövid idő — két hét — alatt pontot tettek, s az őszi betakarítás idejében történő befejezése után több mint 106 százalékra teljesítették vetési tervüket. Az utóbbi —s a kalászosok kitűnő téli állapota — már az új gazdasági év eredményességének veti előre a fényét. Igen nagy gondot fordítanak a szakemberképzésre. Tavaly márciusban például 270 szövetkezeti gazda kapott szakmunkás-bizonyítványt, az elmúlt hónapban indult háromhónapos szakmunkásképző tanfolyamon viszont már 800-an tanulnak. A különböző — öntözéses, növényvédő, baromfinevelő stb. A háromhetes tanfolyamokat tavaly 175-en végezték el, s az idén is körülbelül ennyi lesz a számuk. A tavalyi 240-nel szemben ebben az évben már 500 szövetkezeti traktoros dolgozik a közös földeken. Nem lesz tehát gond a kettős műszak alkalmazása, noha mintegy 80 traktorral növekszik a tsz-ek gépparkja. A járásban — a tsz-ekével azonos nagyságú területen — 48 termelőszövetkezeti csoport gazdálkodik. Ezekben is készítenének számvetést, de ennek eredményéről még nem könnyű átfogó képet alkotni. Annyi azonban már biztos, hogy ebben az évben a termelőszövetkezeti csoportoknak is juttatnak gépeket, dotációs szakembereket, s növelik a közösen művelt területüket, valamint a közös állatállományukat. ” '' • T. I.