Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-16 / 217. szám
2. oldal Magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága kedden délután magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. A gyűlés részvevői között ott voltak a budapesti gyárak, üzemek, hivatalok, vállalatok és intézmények küldöttei, a termelő munka legjobbjai, a társadalmi és tömegszervezetek legeredményesebben dolgozó aktivistái, a főváros minden rétegének képviselői. A díszemelvény és a lelátók fölött magyar és jugoszláv nyelvű feliratok éltették a két nép barátságát. Néhány perccel négy óra után a megjelentek tapsa, ünneplése közben foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnökségben foglaltak helyet jugoszláv vendégeink, élükön Joszip Broz Titóval, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökével, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkárával. Tagjai voltak az elnökségnek Valjko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Kacsa Popovics külügyminiszter és Nikola Dzsuverovics külkereskedelmi miniszter is. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Korom Mihály, Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bizottság titkárai, Pap János, a kormány elnökhelyettese, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Péter János külügyminiszter Az elnökség tagjai között helyet foglaltak írók, művészek, tömegszervezetek vezetői. Részt vett a gyűlésen Joszip Broz Tito felesége, Jovanka Broz, Dobi Istvánná és Kádár Jánosné. A jugoszláv és a magyar himnusz elhangzása után Gáspár Sándor nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót Kádár Jánosnak. 1964. szeptember 16, szerda Kádár János elvtárs beszéde Kedves Tito Elvtárs! Kedves Elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében szívből köszöntöm Budapest dolgozóinak képviselőit mai ünnepi gyűlésünkön, amelyet a magyar —jugoszláv barátságnak szentelünk. őszinte tisztelettel és meleg barátsággal köszöntöm körünkben Tito elvtársat kommunisták, a jugoszláv nép a kiemelkedő vezetőjét, s a kíséretében érkezett elvtársakat, valamennyi kedves vendégünket. Beszéde bevezető részében Utalt a jugoszláv nép építő munkájának húszéves eredményeire, a jövő terveire, s így folytatta: Az elmúlt 20 esztendőben az egész világon óriási változások következtek be. Kialakult a 14 országból álló szocialista világrendszer, amely felöleli az emberiség egyharmadát. A világ első szocialista állama, a Szovjetunió már a kommunizmus építésével mutatja az utat az emberiségnek. A történelem folyamán először olyan új erőviszonyok alakultak ki a világon amelyekben túlsúlyban vannak a béke, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás erői, a szocializmus korunk uralkodó gondolatává vált. Erre a 20 évre esnek a legdöntőbb szocialista átalakulások Magyarországon is. Pártunk VIII. kongresszusa mérleget készített országépítő munkánkról és megállapította, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, vívmányaink megszilárdultak, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Ez a tény történelmi jelentőségű, mert ezzel a magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett — mondotta Kádár elvtárs, majd a magyar és jugoszláv nép történelmi kapcsolatairól szólt. Ha reálisan értékeljük a jelenlegi nemzetközi helyzetet, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben a békés együttélés aktív politikájával bizonyos mértékig sikerült enyhíteni a nemzetközi feszültséget. Nem végeznek atomfegyver-kísérleteket a víz alatt, a légkörben és a magas légkörben, nem nő a háborús célú hasadóanyagok gyártása. A nemzetközi feszültség enyhülésének ezek a jelei azonban csupán kezdeti szakaszt jelentenek a nyitott kérdések rendezésében. A béke erőinek tehát továbbra is maximális erőfeszítést kell tenniök a háború nélküli világ megteremtéséért. A nemzetközi élet legutóbbi eseményei különösen időszerűvé tették ezt a megállapítást. A világ különböző részein a békére nézve igen veszélyes akciók történtek és történnek. Az Egyesült Államok az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri értekezletén újabb ellenséges intézkedéseket erőszakolt ki Kuba ellen. Pár héttel ezelőtt az imperialisták agressziót követtek el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, hogy kiterjesszék a vietnami nép ellen évek óta sikertelenül folyó hadjáratukat, ami szerves része a szocialista országok és a délkelet-ázsiai békeszerető népek ellen szőtt katonai és felforgató terveknek. Egyes imperialista körök úgy vélik, hogy a nagy államok kényük-kedvük szerint bánhatnak a kis államokkal. Ezt az elvet alkalmazták a gyakorlatban az amerikai hadihajók a Tonkiniöbölben, majd példájukon felbuzdulva a ciprusi falvakat NATO-fegyverekkel bombázó törökök is. Kongóban amerikai szuronyokkal támasztják alá az imperialisták ingatag hadállásait. Joszip Broz Tito bevezetőben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ideje alatt körülvették. Történelmi visszapillantást vetve szólott a két nép kapcsolatairól, majd így folytatta: A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Benyomásaimról szólva elmondhatom, örömet okoz, hogy nagy eredmények születtek, fővárosuk nagyot fejlődött. Meggyőződhettünk, hogy a Magyar Népköztársaság ma erős, fejlett ipari ország, olyan gazdasági alapokkal, amelyek biztosítják a még gyorsabb, a még sokoldalúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen, önök országukat nemcsak helyreállították, begyógyítva a múlt súlyos sebeit, hanem az iparilag fejlett országok színvonalára is emelték. Magától értetődő dolog, hogy ez nagy erőfeszítést és sok lemondást is követelt a dolgozóktól, elsősorban a munkásosztálytól. De eddigi alkotó munkájuk eredményei biztosítják, hogy országuk felvirágozzék, népük életszínvonala és jóléte még gyorsabban emelkedjék. Ehhez kívánok önöknek sok sikert, önök, mint szomszédaink, ismerik azokat az eredményeket, amelyeket Jugoszlávia népei orEz a erőfitogtatás a nemzeti függetlenségért és szabadságért küzdő népek megfélemlítésére, a felszabadító mozgalmak elfojtására irányul. Az emberiség határozottan és egyértelműen elítéli az imperialisták legutóbbi agresszív cselekedeteit. Történelmi tény, hogy a szocialista világrendszer fennállása és dinamikus fejlődése következtében az imperializmus többé nem dönthet egyedül a népek sorsáról. Ez elősegítette a gyarmati rendszer felbomlásának meggyorsulását és számos új állam létrejöttét. A magyar és a jugoszláv kormány a nemzetközi kérdések többségében azonos nézeteket vall. Mindkét kormány úgy véli, hogy a leszerelés továbbra is elsőrendű fontosságú kérdés és támogatja az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat. Üdvözöljük és támogatjuk azokat a kezdeményezéseket is, amely Közép-Európában, a Balkánon és a világ más részein atomfegyvermentes övezetek megteremtését célozzák. Sürgető problémának tartjuk a német kérdés rendezését, amelynek kiindulópontja a két német állam létezésének számunk szocialista építésében eddig elértek — folytatta. — A legjelentősebb vívmány szocialista fejlődésünkben kétségtelenül dolgozóink és egész társadalmunk átalakulása. Ki kell emelnem annak a jelentőségét, hogy dolgozóink nemcsak jó szakmunkások, hanem arra is képesek, hogy részt vegyenek a gazdasági és társadalmi élet irányításában. Jugoszlávia minden dolgozójának, munkásosztályunknak alkotó kezdeményezése hozzájárul ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi fejlődésünkben valóban jelentős sikereket értünk el. Meggyőződésem: Ha tovább fejlesztjük dolgozóink jogait, hogy az összes lényeges kérdésben döntsenek — nemcsak a termelés, hanem egész társadalmi élet területén —, ugyanúgy mint eddig, a jövőben is eredményesen leküzdünk minden nehézséget és még gyorsabb, sokoldalúbb fejlődést érünk el. Tito elvtárs hogy a szocialista hangsúlyozta, Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az egyenjogúságon, a más országok függetlenségének, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásán alapuló együttműködésért. Harcolt a népek azon jogáért, elismerése, a békeszerződés megkötése és a nyugat-berlini helyzet rendezése. A nemzetközi kommunista mozgalom sikerei elvitathatatlanok. Ugyanakkor a marxisták a leninisták, akik mindig reálisan szemlélik a világeseményeket, jól látják a jelenleg fennálló nehézségeket is. Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéréseknek, amelyek Kínai Kommunista Párt vezetői a által végzett szakadár tevékenység következményei. Ez az egységbontó tevékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. « Nem kétséges, hogy a kommunista mozgalomban támadt nehézségeket le fogjuk küzdeni, s ebből a harcból a kommunista mozgalom — mint eddig mindig — még erősebben és szilárdabban kerül ki. Mivel a kommunista világmozgalom az utóbbi időben megnőtt, a nemzetközi helyzetben és a forradalmi harcban új jelenségek vannak, és szükség van a nézetek és feladatok egyeztetésére, szükséges, hogy korunk új problémáit marxistaelemzés alá vessük. Erre kiváló alkalmat ad a kommunista és munkáspártok értekezlete. Kedves Elvtársak! Tito elvtársnak és munkatársainak magyarországi látogatása fontos állomás népeink, pártjaink és kormányaink kapcsolatainak fejlődésében. Ezt tükrözi az általunk aláírt közös közlemény is. Újból bebizonyosodott egyetértésünk a lényeges nemzetközi kérdésekben és ez lehetővé teszi, hogy még gyümölcsözőbben munkálkodjunk együtt a békéért, a népek barátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megoldásáért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért. Együttműködésünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi fórumokon hozzájárul az általános és teljes leszerelés, a német kérdés mielőbbi megoldásához, a világkereskedelem fejlesztéséhez és mindazon kérdések rendezéséhez, amelyek ma a világ különböző tájain fenyegetik a népek békéjét, függetlenségét, a világbékét. Éljen a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népeinek barátsága! Éljen a szocializmus és a világbéke! Kádár János nagy tetszéssel fogadott beszéde után az egybegyűltek nagy tapsa közben Joszip Broz Tito lépett a mikrofonhoz, hogy szabadon válasszák meg társadalmi rendjüket. A háború óta Jugoszlávia ezeknek az elveknek alapján tevékenykedett mind a nemzetközi életben, mind a nemzetközi munkásmozgalomban. A mi véleményünk szerint — folytatta — az együttélés a béke megőrzésének alapvető feltétele, olyan konkrét politikát jelent, mely az általános és teljes leszereléssel, a nemzetek és népek közötti egyenjogú kapcsolatok megvalósításával, a fejlődő országok haladásának meggyorsításával, a nemzetközi kapcsolatok további demokratizálásával, a népek közötti bizalom helyreállításával és a kölcsönös érdekek alapján való közeledéssel valósul meg. Az együttélés nem jelenti a nemzetközi munkásmozgalomban és a társadalmi fejlődésben a forradalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek nekünk felróni igyekeznek. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy a békeharc a szocializmusért vívott küzdelem része és minden olyan igyekezet, amely elválasztásukra törekszik, súlyos kárt okoz a békének és szocializmusnak. Valójában ez a lényeg a nemzetközi munkásmozgalomban folytatott szakadár politikában, s a Kínai Népköztársaság mai vezetőinek a termonukleáris háborút kalandor módon megítélő gyakorlatában. Az az elképzelés, hogy a szocializmust fel lehet építeni a jelenlegi civilizáció — városok, gazdasági és kulturális központok üszkös romjain *k, a termonukleáris háború százmilliós áldozatainak sírjain, valóban a politika legveszélyesebb fajtáját képviseli. Ez lényegében saját nép>ük és mindazon népek mélységes lebecsülését is jelenti, akik elhatározták, hogy megakadályozzák a nukleáris katasztrófát. Hisszük, hogy a béke és békés együttélés feltételei közepette, amikor a társadalmi problémák lényegét nem ködösíti a hidegháború, a haladó erők tevékenysége és harca számára megfelelőek a feltételek, a nemzeti felszabadításra és a gyarmatosítás elleni harcra, melynek eredményes befejezése a béke megszilárdításának előfeltétele. Ilyen értékelésből kiindulva, mi a békés és aktív együttélés elveit, mint külpolitikánk vezető elveit, beépítettük a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság alkotmányába. A nemzetközi munkásmozgalomnak nagy a feladata és felelőssége, hogy felfogja és megértse a világ különböző országaiban jelentkező sajátos feltételeket, különösen azokban az országokban, amelyek csak most indulnak a szocializmus építésének útján — hangoztatta Tito elvtárs. — A szocializmus ügyének csak árthat, ha nem veszik figyelembe a való helyzetet, vagy merev, dogmatikus sablonokat alkalmaznak. Figyelembe véve a szocialista fejlődés formáinak gazdagságát, ma még inkább szükség van a kölcsönös megértésre, tiszteletre és türelemre, a nyílt elvtársi vélemény- és tapasztalatcserére, mint valaha. A nemzetközi munkásmozgalom csak a valóság alapos értékelésével, a marxista gondolat alkalmazásával használhatja ki a kedvező lehetőségeit. Mi mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szocialista országok közötti kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok jelentősek országaink számára, hiszen a népeink közötti együttműködés továbbfejlesztését kell szolgálniuk, s ezzel együtt kiküszöbölni mindazt, ami a múlt negatív öröksége. Jelentősek a többi ország szempontjából is, mert a mi együttműködésünk a népek közötti újfajta demokratikus és egyenjogú kapcsolatok példájául szolgál. Ma, amikor egyértelműen elítéljük azt, amit ezen a téren Sztálin tett — csupán a Jugoszlávia iránti viszonyt említem — megvannak a kedvező feltételei annak, hogy a szocialista országok minden oldalú együttműködése új formákkal és tartalommal gazdagodjék. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban — amint önök előtt ismeretes — jelentős számban élnek a magyar nemzetiségű állampolgárok, ahogy a Magyar Népköztársaság területén is élnek jugoszláv nemzetiségű polgárok. Ezzel kapcsolatosan forradalmunk egyik jelentős vívmányára szeretnénk rávilágítani, a nemzetiségi kérdés megoldására Jugoszláviában. Ez kihatott minden nemzetiségre, úgyhogy ma országunk minden polgára teljes egyenjogúságot élvez a kultúra és a társadalmi, politikai élet minden területén, beleértve a nemzetiségi nyelv szabad használatának jogát is. Joszip Broz Tito beszédét Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátsága és együttműködése éltetésével fejezte be. Tito elnök beszédét nagy taps fogadta. A jelenlevők hosszan, melegen ünnepelték a jugoszláv vendégeket, éltették a jugoszláv és a magyar nép barátságát. A nagygyűlés Gáspár Sándor zárószavai után az Internacionálé hangjaival ért véget. Joszip Broz Tito beszéde