Petőfi Népe, 1964. szeptember (19. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

2. oldal Magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága kedden délután magyar—jugoszláv ba­rátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnok­ban. A gyűlés részvevői között ott voltak a bu­dapesti gyárak, üzemek, hivatalok, vállalatok és intézmények küldöttei, a termelő munka leg­jobbjai, a társadalmi és tömegszervezetek leg­eredményesebben dolgozó aktivistái, a főváros minden rétegének képviselői. A díszemelvény és a lelátók fölött magyar és jugoszláv nyelvű feliratok éltették a két nép barátságát. Néhány perccel négy óra után a megjelentek tapsa, ünneplése közben foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnökségben foglaltak helyet jugoszláv vendégeink, élükön Joszip Broz Titóval, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el­nökével, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek főtitkárával. Tagjai voltak az elnökségnek Valjko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bi­zottságának tagja, Kacsa Popovics külügymi­niszter és Nikola Dzsuverovics külkereskedel­mi miniszter is. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Do­bi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, a kormány elnöke, Ap­ró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sán­dor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­­zo­ttságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Korom Mihály, Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bi­zottság titkárai, Pap János, a kormány elnökhe­lyettese, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Péter János külügyminiszter Az elnökség tag­­jai között helyet foglaltak írók, művészek, tö­megszervezetek vezetői. Részt vett a gyűlésen Joszip Broz Tito fele­sége, Jovanka Broz, Dobi Istvánná és Kádár Jánosné. A jugoszláv és a magyar himnusz elhangzá­sa után Gáspár Sándor nyitotta meg a nagy­gyűlést, majd átadta a szót Kádár Jánosnak. 1964. szeptember 16, szerda Kádár János elvtárs beszéde Kedves Tito Elvtárs! Kedves Elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormá­nya és a magam nevében szív­ből köszöntöm Budapest dolgo­zóinak képviselőit mai ünnepi gyűlésünkön, amelyet a magyar —jugoszláv barátságnak szen­telünk. őszinte tisztelettel és meleg barátsággal köszöntöm körünkben Tito elvtársat kommunisták, a jugoszláv nép a kiemelkedő vezetőjét, s a kísé­retében érkezett elvtársakat, va­lamennyi kedves vendégünket. Beszéde bevezető részében Utalt a j­ugoszláv nép építő mun­kájának húszéves eredményeire, a jövő terveire, s így folytatta: Az elmúlt 20 esztendőben az egész világon óriási változások következtek be. Kialakult a 14 országból álló szocialista világ­­rendszer, amely felöleli az em­beriség egyharmadát. A világ első szocialista állama, a Szov­jetunió már a kommunizmus építésével mutatja az utat az emberiségnek. A történelem fo­lyamán először olyan új erővi­szonyok alakultak ki a világon amelyekben túlsúlyban vannak a béke, a nemzeti függetlenség, a társadalmi haladás erői, a szo­cializmus korunk uralkodó gon­dolatává vált. Erre a 20 évre esnek a leg­döntőbb szocialista átalakulások Magyarországon is. Pártunk VIII. kongresszusa mérle­get készített országépítő mun­kánkról és megállapította, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésével egész népgazdasá­gunkban osztatlanul uralkodó­vá váltak a szocialista termelési viszonyok, vívmányaink megszi­lárdultak, befejeztük a szocia­lizmus alapjainak lerakását. Ez a tény történelmi jelentőségű, mert ezzel a magyar nép a szo­cializmus teljes felépítésének korszakába lépett — m­ondotta Kádár elvtárs, majd a magyar és jugoszláv n­ép történelmi kapcsolatairól szólt. Ha reálisan értékeljük a je­lenlegi nemzetközi helyzetet, megállapíthatjuk, hogy az utób­bi időben a békés együttélés aktív politikájával bizonyos mértékig sikerült enyhíteni a nemzetközi feszültséget. Nem végeznek atomfegyver-kísérle­teket a víz alatt, a légkörben és a magas légkörben, nem nő a háborús célú hasadóanyagok gyártása. A nemzetközi feszült­ség enyhülésének ezek a jelei azonban csupán kezdeti szakaszt jelentenek a nyitott kérdések rendezésében. A béke erőinek tehát továbbra is maximális erőfeszítést kell tenniök a há­ború nélküli világ megteremté­séért.­­ A nemzetközi élet legutóbbi eseményei különösen időszerűvé tették ezt a megállapítást. A világ különböző részein a béké­re nézve igen veszélyes ak­ciók történtek és történnek. Az Egyesült Államok az Amerikai Államok Szervezetének külügy­miniszteri értekezletén újabb ellenséges intézkedéseket erősza­kolt ki Kuba ellen. Pár héttel ezelőtt az imperialisták agres­­­sziót követtek el a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len, hogy kiterjesszék a vietna­mi nép ellen évek óta sikerte­lenül folyó hadjáratukat, ami szerves része a szocialista or­szágok és a délkelet-ázsiai bé­keszerető népek ellen szőtt ka­tonai és felforgató terveknek. Egyes imperialista körök úgy vélik, hogy a nagy államok ké­­nyük-kedvük szerint bánhatnak a kis államokkal. Ezt az elvet alkalmazták a gyakorlatban az amerikai hadihajók a Tonkini­­öbölben, majd példájukon fel­buzdulva a ciprusi falvakat NATO-fegyverekkel bombázó törökök is. Kongóban amerikai szuronyokkal támasztják alá az imperialisták ingatag hadállá­sait. Joszip Broz Tito bevezetőben köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel láto­gatásuk egész ideje alatt körül­vették. Történelmi visszapillan­tást vetve szólott a két nép kap­csolatairól, majd így folytatta: A háború óta negyedszer va­gyok Budapesten. Benyomá­saimról szólva elmondhatom, örömet okoz, hogy nagy ered­mények születtek, fővárosuk na­gyot fejlődött. Meggyőződhet­tünk, hogy a Magyar Népköz­­társaság ma erős, fejlett ipari ország, olyan gazdasági alapok­kal, amelyek biztosítják a még gyorsabb, a még sokoldalúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen, önök országukat nemcsak helyreállították, begyógyítva a múlt súlyos sebeit, hanem az iparilag fejlett országok színvo­nalára is emelték. Magától ér­tetődő dolog, hogy ez nagy erő­feszítést és­ sok lemondást is kö­vetelt a dolgozóktól, elsősorban a munkásosztálytól. De eddigi alkotó munkájuk eredményei biztosítják, hogy országuk felvi­rágozzék, népük életszínvonala és jóléte még gyorsabban emel­kedjék. Ehhez kívánok önöknek sok sikert, önök, mint szomszédaink, is­merik azokat az eredményeket, amelyeket Jugoszlávia népei or­Ez a erőfitogtatás a nemzeti függetlenségért és szabadságért küzdő népek megfélemlítésére, a felszabadító mozgalmak elfoj­tására irányul. Az emberiség határozottan és egyértelműen elítéli az imperialisták legutób­bi agresszív cselekedeteit. Történelmi tény, hogy a szo­cialista világrendszer fennállása és dinamikus fejlődése követ­keztében az imperializmus töb­bé nem dönthet egyedül a né­pek­ sorsáról. Ez elősegítette a gyarmati rendszer felbomlásá­nak meggyorsulását és számos új állam létrejöttét. A magyar és a jugoszláv kor­mány a nemzetközi kérdések többségében azonos nézeteket vall. Mindkét kormány úgy véli, hogy a leszerelés továbbra is elsőrendű fontosságú kérdés és támogatja az általános és teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat. Üdvözöljük és tá­mogatjuk azokat a kezdeménye­zéseket is, amely Közép-Euró­­pában, a Balkánon és a világ más részein atomfegyvermen­tes övezetek megteremtését cé­lozzák. Sürgető problémának tartjuk a német kérdés rende­zését, amelynek kiindulópontja a két német állam létezésének számunk szocialista építésében eddig elértek — folytatta. — A legjelentősebb vívmány szocia­lista fejlődésünkben kétségtele­nül dolgozóink és egész társa­dalmunk átalakulása. Ki kell emelnem annak a jelentőségét, hogy dolgozóink nemcsak jó szakmunkások, hanem arra is képesek, hogy részt vegyenek a gazdasági és társadalmi élet irá­nyításában. Jugoszlávia minden dolgozójának, munkásosztá­lyunknak alkotó kezdeményezé­se hozzájárul ahhoz, hogy gaz­dasági és társadalmi fejlődé­sünkben valóban jelentős sikere­ket értünk el. Meggyőződésem: Ha tovább fejlesztjük dolgo­zóink jogait, hogy az összes lé­nyeges kérdésben döntsenek — nemcsak a termelés, hanem egész társadalmi élet területén —, ugyanúgy mint eddig, a jö­vőben is eredményesen leküz­­dünk minden nehézséget és még gyorsabb, sokoldalúbb fejlődést érünk el. Tito elvtárs hogy a szocialista hangsúlyozta, Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az egyenjogúságon, a más or­szágok függetlenségének, a bel­­ügyekbe való be nem avatko­zás elvének, a népek önrendel­kezési jogának tiszteletben tar­tásán alapuló együttműködésért. Harcolt a népek azon jogáért, elismerése, a békeszerződés meg­kötése és a nyugat-berlini hely­zet rendezése. A nemzetközi kommunista mozgalom sikerei elvitathatat­­lanok. Ugyanakkor a marxisták a leninisták, akik mindig reáli­san szemlélik a világeseménye­ket, jól látják a jelenleg fenn­álló nehézségeket is.­­ Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltéréseknek, amelyek Kínai Kommunista Párt vezetői a által végzett szakadár tevékeny­ség következményei. Ez az egy­ségbontó tevékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak. « Nem kétséges, hogy a kom­munista mozgalomban támadt nehézségeket le fogjuk küzdeni, s ebből a harcból a kommunis­ta mozgalom — mint eddig min­dig — még erősebben és szilár­dabban kerül ki. Mivel a kommunista világ­mozgalom az utóbbi időben megnőtt, a nemzetközi helyzet­ben és a forradalmi harcban új jelenségek vannak, és szükség van a nézetek és feladatok egyeztetésére, szükséges, hogy korunk új problémáit marxista­elemzés alá vessük. Erre kiváló alkalmat ad a kommunista és munkáspártok értekezlete. Kedves Elvtársak! Tito elvtársnak és munkatár­sainak magyarországi látogatása fontos állomás népeink, párt­jaink és kormányaink kapcso­latainak fejlődésében. Ezt tük­rözi az általunk aláírt közös közlemény is. Újból bebizonyo­sodott egyetértésünk a lényeges nemzetközi kérdésekben és ez lehetővé teszi, hogy még gyü­mölcsözőbben munkálkodjunk együtt a békéért, a népek ba­rátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megoldásáért, a gyar­mati rendszer teljes és végleges felszámolásáért. Együttműködé­sünk az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzet­­közi fórumokon hozzájárul az általános és teljes leszerelés, a német kérdés mielőbbi megol­dásához, a világkereskedelem fejlesztéséhez és mindazon kér­dések rendezéséhez, amelyek ma a világ különböző tájain fe­nyegetik a népek békéjét, füg­getlenségét, a világbékét. Éljen a Magyar Népköztársa­ság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népei­nek barátsága! Éljen a szocializmus és a vi­lágbéke! Kádár János nagy tetszéssel fogadott beszéde után az egybe­gyűltek nagy tapsa közben Jo­szip Broz Tito lépett a mikro­fonhoz, hogy szabadon válasszák meg társadalmi rendjüket. A háború óta Jugoszlávia ezeknek az elveknek alapján te­vékenykedett mind a nemzetkö­zi életben, mind a nemzetközi munkásmozgalomban. A mi véleményünk szerint — folytatta — az együttélés a bé­ke megőrzésének alapvető fel­tétele, olyan konkrét politikát jelent, mely az általános és tel­jes leszereléssel, a nemzetek és népek közötti egyenjogú kapcso­latok megvalósításával, a fejlő­dő országok haladásának meg­gyorsításával, a nemzetközi kap­csolatok további demokratizálá­sával, a népek közötti bizalom helyreállításával és a kölcsönös érdekek alapján való közele­déssel valósul meg. Az együtt­élés nem jelenti a nemzetközi munkásmozgalomban és a társa­dalmi fejlődésben a forradalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek nekünk felróni igye­keznek. A nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomban mindinkább tért hódít az a fel­ismerés, hogy a békeharc a szo­cializmusért vívott küzdelem része és minden olyan igyekezet, amely elválasztásukra törek­szik, súlyos kárt okoz a béké­nek és szocializmusnak. Valójában ez a lényeg a nem­zetközi munkásmozgalomban folytatott szakadár politikában, s a Kínai Népköztársaság mai vezetőinek a termonukleáris há­borút kalandor módon megítélő gyakorlatában. Az az elképze­lés, hogy a szocializmust fel le­het építeni a jelenlegi civilizá­ció — városok, gazdasági és kul­turális központok üszkös romjain *k, a termonukleáris háború százmilliós áldozatainak sírjain, valóban a politika legveszélye­sebb fajtáját képviseli. Ez lé­nyegében saját nép>ük és mind­azon népek mélységes lebecsülé­sét is jelenti, akik elhatározták, hogy megakadályozzák a nuk­leáris katasztrófát. Hisszük, hogy a béke és békés együttélés feltételei közepette, amikor a társadalmi problémák lényegét nem ködösíti a hidegháború, a haladó erők tevékenysége és harca számára megfelelőek a feltételek, a nemzeti felszaba­dításra és a gyarmatosítás elleni harcra, melynek eredményes be­fejezése a béke megszilárdítá­sának előfeltétele. Ilyen értékelésből kiindulva, mi a békés és aktív együttélés elveit, mint külpolitikánk veze­tő elveit, beépítettük a Jugo­szláv Szövetségi Köztársaság al­kotmányába. A nemzetközi munkásmozga­lomnak nagy a feladata és fe­lelőssége, hogy felfogja és meg­értse a világ különböző orszá­gaiban jelentkező sajátos felté­teleket, különösen azokban az országokban, amelyek csak most indulnak a szocializmus építésé­nek útján — hangoztatta Tito elvtárs. — A szocializmus ügyé­nek csak árthat, ha nem veszik figyelembe a való helyzetet, vagy merev, dogmatikus sablo­nokat alkalmaznak. Figyelembe véve a szocialista fejlődés for­máinak gazdagságát, ma még in­kább szükség van a kölcsönös megértésre, tiszteletre és türe­lemre, a nyílt elvtársi vélemény- és tapasztalatcserére, mint va­laha. A nemzetközi munkásmoz­galom csak a valóság alapos ér­tékelésével, a marxista gondolat alkalmazásával használhatja ki a kedvező lehetőségeit. Mi mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szocialista or­szágok közötti kapcsolatoknak. Ezek a kapcsolatok jelentősek országaink számára, hiszen a népeink közötti együttműködés továbbfejlesztését kell szolgál­­niuk, s ezzel együtt kiküszöböl­ni mindazt, ami a múlt negatív öröksége. Jelentősek a többi or­szág szempontjából is, mert a mi együttműködésünk a népek közötti újfajta demokratikus és egyenjogú kapcsolatok példá­jául szolgál. Ma, amikor egyér­telműen elítéljük azt, amit ezen a téren Sztálin tett — csupán a Jugoszlávia iránti viszonyt em­lítem — megvannak a kedvező feltételei annak, hogy a szocia­lista országok minden oldalú együttműködése új formákkal és tartalommal gazdagodjék. A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaságban — amint önök előtt ismeretes — jelentős számban élnek a magyar nem­zetiségű állampolgárok, ahogy a Magyar Népköztársaság terüle­tén is élnek jugoszláv nemzeti­ségű polgárok. Ezzel kapcsolato­san forradalmunk egyik jelen­tős vívmányára szeretnénk rá­világítani, a nemzetiségi kérdés megoldására Jugoszláviában. Ez kihatott minden nemzetiségre, úgyhogy ma országunk minden polgára teljes egyenjogúságot él­vez a kultúra és a társadalmi, politikai élet minden területén, beleértve a nemzetiségi nyelv szabad használatának jogát is. Joszip Broz Tito beszédét Magyar Népköztársaság és a Ju­­­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátsága és együttműködése éltetésével fe­jezte be. Tito elnök beszédét nagy taps fogadta. A jelenlevők hosszan, melegen ünnepelték a jugoszláv vendégeket, éltették a jugoszláv és a magyar nép barátságát. A nagygyűlés Gáspár Sándor zárószavai után az Internacio­­nálé hangjaival ért véget. Joszip Broz Tito beszéde

Next