Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-03 / 285. szám

Lezárult a beszámolók feletti vita A IX. kongresszus pénteki üléséről jelentjük A gazdaságirányítási reformmal a mezőgazdaság továbbfejlődését is megalapozzuk Fehér Lajos felszólalása Pénteken reggel Művelődési Házában az Építők Rózsa Ferenc Molnár Frigyesnek, Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkárá­a­nak elnökletével folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A pénteki vitában elsőként Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szólalt fel. Tisztelt Kongresszus! A Vili. kongresszus óta el­telt évek egyik fő jellemzője, hogy ebben az időszakban már nemcsak a város, hanem a falu is szocialista alapokon fejlő­dött. Pártunk IX. kongresszu­sa megelégedéssel meg­ a szocialista állapíthatja forradalom ügye sikeresen haladt előre a mezőgazdaságban is. Szövetkezeti parasztságunk — tapasztaltabb testvére, a mun­kásosztály segítségével, szocia­lista államunk és társadalmunk hathatós támogatásával — bát­ran hozzáfogott az új életforma kialakításához. Termelőszövet­kezeteink és állami gazdasá­gaink nagy többsége az utóbbi években megszilárdult. Fiatal nagyüzemi mezőgazda­ságunk eredményes továbbfej­lődésének igen fontos feltételeit teremtjük meg a gazdaságirá­nyítási reform megvalósítása során. A Központi Bizottság állás­pontja szerint a mezőgazdasági ár-, adó- és pénzügyi rendszer továbbfejlesztésével is arra kell törekedni, hogy gazdaságpoliti­kánk végrehajtásához kedve­zőbb feltételeket teremtsünk. A harmadik ötéves tervben fokozatosan olyan jogi árszínvonalat mezőgazda­­igyekszünk kialakítani, amely a mezőgaz­dasági munka növekvő terme­lékenysége mellett a gazdasá­gok többsége számára lehetővé teszi, hogy saját árbevételeik­ből mindinkább pótolhassák az elhasználódott állóeszközöket, fedezni tudják anyagi ráfordí­tásaikat, tagjaiknak a bérből élők életszínvonalához közelítő személyi jövedelmet nyújtsa­nak, s végül a termelés terve­zett bővítéséhez szükséges fel­halmozást — illetve az erre a célra felvett hitelek visszafize­tését — saját erőből fedezni tudják. Az önálló gazdálkodás e kö­vetelményeit a gazdaságok egy részénél csak olyan fokú to­vábbi mezőgazdasági vonal-emeléssel lehetne árszín­meg­valósítani, amely már nagyobb mértékben érintené a fogyasz­tói árakat is. Éppen ezért a munkásosztály és a váro­si fogyasztók érdekeit szem előtt tartva, a felvá­­­­­árlási árakat csak kisebb mértékben emelhetjük, vi­szont egybekapcsoljuk azt a termelőszövetkezetek ko­rábban felgyülemlett hite­Ae­leinek rendezésével. átszervezés időszakában sok olyan állóeszköz került a közös gazdaságokba, amely ma már nincs a termelésben, vagy amelynek rendkívül csökkent az értéke. Hasonlóképp kiesett a termelésből, az átszervezés utáni években létrehozott ideig­­­­lenes építmények, öntözőtele­pek, egyéb befektetések jelen­tős része is. Ezenkívül az álló­eszközök egy része az elmúlt években fokozatosan elhaszná­lódott. A termelőszövetkezetek viszont — pénzügyi eszközök híján — ez év elejéig nem ké­pezhettek amortizációs alapot. Ennek következménye az volt, hogy a fejlesztés zöme, de a pótlás egy része is állami hitel­ből történt. Mindezek miatt válik szük­ségessé a termelőszövetkezetek hitelállományának rendezése. A kormány határozatokat hozott a hitelrendezésre. Ezt a követke­ző alapelvek szerint kell a jövő esztendőben lebonyolítani: — a hitelrendezés során tö­rölni kell a termelőszövetkeze­­­teket terhelő állóeszköz- és kö­zéplejáratú forgóeszköz-hitelek­ből azt a részt, amelynek az ál­lóeszközök újraértékelése után nincs fedezete; — a hitelrendezés után meg­maradó hitelállomány arányos legyen a ténylegesen használ­ható eszközállománnyal; — a fennmaradó hitelállo­mány törlesztésének ütemezését a termelőszövetkezet tényleges eherbíróképességétől függően kell meghatározni: a hitelren­dezés fontos célja, hogy a hi­telfegyelem megszilárdulhasson. Az eddigi ár- és hitelrende­zés együttesen lehetővé teszi, hogy a termelőszövetkezetek már 1967. január 1-től megte­remtsék az állóeszközök teljes körére a pótlási alapot. Ebből az amortizációs alapból nem­csak pótlásra, han­em bizonyos korszerűsítésre és kisebb bőví­tésre is mód lesz. A hitelrendezést felhasznál­juk a forgóalapok szükséges méretű kiegészítésére is. A kormány úgy határozott, hogy a szövetkezeti termelésben ál­landóan­­ lekötött és növekvő forgóeszköz-állomány szintjéig fel kell tölteni a forgós­ávokat, nagyobbrészt saját erőből. E célból a szövetkezetek a részük­re most, egyszeri alkalom­mal nyújtott középlejáratú forgóeszközhitelek segítsé­gével létrehozhatják a ter­melésben tartósan lekötött — üzemenként változó nagyságú — kat.forgóalapja­Szeretnék kiemelni két lé­nyeges körülményt. Az egyik: a felvásárlási áremelés és a (Folytatás a 2. oldalon.) ___________________________________s______________________________ xx. évi„ 285. sz. ,h­u 60 fillér ---------Koszigin szovjet miniszterel­nök pénteken délelőtt az Elysée­­palotában de Gaulle tábornok­kal folytatott négyszemközti megbeszéléssel kezdte franciaor­szági látogatása második napjá­nak zsúfolt programját. A két államférfi bizalmas megbeszélé­sét követően a tárgyalások ugyancsak az Elysée-palotában a küldöttségek többi tagjának részvételével folytatódtak, több mint egyórás tanácskozá­­­son a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről volt szó. Délben a párizsi városháza épületében Párizs város vezetői adtak fogadást a szovjet kül­döttség tiszteletére. A fogadá­son Alekszej Koszigin minisz­terelnök rövid beszédet mon­dott. A fogadás után Pompidou mi­niszterelnök adott ebédet Koszi­gin és a vezetésével Franciaor­szágban tartózkodó szovjet kül­döttség tiszteletére. Az ebédel rszag érintő kérdésekről tárgyalt Koszigin és de Gaulle követően a Matignon-palotában a két küldöttség folytatta a két ország kapcsolatait érintő kér­dések megtárgyalását. Délután Debre francia gazda­sági és pénzügyminiszter hiva­talában fogadta Kirillint, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnöké­nek helyettesét. Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke pénteken a párizsi városhá­zán elhangzott beszédében ki­jelentette: A Szovjetunió és Francia­­ország erőfeszítései — amelyek nem a két ország elkülönülé­sére, hanem a keleti és nyugati államok közeledésének előmoz­dítására irányulnak — mind nagyobb megértésre és vissz­hangra találnak. — Mindez együttvéve azt a meggyőződést sugallja, hogy a mai Európá­ban a háborús veszély kérdé­sét le lehet venni és le is kell venni a napirendről. 1916. DEC. 3, SZOMBAT U Thant újabb öt évre válaslza a főtitkári tisztet A Biztonsági Tanács­­ pénte­ken zárt ülést tartott, s ezen egyhangú döntést hozott, amelynek értelmében ajánlja a közgyűlésnek, hogy U Thantot újabb ötéves időtartamra vá­lassza meg a világszervezet fő­titkárának. A tanács egyidűleg felhívás­sal fordult U Thant főtitkárhoz is, s ebben hangoztatja, hogy „a világszervezet legmagaszto­­sabb céljait szolgálná, ha a fő­titkár posztján maradna”. Nem sokkal a Biztonsági Ta­nács zárt ülése után U Thant hivatalos formában bejelentet­te, hogy eleget tesz a felhívás­nak és elvállalja újabb öt évre a főtitkári tisztséget. Szovjet—indiai gazdasági tárgyalások Új-Delhiben a szovjet és az in­diai kormányküldöttség a 4. in­­diai ötéves tervhez nyújtandó szovjet segítségről tárgyal. A szovjet segítségnyújtás leg­nagyobb tétele a bokarói acélmű befejezéséhez adandó új hitel. De tárgyalások folynak arról is, hogy a bhilai acélművet 3 millió 300 ezer tonna kapacitás­ra fejlesztik, Kiruburuban és Dalliban ércelőkészítő, ban alumínium, Pakhában Korbá­­réz. Hardwarban elektromos felsze­reléseket gyártó üzemet, vala­mint kokszolót építenek szovjet segítséggel. A Szovjetunió jelentős segítsé­get nyújt Indiának az olajkuta­tások terén is. , Képek a kongresszusról Első képen: Leonyid Brezsnyev , Giuliano Pajetta, Arturo Colombi és Frederico Brini olasz küldöttekkel. A második képen: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Molomzsanc mongol küldöttel. Harmadik képünkön: Paul Fröhlich és Max Reimann kong­resszusi tanácskozása (MTI fotó)

Next