Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
*«*• stesiws Lassára*» A szövetkezeti mozgalom továbbfejlődésének néhány kérdése Erdősi József elvtárs nyilatkozata Amint arról lapunkban már beszámoltunk, május 30-án a megyei pártbizottságon időszerű szövetkezetpolitikai kérdésekről tanácskozást tartottak. Mivel ma a kérdés napjainkban a megye lakosságának általános érdeklődésére tarthat számot, felkértük Erdős József elvtársat, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkárát, hogy vázolja az említett tanácskozás témakörének legfontosabb vonásait. Az alábbiakban Erdősi elvtárs válaszát közöljük. Úgy, mint az ország népe, megyénk lakossága is figyelemmel kíséri a társadalmi és közügyek iránti fejlődést. Kiváltja ezt az emberek érdeklődése, a társadalmi és közügyek iránti felelősségérzete, mert tudják, hogy a társadalom egészének alakulásától, fejlődésétől függ egyéni sorsuk, boldogulásuk. Joggal érdeklődnek és kérik számon tehát a párt-, társadalmi és gazdasági szervektől, vezetőktől, hogy élnek-e és tudnak-e élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek a politikai, s gazdasági célok megvalósítása érdekében rendelkezésre állnak a gazdasági élet minden szférájában. Tömören így lehetne összegezni a tapasztalatok alapján megyénk lakosságának igényét, a megye gazdasági érdeklődése,fejlődése iránti Egyértelműen lehet válaszolni az előbbiekre: megyénk kommunistái — a párt, állami és társadalmi szervek — összefogva a lakosság széles rétegeivel, képesek eleget tenni azoknak a követelményeknek, amelyek a fejlődés gyorsabb ütemében, színvonalában magasabb fokon jutnak kifejezésre. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok ma már többre képesek, mint amit jelenleg produkálnak, viszont meg kell találni a módját, hogy ezt a fokozott követelményt milyen eszközökkel lehet elérni. Alapvetően abban látjuk a fejlődés lehetőségét, hogy szervezett együttműködésre van szükség az egy-egy területen működő tsz-ek, ktsz-ek, fogyasztási szövetkezetek, állami gazdaságok és más szervek között Ehhez első lépésnek kell tekinteni az A bonyolult folyamatok mindegyikére, természetesen, egy újságcikk keretében nem lehet válaszolni, ezért szükséges és jól bevált az a gyakorlat, hogy pártszerveink minden szinten nap mint nap foglalkoznak a lakosságot érintő dolgokkal. A sok-sok szerteágazó folyamat közül viszont szükséges kiemelni a legfontosabbakat egy-egy területről, hogy az előrehaladást gyorsan, hatékonyan tudjuk elősegíteni. Megyénk gazdaságán belül ma és hosszú távon a mezőgazdaság, pontosabban az élelmiszergazdaság meghatározó szerepet tölt be a fejlődésben. Ezért helyes, ha ezzel összefüggésben néhány olyan gondolatot vetünk fel, amely ma időszerű. Gazdaságirányítási rendszerünk egyik alapelve, hogy szükségszerűvé teszi a kezdeményezést, lehetőséget biztosít az alkotómunka kibontakozásához. Az elmúlt esztendők során kialakult szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink betöltik alapvető funkciójukat, ugyanakkor újabb és újabb igények jelentkeznek a társadalmi fejlődésből fakadóan, s növekvő szükséglet a lakosság részéről. egységes szemlélet kialakítását a vezetők és szövetkezetek tagjai körében. Másodsorban: felmérni az együttműködő szövetkezetek, szervek erőforrásait, technikai eszközeit, azok műszaki színvonalát és teljesítményét. Harmadsorban: számba venni a lakosság helyi igényeit, keresni a területen kívüli lehetőséget, s meghatározni az együttműködő szervek egységes, céltudatos fejlesztésének irányát. Az elmondottakból természetszerűen következik, hogy a jelenlegi alaptevékenységen túl mennyire szükséges a hagyományos termelési tevékenység újabb ágazatokkal való bővítése. Gyakorlatilag a szövetkezeti mozgalom minőségben úgy változik, hogy újabb igényeket magasabb színvonalon elégít ki. A változást a szükségletek idézik elő, a lehetőséget pedig a szövetkezemint minden új, vagy újabb előrelépés, alapvetően az érdekeltség érvényesülésével valósul meg. Úgy gondoljuk, hogy ez esetben különösebben nem is kell bizonyítani az érdekeltség meglétét, inkább annak felismerését kell politikai eszközökkel elősegíteni. Ugyanis a falusi lakosság, de különösen a szövetkezetek tagsága, éppen a szocialista termelési viszonyok létrejötte folytán, részese, tulajdonosa a falun működő valamennyi szövetkezeti szektornak. Ugyanazon családokból, vagy családtagokból tevődik ki a mezőgazdasági, a kisipari, a fogyasztási és értékesítő-, s a hitelszövetkezetek tagsága. Tehát az érdekeltség objektíve adott, csupán az egyes szövetkezeti szektorok eddigi elkülönült tevékenységét kell felváltani egy fejlettebb, kölcsönös érdekek alapján létrejövő együttműködési formának. A politikai cél viszont csak úgy érhető el, ha pontosan behatárolt gazdasági célok is vannak és azok megvalósításán a közösség együttesen tevékenykedik. Általánosan vizsgálva a falu mai helyzetét, az a valóság, hogy az egyes szövetkezeti szektorok gazdasági-termelési céljai különkülön kidolgozottak. Jelentkezik azonban a lakosság egészét érintő kommunális, kulturális stb. igény, amelyek kielégítése elkülönülA sok-sok igény és lehetőség közül egy-kettőt szeretnék megemlíteni és javaslattal is élni. nagyban elősegíthetik Ezek a tok megerősödött gazdasági helyzete teszi lehetővé. A szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése során a politikai cél az, hogy gyorsítsa a társadalom egészének fejlődését, tovább javítsa a lakosság életkörülményeit, fokozatosan csökkentse a falu és a városok közötti színvonalbali különbséget tennem, vagy csak nagyon lassú ütemben valósulhat meg. Lényegében szemben áll egy kielégítésre váró igény és egy nagy tartalékkal rendelkező, ki nem használt lehetőség. Ezek közül csak néhányat említek meg. A szükségletek oldaláról: a lakásépítés, a lakosság élelmiszer-, iparcikkellátásának javítása, a kereskedelmi hálózat fejlesztése, a szolgáltatás, a kulturális igények stb. A lehetőségek oldaláról: Minden faluban jelen vannak a szövetkezetek különböző szektorai. Elkülönült tevékenység helyett együttműködés. A fejlesztés forrásai a faluban helyben képződnek, azok egyesített, célszerű felhasználása, tehát egységes községpolitikai koncepciók érvényesítése. Az alapvető élelmiszerek helyben termelődnek. A szétforgácsolt szakmunkaerő helyes koordinálása, a párhuzamos szakmai tevékenység egyesítése, a falvakban ma nagy kapacitást képviselő eszközök stb. Most tehát az a legfontosabb, hogy tudatos politikai és gazdasági szervező munkával feloldjuk a szükségletek és a lehetőségek közötti ellentmondásokat. Ennek formája, módszere természetesen különböző és az adott község sajátosságától, a szükségletek és a lehetőségek különbözőségétől függ. megye, s az adott terület lakossága gondjainak enyhítését. Ilyen többek közül a lakásépítés. A korábbi esztendők során számos jó tapasztalat született a különböző lakásépítő akciók és mozgalmak keretein belül, elsősorban a városokban, de kezdetét vette egyes nagyközségekben is. Ugyanakkor a tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy ma a lakásépítés területén korszerűbb és magasabb fokú szervezettségre van szükség, s ebben elsődleges szerepet tölthetnek be a községekben működő szövetkezetek. A termelőszövetkezetek jelentős részében működnek építőbrigádok, amelyek ma már alkalmasak arra is, hogy az üzemen belüli karbantartási és felújítási munkákon túl a szövetkezeti tagság részére lakóházat építsenek. Ehhez azonban az is szükséges, hogy működjenek együtt a kisipari termelőszövetkezetekkel, ahol főleg a szakipari munkák elvégzésénél a felkészültség megfelelőbb. Kívánatos, hogy a községekben is nagyobb teret hódítson többszintes lakóházak építése. Ezek kivitelezéséhez az állami építőipar is egy bizonyos szintig, korszerűbb technológiai eljárással, segítséget tud nyújtani. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a lakásépítés meggyorsítása érdekében milyen együttműködési formák alakuljanak ki a helyi építőipari anyagok, a helyi kapacitások és külső szervekkel való kapcsolat, a hatékonyabb munka érdekében. Kívánatos, hogy a szó szoros értelmében vett lakásépítő és karbantartó szövetkezetek működjenek jól felszerelt technikai eszközökkel. Ebben, úgy korántsem látjuk kimerítve annak lehetőségét sem, amely a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységében, annak továbbfejlesztésében rejlik. Rendkívül széles azon termékek köre, iránt vásárlóigény amelyek jelentkezik és nem, vagy csak esetenként és korlátozott mennyiségben találhatók a forgalomban. Ezek többsége olyan jellegű és nagyságrendű, amelyek gyártás szempontjából nem a nagyipar, hanem kizárólag kis- és középüzemek feladatkörébe tartoznak. Az ilyen jellegű tevékenység léte vagy nemléte viszont közvetlen a lakosságot érinti kedvezően, illetve kedvezőtlenül. Ezért kívánatos olyan termékek gyártása, vagy a gyártásra való egyesülés, amely elsősorban közfogyasztási célokat elégít ki. Az ilyen jellegű üzemek képesek rugalmasságuknál fogva gyorsan reagálni és igazodni a lakosság igényeihez. Tudott dolog, hogy ma még a vegyes vállalkozók működési elvei nem egészen tisztázottak és a tulajdonviszonyok — a költségvetési kapcsolatok —, az egyes jogszabályok hatásainak különbözőségeiből származó akadályok is vannak. Ezek elhárítása viszont csak úgy lehetséges, ha azt az alulról jövő kezdeményezések sürgetik és elő is segítik a továbbfejlődést. Az illetékes kormányzati szervek részéről az akadályok elhárítására elhatározott szándék van. A megyei szervek részéről is a legmesszebbmenő támogatásra számíthatnak szövetkezeteink. Most azt tartjuk fontosnak, hogy e gondolatok mind szélesebb körben terjedjenek és érlelődjenek. A kibontakozást tudatos, koordinációs munkával segítjük elő tsz-ek területi szövetségeinél — a MÉSZÖV, a KISZÖV, állami és társadalmi szervek vezetőivel való legszorosabb együttműködés útján. Meggyőződésünk, hogy a szövetkezetek valamennyi formájának tagsága egyetértésével találkozik szándékunk és javaslatunk, amely fokozatosan a gyakorlati megvalósításban jut kifejezésre. Megyénk gyors fejlődésének a korábbi években is egyik legfőbb mozgatója volt a helyi kezdeményezés és cselekvés. Ma és a jövőben a gazdasági mechanizmus méginkább igényli és lehetővé teszi az alkotó kezdeményezés kibontakozását. Ehhez az alkotó kezdeményezéshez és a cselekvéshez kérjük pártszerveink és a lakosság széles körének támogatását, azzal a meggyőződéssel, hogy a kérés találkozik megyénk lakosságának érdekeivel. Várjuk és kérjük a koncepciók minél hatékonyabb kibontakoztatása érdekében az érdekelt szervek, s megyénk lakosságának véleményét, javaslatait — fejezte be lapunknak adott tájékoztatását Erdősi József elvtárs. Szervezett együttműködésre van szükség Az érdekeltség érvényesülésétől Az igények és a lehetőség dőljük, a kisipari szövetkezeteknek jut az a szerep, hogy korszerűsítsék a kislakásépítés Mindenképpen technológiáját. Kívánatos, hogy a falusi lakásépítés gyorsabbá tétele és esztétikai követelményeinek fokozása érdekében szorosabb együttműködés alakuljon ki a lakásépítéssel kapcsolatban álló pénzügyi, tervező, hatósági és igazgatási szervek között. Az élelmiszergazdaság komplex fejlesztésén belül is nagy lehetőség kínálkozik az együttműködésre főként a feldolgozás különböző formáiban és fázisaiban. Megyénk mezőgazdasági termelésének adottsága, különösen a kertészeti ágazat, ennek megvalósulását, bővítését szinte szükségszerűen idézi elő. Helyesnek tartjuk azt a néhány kezdeményezést, amely téren megyénkben tapasztalható, de bátorítanánk a termelőszövetkezeteket, az élelmiszeripari feldolgozó üzemeket, hogy a kölcsönös érdekek alapján alakítsanak ki olyan közös vállalkozásokat, amelyek a feldolgozó nagyipar mellett hasonló funkciót tölthetnének be, mint általában a nagyipar mellett a kisipari szövetkezetek. Konkrétan: kívánatos, hogy több szövetkezet vagy állami vállalat együttműködésével hozzanak létre kisebb kapacitású (100— 300 vg) feldolgozó üzemeket is. Kedvező adottságokkal rendelkeznek ilyen célok eléréséhez Kecskemét, Lajosmizse, Kiskőrös, Jánoshalma, Mélykút, Kiskunmajsa térségei. gov- A szükségletekhez igazodva ellen irányul. Ezt a stratégiát azonban kettős taktikával próbálják sikerre vinni. Egyrészt a nyílt háborúig fajuló, durva önkénnyel, erőszakkal, a nemzetközi jogot sárba taposó fegyveres akciókkal. Példa erre a vietnami, és a közel-keleti agresszió, KNDK-t és Kubát fenyegető provokációk sorozata. Ahol ez a taktika nem alkalmazható, ott békésnek álcázott, hosszútávú taktikával, az államközi kapcsolatokat kihasználó behatolással, ideológiai diverzióval, egyszóval a fellazítással kísérletezik, de az erőszakról itt sem mondott le, csak fegyvertárában hátrább helyezte. A fellazítás különféle jelenségeivel az európai szocialista országok — mert ők állnak e taktika célpontjában — naponta találkoznak. A második harci terep, maga a kapitalista világ, amelyben a nyílt erőszak, a rendőri üldözés, a munkásellenes törvények, a szociális demagógia, és sok egyéb módszer jelzi az imperialista manőverezést. Az imperializmus mindent megragad — a burzsoá reformizmustól az opportunista áramlatokig —, hogy belülről bomlassza az osztályharcos erőket. Makacsul védelmezi gyarmati rendszer végvárait. Minthogy ebben egyre kevesebb sikert arat, neokolonialista politikával igyekszik fékezni az újonnan felszabadult népek előrehaladását, politikai, gazdasági és katonai nyomást gyakorol rájuk. A „hogyan”-hoz tartoznak még az agresszív paktumok, a puccsok, az idegen területen levő támaszpontok, amelyek segítségével az imperializmus fenntartja a feszültséget a világ számos körzetében. Az elemzések a továbbiakban logikusan arra térnek ki: milyen az ellenség belső helyzete? Általában úgy értékelik, hogy fokozódik a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége a különböző imperialista hatalmak között, és az egész tőkés világban. Éleződik a harc a befolyási övezetekért, a felvevő piacokért, a nyersanyagforrásokért. Az ellentétek és ellentmondások nemcsak gazdasági jelentkeznek: lazulnak síkon az agresszív tömbök Nyugat- Európában és Ázsiában. A megfigyelők hangsúlyozzák az imperializmus néhány új vonását: mindenekelőtt az állammonopolista jelleg -erősödését, a tőkekivitel új formáit. A testvérpártok nagy nyomatékkal hívják fel a figyelmet az osztályharc éleződésére a tőkés világban, mint az imperialistaellenes harc fontos tényezőjére. Számos kapitalista országban társadlmi, politikai válságok robbannak ki, amelyek kapcsán mind többen ismerik fel a mélyreható, és döntő változások szükségességét. Az értékelésekben lehulló lepel azokról a burzsoá próbálkozásokról, amelyekkel a kizsákmányoló osztály különféle koncepciók, — „népi kapitalizmus”, „jóléti állam” stb. — segítségével akarják tompítani az osztályharc élét. Az imperializmus — minden belső és külső problémája, történelmi kilátástalansága ellenére — számottevő, és veszélyes ellenfél. S ha a haladás, és a béke erői nem fognak össze, hogy véget vessenek az imperialista háborúnak, akkor az még nagyobb szenvedéseket zúdít az emberiségre — így foglalhatnék össze a véleményeket. Vajon vissza tudja-e mindez fordítani a világ fejlődését? A felelet egyértelmű: nem! S az indokolás: egyre nagyobb az ellentmondás az imperializmus „erőpolitikája”, és reális lehetőségei között. Az emberiség fejlődésének fő irányát a szocializmus, a nemzetközi munkásosztály forradalmi erői határozzák meg. Pálos Tamás