Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
8. oldal A MIND forróbb közel-keleti kapcsolatban egymást követik a látványos fejlemények. a legjelentősebb esemény kétségtelenül az a hivatalosan még meg nem erősített hír, amely szerint a négy nagyhatalom béketervben állapodott meg. Önmagában is jó fejlemény, ha a világbéke sorsáért elsősorban felelős nagyhatalmak egy fontos kérdésben közös nevezőre jutnak még akkor is, ha a szóbanforgó béketerv aligha hoz haladéktalan gyakorlati változást a súlyos közel-keleti helyzetben. Izrael ugyanis jó előre kijelentette, hogy semmi nagyhatalmi akciót nem hajlandó figyelembe venni. Folytatja terrortámadásait jordániai, egyiptomi, sőt újabban libanoni területek ellen, s mindenáron alá akarja aknázni az ENSZ békeerőfeszítéseit. ILYEN körülmények között a libanoni kormány hétfői rendkívüli minisztertanácsi ülése a határ megerősítését, óvóhelyek építését, a határmenti falvak lakosságának katonai kiképzését, s az agressziónak leginkább kitett falvak felfegyverzését határozta el. DRÁMAI eseményekről adtak hírt a távirati irodák a világ másik „melegháborús” pontjáról, Nigériáról is. Véget ért az a háború, amely annyi szenvedést okozott Afrika legnépesebb országának, a mintegy negyvenmilliós Nigériának. A nyugati sajtó nem fukarkodott a biafrai szakadárok dicsőítésével, a nyugati politika pedig támogatásukkal. Nagy szónoklatok hangzottak el a biafraiak nélkülözéséről, ugyanakkor a szónokok mindent megtettek, hogy a szakadárok katonai támogatásával meghosszabbítsák a vérontást, és ezzel a szenvedést is. Nigéria azonban nem engedhette meg a szakadárok győzelmét, ez túlságosan is veszélyes példa lett volna azon a kontinensen, amelynek egyik legsúlyosabb gyarmati öröksége a nyelvi és törzsi széttagoltság. GOWON tábornok, a szövetségi Nigéria vezetője éjfélkor rádióbeszédet mondott, s elfogadta a biafrai fegyverletételi ajánlatot. Parancsot adott hadseregének, hogy békésen állítsa helyre a szövetségi hatalmat a szakadár tartomány még lázadó kézen levő területein. A szövetségi katonai parancsnokok minden eszközzel megvédelmezik a hadműveleti területen tartózkodó polgári személyeket. A szövetségi katonák nagy körültekintéssel járnak el, és csak akkor használnak tűzfegyvert, ha ellenállásba ütköznek. — mondotta a nigériai államfő. Egy bizonyos, a nigériai belső torzsalkodások nem vezettek volna ilyen pusztító következményekhez, ha az imperialista hatalmak nem igyekeztek volna minden eszközzel kiszélesíteni a konfliktust. A katonai lázadás kudarca után sem hagytak fel kísérleteikkel, hogy beavatkozzanak Nigéria belügyeibe. A háború kulisszái mögött világosan kivehető a világ legnagyobb olajmonopóliumainak mesterkedései. K. A. ■ i vastmim O'UXpP Világgazdasági Imádó RÓMA Rómában bejelentették, hogy Riccardo Misasi olasz külkereskedelmi miniszter január 14-én Moszkvába utazik, ahol aláírja majd az Olaszország és a Szovjetunió új hosszúlejáratú (1970—1974) kereskedelmi egyezményét MOSZKVA Moszkvában hétfőn délután megkezdte hatodik rendes ülésszakát a szovjet —jugoszláv gazdasági együttműködési kormányközi bizottság, amelynek napirendjén a két ország kereskedelmének és gazdasági együttműködésének fejlesztésével összefüggő időszerű kérdések szerepelnek. MEXIKÓVÁROS A Volkswagen művek mexikói leányvállalata 1969- ben 25 798 „Volkswagen— 1500” típusú autót gyártott és ezzel termelését 1968- hoz képest 16,5 százalékkal növelte. A mexikói piacon tavaly eladott járművek 22 százaléka a Volkswagen művek leányvállalatának gyártmánya volt. DUNKERQUE Dunkerque-ben (Franciaország) ünnepélyesen vízrebocsátották a Onyegai-öböl (Onyezsszkij zaliv) nevű hűtőhajót, amelyet a Szovjetunió rendelésére építettek. TOKIÓ Japán ipari körök szerint 1973-ban az ország mintegy 120 millió tonna vasat fog importálni, főként Ausztráliából, Indiából, Brazíliából és Dél-Afrikából. A nagy arányú importot a vas- és acélipari termékek gyártásának növelése teszi majd szükségessé. Páter János a magyar—jugoszláv kapcsolatokról A magyar—jugoszláv tárgyalások megkezdése előtt Péter János külügyminiszter újságírókkal beszélgetve elmondta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít Mirko Topavac jugoszláv külügyminiszter magyarországi látogatásának, nagy várakozással tekint megbeszéléseik elé. A második világháború óta ez az első jugoszláv külügyminiszteri látogatás Magyarországon, bár — mint emlékeztetett rá — korábban Tito elnök kíséretében már járt Magyarországon Kocsa Popovics akkori külügyminiszter. A továbbiakban elmondta, hogy hétfő este a megérkezés után már megkezdték a nemhivatalos eszmecserét, amikor is megbeszélték a látogatás programját, a tárgyalások munkamódszerét, s szó esett a kétoldalú kapcsolatokról is. Mirko Topovacnak nagyon jelentős a szerepe a magyar—jugoszláv kapcsolatok alakulásában. Az az időszak, amely budapesti nagykövetségének idejére esett, a magyar— jugoszláv kapcsolatok fejlődésének nagyon kedvező szakasza volt. Egy kérdéssel kapcsolatban, amely a Magyar Népköztársaság kormányának az európai biztonsági konferencia előkészítésével kapcsolatos kezdeményező tevékenységére vonatkozott. Péter János elmondta, hogy minden európai ország kormányára felelősség hárul, hogy kezdeményezően vegyen részt az európai biztonsági konferencia előkészítésében. A Magyar Népköztársaság kormánya ezzel a felelősséggel vesz részt az európai diplomáciai életben, s már eddig is tett kezdeményező lépéseket és újabbakra is készül. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a Mirko Tepavaccal való tárgyalások is alkalmat nyújtanak új kezdeményezésre. „Meir asszony, hasztalanok az ő próbálkozásai! A Szovjetunióban élő zsidók nyilatkozatai Golda Meir izraeli miniszterelnök szovjetellenes parlamenti nyilatkozata óta tömegével érkeznek a levelek a Pravda szerkesztőségébe a Szovjetunióban élő zsidóktól. A levélírók válaszolnak Golda Meirnak, aki kijelentette: Tel- Aviv megpróbálja elérni, hogy minden zsidó nemzetgözeittiségű szovjet állampolgár „visszatérjen” Izraelbe. „A szovjet zsidóknak nincs szükségük arra, hogy védelmezzék őket és gondoskodjanak róluk az izraeli vezetők, akik arabok vérével szennyezték be a kezüket és véres háborúba taszították népünket” — írja Kremnyin moszkvai közgáztász, majd így foly A HARKOVI Julevics, aki harcolt a háború idején a hitlerista Németország ellen, kijelenti: „Mi (és a zsidók előző nemzedékeinek százai) sohasem éltünk Izraelben. Szégyeljük magunkat és fáj nekünk, hogy Izrael állam a fasiszta vandálok nyomaiba lépett. Erre nincs és nem is lehet igazolás!” Vigodszkij, harkovi lakos levelében így vélekedik Golda Meir „felhívásáról” : „Bizalmatlanságot akar ébreszteni a szovjet lakosságban a zsidó nemzetiségű polgártársaik iránt, hogy feltámassza az országunkban régen antiszemitizmust megszűnt és így késztesse a szovjet állampolgárú zsidókat az emigrációra.” Erre a fogásra a levélíró így adja meg a választ: „Mert asszony, hasztalanok az ön próbálkozásai, ön nem ismeri a szovjet népet, amelyet a proletár internacionalizmus lenini elvei alapján arra neveltek, hogy mélységesen tisztelje minden nemzet dolA LEVÉLÍRÓK kifejezik hogy azt a véleményüket, az izraeli tőkéseknek kizsákmányolható munkásokra, az izraeli hadseregnek „ágyútöltelékre” van szüksége. A levélírók hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunión kívül sohasem volt, nincs és nem is lehet miás hazájuk. Szigalov, Szmela ukrán város lakosa így ír: „ötven esztendeje születtem a Szovjetunióban. Itt a nevelkedtem, itt végeztem középiskolát. Tizenegy évig komnszomolista voltam és már huszonhét esztendeje tagja vagyok Lenin pártjának. Hazám a szovjet ország, amely lehetővé tette számomra, hogy két egyetemet végezzek. A MOSZKVAI Uljanovszkaja levelében hangsúlyozza: „a szovjet zsidók tudják, hogy a leninizmus hozza el minden nemzet számára a szabadságot és nem a burzsoá nacionalizmus, amely Izraelben uralkodik.” (TASZSZ) Huszonöt éve szabadult fel Varsó Lengyelországi ünnepségek Huszonöt esztendővel ez gálatával tartósítjuk apáink előtt indult meg a Visztulánál a szovjet hadsereg csapatai és a velük vállvetve harcoló lengyel egységek támadása, amely öt nap alatt felszabadította Varsót, majd az egész arcvonalon kibontakozva Lengyelország teljes felszabadításához, s végül a fasizmus feletti győzelemhez vezetett. Január 12-én, az offenzíva megindulásának napján Lengyelországban négyhónapos ünnepségsorozat kezdődött a fasizmus feletti győzelem emlékére. Az évfordulós megemlékezés központi jelmondata: „Népi hazánk odaadó szélgyőzelmét” Az ünnepségsorozat rendezvényeire a nagyvárorosokban és a nagy csaták egykori színhelyén kerül majd sor. A városokban és falvakban koszorúzási nagygyűléseket, ünnepségeket, frontharcos és ifjúsági találkozókat tartanak. A varsói televízióban hétfőn este „A győzelem útjai” címmel dokumentumfilm-sorozat kezdődött. A néphadsereg könyvkiadója 20 kötetes történelmi sorozatot jelentet meg. Az ünnepségsorozat május 9-én, a győzelem napján zárul Jószomszédi együttműködés Jugoszláv lapszemle A belgrádi Politika keddi számában közli tudósítója, Dusan Pesics budapesti telefonjelentését Tepavac jugoszláv külügyminiszter látogatásáról. „Mirko Tepavac külügyminiszter és magyar kollégája, Péter János megbeszélései, mint ahogy azt a budapesti rádió híreiben is megállapította, az utóbbi években jelentős eredményeket hozó jószomszédi viszony légkörében fognak lezajlani. Jóllehet a jugoszláv kommentárok megállapítják, hogy a két ország álláspontja bizonyos kérdésekben különböző, hangsúlyozzák, hogy ebből a szempontból is sor kerül a véleménycserére. A magyar—jugoszláv kapcsolatok alapvető jellemzője a jószomszédi együttműködés, különösen gazdasági téren. Tavaly a két ország között az összkereskedelmi forgalom 90 millió dollárt tett ki, az idén pedig 105 millió dolláros forgalom várható. Az elmúlt időszakban sok érdekes találkozóra került sor a kulturális csere keretében, s figyelmet érdemel az az adat, hogy Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a legtöbb jugoszláv szerző művét fordították le. Tekintettel arra, hogy a határ mindkét oldalán élnek nemzeti kisebbségek, Jugoszlávia és Magyarország jószomszédi kapcsolatai azt is jelzik, hogy ezen a területen nincsenek különösebb problémák, és megtalálták az elfogadható megoldást. Az újvidéki Dnevnik keddi száma Budapestre küldött különtudósítója, Miroslav Stajner tudósítását hozza első oldalon „Topovac Budapesten” címmel A cikkíró rámutat: „A magyar közvélemény a külügyminisztérium épületében kezdődő jugoszláv —magyar politikai megbeszéléseket úgy jellemzi, mint a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok újabb jelét. A külügyminiszterek és a két delegáció tagjai megbeszéléseket többnapos fognak folytatni nemcsak a bilaterális kapcsolatokról hanem a két országot érdeklő egyéb aktuális nemzetközi kérdésekről is — az európai biztonságról a német kérdésről és a közelkeleti válságról. A jugoszláv tiszter látogatását külügymin hét egyik eseményeként értékelik. A jugoszláv diplomaták érkezéséről szóló hírt a lapok első oldalon hozták. A zágrábi Vjesnik „Párbeszéd Magyarországgal” címmel Ljubo Djorics alábbi írását hozza: „Mirko Topavac külügyminiszter budapesti látogatása világosan tartalmazza azt a jugoszláv és magyar óhajt, hogy folytassák az egymás közti kapcsolatok fejlesztése új lehetőségeinek kutatását. Stockholm—Washington ellentétei Az AP amerikai hírügynökség Nixon elnöknek azt a döntését kommentálva, amellyel dr. Jerome Hollandot kinevezte az Egyesült Államok új svédországi nagykövetévé, megállapítja: ez az intézkedés legfeljebb enyhítheti, de nem szüntetheti meg a vietnami kérdésben Svédország és az Egyesült Államok között keletkezett éles politikai ellentéteket. Mint ismeretes, a nagyköveti poszt körülbelül egy évig betöltetlen volt e nézetkülönbségek miatt, amelyeket mindenekelőtt az okozott, hogy Svédország több gyakorlati intézkedéssel, egyebek között a VDK kormányának elismerésével és a Vietnamban harcoló amerikai alakulatoktól szökött katonák befogadásával kifejezésre juttatta, hogy nem ért egyet az Egyesült Államok vietnami agressziós politikájával Diplomáciai források szerint Holland nagyköveti kinevezése aligha hoz tényleges változást Svédország politikájában. 1910. január 14, szerda Emberek milliói veszélyben Effiong tábornok fegyverszüneti javaslata kapcsán a L’Humanité keddi számában René Lambotte megállapítja, a jelenlegi helyzet kialakulásához az vezetett, hogy Ojukwu tábornok következetesen elutasította a tárgyalásokra irányuló javaslatokat. Hónapok óta a nigériai szövetséges haderők már felsorakoztak a biafrai ellenállók kezén levő terület határán, a szerző ezt maga is látta a helyszínen. Meg volt minden lehetőségük, hogy behatoljanak az ellenséges vonalakba. Lagosban azonban Gowon tábornok hétről hétre halogatta a támadási parancs kiadását, környezetének erős nyomása ellenére is. Az utolsó pillanatig azt remélte, hogy megindulhatnak a béketárgyalások. A kudarc nemcsak Ojukwué, hanem mindazoké, akik támogatták és bátorították, noha nagyon is jól tudták, hogy a lázadásnak semmi esélye sincs a győzelemre. Ezek az emberek azok, nevezetesen a gaulleista vezetők, akiket a legnagyobb felelősség terheli a jelenlegi herzetért. Ma pedig, amikor reményeik Nigéria széthullásában szertefoszlottak, minden eddiginél nagyobb pimaszsággal, kampányt indítanak az „emberiesség’’ nevében, a biafraiak érdekében Valóban igaz — írja a lap —, hogy Nigéria egykori keleti tartományában az emberek milliói közvetlenül veszélyben vannak, és érdekükben gyorsan és sokat kell tenni, de ez a világméretű mentőakció nem szolgálhat senkinek és semmiképpen sem ürügyül valamiféle álcázott beavatkozásra. Főleg nem válhat az elengedhetetlenül szükséges nemzeti megbékélés akadályozójává.