Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

2. oldal Jarring megkezdte tárgyalásait izrael m­a ad választ Iraki küldöttség Moszkvában Gunnar Jarring, U Thant köze­l-keleti megbízottja New Yorkban tegnap meg­kezdte tárgyalásait az Iz­rael és az arab országok közötti tűzszünet létreho­zásáról, és a közel-keleti válság rendezését célzó közvetett tárgyalások meg­indításáról. A 62 éves svéd diploma­ta, Svédország szovjetunió­­beli nagykövete szabadsá­gát megszakítva vasárnap este érkezett New Yorkba, és a tervek szerint találko­zik U Thant főtitkárral. Ezt követően Izrael, Egyiptom és Jordánia ENSZ-képvise­­lőivel folytat tanácskozáso­kat, majd a négy nagyha­talom találkozik.ENSZ-küldötteivel Kairóból jelenti az MTI, hogy Nasszer elnök vasár­nap este Kadhafi líbiai ál­lamfővel tárgyalt, a líbiai forradalmi tanács elnöke kairói tájékozódása után Bagdadba utazott. Vasár­nap este egyébként nyilvá­nosságra hozták annak az üzenetnek a szövegét, ame­lyet Nasszer elnök Bakr iraki elnökhöz intézett. Az egyiptomi elnök emlékez­tetett arra, hogy az ellen­ség támadásainak össztüzét Egyiptom ellen összponto­sítja, és az ellenséget sújtó csapások főleg az egyipto­mi frontról indulnak ki. Ez Egyiptomot büszkeséggel­­ tölti el annál is inkább, mert csupán jelszavakkal nem lehet háborúzni, csa­tákat vívni, vagy területe­ket felszabadítani. Nasszer üzenetében megütközésé­nek adott hangot amiatt, hogy Bagdadban tömeg­gyűléseken támadták az amerikai kezdeményezések Egyiptom részéről történt jóváhagyását. Helyénvaló lett volna — mondotta Nasszer —, ha a tüntetések szervezéséhez szükséges energiát hasznosabb célok­­ra, például a keleti fronton tartózkodó iraki erők haté­konyságának fordították volna.növelésére Az egyiptomi elnök a kö­zel-keleti kezdeményezések elfogadásáról a következő­ket hangoztatta: A Rogers­­féle tervek előterjesztése egész sor politikai, katonai és nemzetközi tényező kö­vetkezménye. Jóllehet, Izrael hivatalo­san bejelentette, hogy haj­landó hozzájárulni a há­romhónapos tűzszünet ki­hirdetéséhez, továbbra is provokációkat követ­el a Szuezi-csatorna ellen léte­sített tűzszüneti vonalak el­len. Tel Avivban hivatalo­san bejelentették, hogy va­sárnap este, valamint hét­főn délután izraeli gépek a csatorna mentén levő egyip­tomi állásokat bombázták. A szóvivő további részlete­ket nem közöl. Az algériai külügyminisz­tériumban hétfőn bejelen­­tették: Algéria nem kíván részt venni az Izraellel ha­diállapotban levő országok külügy- és hadügyminiszte­reinek Tripoliba tervezett értekezletén. A szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a Biz­tonsági Tanács 1967 no­vemberében elfogadott ha­tározata és a közelmúltban előterjesztett békekezdemé­nyezés a Palesztinai nép szent jogainak felszámolá­sára irányul, majd a Pa­lesztinai ellenállást Algéria feltétel nélküli támogatásá­ról biztostotta. B. P.* Moszkvában bejelentet­ték, hogy kedden, augusztus 4-én iraki küldöttség érke­zik a Szovjetunióba. A kül­döttséget Takriti alelnök, az iraki Baath Párt főtit­kárhelyettese vezeti. * Tel Avivban hétfőn hi­vatalosan közölték, hogy Golda Meir izraeli minisz­terelnök-asszony ma, a kor­­­mány rendkívüli ülése után parlamentben beszédet mond. Hozzáfűzte, hogy a rendkívüli minisztertanács előtt ismét összeül a ki­lenctagú kormánybizottság, amely megszövegezi az úgy­nevezett Rogers-tervre adandó végleges izraeli vá­­l­­aszt. eprébe mindet­ foglyot A „Tupamaros” nevű uruguayi gerillacsoport va­sárnap — az elrabolt brazil és amerikai diplomata kéz­írásos levelével együtt — újabb üzenetet juttatott el az egyik montevideói rádióállomáshoz. A gerillák üzenetükben leszögezték: csak akkor hajlandók sza­badon bocsátani az elrabolt Dias Gomides brazil konzult és Daniel Mitrione amerikai nagykövetségi titkárt, ha a montevideói kormány kiszolgáltatja az Uruguayban fogva tartott összes politikai foglyokat. A „Tupamaros”-gerillák továbbá azt követelték a kormánytól, hogy a szabadon bocsátott politikai fog­lyokat szállítsa el Mexikóba, Peruba vagy Argentíná­ba. Az uruguayi kormány egyelőre még nem foglalt állást a gerillák legújabb követelésével kapcsolatban. Rendőrségi körök becslése szerint e dél-amerikai or­szág börtöneiben legkevesebb 150 politikai foglyot tartanak őrizetben. BELFAST Takarítják a romokat Rendőrök, katonák és tűz­szerészek vizsgálták vasár­nap délután az észak-íror­szági­ bombamerényletek nyomait. Reggel az egyik pokolgép a newcastle-i te­lefonközpontot vetette szét, megszakítva a távbeszélő­összeköttetést az egész észak-írországi városban. Kisebb mértékben megron­gált a robbanás környező lakóházakat is. A második bomba a Lurgan városi elektromos művek széházá­­ban pusztított, a harmadik Armaghban — itt tartják fogva Bernadette Devlin képviselőnőt — a vámhiva­tal helyiségeit lobbantotta lángra. Belfastban, ahol a har­­m­adik egymást követő éj­szaka folytak a polgárjogot követelő katolikus munká­sok tüntetései, vasárnap a katonai alakulatok föld­­munkagépekkel takarítot­ták el a romokat. A biz­tonsági erők a város körül ellenőrző pontokat állítot­tak fel és minden gépko­csit átvizsgáltak. Vasárnap éjjel és hétfőn reggel folytatódtak a szór­ványos összecsapások az an­gol katonaság és a tüntetők között Belfast katolikus ne­gyedében. Nyugalom a frontokon Bruce Párizsba érkezett Hétfőn megérkezett Pá­rizsba David Bruce, a vi­etnami tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség nemrég kinevezett új ve­zetője. Mint megérkezé­sekor közölte, a csütörtö­kön esedékes legközelebbi ülésen már részt fog ven­ni. (Ezzel véget ért­ az a nyolchónapi időszak, mi­alatt az amerikai küldött­ség munkáját csak megbí­zott vezető irányította, amit a VDK és a DIFK a pári­zsi értekezlet szintje lefo­kozásának minősített.) David Bruce már meg­érkezésekor némi megle­petéssel szolgált, amikor a párizsi tárgyalásokról szól­va —­ hivatalos amerikai személyiségként — először használta a „konferencia” kifejezést. Megerősítette Bruce, hogy Nixon elnök nagy­arányú cselekvési szabad­ságot biztosított neki a tárgyalások vitelében. Az amerikai küldöttség egyik szóvivője a „konferencia” kifejezés használatával kapcsolatban később úgy nyilatkozott, hogy annak „nincs jelentősége”. A kambodzsai partizá­nok szombat reggel óta heves harcokat folytatnak a Phnom Penhtől 140 kilo­méterrel északra levő Kompong Thom kambod­zsai tartományi székhely­­birtokbavételéért. A kambodzsai puccsista kormány katonai szóvivő­je vasárnap beismerte, hogy partizánéységek ost­romolják a várost, amely­ben a kambodzsai kor­mánykatonaság három dan­dárja sáncolta be magát. A partizánok az állandó légitámadások ellenére si­keresen nyomulnak előre. A népi felszabadító erők szombaton elfoglalták Kompong Tham tartomá­n­­yi székhelytől mintegy 60 kilométerrel északkeletre levő Shom­ közúti csomó­pontot, de — Phnom Penh-i jelentés szerint — vasárnapra virradó éjszaka ismét visszavonultak. A különböző dél-vietna­mi fronto­kon viszonylagos nyugalom uralkodik. S­ALT Augusztusban befejeződik Hétfőn megbeszélést tar­tottak a bécsi SALT szov­jet és amerikai delegátusai. Az eszmecserén nem vet­tek részt a teljes delegá­ciók, de ott voltak a kül­döttségek vezetői: Szemjo­­nov és Smith. Kedden kerül sor a szovjet nagykövetségen stratégiai fegyverek korlá­­­tozásáról tanácskozó szov­jet és amerikai küldöttsé­gek bécsi ülésszakának 29-ik hivatalos találkozásá­ra. Ugyanakkor úgy hírlik, hogy a keddi és pénteki hi­vatalos ülések közötti na­pokon a jövőben is tarta­nak majd olyan csökkent létszámú, soron kívül beik­tatott eszmecseréket, ami­lyeneken már korábban is találkozott a két küldött­ség. A szovjet—amerikai ta­lálkozások sűrítéséből megfigyelők arra következ­­­tetnek: 1. Mindkét fél augusztus közepére be akarja fejezni a bécsi ülésszakot; 2. Le akarják zárni a rendkívül terjedelmes tár­gyalási anyag bizonyos kö­rülhatárolható részleteinek megvitatását. 3. Bizonyos — nyilvános­ságra ugyan egyelőre még nem hozható — javaslatok­kal szeretnének elutazni Bécsből, amelyekre a SALT — valószínű ősszel Helsin­kiben összeülő — követke­ző tanácskozásán konkré­ten visszatérhetnek. Bettencourt Andre Bettencourt, Fran­ciaország terület­tervezési és fejlesztési ügyeinek mi­nisztere kijelentette, hogy Kína új kapcsolatokat kí­ván létrehozni néhány nyugat-európai országgal, beleértve Franciaországot is. Az Express folyóiratnak adott nyilatkozatában han­goztatta, hogy Kína rend­kívül nagy érdeklődéssel követi az európai esemé­nyeket, és ezekről az ese­ményekről „jó adag rea­lizmussal” beszél. A korrupció ellen DJAKARTA (REUTER) Suharto indonéz elnök hétfőn elrendelte, hogy a magas rangú állami tiszt­viselők és katonatisztek ké­szítsenek bevallást vagyo­nukról. Az elnök rendeletét a diákok korrupcióellenes megmozdulásai előzték meg. 1910. augusztus 4. kedd Héja a h © fának... Mire e sorok olvasóink elé kerülnek, már valószí­nűleg eldől, hogy az iz­raeli kormány átmenetileg szegényebb lesz-e néhány miniszterrel, vagy sem. A szélsőjobboldali Gahsa párt vezetői ugyanis az éjszakai órákban ültek össze, hogy döntsenek: az amerikai kezdeményezések elfogadá­sa után bent maradnak-e a kormányban vagy sem. Begin, a párt vezetője, Iz­rael egyik legismertebb héjája tegnapelőtt nemzeti ellenállási mozgalom meg­indítását követelte az el­foglalt területek vissza­adása ellen. Az amerikai terv — úgymond — fatá­lis tévedés... Hogy Izrael miként fog­lal állást a Rogers-tervvel kapcsolatban, az a hírek szerint ma végre eldől, de fatális tévedés lenne azt hinni, hogy a belső ellen­zék, esetleg éppen a Gahal­­pártiak makacssága miatt halasztották eddig a dön­tést. Golda Meir diplo­matái — mint mindig —­ most is a lehető legtöbb előnyt próbálják kicsikar­ni. Halogató taktikájuk lé­nyege és legfőbb célja mindmáig az, hogy a Mose Dajan szavaival élve „cse­lekvésképtelen arab veze­tőket kompromittálják sa­ját népük, saját pártjuk előtt”. A határok pedig egyelőre maradnak. Mint ahogy az egész hallgatásnak, Beginék jól időzített fenyegetéseinek is az volt a célja: a lehető legtöbb kompromisszumot kicsikarni, mindent kicsi­kartatok Közben azonban úgy látszik, kis nézetelté­rés támadt. A régi köz­mondás szerint holló a hollónak nem vájja ki a szemét. „Héja” a „héjá­nak” esetleg igen... De, hogy lemondanak vagy sem, nem változtat az alapvető tényen, a parla­mentben és a kormányban továbbra is a héják van­nak túlsúlyban. — baranyi — ITÁLIA Mé­s­ékelt i ill ízibbs Az olasz kormányválság negyedik hetébe lépett­ Emilio Colombo kijelölt olasz miniszterelnök a ke­reszténydemokrata veze­tőkkel folytatott vasárnapi megbeszélésein beszámolt nehéz megbízatásának ed­digi eredményeiről. Az új kormány kapcsolatban megalakításával Colombo „mérsékelt optimizmusá­nak” adott hangot. Colombo közvetítői sze­­­repe igen nehéz — mu­tat rá az AFP — és nem valószínű, hogy az olasz szocialista párt és az egy­séges szocialista párt (szo­ciáldemokraták) keddi ve­zetőségi ülése előtt sike­rült megoldást találnia. HIROSIMA SZEMTANÚI (I.) Testvérem sem ismert meg (Maeda Masahiro beszámolója) Nyolcesztendős voltam akkor, a Misasa elemi is­kola második osztályának tanulója. Bátyám is csak középis­kolába járt még, de azért behívták egy hadiüzembe dolgozni. Nővéreim közül az idősebbik egy leánygim­náziumban tanult, a fiata­labbik az ötödik elemit vé­gezte. Mindkét iskolát ki­lakoltatták, tehát vidékre kerültek. A mi iskolánkból is laktanya lett, osztályunk a közeli Koorjuuzsi temp­lomba járt tanulni. Augusztus hatodika reg­gelén légiriadó volt, de csakhamar lefújták, és el­indulhattam a templomis­kolába. Akkor hirtelen ész­revettem az égen egy nagy fehér labdacsot, még lát­tam, amint felcsillant, de máris elért a légnyomás, és elfújt, akár a pelyhet. Esz­méletemet vesztettem. Föl­ocsúdva romokat, széttépett villanyvezetékeket láttam körülöttem, a környéket sű­rű porfelhő takarta. Az or­szágúton rohanó menekü­lők, rongyosan, véresen. Az én ruhám is foszlányokra szakadt. Mindez a robbanás gyúj­tópontjától 1700 méterre történt. Valaki a segélycsa­patból megszólított: „Siess idei” Gyorsan felszálltam a tehergépkocsira, elindul­tunk. Az út mentén égő há­zak. Fejfájást éreztem és megsimítottam a hajam, összegönyörödött a perzse­léstől. Eljutottunk a Sinso­­hídhoz, de átkelni már nem lehetett rajta: gyalog gá­zoltuk át a folyót. Amikor megérkeztünk egy ismeretlen lány rám szólt. „Szegény gyermek! Menj abba a házba, ott kapsz kenőcsöt a fejedre.” A házban bekenték olajjal a fejem. . .— Jaj! Ismét légiriadó! Zúgtak a szirénák. Az ég elsötétült, mindenki rohant félelmében, én is eszemet vesztve futkostam ide-oda, míg végül beugrottam egy védősáncba. Aztán a légi­riadó elmúlt, és én elindul­tam gyalog Nagacuka irá­nyába. De hirtelen meggon­doltam magam, aggódtam otthonunk miatt, hát vis­­­szafordultam. És íme, a rémült tömeg­ben véletlenül összetalál­koztam bátyámmal. De fe­jem annyira megdagadt az égési sebektől, hogy nem ismert rám. Hiába szólítot­tam, Bátyám! ű tanácsta­lanul meredt rám: „Te len­nél az, Masahiro? Majd ki­szakadt belőle: „Micsoda öröm!’’ Hátára vett és menekül­jünk tovább. Fejem sajgott az égésektől. Bár egy kato­nától kaptam egy csomag kétszersültet, képtelen vol­tam enni. Sőt­, hányinger fogott el, és éreztem, hogy egyre lázasabb vagyok. így érkeztünk meg Jasu faluba, az iskolába, ahová a sebe­sülteket, az összeégett em­bereket szállították. Nyög­tek, ordítottak; vizet, adja­nak vizet! Többen már esz­méletlenül fetrengtek. Az orvosok megműtötték sebeimet és bekenték ke­­nőcíjü­l, aztán rizsgom­bócot adtak, de még mindig nem volt semmi étvágyam. Ez­után a falusiak elkísértek bennünket egy tanyára, és ott aludtunk. Bátyámmal és barátjával, akivel az isko­lában találkoztunk, egy dombon álló házban töltöt­tük az éjszakát. Bátyám másnap elmondta, hogy egész éjjel hánykolódtam a láztól és vízért kiáltoztam.

Next