Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
1. oldal Izrael sértette meg a megállapodást U Thant a repülőgéprablókról Az kiabál, akinek a háza égy tartja a közmondás, s igazsága most újból beigazolódott. Az EAK ugyanis legutóbb dokumentumokat és fényképfelvételeket juttatott el Washingtonba, amelyekből kitűnik, hogy Izrael új állásokat épít ki a csatorna partján. Helyreállították az egyiptomi tüzérség által lerombolt Bar Lev-vonalat és a Szuezi csatorna nyugati partjáról szabad szemmel is látható erődítményeket építettek fel a keleti part teljes hosszában. Nem az EAK, hanem éppen Izrael sértette meg tehát a tűzszüneti megállapodást. Amint Jurij Brunov, a Pravda kairói tudósítója megállapítja, a Szuezi csatorna térségének nyugalmát az EAK-ban nem lélegzetvételnyi szünetnek, nem vihar előtti csendnek tekintik. Kairó azzal, hogy elfogadta a tűzszünetet és Jarring megbízatásának felújítását, bízik a tartós és igazságos béke lehetőségében. Az EAK ennek szellemében jár el továbbra is, amikor fenntartja a kapcsolatot Gunnar Jarringgal. Izrael viszont változatlanul elutasító magatartást tanúsít. ENSZ körökben nyíltan hangoztatják, hogy a Jarring vezette tárgyalások újrafelvételének ez a fő akadálya. Annyi bizonyos, hogy a rendezésnek útjába állnak a gerillák felelőtlen akciói is. A géprablásokat és túszszedést elítélő számos nyilatkozat közül kiemeljük U Thant ENSZ főtitkár véleményét, aki szerint „a repülőgéprablókat nemzetközi bíróság elé kellene állítani tekintet nélkül nemzetiségi hovatartozásukra és politikai felfogásukra. A Palesztinai Népi Felszabadítási Front ma már teljesen elszigetelődött, s az egész arab világ egyetért abban, hogy kárt okoz az arab ügynek. Még akkor is, ha Izrael cseppet sem válogatósabb az eszközökben. • Amint az Al Akhbar című kairói lap megállapítja: míg a repülőgépek elrablása csupán a számos ellenálló szervezet egyikének volt a felelőtlen akciója, Izrael kormányszinten felelős egy egész sor bűncselekményért, így az Al Aksza mecset felgyújtásáért, más arab szent helyek meggyalázásáért, sok arab megöléséért és hajléktalanná tételéért. A DNFF jelenti: Támadásban a hazafias erők A DNFF rádióadója kedden beszámolt a hazafias erők által az indokínai térségben legutóbb elért sikerekről. A Kambodzsában szeptember 1-től szeptember 5-ig terjedő időszakban a felszabadító hadsereg egységei Krek térségében támadást intéztek a délvietnami intervenciós csapatok ellen. 480 ellenséges katonát megöltek. Szeptember 11-én Svag Riepgben a rajtaütésszerű támadást intézték a dél-vietnami zsoldoskatonák ellen. Negyven ellenséget megöltek. — Laosz: a Patet Lao hangja szerint a Laoszi Népi Hadsereg az esős évszak első három hónapja során 4400 ellenséges katonát tett harcképtelenné, a tüzérségi egységek 49 ellenséges repülőgépet lőttek le. — Dél-Vietnam: szeptember 7-től szeptember 8-ig a felszabadító erők Tra Bong térségében általános támadást indítottak és az egész körzetet elfoglalták. Megbénult a közlekedés Az utóbbi idők egyik legnagyobb sztrájkhulláma árasztotta el az Egyesült Államokat. Helyi idő szerint kedden nulla órától sztrájkba léptek a vasutas dolgozók és beszüntették a dolgozók a munkát a világ legnagyobb gépkocsigyárában, a General Motorsnál is. Az Egyesült Államok négy vasutasszakszervezete hétfőn este határozott úgy, hogy miután eredménytelenül végződtek a munkakörülmények megjavításáról folytatott tárgyalások, részleges sztrájkot hirdet az ország három legnagyobb vasúti társasága ellen. Nulla órától az Egyesült Államok legnagyobb részében megszűnt a vasúti személyforgalom és a teherszállítás. Hírügynökségek szerint várható, hogy a sztrájk országos méretet ölt. A sztrájkhatározat kihirdetése után néhány órával azonban az Egyesült Államok szövetségi bírósága elrendelte a sztrájk beszüntetését legalább szeptember 23-ig. Az athéni junta kiutasította az országból a dán rádió tudósítóját, William Grumstrupot. Az indoklás szerint az újságíró „rágalmazó tudósításokat” küldött a görögországi állapotokról.* Kiadós esőzések vetettek véget az Ausztráliát sújtó huzamos szárazságnak. A vízhiány miatt kiszikkadt legelőkön több millió birka pusztult éhen. * Bomba robbant keddre virradóra Londonderry egyik transzformátorállomásán. Súlyos anyagi károk keletkeztek, de sebesülés vagy haláleset nem történt. Észak-Írországban idén ez már a 102. bombarobbanás.* Cyrus Eaton, clevelandi gyáros Cleveland melletti farmján találkozott Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök lányával, Ludmilla Cuisianival és két szovjet tudóssal. • Hétfőn folytatódtak zavargások a dél-olaszországi Reggio Calabriában. A lakosok köveket és benzinpalackokat hajigáltak a rendőrökre, felszaggatták az utca kövezetét, amiatt tiltakozva, hogy Calabriatartomány székhelyéül Catanzarot jelölték. A hétfői zavargások mérlege tucatnyi sebesült és legalább ennyi letartóztatott Partizánok *pokolgépet robbantottak hétfőn este az észak-amerikai tulajdonban levő egy montevideoi rádióállomáson. Ugyancsak partizánok felgyújtották az amerikai tulajdonban levő Sudamtex textilvállalat raktárait.• Ötvenévi börtönbüntetésre ítélték hétfőn a texasi Pecosban a 29 éves Joseph Crawfordot, aki tavaly Kubába térített egy amerikai utasszállító repülőgépet. * Az általános vámtarifa és kereskedelmi egyezmény (GATT) évi jelentésében hangoztatja, hogy az 1969—70-es búza-világtermés az előző évi 333 millió tonna helyett csupán 318 millió tonna lesz. A jelentés szerint ennek oka az, hogy a fejlett országokban csökkent a termés. A BATT évi jelentése világviszonylatban az 1969—70-es évi cukortermelés nagyarányú növekedését jósolja, Hadgyakorlat Berlinben hivatalosan bejelentették, hogy a Varsói Szerződés országai egyesített haderői parancsnokságának tervei alapján ez év őszén a Német Demokratikus Köztársaság területén a szövetséges hadsregek közös gyakorlatot tartanak. Forgószél A velencei vanni e Paolo Santi, GioBazilikában hétfőn tartották az Olaszországban pusztító forgószél halálos áldozatainak temetési gyászszertartását. Közben megállapították, hogy a természeti csapás következtében elpusztultak száma legkevesebb 35 személy. Közülük 12-en a velencei lagúnán elsüllyedt motoroshajó utasai voltak. Tizenegyen pedig a „Ca” Savio és a Fusina campingtábor lakói. Több személy sorsa, köztük egy külföldi kisgyermeké még ismeretlen. Olaszországban egyre borúlátóbban ítélik meg az okozott károkat és egyesek már tízmilliárdos károkról beszélnek. Megtartották a természeti csapás sújtotta térségek polgármestereinek első tanácskozását is. Ezen határozatot hoztak arról, hogy a kormánynak konkrét intézkedéseket kell tennie a vagyonukat vesztet polgárok támogatására. Rámutattak arra is, hogy a kormány által eddig kiutalt ötven millió líra túlságosan kevés, mindössze „csöpp a tengerben”. Az első józan hangok Az angol baloldali sajtóban hosszú idő után először jelennek meg olyan írások, amelyek tárgyilagosan igyekeznek bemutatni a csehszlovákiai valóságot. A „The Journal” című szakszervezeti lap szeptemberi számában E. P. Young számol be legutóbbi ményeiről.csehszlovákiai elírásában hangsúlyozza, hogy Csehszlovákiában, különösképpen a gazdaság területén érezhető a javulás, s a munkatermelékenység növekedése az emberek bizalmának fokozódásáról és a közhangulat változásáról tanúskodik. „Tudomásul kell venni azonban — írja Young —, hogy a Nagy-Britanniában élő csehszlovák emigránsok és Csehszlovákia úgynevezett angol barátai ugyanolyan eszközöket használnak, mint annak idején a magyar revizionisták, s mindenfajta hazugságot és álhíreket terjesztenek Nyugaton. Ezek közé tartozik például az az állítás, hogy Csehszlovákiában politikai pereket készítenek elő. Ezt aztán a BBC átveszi, sugározza, természetesen a csehszlovák hallgatók befolyásolására, akik közül sokan úgy vélik, hogy titkos értesülések birtokába jutottak.” Fejpénz Sajátos módon akarják megoldani az amerikai hadügyminisztériumban az egyre nagyobb méreteket öltő dezertálások problémáját. A Pentagon legújabb ötlete, hogy „fejpénzt” fizet a szökött katonák nyomravezetőinek. A tervek szerint 15 dollár üti markát annak, aki közli, ahol tartózkodik egy eltávozási engedéllyel nem rendelkező katona. Aki be is „szolgáltatja” az illetőt, 25 dollár „fejpénzt” kap. 1970. szeptember 16, szerda Moszkva—Bonn: gazdasági számvetés Már a Moszkvában Koszigin és Brandt által aláírt szovjet—nyugatnémet szerződés létrejötte nagy figyelem fordul ót a gazdasági kapcsolatok jövendő alakulása felé. A figyelmet az indokolja, hogy a moszkvai szerződés pozitív politikai hatása voltaképpen csak a ratifikálás után bontakozhat ki. A ratifikálás kiharcolásáért pedig és kormányának Brandtnak kemény belpolitikai harcot kell folytatnia a kereszténydemokrata ellenzékkel. szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok légkörének gyors megjavítására azonban közvetlenebb és gyorsabb lehetőségek is kínálkoznak. Így Schiller útja és a szovjet—NSZK gazdasági kapcsolat egyben politikai jelentőségűvé válik. Amennyiben Schiller útja eredményes lesz, Brandt-kormány könnyebb a helyzetben, jobb pozíciókból, a nyugatnémet üzleti körök tekintélyes osztagainak támogatásával folytathatja belpolitikai harcát a moszkvai szerződés ratifikálásáért. A BONN miniszter útjának elsőrendű gazdaságpolitikai feladata az is, hogy megteremtse a politikai és gazdasági légkört egy új hosszúlejáratú megállapodás számára. Az utóbbi két év eseményei azt mutatják, hogy mindez nem megy az NSZK-n belüli ultrareakciós erők és bizonyos amerikai érdekeltségek folytatott harc nélkül.ellen A jelek szerint a nyugatnémet gazdasági körök vezető osztagai már kénytelenek voltak felismerni, hogy a politikai megkülönböztetés gazdasági károkat okozott az NSZK- nak. Olasz, francia, angol és japán cégek az NSZK- konkurrensek kárára előretörtek a szovjet piacon. A nyugatnémet ipari-gazdasági körök „ébredésének” első jele a gázegyezmény volt, amelyet 1970. január végén írtak alá. A GÁZEGYEZMÉNY után a kapcsolatok természetesen megélénkültek. Különösen a moszkvai szerződés aláírása óta sok szó esik a különböző nyugatnémet érdekeltségeknek az illetékes szovjet külkereskedelmi szervekkel folytatott tárgyalásairól. A legnagyobb érdeklődést a Daimler-Benz autógyár előkészítő megbeszélései keltették. A tárgyalások egy nagyszabású, Szovjetunióban építendő teherautógyár létesítéséről folynak. Az előzetes tervek szerint a hatalmas komplexum létrehozásában olasz, francia és angol cégek is részt vállalnának. német Ugyanazok a nyugatjobboldali erők, amelyek a moszkvai egyezmény ellen harcolnak és ratifikálását meg akarják akadályozni — vadul támadják a teherautógyárral kapcsolatos megbeszéléseket. Érvük az, hogy a teherautó — „stratégiai cikk”. BÁRMENNYIRE is nevetséges ez az állítás, mégis érdemes felhívni ezzel kapcsolatban a figyelmet az úgynevezett Ford-epizódra. Néhány hónappal ezelőtt Henry Ford, az amerikai autóipar egyik vezetője Moszkvában tapogatózó tárgyalásokat kezdett egy teherautógyár építéséről — tervét azonban Laird hadügyminiszter személyes és meglehetősen durva beavatkozására fel kellett adnia. Nem nehéz felfedezni a mostani nyugatnémet hangok mögött azt a szándékot, hogy megszerezzék a Pentagon támogatását és ezúttal eherautó-viszonylatban megismételjék a hét évvel ezelőtti csőembargót A küszöbön álló Schiller-látogatás légkörétől, a nyugatnémet kormány magatartásától függ, sikerül-e fordulatot elérni. Kecskeméttől Taormináig Olaszországi kaleidoszkóp Az idén ismét felkereshettem Olaszországot, az azúrkék tengerek övezte, napsütötte félszigetet, Szicíliát, ezt a gyönyörű szigetet, a kiáltó ellentétek hazáját, s visszatérve elhatároztam, hogy megkísérlem az ezer színt, a soksok élményt visszatükrözni e sorokban. Az antik világ emlékeit, a gyönyörű műemlékeket, festményeket és szobrokat a szinte páratlan szép tájakat Goethe előtt és az ő leírása óta oly sokan dicsérték, hogy az Itáliáról szóló művek egy könyvtárat töltenének meg. Nem tűzhetek magam elé e néhány sor papírra vetésekor olyan célt, mint e könyvek bármelyike. Néhány impresszió, egy-két érdekes találkozás, beszélgetés leírása — hátha kikerekedik belőlük valami az 1970 júliusi, a mai Itáliából — ez a célom. Belépés Rövid intermezzo Bécsben: vonatunk máris villlanyvezetékek alatt halad Brennero felé. Nincs zsúfoltság — a vonatjegy, drágább mint nálunk és többen utaznak autón, autóbuszon. Kétszer is takarítanak, nagyon tiszta a vonat. A hegyek kétoldalt egyre magasabbak, csúcsaikon hómezők, jég, amely szikrázik, de nem olvad a napfényben. Átszállás Innsbruckban: az új útitársak Dél-Tirolba utaznak, osztrákok, de olasz állampolgárok. Később kiderül: az asszonyka néhány öngyújtót visz át a határon, Olaszországban a gyufa drága és a bécsi öngyújtó úgy látszik keresett cikk. Beszélgetünk: önkormányzatot kívánnak, most már van tartományi gyűlésük, a napokban alakult. Időközben beérünk Brenner-szorosba, zuhog az a eső. Itt majd mindennap esik — közlik az útitársak. Polgári ruhás osztrák, majd olasz tisztviselők futó ellenőrzése, inkább csak párbeszéd, az útlevelekbe belepillantanak, az enyémbe golyóstollal beírják a kertet az olasz urak: ha szüksége van a bélyegzésre, Brennerón kérje". Nincs rá szükségem. Brennerón leszáll egy Németországból érkező volt vendégmunkás, két nehéz bőrönddel. Bőröndjeit a vámosok átkutatják. A határ után fülke előtt olasz árus: kávé, gyümölcs, sör, hűsítők, szendvics. Kérünk egy szendvicset: két kenyér között egy szelet sonka, százötven líra. Árul el. A tiroli útitárs: ennek az ára száz líra és nézze meg a sonkát. A sonka a zöld szín minden árnyalatában játszó, fogyaszthatatlan. Sietve utolérem az árust: —■ „Uram!’’ — karját az égre mutató ujjakkal felemeli — „Meleg van, kicserélem!” — mindezt némi mulatságos pátosszal, de elnézést kérően. Az útitársak magyaráznak: rengeteg a német utas, nem ismerik az árakat, számukra igen előnyös a márka átváltási árfolyama. Ezért bármit vesz, óvatosan! Az első olasz útitársak A tiroliak kiszállnak, a fülke kiürül. Első olasz útitársunk egy szép vonású már nem fiatal hölgy. Megáll az ablakban, lehúzza