Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
4. oldal Aki keres, talál A KECSKEMÉTI Városi ménynél, gazdaságban Tanács V. B. pénzügyi ősz- társadalom, a közösségiz tálya nemrégiben jelentést tehát az állam pénzét úgy készített az 1970. évi költ- szórják, hogy ez a pazarségvetési revíziók, ellenőrzések végrehajtásáról, azok tapasztalatairól, megállapításairól. Amint a jelentés bevezetője tartalmazza: cél, hogy a vizsgált szerveknél átfogó gazdasági és pénzügyi értékelést készítsenek a feladatok végrehajtásáról, a gazdálkodásra vonatkozó pénzügyi, számviteli és egyéb jogszabályok érvényesüléséről, betartásáról. A jelentés még annak is érdekes, már-már izgalmas olvasmány, aki különösebben nem járatos könyvelési, pénzügyi dolgokban. Az újságírónak pedig igen jó alkalmat kínál néhány közérdekű gond újbóli megfogalmazására — a közölt példákból kiindulva. Nem is azt nézzük tehát, hány intézménynél végezték el a tanács revizorai a vizsgálatot, inkább a jelentésben szereplő szabálytalanságok közül a közérdekű gond fogalomkörébe sorolhatókat vegyük szemügyre. Találunk ilyet. Nem ott, ahol a vizsgálat apróbb megállapításait olvashatjuk (gépkocsik üzemanyag-normájának havonkénti megállapítása stb.), hanem ott, ahol egyetlen ember, ha nem is szándékos, de kétségtelenül gondatlan mulasztásáról van szó. A VÁROSI TANÁCS kommunális üzemének egyik dolgozója a szabadságra ment és nem intézkedett nyolcezer virágtő felszedéséről. Ezért a tövek kifagytak, a kár: 24 ezer forint. Ezt el lehetett volna kerülni egyetlen mondattal. Hiszen pótolhatatlan ember nincs, a szabadságon levő dolgozó helyett más is intézkedhetett volna. Ebben a példában olyan szemlélet magja tapintható ki, amely a megye és az ország számos vállalatánál, gazdaságában, intézményénél megtalálható — mégha évről évre csökkenő számban is: a társadalmi tulajdon védelmének fogyatékossága, a közös vagyonért érzett felelősség gyengesége. Az előbbihez hasonlóan közérdekű gond az is, hogy néhány vállalatnál,, intézlés még a revizorokat is megdöbbenti. A Kecskeméti Városi Tanács V. B. pénzügyi osztálya az elmúlt év júliusában célvizsgálatot tartott a felügyelete alá tartozó Ingatlankezelő Vállalatnál. A revízió kiterjedt az új székház 18 irodahelyiségében levő beépített szekrények kivitelezési költségére is. Itt meglepő dolgok derültek ki: a szekrények összesen 573 ezer 700 forintba kerültek, mert feleslegesen luxuskivitelben készültek — a megrendelés szerint. Ha típusszekrényeket építenek az irodákba, a költség „mindössze” 190 ezer forint lett volna, tehát pontosan egyharmada a több, mint félmilliónak. A pazarlás, a luxus 383 ezer forintot vitt el az állam pénztárából. E VÁLLALAT régi, már leváltott vezetősége elfelejtette, hogy takarékossági követelmények is vannak a világon. Megállapította ugyanis a vizsgálat, hogy az 1970-re (egész évre) engedélyezett reprezentációs 6 ezer forint költséget már az első hat hónapban kimerítette, sőt túllépte a vállalat (hogy mennyivel, az nem derül ki a jelentésből.) Igaza van tehát a pénzügyi osztály vezetőjének, amikor a jelentés bevezetőjében azt mondja, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben — éppen a gazdálkodásban érvényesülő nagyobb önállóság miatt — fontos szerepe van az ellenőrzésnek, a gazdasági és pénzügyi revíziónak. Mert ha nincs is bűnszövetség, az apró, de később esetleg komoly hibába torkolló fogyatékosságok feltárása is olyan haszon, amely megyei, vagy akár népgazdasági szinten a munka eredményességét szolgálja. AKI KERES, TALÁL — mondtuk a címben, s most hozzátesszük azt a reményünket, hogy talán lesz idő, amikor a revizorok „legjobb akaratuk mellett” sem találnak semmi hibát, mert nem lesz hiba. Gál Sándor Ünnepi előkészületek A Soltvadkerti Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet eredményes kezdeményezése nyomán nem gond többé a községnek és környékének húsellátása. Sertéstenyésztő és hizlalótársulást alakítottak. A társulás tagjaitól szerződés alapján felvásárolják a hízót és saját feldolgozó üzemükből kerül részben tőkehús, részben töltelék és füstölt áru formájában az elárusító helyre. Tavaly már 1000 sertést vásároltak fel a társulás tagjaitól, az idén 2500-at szándékoznak. Képünkön finom sonkák készülnek a a húsvéti ünnepekre. (Pásztor Zoltán felvétele) 1971. április 8, csütörtök Figyelmet érdemelnek az A lakosság ellátásában, árutermelésben jelentős szerepet töltenek be a háztáji gazdaságok. Megyénkben évente 50—60 ezer tonna növénytermesztésből származó árut visznek piacra, 7—10 ezer tonna húst termelnek, tojásból pedig kétszer annyit értékesítenek mint a szövetkezetek. A háztáji gazdaságok tehát társadalmilag hasznos munkát végeznek, ezért az állam támogatja tevékenységüket. Kedvezményesen kisgépeket, állattenyésztési felszerelést kaphatnak. A saját tenyésztésből származó szavasmarhákra — megfelelő feltételek esetén — darabonként 8 ezer forint állami támogatásban részesülnek. A szövetkezetek közvetítésével történő áruértékesítéseik után, kedvezőtlen adottságú gazdaságoknak, ártámogatást folyósítanak. Ezzel létrejön a kisüzem és a nagyüzem érdekegysége. A termelőszövetkezetek előnyös szerződéskötésekkel segítik háztáji gazdaságok fejlesztését. A szervezett értékesítés azzal az előnnyel jár, hogy a szerződő felárban részesülhet. A közös segíti a háztáji gazdaságokat a vetőmagbeszerzésben, fogaterővel és a talajmunkákban. Több helyen fóliát ad a közös a háztáji kertészetekhez. Gondoskodik a növényvédőszer, műtrágya beszerzéséről. A megyében több termelőszövetkezet idei terveinél már figyelembe vette a háztáji gazdaságok érdekeit, az itteni munkaidő-ráfordítás egy részét jóváírják és megtérítik. A háztáji gazdaságot tehát egyre inkább üzemágnak tekintik a termelőszövetkezetekben. A támogatások köre, mint ahogy az előbbiekben szó volt róla, elég széles. Gyakran vita van arról, hogy megfelelő mértékűek-e a juttatások. Figyelembe kell venni, hogy a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelése, nemcsak a belső ellátás, hanem export szempontjából is jelentős. A termelés segítése indokolt az árutermelés növelésére való ösztönzés érdekében. A fejlődés későbbi szakaszában a korszerű mezőgazdaság megerősödésével a háztáji gazdasági jelentősége csökken. Addig is szükséges a támogatási rendszer jelenleg követett irányzata. A háztáji és a kisegítő gazdaságok mindenképpen nagyobb figyelmet érdemelnek, nemcsak a támogatások szempontjából, hanem minden vonatkozásban. Ezért hasznos kezdeményezések a háztáji társulások, amelyek egymás után alakulnak a megyében. Már az elmúlt esztendőben is sok millió forint értékű áru került innen az ország ellátásába és exportra. Herczeg Kiss Béla Milyen lesz a világkiállítás díszcsarnoka? Egy mondatban talán így lehetne kifejezni: méltó a világkiállítás nemzetközi rangjához. A magyar tervezőművészek, a kivitelezők tehetséges alkotómunkájukat igazolják az egész világ előtt. A kiállítás látogatóit a főbejárattal szemben hatalmas, látványos díszcsarnok fogadja. Itt helyezik el a részt vevő országok reprezentatív nemzetközi bemutatóit. A közönség ennek folytán hozzáértőbben tekinti meg a különböző témákat: a vadgazdálkodást, sporthorgászatot, a kynológiát, a természetvédelmet. A díszcsarnok tervei már a múlt évben elkészültek. A tervpályázaton Fekete György műve nyerte el az első díjat, s eszerint fogtak hozzá az építők a kivitelezéshez. A díszcsarnok középső részén fogadótér van, amelyben a világ vadászatát szimbolizáló képzőművészeti alkotásokat, a részt vevő országok zászlóit, a nemzetközi vadászati, horgászati szervek jelvényeit, valamint a kiállítás emblémáját helyezik el. Mindezekhez képzeljük hozzá a különleges világítási megoldásokat. A fogadótér excentrikusan elhelyezett körívein belül különleges világításban megjelenő diorámás vadászjeleneteket és filmvetítést tervezett a belsőépítész. Az oldalhajókban a részt vevő nemzetek bemutatóit helyezik el. Egy-egy ország számára itt 15—30 négyzetméter függőleges és 10—15 négyzetméter vízszintes bemutatási felületet alakítanak ki. A díszcsarnok olyan lesz, mint a természet temploma, s az ember, aki vágyik a természet szépségeire, a jelképét találja meg az <jó világrész alkotó békevágyának. Kovács Imre 32. Hajnal felé az ablak közelébe húzott fotelba roskadt, és elnyomta a fáradtság. Kábultan aludt. Nyomasztó álmok kínozták. Vissza-visszatért egy álomkép. Kopott irodát látott, és az asztal mögött egy karvaly ült. A karvaly a rendőrség egyenruháját viselte. Hangja bántó, csőre éles volt, s valahányszor Berti hazudott, kicsípett egy darabot a testéből. Szemébe végül is fájdalmasan hasogató fény szúrt, mert az asztalon álló hatalmas reflektort a karvaly bekapcsolta, és a rávetített izzólámpából parányi égő nyilak zúdultak lezárt szemhéjaira. „Megölted a gazdát?” — rikácsolta ritmikusan az egyenruhás madár és feje időnként Charley-re, Luciano testőrére hasonlított. És ő hiába kapta szeme elé kezét, a fénynyilak áttörték bőrét is, csontját is és tűhegyes végük agysejtjeiben akadtak el. Nyögött, tiltakozott, míg csak fel nem riadt. Akkor is percekbe tellett, mire értelme felfogta, hogy a reflektor a nap volt, amely már meglehetősen magasra hágott a déli égen ... Bambán hunyorgott és nem látott. A fürdőszobáig vánszorgott. Nehézkesen hajolt a csap alá. A tarkójára zubo*ó hideg víz lassan magához térft •••te Megborzong i és a borzongás kirázta belőle a félelem szülte álom szorongását. „Furcsa” — emlékezett vissza kicsivel később. Mi az ördögnek kínlódhatott álmában a főnök testőrével? Mint minden szicíliai, Berti is babonás volt. Gyermekkorában annyiszor hallotta, hogy az álom nem oktalan játék, hanem a lélek jövőt megsejtő mélységeiből a tudatig feltörő figyelmeztetés. Még mindig szentül hitt ebben. S mert ritkán álmodott, különös jelentőséget tulajdonított minden álomképnek. Az éjszaka, amíg ébren leste, mikor settenkednek a szálloda felé a megölésére, vagy elfogására érkező árnyak, sok minden eszébe ötlött elmúlt életéből. Három utcával odább magasodtak az Ucciardoine komor falai... És tíznapos szicíliai tartózkodása után csak most figyelt fel erre. — Az Ucciardone — mormogta maga elé. A palermói börtön a biztos halál. És Berti nem tudhatta, hogy Don Russo milyen viszonyban van a jelenlegi palermói rendőrfőnökkel. Lima, a polgármester, a maffia embere. Erről személyesen győződhetett meg az ájtatos Manzella házában tartott Donok tanácskozásán, hiszen a polgármester Manzella mellett ült és állítólag személyesen is jó barátok voltak. És Manzellának mégis meg kellett halnia. Lehet, hogy Russo valamelyik pisciottója már őkörülötte settenkedik napok óta, s csak az alkalmas pillanatot várja, hogy rásüsse a laparát, mert szembefordult Russóval, meg is sértette elég oktalanul Mussobelliben és szembefordult a Madre Nobilevel, amikor Lucianóhoz, az amerikásokhoz szegődött. „Nem, ez képtelenség” rázta tagadóan a fejét. Ha el akarták volna némítani, már az éjszaka érte jöttek volna. ... Amint Maria megérkezik, ahogy táviratozta, nyomban elviszi innen északra. T • mm! Nem jó” — tűnődött. Luciano elől nem d el. Szembe kell néznie a nagyfőn . 1 .Talán jószántából is beleegyezik, megengedi, hogy magával vigye Mariát és kilépjen az üzletből.” Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Ha nem! Lelövi. „Rossz! Nagyon rossz!” Charley védi Lucianót. Túl nagy a kockázat. De akkor hogyan végezzen vele? Órákig töprengett, míg eldöntötte: meg fogja mérgezni. Lucky az utóbbi időben elég sokat panaszkodott fűnek-fának a szívére. „Ez az! Egy hatásos szívgörcs” — és viheti Mariát Az üzletet felszámolja, vagy ha nagyon szorongatják, átadja valamelyik vállalkozó kedvű fiatalnak, s ő végre szabadon, Mariával az oldalán, visszavonulhat a Como-tó partján épült villába. Esetleg Svájcba, vagy bárhova, ahova a lány csak akarja. „Megszabadítom ettől a homoszexuális, impotens disznótól”, s ahogy erre gondolt, szorongása is feloldódott Délelőtt tíz óra volt. Megéhezett. Mindenesetre óvatosan nyitotta ki szobája ajtaját. Aggodalma felesleges volt, a folyosón egy lélek se járt. Lent a hallban pedig, a portás, barátságosan üdvözölte: — Szép napunk van, uram — mondta. — Senki se keresett? — kérdezte Berti. A portás a 107-es számú kulcsrekeszre pillantott. Üres volt. — Nem, uram, és üzenet, levél sincs... Óhajt reggelizni ? Bertinek már száján volt az igen, ám az utolsó pillanatban eszébe ötlött, okosabb lesz, ha valamelyik dóm mögötti tavernában étkezik majd. — Köszönöm, nem vagyok még éhes — válaszolta — ellenben készítse el a számlámat és adjon egy légimenetrendet. — Ó, már itthagy bennünket? Uram, Szicíliában csodálatos az ősz, s még csak most kezdődik — ha’ •ma esteWottan a portás, miközben Berti elé tette a légimenetrendet. (Folytatjuk.)