Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-09 / 106. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXIX. évf. 106. szám Ára: 90 fillér 1974. május 9. csütörtök Munkagépek Soltról A MEZŐGÉP Vállalat solti gyára feladatul kapta, hogy a CPS kukoricatermesztési rendszer munkagépeit a magyar talajviszonyokra adaptálva állítsa elő. Az átalakított amerikai berendezéseket már folyamatosan készítik, tárcsából az idén 200 darabot adtak át. Nemrégiben kezdték el az SK—12-es típusú 12 soros kultivátor gyártását is, ebből 1974. júliusáig 75 darabot szállítanak a gazdaságoknak. A tervezést befejezték és az év utolsó hónapjaiban össze is állíthatják a folyékony ammóniákat adagoló gép prototípusát. A sorozatgyártást 1975 elején indítják, s 15 darabot készítenek belőle rövid idő alatt. A különböző gépek teljesítményét sokféleképpen lehet fokozni, többek között úgy is, hogy egymás mellé kapcsolják őket, ily módon növelve a munkaszélességet. A gépek összekapcsolására szolgáló szerkezetekből az idén 100 darabot készítenek. Sinus lengőboronából ugyancsak 100 kerül ki Soltról, legnagyobbrészt a szocialista országokba exportálják ezt a munkagépet. Kétszáz tárcsát készítettek. 0 Fries Boldizsár és Ágoston Béla a kultivátor egyik alkatrészének gyártásáról beszélget. A múlt évi településfejlesztési versenyről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága A közel tizenöt évvel ezelőtt először meghirdetett megyei településfejlesztési verseny óta igen sokat változtak annak feltételei, a pontozás módszerei. Azt azonban el kell ismernünk, hiszen szerte a városokban, községekben kézzel fogható bizonyítékait találjuk, hogy a verseny mindenkori és legfontosabb „mértékegysége” az elvégzett társadalmi munka, illetve annak forintban kifejezett értéke volt. Tegyük hozzá mindjárt ehhez, hogy az összeg évről évre fokozatosan emelkedett és az elmúlt évben már 193,8 millió forintot tett ki, ugyanakkor az egy főre jutó érték 338 forint volt. Ezek a megállapítások tegnap hangzottak el Kecskeméten, ahol ülést tartott Bács-Kiskun megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Tokai László általános elnökhelyettes elnökletével. A testület első napirendi pontként tárgyalta meg az 1973. évi megyei településfejlesztési verseny értékelését tartalmazó előterjesztést, amelynek Reile Géza, a településfejlesztési, műszaki és kommunális bizottság elnöke, valamint Szigeti Péter, a tervosztály vezetője volt az előadója. A végrehajtó bizottság az előterjesztést és az ehhez csatlakozó 1974—75. évi versenyfelhívást elfogadta, s azt jóváhagyás végett a megyei tanács következő ülése elé terjeszti. A téma tárgyalásánál jelen volt és felszólalt — a testület tagjain kívül — dr. Csáki József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának munkatársa is. Ezt követően a végrehajtó bizottság — Bodor Jenő osztályvezető előterjesztésében — megvitatta és elfogadta A közoktatási és közművelődési intézmények együttműködése a tanuló ifjúság és a felnőttek művelődésének támogatásában című tájékoztatót. A napirendi pont megvitatásában meghívottként részt vett dr. Medgyes Béla, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese is. A testület ülésének további részében tájékoztatót vitattak meg a végrehajtó bizottság tagjai a szocialista munkaverseny-mozgalom eredményeiről és a kiváló vállalati címek odaítéléséről. Ennek előadója dr. Tóth Imre, a munkaügyi osztály vezetője volt. A végrehajtó bizottság ülése dr. Csenki Ferenc vb-titkár bejelentéseivel folytatódott, majd Tokai László zárszavával ért véget. g. a *> Megkezdődött is a béke- és barátsági hónap Az Országos Béketanács ünnepi ülése Május 9-e, a fasizmus felett aratott győzelem évfordulója alkalmából szerdán az Országos Béketanács ünnepi ülést tartott, s ezzel megkezdődött a magyar békemozgalom évenként ismétlődő tavaszi országos eseménysorozata: a béke és barátsági hónap. Az ünnepi eseményen — amelyet az Újvárosházán rendeztek meg — részt vett és az elnökségben foglalt helyet Benke Valéria, a Társadalmi Szemle főszerkesztője és Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanár megyei és a helyi népfrontbizottságok magyar—szovjet barátsági napokat rendeztek, gazdag programmal. A hétfői első összejövetelen P. P. Pataki, a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házának igazgatóhelyettese ismertette a Szovjetunió békepolitikáját, külkapcsolatait a kecskeméti pártiskolán. Kedden a tudomány és kultúra házának másik igazgatóhelyettese, V. L. Bodnár látogatott a megyeszékhelyre. A szovjet vendéget fogadták a város vezetői. Bemutatták neki Kecskemét nevezetességeit, korszerű új létesítményeit. Részvételével délután a Fém- és Vasipari Ktsz-nél, este pedig a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben barátsági gyűlést rendeztek. Az utóbbin részt vett Borsos György, a kecskeméti városi pártbizottság titkára és dr. Mező Mihály, a városi tanács elnökhelyettese is. Tegnap délelőtt Kecskeméten, csának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnöke és Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bi(Folytatás a 2. oldalon.) a 607-es Iparitanuló Intézetben ifjúsági magyar—szovjet barátsági gyűlésre került sor. Itt O. L. Toscsakov, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának osztályvezetője ismertette a közelmúltban lezajlott Komszomol-kongresszus munkáját, s a szovjet szakmunkásképzés eredményeit. Délután Kerekegyházán fogadták a szovjet vendéget, aki a Dózsa Tsz-ben, a MEZŐGÉP Vállalat gyáregységében,, a Habselyem Kötöttárugyár üzemében, majd a községi pártszékházban vett részt a két nép barátságát, a győzelem napját méltató összejöveteleken. A fasizmus felett aratott győzelem napjáról egyébként valamennyi rendezvényen megemlékeztek. A Szovjetunió fejlődéséről, illetve Bács-Kiskun megye szovjet testvérterületének híres városáról, a Krím-félszigeti Jaltáról dokumentumfilmeket mutattak be. Magyar-szovjet barátsági gyűlések 0 Sarlós István ünnepi beszédét mondja. A győzelem napja ontos és találó volt a kór"*■ h* kép, amelyet József Attila még 1937-ben, a Thomas Mann budapesti felolvasására írott versében a fasizmusról adott. „... s az emberségen mint... a rák, nem egy szörnyállam iszonyata rág” — írta a költő. Ekkor kezdett burjánzani Európa közepén a zsarnokság, az elnyomás, akárcsak a beteg sejtek a rákos daganat környékén, hogy aztán a kór a berlini meg római betegséggócból szétterjedjen a földrész többi országaiba is. A rák elhatalmasodott, a szervezet, az emberiség erejére szükség volt, hogy egész legyőzze a betegséget. Huszonkilenc éve, 1945. május 9-én , Moszkvában ezer ágyú harminc üdvlövése szólalt meg, Londonban sok éves elsötétítés után minden utcai lámpát, kirakatfényt, reflektort meggyújtottak, New Yorkban pedig konfettivel, szerpentinnel borított vidám tánc járta Manhattan utcáin — a győzelem napján véget ért a második világháború európai része; Hitler „harmadik birodalma”, a fasizmus történelmi múlttá lett. Igaz, olyan múlttá, amelynek keserű emlékei mindenütt jelen voltak a földrész országaiban. Temetők végtelen sorában pihentek a harcokban elesett katonák és a légitámadások polgári halottai, milliószámra tóriumokban váltak a náci krémafekete füstté a meggyilkolt áldozatok, városok és falvak ezreiben üszkös romok emlékeztettek a fasizmus rombolásaira. Esztendőkön át taposta nárjj ci csizma a szovjet földet, raboltak, dúltak a fasiszták. Több mint húszmillió szovjet ember adta életét azért, hogy 1945. május 9-én a győzelmet ünnepelhesse a világ, mintegy hetvenezer szovjet várost és falut pusztítottak el részben vagy egészben a nácik, a szovjet népgazdaság harminc százaléka megsemmisült. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyik 1945-ös kiadványa, a győzelem tavaszának hangulatában fogalmazott így: „Az európaiak többsége úgy tekint a Vörös Hadseregre, mint felszabadítójára. Még nyugaton is azt vallják, hogy elsősorban a Vörös Hadseregnek köszönhető az európai tengelyhatalmak szétzúzása.” Azt mondhatja bárki, minek ezeket a már történelmi értékeléseket újra meg újra megismételni, hiszen már nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem is tudják, mit jelent a „tengelyhatalmak” elnevezés — vajon ki emlékezik még például arra, hogy egy magyar fasiszta miniszterelnök, Gömbös büszkélkedett mindig azzal, hogy ő találta ki a két fasiszta ország szövetségének elnevezésére a „Berlin—Róma tengely” kifejezést... Ám a múlt felidézésére, túl a győzelem napjának 29. évfordulóján, szükség van. A múlt, a tegnapi küzdelmek tanulságaiból következik a jelen: a győzelem napjának egyenes, természetes folytatása, a szocialista külpolitika küzdelme előbb a hidegháború ellen, a hidegháború utáni időszakban pedig a békés egymás mellett élés gondolatának mindennapi gyakorlattá válásáért. A fasiszta támadástól, rablástól és elnyomástól legtöbbet szenvedett és fasizmus elleni harcban legtöbbet áldozott ország, a Szovjetunió állt kezdettől fogva a nemzetközi enyhülésért folytatott küzdelem élén is. Mert a győzelem napja után jó ideig csak a Szovjetunióban őrizték meg az egykori antifasiszta koalíció tagjai közül a fasizmus elleni harc közös alapelveit; a szövetség tőkés államainak reakciós vezető körei szinte már a győzelem másnapján a szocialista nagyhatalom kijátszására szőttek terveket és szerveztek akciókat. A szovjet politika alapja az volt: a háborús győzelem után meg kell nyerni a békét is, a fasizmus leverése után az oly sokat szenvedett Európa országainak meg kellett találniuk a békés együttműködés, a szavatolt biztonság szilárd rendszerét. Huszonkilenc évvel a győzelem napja után éppen ennek a gondolatnak a jegyében tevékenykednek a szocialista országok küldöttei a Genfi-tó partján, az európai biztonsági értekezlet zárószakaszának előkészítésén. Ezt az értekezletet pedig, a Varsói Szerződés országai az emlékezetes budapesti felhívással kezdeményezték a békés egymás mellett élés gyakorlatának világrész-méretű megvitatására és elfogadására. az 1945-ös május a fasizmus katonai megsemmisítése mellett jó néhány országban azt is jelentette: a felszabadult népek hozzáláthatnak a minden betegség elleni küzdelemben oly fontos megelőző gyógymódhoz is; a politikai-társadalmi-gazdasági változások, más szóval a szocialista forradalom útjára lépéssel eleve megakadályozzák, hogy a szörnyű kór, a fasizmus, amelyet József Attila a rákkal azonosított, újra felburjánozhassék a földrész testén. A győzelem napja egyúttal lehetőség napja is volt millió meg a millió dolgozó ember előtt, hogy maguk vegyék kezükbe sorsuk kormányát; azon az 1945-ös májuson virradt fel a Szovjetunió mellett kialakuló szocialista országok hajnala is. G. M. Tovább fejlesztik a termelést a kiskunsági szövetkezetek A Kiskunsági TESZÖV körzetének harminchét szövetkezete és két társulása elismerésre méltóan gazdálkodott az utóbbi években. Így foglalt állást a szövetség küldöttgyűlése, amelyet a napokban tartottak meg Kiskunhalason. A kiskunsági szövetkezetek a fagy, az aszály, a jégverés ellenére általában teljesítették, sőt túl is szárnyalták termelőirányzataikat. 1973-ban átlagosan 12,4 százalékkal emelkedett a szövetkezetek termelési értéke. Egy hektár termőterület 17 ezer forintnál magasabb átlagán belül a közgazdasági adottságtól, a termelés színvonalától függően azonban elég jelentős az eltérés. Zsanán 3317 forint az egységnyi terület termelési értéke, a tompás Kossuth Tsz-ben ennek a tízszeresét, a 33 ezer forintot is meghaladja. A legmagasabb a rémi Dózsa Tsz-ben, ahol tavaly négyezer forinttal emelkedett és elérte a 46 482 forintot egy hektár terület termelési értéke. Számottevő az eredménye a jánoshalmi szövetkezeti közös vállalkozásnak, valamint a Jókai Tsz-nek, amely a múlt évi sikeres gazdálkodásáért megkapta a Kiváló szövetkezet címet. Ugyanerre a rangra emelkedett a városellátó kertészetét céltudatosan fejlesztő kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet, továbbá a soltvadkerti József Attila, a mélykúti Új Élet, a tompai Kossuth, a kelebiai Rákóczi Csillaga és a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz. A kiskunsági termelőszövetkezetek, közös vállalkozások vagyona számottevő. Egy esztendő alatt kereken kétszáz millióval gyarapodott és a múlt év végére elérte az 1,4 milliárd forintot. A kiskunsági szövetkezetekre, társulásokra továbbra is jellemző, hogy bevételüknek a zöme az alaptevékenységből származik. A növénytermelés, állattenyésztés, valamint az ezt kiegészítő keveréktakarmány-termelés korszerűsítésére tavaly 122,9 millió forintot, az előző évhez képest 20 százalékkal többet tettek félre. A megnövelt fejlesztési alap arra utal, hogy a kiskunsági szövetkezetekben az idén és a következő esztendőkben nagyobb arányú beruházást valósítanak meg. A termelés fejlesztésén kívül a gazdaságok növelték a biztonsági alapot. 1973-ban például több mint 33 milliót tartalékoltak erre a célra. A szövetkezetek termelő eszközeinek kihasználása általában kedvező. Jó példa erre a traktorüzem, ahol körzeti átlagban egy év alatt 6,3 százalékkal emelkedett a műszakteljesítmény. Ez főként az erőgépek nagyobb arányú foglalkoztatásával és a magasabb teljesítőképességű traktorok, munkagépek felhasználásával magyarázható. Tavaly 7,3 százalékkal növelték a kiskunsági gazdaságok a tehergépkocsik számát, a műszakteljesítés viszont 5,4 százalékkal nőtt. A szállítójárművek kihasználása tehát nem érte el a szükséges mértéket. Ugyanez a megállapítás vonatkozik a kombájnokra. Ez utóbbiak leggazdaságosabb felhasználását még nem minden szövetkezetben tudták megvalósítani. Esetenként a gazdaságosan nem javítható munkaeszközök selejtezésétől is húzódoztak, ami tovább rontotta az eredményt. A jövőben a szövetkezetek bátrabban folyamodnak ehhez a szükséges eljáráshoz. K. A. 0 Fazekas Bálint, a területi szövetség elnöke ismerteti a küldöttgyűlésen a szövetkezetek gazdálkodási eredményét. Az egyik jelentős beruházás a kiskunhalasi Vörös Október Tsz kertészetének virágháza. (Pásztor Zoltán felvételei.)