Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-07 / 235. szám
A pedagógusok és a közművelődés GÁRDONYI GÉZÁTÓL származik az a közismert hasonlat, mely szerint a tanító olyan, mint fáklya, amely másoknak világot, miközben önmagát fogyasztja. Gárdonyi maga is néptanító volt, évekig vergődött dunántúli kisiskolákban. Ha valaki, akkor ő igazán tudta, mit jelentett fáklyának lenni a hajdani világban. De még két világháború között sem volt könnyű a falusi tanító sorsa. Fáklyának lenni azt jelentette, hogy ő a kultúra egyedüli letéteményese a faluban. És a szegény emberek dolgainak önkéntes ügyvivője. Még a felszabadulás után is hány és hány tanítóra hárult ez a szerep! Idősebb pedagógusoknak ma is fölcsillan a szemük, ha a 25—30 évvel ezelőtti falusi éveikre emlékeznek vissza: „Azok voltak az igazi idők ... Ott, az isten háta mögött váltam igazán emberré...” Kétségtelen, hogy azóta nagyot változott a világ. Szocialista alapokra fektettük a közoktatást, kiépítettük a művelődési otthonok, közművelődési könyvtárak, mozik hálózatát, ezek segítségével az ország legkisebb falvaiban is megteremtettük az iskolán kívüli művelődés lehetőségét. Társadalmunk figyelme az utóbbi esztendőkben erőteljesen a közművelődés továbbfejlesztése felé fordult. Párthatározat is született a közművelődési tevékenység fejlesztésére, a parlament pedig négy évvel ezelőtt közművelődési törvényt fogadott el. NÉPMŰVELÉS HELYETT ma már közművelődésről beszélünk, és ez semmi esetre sem formai kérdés. Korszerű, szocialista szemlélet áll mögötte, amely a közművelődésben részt vevőket nem osztja két csapatra, terjesztőkre és befogadókra, hanem az egységes művelődési folyamat egyenrangú szereplőinek tekinti őket. E demokratikus szemlélet abból a felismerésből fakad, hogy minden ember hordoz valami sajátos tudást, tapasztalatot, amelyet érdemes a közösségnek átadni. Napjainkban a közművelődési tevékenység alapvető feladatai az államra hárulnak. Állami feladat lett a közművelődési ellátás megteremtése, szervezése, a tevékenység irányítása. A pedagógus ehhez elsősorban azzal járulhat hozzá, hogy felkelti növendékeiben a folyamatos önképzés, művelődés igényét. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy részt vegyen másfajta — például a művelődési ház égisze alatt folyó — közművelődési tevékenységben. Már csak azért is, mert az iskolák és a művelődési házak nem egymás melletti, hanem egymásra utalt intézmények, még akkor is, ha a gyakorlat itt-ott ellentmond ennek a követelménynek. Akkor telnek meg igazán élettel a művelődési házak, ha nemcsak a tanulóifjúságnak, hanem a felnőtt korosztályoknak is tudnak okos, vonzó programokat kínálni. Ez korántsem könnyű vállalkozás, mert nem elegendő hozzá a rutinmunka, például a futószalagon gyártott ismeretterjesztő előadások beiktatása, vagy az innen-onnan érkező kulturális haknicsoportok negyedévenkénti szerepeltetése. A szabad idő megnövekedése következtében újabban, nemcsak a városi, hanem a falusi művelődési házakban is mind nagyobb szerepük van a kötetlen, kislétszámú összejöveteleknek, a különböző szakköröknek, tanfolyamoknak, klubfoglalkozásoknak, amatőr művészeti csoportoknak. Mindez sok munkával jár, s bizony nagy szükség van a pedagógusok szakértelmére, segítségére. MÉGIS GYAKRAN hallatszik ellenvetés, hogy napjainkban teljesen fölöslegesek a hagyományos közművelődési erőfeszítések, hiszen a felgyorsult információáramlás korszakában a közművelődési hálózat nem lehet versenytársa az újságoknak, a rádiónak s kiváltképpen nem a televíziónak. Valóban így volna? Aligha, hiszen számos faluban nem konganak az ürességtől a művelődési házak. Azokon a településeken, ahol pezsgő élet tölti meg a kultúrházat, ott a televíziónak sincs korlátlan hatalma az emberek esti órái fölött. Az ilyen helyeken nem csupán egy-két hivatásos népművelő ügybuzgalmán múlik a siker, hanem a helybeli értelmiségiek, mindenekelőtt a pedagógusok részvételén is. Közművelődési törvényünk a műveltség terjesztését nem csupán a pedagógusoktól várja, hanem az egész közösségtől. Az értelmiségnek így is megtisztelő kötelessége marad, hogy szakmai, világnézeti és politikai felkészültségét hasznosítsa a közművelődés érdekében, hogy ezáltal maga is gazdagodhassák a termelőmunkát végző emberekkel létesített kapcsolatban. ISMERVE a tanítók és a tanárok társadalmi elkötelezettségét, ebben meg is nyugodhatnánk, a jövőt illetően, ha nem rémlene föl előttünk a tanyák és a néhány száz lelkes apró falu lakosságának helyzete. Az ország településszerkezetének átalakulása ugyanis együttjár az iskolák körzetesítésével, és így, nemegyszer falvak százai maradnak értelmiségiek nélkül. Keresni és találni kell olyan forrásokat, hogy ez egyben ne jelentse a települések számára a közművelődés nélkülözését is. K. L Nyári művek, őszi kiállítás Október közepéig látható a Kerámiák a Megyei Művelődési Központban Megyei Művelődési Központ egyik földszinti termében az a kiállítás, amely a Kézműves Iparművészek Világszervezete Kecskeméten rendezett júliusi szemináriumának művekben is mérhető eredményeit tükrözi. Tíz napon át kísérleteztek ekkor a Kecskeméti Kerámia Stúdióban az NSZK-ból, Kanadából, Finnországból, Svájcból, Norvégiából, Görögországból, Svédországból érkezett és a hazánkat képviselő művészek. Mostani tárlatuk egymástól sokban különböző efyéniségeket és törekvéseket sorakoztat fel. Klaus Lehmann például a mesterség mívességének szabályai között a faj fogalmához kapcsolódó gondolati tartalmakat igyekszik érzékeltetni. Ellenkező végletként az ötletek rögzítése tűnik föl. Schrammel Imre mintha a természetről vett lenyomatoktól indulna el, Probstner János pedig új technikai eljárás kipróbálásával jelentkezik. Legnagyobb sikere egyébként Ulla Viotti kerámiájának van, amely az anyagszerűség hatásának megőrzése mellett teret enged az emberi-figurális beleérzéseknek. Mi a közös a kiállításban? A természet felé fordulás és az anyag törvényszerűségeinek kutatása. Az együtt töltött idő célja a kísérletezés volt, az eredmények elválaszthatatlanok lesznek a kéőbbi alkotásoktól. H. F. • A képen: a Svédországból érkezett Lisa Viotti' Emberi tájkép című műve. (Tóth Sándor felvétele.) 1980. október 1. • PETŐFI NÉPE • 5 TANULSÁGOS RÉMÖVÁNY — KISZ-ESEK GONDOZZÁK — Idén újra eltöltök néhány napot, Kiskunfélegyháza környékén — közölte egy müncheni mérnök, amikor ottjártamkor egy társaságban megismerkedtünk. — Tudják-e hogy milyen gyönyörű Tiszaalpár, Tiszakécske egyik-másik utcája? Két éve Kunszentmiklóson, Kalocsán készítettemzeteket, rajzokat szép jegyparasztházakról. A népi építészettel foglalkozom, sokfelé kutattam. Keveset foglalkozik a magyar falvakkal a szakirodalom. Volna miről írni, volna mit bemutatni. ÁTTEKINTÉS Hazafiúi büszkeséggel és kicsit pironkodva hallgattam a kiskunsági népi építészet méltatását. Az elismerő szavakat nyugtázva, arra gondoltam, hogy egy itt élő számára is mennyi újat mondott a rokonszenves építész. Mondhatott, mert csak újabban figyeltünk föl falvaink még megóvható értékeire. 1973-ban közölte Bárth János A Duna—Tisza közi népi építészet és lakáskultúra változásairól készített cikkét a Forrás. Öt esztendő múlva Sztrinkó István állapította meg a Kecskeméti Honismereti Kör 1978-as Évkönyvében található irodalomjegyzékének bevezetőjében „nagyon hiányosak ismereteink a népi építészetről”. Adósságtörlesztés, nyereség, öröm tehát minden ezzel kapcsolatos kiadvány. A Bács-Kiskun megyei népi építészetéből 1. című, a BÁCSTERV KISZ-bizottságának a gondozásában, kézirat gyanánt megjelent többszörösen az. Cikk- és tanulmányírók, közreadók napi munkájukban is hasznosíthatják kutató, felmérő és értékelő munkájuk tapasztalatait. A népi építészet elmélyült tanulmányozója aligha esik a divat csapdájába, óvakodik formajegyeinek felszínes átvételétől, hatásvadászó alkalmazásától, így véli a kötetet Vas Tiborral közösen szerkesztő Markolt László is előszavában. „Ez a hasznosítás lehet konkrét, egy bizonyos népi emlékre, vagy egy típusra vonatkozó, de beszélhetünk a hasznosításnak arról a módjáról is, amikor a leszűrődő tapasztalatokat, elveket épületeket, települések tervezésénél alkalmazhatjuk.” Vas Tibor „rövid ,áttekintése” praktikus útmutatás a tárgykörrel foglalkozók számára, bár történeti része túlságosan vázlatosra sikeredett. Adatokban, megfigyelésekben gazdag, jól rendszerezettek a Településformák, Építkezés fejezetek, FELMÉRÉSEK Markolt László részletesen bemutatta a Pálmonostora határában még álló Bagi-féle szélmalmot, abban a reményben, hogy akad gondviselője, találnak számára új funkciót. A lisztespadtól a macskalyukig, a földszinttől a tetőzetig mindent szakszerűen ábrázol. Igaza van: „ma is elvi példaként állhat ipari építészetünk előtt az a mód, ahogyan egységet alkot itt az épület és a technológiai berendezés.” A Nagybugac 160. számú tanyáról készült, metszetrajzokkal és fényképekkel illusztrált felmérő „jegyzőkönyv” alapos munka dokumentuma. Unokáink aligha látják majd a dunaegyházi lyukpincéket, a kamrapincéket — Szilberhorn Erzsébet írt a pincesorról —, mert eltűnik környékükről a szőlő. Jellegzetes összképét új épületek máris megbontották. A Kunadacs, Kunszentmiklósi út 1. számú, volt cselédház felmérési összesítése és felújítási javaslata az értékmentés folyamatában ad betekintést. ÁTTELEPÍTÉSEK Dr. Égető Melinda, Balázs György, Sabján Tibor dolgozata előzetes tudósítás a Bács-Kiskunból a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumba kerülő épületekről. Érdekes olvasmány. A bajai Petőfi Sándor utca 80. számú házat az Alföld tájegység mezővárosi terének sarkán helyezik el. „A múzeumi bemutatás során a ház életének azt a virágzó fázisát kívánjuk rekonstruálni, mely a gabonakonjunktúra idejére tehető.” Átellenben áll majd a hajdani kiskunhalasi Zöld koszorú. Az alföldi mezőváros jellegzetes színfoltjaként kel életre a volt kocsma. A halmazos-zugos részbe telepítik egy hajdani dunapataji zsellércsalád otthonát, a Dunasor 26. számú szoba-konyha-kamra alaprajz beosztású házat. Fórizsék 150 éve Fülöpszállás-Bügén épített tornácoszlopos házához közel látható majd egy valamikori állattartó homokmégyi gazda lakóépülete. A híres bajai tímáripart Horváth Mihály mester egykori műhelye idézi a szabadtéri népirajzi múzeum továbbfejlesztése után. A miskei pusztáról vándorol Szentendrére.szélmalom A hagyományok felhasználási lehetőségeit vizsgálja Farkas Gábor Ybl-díjas mérnök, az elegáns, jól összeállított kiadványt záró dolgozatban. Fenntartás nélküli elismeréssel tudósítanék a BÁCSTERV KISZ- szervezetének kezdeményezéséről, ha kicsit gondosabban fogalmazott volna egyik-másik cikkíró. A Bács-Kiskun megye „múltjának jövőjét” példásan szolgáló fiatalok az ígért folytatásból bizonyára kigyomlálják a hivatali zsargon dudváit, megfésülik a kócos mondatokat. Ebben a reményben várom a sorozat második számát. Heltai Nándor Népi építkezés Bács-Kiskunban Szélmalom, kamrapince, Zöld koszorú mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmsrnm (25.) —Arra kérlek, s ez most kétszeresen fontos, hogy Bertram agyába csak és kizárólag olyan információkat juttass, amiről biztosan tudjuk, hogy téves. Meg kell zavarnunk azt a valakit, vagy azokat a valakiket, akikhez eljut Bertram agyának üzenete. — Értem, Jones, így lesz. Rohanok vissza és megsemmisítem a Dottore felmondását. Az nagyon jó lenne, ha Bertram agya a Dottoréval kezdene foglalkozni. A Dottore ugyanis teljesen ártalmatlan figura. — Ez biztos? — Biztos. Különben nem mondta volna el nekem, hogy mit talált Bertram agyában. — Ez igaz. — És nem mentette volna meg az életemet! És nem mondott volna fel Bertramnak! — Az se volna rossz, ha megtalálnád a Dottorét. Volna helye itt nálunk is. Bizonyára remek orvos. — Így van. A Dottore remek orvos. De a hírszerzéshez teljesen hülye. — Érzéketlen. Lillan, érzéketlen. Nem hülye. Csak érzéketlen. Sokan vannak ilyenek. 66. Gyönyörű, tiszta színekben pompázó reggel, a Kék Pisztráng, mint egy középkorból ittfelejtett kastély, úgy ragyog, olyan esetlenül, és ártatlanul. A tornyok cserepein fényt tükröz a harmat, a rétek távolabb, mintha gőzölögnének, most szárad föl a fű. Dán és Erzsébet sétálnak. — Kevés ilyen szép helyet ismerek a világban — mondja komolyan és megilletődötten Dán. — Én se láttam még ilyen szépet ... Odanézz, Dán, egy szarvas! Még sose láttam szabadon szarvast... — Nyilván ez sem szabad... a Kék Pisztránghoz tartozik. Benne van a számlában. Közelebb mennek a szarvashoz, az csak áll, és néz. — Te Dán... él ez egyáltalán? — Dobj felé egy követ! Erzsébet lehajol, egy kővel megcélozza az állatot, de az csak áll és néz, szomorú, hatalmas szemekkel. — Ki van tömve. Csak dísz! — Olyan szomorú ez, Dán. Olyan szomorú! Még sohasem láttam szarvast, szabadon. — Nem is fogsz, édesem. A szarvasok a mi kontinensünkön már aligha élnének meg. Alig van zöld terület, alig van összefüggő, háborítatlan erdő. Ezért nincsenek szarvasok. — És mi van helyettük? — Semmi. Beton, üveg, műanyag. Meg ilyen kitömött bábuk — mondja Dán. Dühösen odamegy a kitömött, élethű másolathoz és felborítja. A szarvas feldől, és valahonnan, a magasból, és messziről, mintha szarvasbőgés zaját hozná feléjük a szél. — Hallod, édesem? — Hallom. Nyilván működésbe lépett a Kék Pisztráng riasztóberendezése. — Gondolod? — Valószínű. Forduljunk vissza, fizessünk, és menjünk el innen. —Menjünk. Igazad van. Menjünk. Megfordulnak. Komorodó fellegek ülnek a Kék Pisztráng épülete fölé, már nem is olyan barátságos ez a fogadó. Dán és Erzsébet lehajtott fejjel, kézenfogva mennek. 67. Charlie és Jones egymásra mosolyognak. —■ No, te vörös ördög, most túljárhatsz az eszemen. — Igenis főnök, csak mondd meg, hogyan? — Egyszerű. Át kell világítanod az agyamat. — Miért? Sötétség borult rá? — Ne viccelj. Ez komoly dolog. Az MGB ügynökség vezetőjének átvilágították az agyát, és... — ... Ez még nem elégséges ok... — Befejezhetem? — Igen. Bocsánat. — Szóval az MGB vezetőjének agyában egy leadóberendezést találtak. — Igen. És ki a címzett? — Charlie láthatóan elkomorodik. — Nem tudják. Nem tudjuk. — És? — Semmi és. Ezért kell átvilágítanod az én agyamat is. Ha az enyémben is van leadó, akkor ... — Akkor vehetjük a kalapunkat, és mehetünk kapálni. — Hová? Hisz alig van földterület ... — Ez csak afféle szólásmondás. — Főnök! Adjon írásbeli utasítást! Tudja, a szabályok... — Azért még nem kell ennyire hivatalos hangon társalognod... Jones az asztalhoz lép, tánoírógépbe diktál: „Alulírott megbízom R. Charlie nevű beosztottam, hogy agyam átvilágítsa, 1999. április 9.” Kitépi a papírt a gépből, Charlie-nak nyújtja. Charlie olvas. — Jé, mennyi kilences! — ennyi megjegyzést tesz csak. — Mehetünk? — Igen, főnök. Mehetünk. Csak vegyen be az altató tablettából. — Ez az? — Igen. Charlie és Jones elhagyják Jones Irodáját. 68. Mária biccent a Génbank portásának, fölrohan a lépcsőkön. Laboratóriumokon siet át, ajtókat csapdos. Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy besurranó kis tolvaj. Energikus, céltudatos, mozgása új lendületet kapott. A páncélszekrény előtt megáll, egy pillanatig mintha elbizonytalanodna. De aztán előveszi a kulcsot, kinyitja a széfet, és magához veszi a narancsszínű kapszulát. A páncélszekrény teljesen üres és fehér. Olyan, mint egy kifosztott hűtőszekrény. Mária bezárja az ajtót, a táskájába ejti a kulcsot és a narancssárga kapszulát, boldogan mosolyog, megpördül a sarkán. „Ó, kisfiam, édes kisfiam...” sóhajtja, és magához öleli a táskáját. Levágtat a lépcsőkön, a portás bóbiskol, láthatóan nem vett észre semmit. 69. — Megint megpróbálom felhívni Jonest... — Hát, csak próbáld. — Erzsébet és Dan a Kék Pisztráng előterében állnak, egymáshoz bújva. — Csak siess, mert kell lassan mennem dolgozni az Intézetbe. — Sietek. Dan telefonál, várakozik, de most sem tud beszélni főnökével. Visszamegy Erzsébethez. Dühös, de uralkodik magán. — Gyere, kedves. Elkísérlek a Génbankba. A főnök, úgy látszik, elfelejtette visszakapcsolni magát. — Vagy alszik ... — Ugyan, még sohasem aludt ennyit. Majd személyesen próbálom keresni, amíg te dolgozol. — Jó. — Csak nagyon vigyázz magadra ... És a kicsire is ... — Jó. — Mi bajod? Mi bánt? — Semmi. — Nem szoktál ilyen „bőbeszédű” lenni. Megmondod, mi bánt? — Lilian. — Az a régi nő? Ugyan, ne butáskodj... Siessünk, mert elkésel. 70. József szobája. József borzasztóan ügyetlenül csomagol, egyre nagyobb méretű dolgokat próbál belegyömöszölni utazóbőröndjébe. Eddig is nagy volt itt a rendetlenség, de most már szinte fokozhatatlan. József a földön kotorászik, üveglombikokat rakosgat félre, az egyik eltörik, megpróbálja összeilleszteni. Belép Mária. A haján a már ismert vörös paróka. — Hát te, édes Józsefem... hogy állsz? — Nem állok. Mászkálok négykézláb össze-vissza, de nincs sok köszönet benne. — Összetört valami? — Igen. Szinte minden. — Idenézz... voltam a mamánál, tudod, Algernon miatt, és hoztam egy bőröndöt. És voltam otthon is, onnan is hoztam egyet. Algernon és a mama egész jól összebarátkoztak. (Folytatjuk) páti miklós ETE m TITKA -FANTASZTIKUS REGÉNY