Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 22. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. január 27. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS KGST-tapasztalatok a latin-amerikai országok számára „A KGST aktívan hozzájárul a szocialista államok gazdasági in­tegrációjának fejlődéséhez és szí­vesen megosztja e vonatkozás­ban felhalmozott tapasztalatait kívülálló országokkal is” — ezt a véleményt képviselték annak a szemináriumnak a résztvevői, amelyet az UNCTAD, az ENSZ Fejlesztési Programja és az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizott­sága (ECLA) és a KGST Titkár­sága szervezett latin-amerikai ál­lamok­­ képviselői részére. A sze­minárium munkájában részt vet­tek Bolívia, Grenada, a Domini­kai Köztársaság, Kolumbia Cos­ta Rica, Kuba, Mexikó, Nicara­gua, Peru, Jamaica, valamint több nemzetközi szervezet küldöttei. A KGST-országok, amelyek a Föld területének egyötöd részét foglalják el és lakosságának 10 százalékát adják, állítják elő világ ipari termelésének körülbe­­­lül egyharmad részét. Arról, hogy a KGST a legdinamikusabb nem­zetközi szervezet, a gazdasági fej­lődés legáltalánosabb mutatója — a nemzeti jövedelem növekedése — tanúskodik. 1970—1979 között a KGST-tagállamok nemzeti jö­vedelme 1,62-szorosára növeke­dett, ami körülbelül kétszeresen haladta meg a nemzeti jövedelem növekedési ütemét, illetőleg a fej­lett tőkés államokét. A KGST fennállása óta eltelt 30 év alatt tagországainak nemzeti jövedel­me 9,5-szeresére nőtt. Ez az ütem 2,4-szeresen haladta meg a Nyu­gat fejlett országaiét. A KGST-országok aktívan bő­vítik együttműködésüket a fejlő­dő államokkal. E két országcso­port áruforgalma 1950 és 1978 kö­zött valamivel több mint har­mincszorosára növekedett. A nemzeti gazdasági élet jellemző vonásává vált integrációs folya­matok szükségessé tették a KGST tevékenységéről szóló információk szélesítését, amit az UNCTAD ne­gyedik ülésszaka fogalmazott meg. Ezzel kapcsolatban az ECLA Tit­kárságában felmerült, hogy ren­dezzenek speciális kurzust a la­tin-amerikai államok­ képviselői számára. A szeminárium Moszkvában, a KGST székházában nyílt meg elő­adássorozattal és vitákkal, ame­lyeken a Tanács apparátusának felelős munkatársai válaszoltak a latin-amerikai szakemberek kér­déseire. Ez utóbbiak általános át­tekintést kaptak a szocialista ál­lamok gazdasági integrációjáról, annak szerződéses­ jogi bázisá­ról, a Tanács felépítéséről és funkcióiról. Ezt követően a sze­minárium résztvevői Magyaror­szágra és Csehszlovákiába láto­gattak, ahol hasonló információ­kat nyújtottak számukra a KGST egyes intézményeinek tevékeny­ségéről és az országok részvételé­ről az integrációs folyamatokban. A szeminárium Kubában feje­ződött be. Résztvevői megismer­kedtek azzal, hogyan valósul meg e latin-amerikai ország együtt­működése a többi KGST-ország­­gal, valamint azokkal a kedvez­ményekkel, amelyekben Kuba ré­szesül gazdasági fejlődésének meggyorsítása céljából. A szeminárium célja az volt, hogy a latin-amerikai szakembe­rek maximálisan széles, hiteles és objektív információkat kapjanak a KGST tevékenységéről és a szo­cialista közösség országainak gazdasági integrációjáról. Isaac Coen, az ECLA Titkársá­gának munkatársa kijelentette: „Az ilyen szemináriumoknak el­vi jelentőségük van, hiszen a vi­lágnak abból a részéből érkez­tünk, ahol a KGST-tevékenység­­ről és a szocialista országok gaz­dasági integrációjáról kapott in­formáció meglehetősen torz. Most viszont élethű képet kaptunk nemcsak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsáról, hanem a földgolyó azon térségének gazda­sági tevékenységéről is, amelyet egyelőre sajnos kevéssé isme­rünk.” J. K. Duna-csatorna A TDuna—Fekete-tengeri ’­ csa­­­­torn­a, építését a­­ legújabb tervek szerint Románia 1983-ban fejezi be. A csatorna a dunai Cernavo­­dánál ágazik el a folyótól és ha­lad a tengerparti Agreáig. Útvo­nalán három vasúti és négy köz­úti híd keresztezi. A csatorna 95— 135 méter széles és általában hét méter mély, s így majd a 6,5 mé­terre merülő tengeri hajók Belg­­rádig közlekedhetnek. Az Agicá­ban épülő tengeri kikötő 19 méter mély lesz, s a 150 ezer tonnás ha­jókat is fogadhatja. A Duna—Fe­kete-tengeri csatorna, akárcsak a Majna—Duna csatorna nemze­ti víziút lesz, amit megfelelő il­letékek fizetésének fejében min­den hajó használhat. A számítá­sok szerint ezen a vízi úton lebo­nyolított áruforgalom elérheti az évi 100 millió tonnát. Az integráció A szocialista gazdasági integ­ráció Komplex Programjának végrehajtása folyamán, vagyis csaknem egy évtized alatt a KGST-tagállamok nagy munkát végeztek a nemzetközi gyártás­szakosítás és kooperáció terüle­tén. A szakosított gépipari termé­kek kölcsönös szállítása körül­belül kétszerte gyorsabban bővül, mint az általános gép- és beren­dezésexport. Ennek eredménye­képpen ezeknek a szállításoknak a hányada a gépek és a berende­zések exportján belül az 1975. évi 22 százalékról megközelítőleg 33 százalékra emelkedett 1979-ben. A gyártásszakosítás és a kooperá­ció területén jelenleg több mint 120 sokoldalú és több mint 660 kétoldalú egyezmény végrehajtá­sa van folyamatban. Csak a gép­iparban tízezernél több terméket ölel fel a szakosítás. A munkát jelentősen elősegítik a hosszú távú együttműködési célprogramok a gazdaság legfon­tosabb ágazataiban, továbbá a kétoldalú, hosszú lejáratú gyártás­szakosítási és kooperációs szer­ződések. Kétoldalú programot fogadott el már egyfelől a Szov­­­jetunió, másfelől az összes európai KGST-tagállam: Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK és Románia. A hosszú távú programok kere­tében­­ egy sor nagyszabású gyár­­tásszakosítási és kooperációs do­kumentumot írtak alá. Közöttük elsősorban megnevezhetnénk az atomerőművi berendezések gyár­tásáról és kölcsönös szállításáról az 1981 és 1990 közötti időszakra kötött­­ egyezményt, továbbá KGST XXXIV. ülésszakán aláírt­a egyezményt a számítástechnikai eszközök kifejlesztéséről és gyár­tásáról, amelynek értelmében kölcsönös szállításokat több mint a 15 milliárd rubeles összegben irá­nyoztak elő csupán a következő ötéves tervre. A legfontosabb eredményt az új számítástechni­ka, a mikroszámítógépek népgaz­dasági alkalmazásából kell bizto­sítani. A fémfeldolgozó ágazatok­ban ez a következő évtized során jelentősen emelni fogja a munka termelékenységét és az alapvis­­­szatérülést, néhány millió fővel kulcskérdése mérsékli a munkaerő-szükségle­tet. Az államközi szakosítás és koo­peráció általános helyzetét érté­kelve a KGST XXXIV. üléssza­kának résztvevői arra a következ­tetésre jutottak, hogy a megálla­pítható előrehaladás ellenére egé­szében véve ennek a munkának a helyzete a KGST keretében is, a kétoldalú együttműködésben is el­marad azoktól a követelmények­től és feladatoktól, amelyeket a testvérpártok jelöltek ki. Az ülésszakon rámutattak, hogy a szakosítás egyelőre gyengén se­gíti elő a termelési hatékonyság növelését, a műszaki fejlesztés ütemének meggyorsítását. Nem fejlődött eléggé a részegység- és alkatrész-kooperáció , az együtt­működés különösen sokat ígérő iránya sem, amely elősegítheti a gépipari termékek kölcsönös áru­forgalmának igen lényeges növe­kedését. Egy sor megoldatlan kér­dés adódik a szakosított termékek árképzése területén, gyenge a fe­gyelem a szerződéses kötelezettsé­gek teljesítésében. Az ülésszak résztvevői javasla­tot tettek a tapasztalható nehéz­ségek leküzdésére. Ezek lényege, hogy a KGST-tagállamok összes tervező szervének, minisztériu­mának és főhatóságának, a KGST-szerveknek a figyelmét át­­­­irányítsák a már meghonosított termékek elosztásának kérdései­ről a termelési hatékonyság nö­velését biztosító korszerű új tech­nika és gépek kifejlesztését, gyár­tását célzó tervszerű együttmű­ködésre. A nyolcvanas években ennek kell a kétoldalú és sokol­dalú együttműködés tengelyévé válnia. A szocialista közösség államai eltökélték, hogy lényegesen javít­ják a szakosítást és a kooperációt,­­mint az integráció elmélyítésé­nek, a termelési hatékonyság nö­vekedésének szükséges feltételét. A legfelsőbb pártvezetés szintjén elért megállapodásoktól vezettet­ve szándékukban áll, hogy az előttünk álló ötéves tervet az in­tenzív termelési és tudományos­műszaki kooperáció szakaszává­ változtassák. I. D. CSÖKKENTHETŐ AZ ÁLLATELHULLÁS Az élelmiszer-termelés egyik fontos nyersanyagbázisa az állattenyésztés. Ebben az ágazatban a gazdaságosság, az elő­állított termékek minősége jelentős mértékben függ az állat­egészségügyi munkától. Ez meghatározza a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportképességét is. Az ország állategész­ségügyi szolgálatában mintegy 3500 állator­vos dolgozik. Ebből a megyei állomások szer­vezeti rendszerében 1800, a mezőgazdasági termelő üzemek al­kalmazásában több mint 1100 végzi megelő­ző, gyógyító- és állategészségügyi munkáját. A jól szervezett szolgálatnak köszönhetően 1973 óta országunk mentes a nagy gazdasá­gi veszteséget okozó járványos állatbetegsé­gektől. • Vas Albertné laboráns mikrobiológiai vizsgálatokat végez. Gümőkórmentes a megye szarvasmarha-állománya Dr. Kovács Gyula igazgató fő­állatorvos Kecskeméten, a me­gyei állomáson arról tájékoztat, hogy 138 állatorvos van állomá­­nyukban. A kisegítő személyzet­tel együtt 210-en dolgoznak itt. Hetven üzemi állatorvos van Bács-Kiskunban. A megyei állat­egészségügyi szolgálat 1967 októ­berében létesült. A jelenlegi épü­let, amely a korszerű laboratóri­umokkal, állatkórházzal együtt mintegy 15 millió forintba került, alkalmas feladatának betöltésére. Természetesen a munka sikere az emberektől függ, nagy felelős­ségérzettel végzi mindenki a fel­adatát. Például az állatkórház ta­valy 13—14 millió forint értékű jószágot mentett meg a pusztulás­tól. Az igazgató főállatorvostól rész­letesebb információt kérek mun­kájukról. — A járványok megelőzése rendszeres oltásokkal teremthető csak meg. Évente több tízezer szarvasmarhát, juhot, sertést vé­dünk meg ily módon a betegsé­gektől. Baromfipestis ellen pedig a megye több milliós jószágállo­mányát oltottuk be. Arra törek­szünk, hogy az üzemekben meg­valósítsák az úgynevezett jár­ványügyi zártságot, vagyis min­denképpen megakadályozzák a betegségek behurcolását a tele­pekre. Nagy jelentőségű — gazdasági előnyei mellett közegészségügyi vonatkozásban is — a szarvasmarha-állományának megye gü­­mőkórtól történt mentesítése. Ez utóbbit­ két évtizedes­­ munkával tavaly decemberre fejeztük be, csaknem 106 millió forint állami támogatás felhasználásával. Egyúttal megalapoztuk szarvasmarha- és sertésállomány a brucellózistól történő mentesíté­sét is, amit a hatodik ötéves terv időszakában fejezünk be. Az állategészségügyi szolgálat kiemelt gondot fordít a közvet­len veszteségek mérséklésére. Különös hangsúlyt helyeznek a borjúelhullások­­ csökkentésére. Dr. Kovács Gyula örömmel szá­mol be arról, hogy az 1978-as évi csaknem 16 százalékról, tavaly valamivel több mint 12 százalék­ra sikerült csökkenteni a pusz­tulást ami az országos átlagnál több mint 2, százalékkal alacso­nyabb. A két év alatt tehát ezer borjúval kevesebb hullott el a mezőgazdasági üzemekben a gon­dosabb odafigyelésnek köszön­hetően. Az igazság az, hogy — ezt a rendszeres felmérések bizonyít­ják — nagyok a különbségek az egyes üzemek között. Az igazgató főállatorvos el­mondja: “ Az összes veszteségeket ne­gyedévenként értékeljük és üzem­soros bontásban rangsorolva erről folyamatosan tájékoztatjuk a gaz­daságokat. Ahol jelentősek a vesz­teségek, ott szakmai tanácsokat adunk, és fokozott gondot fordí­tunk az ellenőrzésre. A malacelhullásokat féléven­ként értékeljük és a feldolgozott adatokat szintén hasonlóan rang­soroljuk és ugyancsak az érdekel­tek rendelkezésére bocsátjuk. Ezek az értékelések a jobb munkára ösztönöznek. Alkalmat adnak a tenyésztési színvonalat javító tapasztalatok átadására. Az elemzések egyébként azt mu­tatják, hogy az elhullások főként a hibás tartási, takarmányozási és állathigiéniai okokra vezethetők vissza. Nagyobb gonddal ezek megszüntethetők. Összefoglalva: a szakszerűbb munka növelheti a termelékenységet az állatte­nyésztési ágazatokban. A megyei állategészségügyi ál­lomás tevékenysége igen sokrétű. Az állati termékekből készült élelmiszerek és húsvizsgálatok al­kalmával végzett szinte napon­kénti ellenőrzéssel, a higiéniai kö­vetelmények betartásával igye­keznek elérni, hogy a fogyasztók­hoz egészséges termék jusson. Más szóval segítik a közegészségügyi biztonságot és megakadályozzák olyan áruk piacra kerülését, amelyek ételmérgezéseket, vagy járványos betegségeket okozhat­nak. Más országokhoz hasonlóan ha­zánkban is bevezetik 1982—1983- ban a tej mikrobiológiai vizsgála­tát. Ezek szerint az üzemek ér­dekelve lesznek abban, hogy mi­nél kevesebbre csökkentsék a tej­ben levő úgynevezett csíraszámot. Az előkészületek megkezdődtek, egyelőre önkéntes alapon tavaly tizennégy nagyüzem tizenhét tej­termelő telepének havonta be­gyűjtött mintáit ellenőrizték. Saj­nos ezek közül csak háromnál ér­te el az összcsíraszám azt a bizo­nyos határt, amely szükséges ah­hoz, hogy első osztályúnak minő­­sítsék a tejet. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági üzemeknek a szigorú higiéniai rendszabályo­kat jobban be kell tartani. Be­tegség esetén a szükséges gyógy­kezeléseket kell alkalmazniuk ah­hoz, hogy minőségileg kifogásta­lan tejeit szállítsanak a feldolgozó­­iparnak. A gondjaik közül az igazgató főál­lator­vos még megemlít Cm is — Sajnos nehézkes a telefon­­szolgálatunk. Hiába van mentőko­csink, megfelelő felszerelésünk, nem érnek el bennünket, ami sür­gős esetekben az állat elhullásá­hoz is vezethet, mivel nem tu­dunk időben segítséget nyújtani. K. S. • Nagy jelentősége van a para­­zitológiai vizsgálatoknak. Ezzel foglalkozik képünkön dr. Szakáll Szabolcsné laboratóriumi állator­vos.­­ Az állatok beoltásával megelő­zik a járványokat. Bildné Cser­háti Judit vegyésztechnikus a baromfipestis elleni szérum ha­tékonyságát ellenőrzi. A KISSZÁLLÁSI BÁCSKA TERMELŐSZÖVETKEZET Rekord előtt? Örülnek a mezőgazdaságban dolgozók, ha az irodában le­vőknek van sok dolguk. Ez csalhatatlanul a zárszámadás előszele. Jó néhány évvel ezelőtt Kisszálláson az ott dolgozó gazdák aligha várták a végelszámolás napját, mint mostan­ság. Hisz 1975 előtt nem sok öröme tellett a kisszállásiaknak a zárszámadásban, mert veszteséget veszteség követett a kö­zös gazdaságban. Az egyesülést követően az 5550 hektáros Bácska Tsz ki­­lábolt a bajból. Eredményesen gazdálkodik. A gazdaság ve­zetői tisztán látják a kontúrokat. Az összterületből 4400 hektár a szántó. Zömében búzát, kukoricát és állatoknak való takarmányt állítanak elő. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy az állattenyésztés az egyik fő profilja a nagyüzemnek. Hó fedi a tájat. Állnak a trak­torok,­­ csak a gépműhelyben van némi mozgás. És az irodában. Németh Sándor­né főkönyvelő és Vigh Miklós elnökhelyettes pa­pírhalmazok előtt. Lassan a szá­mok beszélnek. Mutatják az el­múlt év eredményeit. Azét az esztendejét, amelyben — köz­helyszerű megállapítás­ — az idő­járás mostoha volt és a közgaz­dasági tényezők sem hatottak úgy, mint ahogy azt szerették volna... Segített az állattenyésztés Úgy mondja a főkönyvelőnő, 913 hektáron rekordterméssel fizetett a búza, hektáronként több mint 5 tonna szemet gyűjtöttek be a kombájnok. A szárazság, a mos­toha időjárás viszont nem ked­vezett a kukoricának. Szerencse, hogy besegített a jól szervezett, magas színvonalra emelt állatte­nyésztés. Az árbevétel ennél az ágazatnál több volt 59 millió fo­rintnál, és a tervezettnél 3 millió­nál többet jegyezhetnek be az eredményt jelző sarokba a mér­­­legkészítésbél, mint ahogy azt eredetileg tervezték. A vegyes hasznosítású amelynek első 400 szarvasmarha, egyedei már Holstein-fríz, magyartarka ke­­resztezésűek, kellemes meglepetés. A vegyes hasznosítás ellenére egy tehén 3700 liter tejet adott. A számokból kitűnik, hogy ha nem is nagymértékben, de egy esztendő alatt előreléptek a ta­karmányhasznosításban is. Hiszen 1979-ben egy­­ liter tej előállítá­sához 38 dekagramm abraktakar­mányra volt szükség, tavaly ez a szám 36-ra csökkent. Egy kilo­gramm hús előállításához két év­vel ezelőtt 2 kilogramm 68 dekát adtak az állatok elé, tavaly vi­szont már 4 dekával kevesebb is elegendő volt ahhoz, hogy egy ki­lóval gyarapodjék az állat. Fejlesztik a juhászatot Kétezer anyával bíró juhászata van a közös gazdaságnak. A törzskönyvezett állomány, gyapjúértékesítést is ide számít­a­na, jól fizetett tavaly. A hízóbá­rányokat exportálták, valutát fi­zetett érte az olasz kereskedő, és az arab országok üzletemberei közül néhány­an. A juhászati ágazat eredmé­nyességét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy e téren jelen­tős fejlesztést terveznek a szövet­kezetben. A mostani kétezer he­lyett ötezer anyajuhot tartanak majd. A két,­ezer férőhelyes el­lető már elkészült. Terveikben szerepel további két, egyenként kilencszáz férőhelyes juhszállás. Két-három év múlva, ha a teljes komplexum elkészül, járulékos beruházásokkal együtt alig kerül többe 8 milliónál. Egy juhférőhely értéke nem haladja meg a két­ezer forintot. Külön öröm a szövetkezetiek számára, hogy célcsoportos beru­házásban 800 méter bekötőutat „kapnak” az államtól. Hárommillió forint gépekre val. A közös gazdaság Rába-gépsor- IHC-technológiával rendel­kezik. Úgy döntöttek, hogy spe­ciális igényeiknek megfelelően fejlesztik a gépparkot. Az elmúlt év gazdasági sikerei lehetővé te­szik, hogy 3 millió forint fölött költhetnek gépekre, berendezé­sekre. MTZ 80-as traktorból 8 darabot, IFA teherautóból 3 da­a­rabot vásárolnak majd. Emellett rakodásnál nélkülözhetetlen markoló, a vasúti szállításnál el­engedhetetlen vagonkirakó is sze­repel a listán. Ahhoz, hogy ezeket a gépeket megvásárolhassák, szükség volt arra is, hogy eredményesen mű­ködjék a háztáji kisegítő ágazat. Ennek bizonyítására csak annyit, hogy tavaly 23 millió forint­ ér­tékű terméket állított elő a kö­zösön kívül a tagság. Sertések százai és a hízómarhák sokasága is fejlődött, gyarapodott az ólak­ban. Bácsbokodra és Szegedre a tejipari vállalat gyűjtőhelyére több mint 600 ezer liter tejet szállítottak a gazdák. A kedve­zőtlen időjárás ellenére jól fize­tett a fűszerpaprika Kisszálláson. Negyven hektáron több mint 3,2 millió forint értékű pirosarany­nak valót termeltek. A sertéskombinát rekonstrukciója következik Az első­­ elképzelések szerint már megkezdték volna a sertés­telep rekonstrukcióját az V. öt­éves terv utolsó évében. A gaz­daságosság végett azonban úgy döntöttek, hogy elsőbbséget él­vez a juhászat. Ezért a sertéste­lep fejlesztésére csak a jövő esz­tendőtől számítanak. Eddig a te­lep hízósertés-kibocsátása 6 ezer volt évenként. A szomszédos me­gye — a Gorzsai Állami Gazda­ság, a csanádpalotai Szabadságba makói Úttörő Tsz — segített ab­ban, hogy — a 25—30 kilogram­mos — hizlalásra váró sertések­ből ne legyen hiány a közösben.­­ Nemcsak a gazdasági kényszer, hanem a józan ész is azt diktál­ja, hogy 10 milliós beruházással egy olyan komplex sertéstelepet hívjanak létre, ahol 400 anya biz­tosítja a szükséges „szaporító­anyagot” . Takarm­ánytermelésre és állat­­tenyésztésre szakosodott gazdaság a kisszállási — mondták a veze­tőik . Az elmúlt négy-öt év ered­ményei igazolják, hogy jó úton járnak. Persze, ehhez nemcsak a hozzáértő szakemberek sokasága szükségeltetik, hanem kell az a 460 aktív dolgozó is, aki magáé­nak tudja a közöst. A tizennégy szocialista brigádnak kétszáz tag­ja van. Vállalásaik, eredményeik nem látványosak, mégis minden nap egy kicsit lépnek azért, hogy a holnap könnyebb és szebb le­gyen. Búcsúzásképp a főkönyvelőnő azt mondta: — Szépen, csendben vagyunk, élünk és dolgozunk ... Úgy gondolom, hogy hálás és szép program. Szabó Pál Miklós a

Next