Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-12 / 85. szám

4 • PETŐFI NÉPE , 1983. április 18. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS EREDMÉNYE Nyereséges év után a Tiszagyöngye Tsz-ben Részlet a tiszakécskai Béke és Szabadság Vezetőségének Termelőszövetkezet zárszámadási beszámolójából: „Számunkra is öröm, hogy a helyi Tiszagyöngye Termelőszövetkezettel kötött együttműködési megállapodásunk sikerrel járt. .Valószínű, ezzel is összefügg, a hogy az 1981. évi jelentős veszteség után az 1982-es esztendőt ■ pozitív eredménnyel fejezik be.” Az említett megállapodást tavaly szeptemberben írta alá két termelőszövetkezet pártszervezetének titkára és nöke. A Tiszagyöngye közösülugyanis az 1981-es esztendőt tízmillió forint mérleghiánnyal zárta. Ezért határozta el a két közös gazdaság, hogy a szomszédos kölcsönös előnyök figyelembe vételével gyakorlatilag együtt gazdálkodik. Mindenekelőtt azért, hogy fordulatot érjenek el, felszámolják a veszteséget. — Az elmúlt évet 2,7 millió forint nyereséggel zártuk — tájékoztat Fazekas Béla, a Tiszagyöngye elnöke. — Következetesen törekedtünk arra, hogy végrehajtsuk a megállapodás den pontját. Első helyen a miotermelési szerkezet kialakítása szerepelt. A két szövetkezet figyelembe vette termesztési lehetőségeit, a gépállományt, a közös szervezésiből származó előnyöket. Cukorrépát például akkora területen termesztettünk, hogy a modern francia betakarítógépet ki tudjuk használni. Természetesen megosztottuk a vetést, a lehetőségekhez igazodva. Lucernát szántóterület mintegy tíz százalékán termesztettünk, amely fedezi az állatállomány takarmányszükségletét, valamint a Béke és Szabadság Termelőszövetkezet szárítóüzemének alapanyagigényét. Egyébként is pontosan számbavettük, hogy mennyi takarmányra van szüksége a két szövetkezet állatállományának és eszerint állapítottuk meg a vetésterületet. Nálunk a veszteséges zöldségtermesztést csökkentettük. A nagyüzemben csupán ötven hektáron termesztettünk káposztát savanyítóüzemünk részére. Érdemes megjegyezni, hogy száz hektár paradicsomra az előző esztendőben két és fél millió forintot ráfizettünk. A zöldségtermesztés csökkentésével egyidejűleg növeltük a gabonafélék arányát. A továbbiakban az elnök elmondja, hogy igyekeztek minden veszteséges üzemágat megszüntetni. Már ez önmagában elősegítette a fordulatot. A gépek közös kihasználása pedig energiatakarékossággal járt, ezenkívül jelentősen csökkentette az üresjáratokat. — A megszüntetett veszteséges ágazatokban dolgozók foglalkoztatásáról is gondoskodtunk !— folytatja az elnök. — Ipari melléküzemágakban alkalmaztuk a tagok egy részét. Itt megtalálják számításukat anyagi szempontból is. Nekünk pedig nyereséget hoz a híradástechnikai alkatrészek gyártása. A RE-MIX itteni gyáregységével kötöttünk megállapodást. Továbbra is együttműködünk a szomszédos gazdasággal. A kiegészítő üzemágakat tovább fejlesztjük. Az idén szintén költségcsökkentés céljából, csak minc hektáron termesztünk harkáposztát a nagyüzemben savanyítás céljára, húsz hektárnyit pedig a háztáji gazdaságokban. A veszteségek megszüntetése érdekében — a megyei tanács vb-határozatának megfelelően !— sok intézkedés történt. A két nagyüzem vezetősége és tagsága jól együttműködik. Ez a kooperáció az idén is változatlan marad, sőt, a tavaszi tapasztalatok alapján, tovább finomítják. Példájuk jól bizonyítja, hogy a tartalékok feltárásával egy év alatt milyen jelentős fordulatot lehet elérni a gazdálkodásban. K. S. : Készülődés a tavaszi nagy munkákra. Erőgépjavítás a tiszakécskei Tiszagyöngye Termelőszövetkezet műhelyében. (Méhesi Éva felv.) A legfontosabb a megelőzés Üzemi balesetek Bács-Kiskunban A villanyszerelőre rádőlt a panel, a szerencsétlenül járt férfi a kórházban meghalt. A tehergépkocsi vezetőjét halálos áramütés érte. Az éjjeliőr égő cigarettával a szájában elaludt, a ruhája tüzet fogott, meghalt. A mezőgazdasági repülőgépvezető rossz látási viszonyok közepette emelkedett gépével a magasba, lezuhant. A főmolnár karját elkapta a gépszíj, sérüléseibe belehalt... 1982-ben 13 halálos üzemi baleset történt Bács-Kiskun megye vállalatainál és intézményeiben. Tizenhárom ember lett gondatlanságra a felelőtlenség, vagy a szerencsétlenül alakuló körülmények áldozata. Ha „csak” egyetlen ember halt volna meg, akkor is azt kellene mondani: még több hatásos intézkedést a megelőzés érdekében ! Pedig az érzelmektől mentes statisztika javulást jelentés mutat: 1981-ben még kétszer ennyi, 26 halálos üzemi baleset történt. Az balesetek üzemi száma a megyében 1982-ben az előző évihez képest százalékkal, 2,9 ezen belül munkavégzés a közben történt balesetek aránya 7,3 százalékkal csökkent. Jelentősen — 21,9 százalékkal — emelkedett viszont a munkába vagy onnan hazafelé menet, a közúton történt (1981. január 1-től üzemesnek számító) balesetek száma. Ám ezek az adatok még nem árulnak el mindent. Hogy miért nem, arra válaszoljon Gergely Imre, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetője. Több táppénzes nap • A halálos szerencsétlenségek száma a felére csökkent, kevesebb súlyos, csonkulásos balseset történt. Ám a táppénzes napok száma összességében 2,8 százalékkal nőtt, s az egy baresetre jutó kiesett munkaidő 22,4 napról 23,7 napra emelkedett. A Szakszervezetek Bács-Kiskun megyei Tanácsának elnöksége minden év elején jelentést hallgat meg arról, hány üzemi baleset történt az előző esztendőben. A testület természetesen arról is beszámoltatja a munkavédelmi osztályt, hogy vizsgálataik szerint milyen körülmények okozták az egyes baleseteket, és mit tettek a megelőzés érdekében. Tekintsük át röviden, mit állapított meg ezzel kapcsolatban március 18-i ülésén az SZMT elnöksége. Ittasságból alig! Kezdjük egy nagyon lényeges és figyelemreméltó ténnyel. 1982- ben a halálos és súlyos üzemi baleseteknél egyetlen esetben sem játszott szerepet az alkohol. Holott a korábbi évekre az volt a jellemző, hogy a legsúlyosabb kimenetelű szerencsétlenségek 30—36 százalékát az áldozat, vagy munkatársa ittassága okozta. Tavaly a könnyű sérüléssel járó több ezer baleset közül is mindössze tizennégy volt, amely összefüggésbe hozható az italozással. A kétségtelenül látványos eredmény Gergely Imre szerint összefogás következménye. — A szakszervezeti szervek nevelő, felvilágosító munkája, munkavédelmi felügyelők szigora, a televízió, a rádió, a sajtó érzelmekre hajtó nyilvánossága, a gazdálkodó szervezetek, intézmények megelőző törekvései, például az alkoholszondázás bevezetése és rendszeres alkalmazása mind-mind közrejátszottak abban, hogy az ittasság, mint baleseti ok, elveszítette korábbi szomorú vezető szerepét. Mindez nem jelenti azt, hogy megyénkben megszűnt a munkahelyi italozás. Az üzemi balesetek bekövetkezésének a jövőben is okozója lehet az alkohol, s a veszély elhárítása további erőfeszütéseket igényel. A legveszélyesebb: a hétfő A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete az új típusú üzemi baleseti jegyzőkönyvek adatait számítógéppel dolgozza fel. 1982-ben Bács-Kiskun megyéről 23 grafikon és 33 úgynevezett gyakorrisági tabló készült. Ezek felhasználásával az SZMT munkavédelmi osztálya részletes elemzést készített. Legfontosabb megállapításaik a következők: A balesetek egyharmada nőkkel, kétharmada férfiakkal történt. A munkaidő negyedik órája a legveszélyesebb, ebben az időszakban csaknem kétszer annyi baleset fordult elő, mint az első órában, vagy az utolsóban. A legtöbb baleset hétfőn következett be. Leggyakrabban a húsiparban dolgozók, a szállító- és rakodómunkások, és a segédmunkások sérültek meg. A legtöbb baleset a vágóhidakon, az építési és bontási területeken, lakatos, forgácsoló, asztalos és járműjavító műhelyekben, konyhákban és raktárakban történt. A legveszélyesebb anyagok: a fém és az üveg, a leggyakrabban balesetet okozó berendezések pedig: munkagépek és a szállítóeszközök. Különösen fontos — éppen a jövőbeni megelőzés érdekében —, annak vizsgálata, hogy mi okozza a baleseteket. A legtöbb esetben valamilyen környezeti hatás, a berendezés, a gép hibája, sérült fegyelmezetlensége, az előadrások megszegése a kiváltó körülmény. Mindez jelzi azt is, hogy mi a teendő. A gazdálkodó szervezeteket az elmúlt évben országosan arra kötelezték, hogy vizsgálják felül és a munkavédelemmel kapcsolatos fejezetekkel egészítsék ki szervezeti és működési szabályzataikat. Az SZMT munkavédelmi osztálya folyamatosan ellenőrizte ezt a tevékenységet, és az alábbi következtetésekre jutottak: A vállalatok 80 százaléka felülvizsgálta szervezeti és működési szabályzatát, ám a kiegészítések túlságosan lassan készülnek. A Kiskunhalasi Kommunális Üzemben, a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban, a Szikrai Állami Gazdaságban,a Kecskeméti Zománc- és Kádgyárban későn kezdték el ezt a munkát. Az új munkavédelmi szabályzatok a legtöbb helyen elkészültek, felépítésükben, tartalmukban megfelelnek a kiadott irányelveknek. De ki kell egészíteni munkavédelmi passzusokkal dolgozók munkaköri leírásait és a a technológiai dokumentumokait is. Ez a munka folyamatban van, s az év végére befejeződik. Nem lehet pénzkérdés Halálos balesetekről írtunk a cikk elején, s most hozzátesszük: a 13 emberéletet követelő szerencsétlenség a alapszervezetekkel szakszervezeti rendelkező vállalatoknál, intézményeknél történik A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben további hat halálos balesethez riasztották a felügyelőket 1982-ben. A legkisebb sérüléssel járókat is beleszámítva összesen 5430 üzemi baleset történt az elmúlt évben Bács-Kiskunban. A megelőzés, a dolgozók testi épségének, egészségének védelme nem lehet pénzkérdés — mutatott rá az SZMT elnöksége. A Védőeszközökkel, védő berendezésekkel egyetlen vállalat sem takarékoskodhat. Sitkei Béla j : (i &*** v t>) A gépiparban 607 .... ... az építőiparban 402 üzemi baleset történt 1982-ben. KECSKEMÉT—SZIMFEROPOL Cipőgyártók barátsága Vajon lehet élő képeket festeni egy barátságról, amely nem két embert, hanem két vállalati nagyközösséget fűz össze, az egyik orosz, a másik magyar, s nincsenek jelen csak az itthoni fél képviselői? Felvetődött bennem kérdés, amikor a napokban fala felé tartottam az Alföldi Cipőgyár kecskeméti központi épületének lépcsőin az igazgató irodájába. A szimferopoli Dzerzsinszkij Bőrés Cipőipari Kombináttal fennálló testvérüzemi kapcsolatról már a folyosón is szerezhettem benyomásokat: falra kifüggesztett orosz nyelvű, megtisztelő oklevelekre lettem figyelmes. — Dobrij gyeny! — köszöntem be. — ZdráVsztvujtye! — felelték a házigazdák: ígért János, a vállalat igazgatója, dr. Ecsédi Andrásné, pártvezetőségi titkár és Virág Mihály szakmunkás, aki már járt vendégségben a krímieknél. A testvérvállalatot ígért János mutatta be: — Körülbelül kétezerötszázan dolgoznak a kombinátban, amelynek a neve is mutatja, bőrgyára is van. Valamivel több cipőt állítanak elő mint mi, évi 3 millió párnál többet. Zömmel a saját készítésű felsőbőrt használják fel. — S a múlt évben jól dolgozott a baráti kollektíva? — Erre is tudunk válaszolni, mert levélben egyebek között a gazdasági eredményeinkről is rendszeresen tájékoztatjuk egymást. Mintegy 150 szer túlteljesítették a termelési rubellel tervüket. Az anyag- és energiamegtakarításban szintén körülbelül ugyanekkora eredményt értek el. — S önök? — Nincs okunk szégyenkezésre, bár számos gonddal kellett és kell megküzdenünk, mint ma a legtöbb hazai vállalatnak. Dr. Ecsédi Andrásnétól megtudtam, hogy 1979-ben kötötték meg — Bács-Kiskun és Krím testvérmegyei kapcsolatait bőértendő ■— az öt évre szóló‘Säeftto-1 lista megállapodást, amely delegációk kétévenkénti cserelátogatását tartalmazza. A szerződés e részének az idén már harmadszorra tesznek eleget. — A tapasztalatszerző utazások — mondotta — mélyítik két terület lakói közötti barátságot. Személyes, jó kapcsolatok is születnek. — Szakmai szempontból van-e mit hozni-vinni? — Maga az a tény, hogy vállalat dolgozói közül néhányan a betekinthetnek egy nagy szovjet cipőgyár életébe, megismerkednek az ottani munkával, technológiával, értékes tapasztalat, nagy lehetőség — állapította meg az igazgató. — Egyébként az alkalmazott gyártási módszereink nagyon eltérnek egymástól, ezért e téren közvetlenül hasznosítható ismereteket nem várhatunk az utazásoktól. Barátainknak és nekünk is megvan a sajátos szakmai világunk, s az abba való kölcsönös bepillantás, ezt bizonyítani sem kell, így is mindenképpen értékes és érdekes mindkét félnek. — Hogy tetszett odakint? — fordultam Virág Mihályhoz. — Sosem fogom elfelejteni Krímben töltött napokat. Két éve a jártam kint a küldöttségünkkel. Ami az üzemet illeti, rögtön föltűnt a nagy rend és tisztaság. Micsoda gondosan gyűjtik ott össze a hulladékot! A vállalati gyermekintézmény, ahol a kicsik vannak, amíg a szülők dolgoznak, ötször akkora ligetes területen fekszik, mint amekkorán mi gyárunk. Én még olyan szépet nem láttam! És csak filléreket fizetnek a gyerekekért. A tengerpartra is kivittek bennünket. Ott meg saját úttörőtábora van a kombinátnak. Abban nyaralnak a cipőgyáriak csemetéi. De hogy a felnőttek se maradjanak ki a jóból, azoknak is létesítettek a tengerparton egy hétvégi faháztelepet. — Az egészségügyi ellátás milyen a testvérüzemben? — Meggyőződhettem róla, hogy jó. Nagyon szép orvosi rendelőjük van. Csak úgy tréfából megmérték az én vérnyomásomat is. Most jut eszembe a tágas kultúrtermük, ahol gyűlést rendeztek a tiszteletünkre. Szóval, azt hiszem örülhet, aki ilyen gyárban dolgozik. A szovjet barátok ittjártukkor szintén tetszéssel nyilatkoztak az Alföldi Cipőgyárban látottakról—hallottakról. Különösen érdekelte őket ugyanis náluk a brigádmozgalom, ezt némiképpen másként csinálják. A vállalati technológiák és a lábbelimodellek szintén sikert arattak. A kecskemétiek jónéhány cipő teljes tervdokumentációját odaajándékozták barátaiknak az egyik alkalommal. — A gyári eseményekről levélben szoktuk egymást tájékoztatni — hallottam dr. Ecsédinétől. — A nemzeti és nemzetközi ünnepek alkalmával táviratban küldjük el jókívánságainkat a Krímbe, onnan pedig ide. Az egyik delegációnk Vállalat Kiváló Brigádja okleveleket és jelvényeket adott át a kombinátbeli legjobb munkásközösségeknek, s mi is kaptunk már hasonló elismerést. Jalta, Fecskefészek, a Moszkva Hotel Szimferopolban, a kecskeméti cipészek szokásos szálláshelye, jó hangulatú beszélgetések fehér asztal mellett, üzemlátogatások — fölidéztük sorra őket. — Tyű, hogy az a Viktor, a párttitkáruk micsoda életrevaló ember! — csapott a térdére Virág Mihály. — És a főmérnöknő, az milyen kedves és milyen nagy szaktudású asszony! — szólt ismét a Dzerzsinszkij kombinátbelieket emlegetve. — Ez az idősebb férfi Zsuravlev elvtárs, az igazgató — mutatták az egyik fényképalbumban. Ugyanis a találkozásokat számos fotón szokás megörökíteni mindkét helyszínen. A képeknek nem kis részük volt abban, hogy végül is élő képeket festettek számomra az Alföldi Cipőgyárban a két egymástól távoli nagy közösség baráti kapcsolatairól. A. Tóth Sándor : Szovjet testvérüzemi vendégek Kecskeméten. • A helyszín Szimferopol. A Dzerzsinszkij kombinát főmérnöknője szakmai kérdésekről tájékoztatja Igért Jánost, az Alföldi Cipőgyár igazgatóját (az albumbeli kép bal oldalán).