Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1876

Néhány szó a természettudományok gymnasiumi kezeléséről és beosztásáról. A természettudományok feladata a természeti erők megismerése, bármiféle alakban nyilvánuljanak is azok, a­mit csak úgy és akkor érhet el, ha az anyag állapotát bizonyos pillanatra és ebből követ­kezőleg bármely későbbi időre nézve megállapítani képes. A mechanika az, mely e feladat megoldását lehetővé teheti, valamint annak kimutatását, hogy a természeti jelenségek miként követik és kísérik egymást. Az anyag állapotának és a természet erőinek meghatározása a természettudományoknak általunk fölismert legvégső czélja, a mecha­nika pedig eme czél elérésében leghatalmasabb eszköze. A mechanika a geometriával közel rokontermészetű. S minthogy a geometriának tételeit — mondhatni — absolut igazaknak tartjuk, ennélfogva szük­séges, hogy a természeti jelenségek és az azokat előidéző erők mi­benlétét, mindinkább mechanikai alapokon iparkodjunk kifejezni, hogy amaz absolut igazságokat a geometriában ha nem is teljesen, de leg­alább megközelítőleg érhessük el. Eme c­éllal ma úgy vagyunk, hogy az ahhoz való közeledés csak néhány egyénnek mint­egy kiváltságul van fönnhagyva, kik sok­szor véletlen, szerencsés körülményeik folytán jutnak azon helyzetbe, hogy közép­tanodai tanulmányaik végeztével kezdhetik a természettu­dományokat, azok természetének megfelelő rendszerességgel tanulmá­nyozni, a­midőn azon szomorú tapasztalatot kell­ szerezniök önma­gukon, hogy a középtanodákban nyert ismereteik nemcsak hiá­nyosak, hanem nélkülözik azt a fő irányelvet is, melynek — az ismeretterjesztés feladatán kívül­­— minden tudományágon keresztül kell vonulnia. Ily állapot csak késlelteti a kitűzött czél elérését.­ ­*

Next