Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1876
Néhány szó a természettudományok gymnasiumi kezeléséről és beosztásáról. A természettudományok feladata a természeti erők megismerése, bármiféle alakban nyilvánuljanak is azok, amit csak úgy és akkor érhet el, ha az anyag állapotát bizonyos pillanatra és ebből következőleg bármely későbbi időre nézve megállapítani képes. A mechanika az, mely e feladat megoldását lehetővé teheti, valamint annak kimutatását, hogy a természeti jelenségek miként követik és kísérik egymást. Az anyag állapotának és a természet erőinek meghatározása a természettudományoknak általunk fölismert legvégső czélja, a mechanika pedig eme czél elérésében leghatalmasabb eszköze. A mechanika a geometriával közel rokontermészetű. S minthogy a geometriának tételeit — mondhatni — absolut igazaknak tartjuk, ennélfogva szükséges, hogy a természeti jelenségek és az azokat előidéző erők mibenlétét, mindinkább mechanikai alapokon iparkodjunk kifejezni, hogy amaz absolut igazságokat a geometriában ha nem is teljesen, de legalább megközelítőleg érhessük el. Eme céllal ma úgy vagyunk, hogy az ahhoz való közeledés csak néhány egyénnek mintegy kiváltságul van fönnhagyva, kik sokszor véletlen, szerencsés körülményeik folytán jutnak azon helyzetbe, hogy középtanodai tanulmányaik végeztével kezdhetik a természettudományokat, azok természetének megfelelő rendszerességgel tanulmányozni, amidőn azon szomorú tapasztalatot kell szerezniök önmagukon, hogy a középtanodákban nyert ismereteik nemcsak hiányosak, hanem nélkülözik azt a fő irányelvet is, melynek — az ismeretterjesztés feladatán kívül— minden tudományágon keresztül kell vonulnia. Ily állapot csak késlelteti a kitűzött czél elérését. *