Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1899
Ezen eljárásmód képző hatását azonban sok esetben akadályozza az emlékező tehetség könnyű munkája szemben az ítélkező értelem lassúságával. A tanuló rendesen azon hiszemben van, hogy amit a tanár előadása után vagy a könyv szavai szerint elég híven el tud mondani, az már teljesen az ő sajátja s értelmi munkásságának gyümölcse. Pedig dehogy! Lelke jórészt csak passzíve viselkedett a külső behatásokkal szemben, s a puha viasz módjára ellenállás és erősebb öntevékenység nélkül öltötte föl azt az alakot, melyhez tanítója szavai nyújtották nem csak a körvonalakat, hanem a tartalmat is. S ez az iskolában alig lehet máskép. Az ifjak tehetségeinek különbözősége s a szigorúan körvonalazott anyag nagy terjedelme egyaránt arra készteti őket, hogy amúgy is fárasztó munkájuknak könnyebb végét fogják s a tanár magyarázata után előttük világossá lett igazságokat egyszerűen emlékezetükbe véssék. Sokszor van alkalmunk tapasztalni még a legjobb tanulóknál is - hogy a föladott leckét kitűnően elmondják, s az elmondottakat értik is, de az alkalmazás, mint az értelmi földolgozás próbaköve, roppant nehézségbe kerül és sokszor teljesen megakad Tudás és elsajátítás nem azonos fogalmak. Az első tisztán emlékezeten s értelmi belátáson alapul, az utóbbi pedig a megértett igazságoknak önálló, egyéniségünknek megfelelő földolgozásában, értékesítésében áll. Az iskolai oktatás minden esetre megteszi a magáét; a képzett és ügyes tanár lelkes szava életet ölt a holt anyagba, s ez az élet mozgalmasságba hozza az ifjú lelki tehetségeit, hogy ne csak szemléljen és elfogadjon, hanem elemezzen és ítélkezzék is. Csak egy van még hátra: a fölkeltett érdeklődésnek anyagot nyújtani s a megindult öntevékenységnek irányt szabni. S a mi legkönnyebbnek látszik, éppen az okoz legnagyobb nehézséget. Bizonyos, hogy az iskolai előadások alatt a növendék értelmi működése teljes önállóságra soha sem juthat. Fejlettsége nem lehet oly fokú, hogy tanára uralkodó felsőségét ne érezné. Tulajdonképpen vele gondolkozik, elemez és itél, s ha maga alkotja is meg fogalmait, a megalkotásukhoz szükséges alkotó részeket jobbára a tanár dolgozza ki s nyújtja át növendékeinek. De ha ezzel nem akarunk, amint hogy nem is szabad - megelégedni, azon kell lennünk, hogy az ifjú az iskolában megismert módszer segítségével tovább haladjon, s a tanár szellemielsőbbségétől függetlenül igyekezzék fogalmait tökéletesíteni és szaporítani. Ismereteinek rendszeres egészéhez az iskola csak a vázlatot adja meg, melynek kitöltése az ifjúnak önmunkásságára legyen bízva. S ha az iskola csak előadásokra s a megmagyarázott és kellőleg megértett anyag kikérdezésére szorítkozik, a nélkül, hogy a jelzett tovább működésre módot és időt nyújtana, munkás igyekezete nagy részt kárba vesz. Akkor olyan egyének kerülnek ki falai közül, kiknek feje ugyan tömve van az ismeretek halmazával, s akik a betanult dolgokról